MÁSODIK SZÍN
(Az első felvonás
harmadik jeleneti terem.
Mária ül, Erzsébet ingerülten fel- s lejár.)
ERZSÉBET
Hány óra van, leányom?
MÁRIA
Ötre jár.
ERZSÉBET
Csodás az emberszív, epedve vágyik,
Fennen dobog egy-egy válpont felé,
S midőn közel van, vissza-visszaborzad,
Halasztni vágynék! Vagy nőgyöngeség ez?
El véle, el, ne légyen kebelemben
A megsértett királynőnél egyéb.
MÁRIA
Anyám, elrémitesz beszédeiddel.
Ne kívánj a sorssal dacolni, szent az,
Erősebb, mint az ember, és a küzdés
Olyan fárasztó, hogy nem érdemes
Sebet cserélni.
ERZSÉBET
Mit? Lányom beszél így?
Igy érez a királynő?
MÁRIA
Éppen
az.
Gyermeknek, pórnak dolga ellenkezni
Dacból. Én érzem bennem a királynőt,
Sem sors, sem ember nem képes kiölni.
Én dac nélkűl mosolygok minden bántást.
ERZSÉBET
Nem foghatom meg ezen
eltompulást.
MÁRIA
Igaz, függöttem dőre
fényemen.
Mulattatott. Volt, nincs, nem féltem többet
Meg nem kivánom, mert már ismerem.
Anyám! Istenre kérlek, minden tervvel,
Melynek baljóslatát szemedből látom,
Hagyj fel.
ERZSÉBET
Felhagyjak? Nem,
kedves leányom!
Anyád vagyok, midőn még tehetetlen
Gyermek valál, nem vesztél volna-e el
Ha tudtodon kivűl is szívvéremmel
Nem táplállak, míg széppé, naggyá lettél,
S ki vádol, hogy dacoltam sorsoddal?
Ismét gyermek vagy, gyönge, tehetetlen,
Ismét elvesznél nélkülem.
MÁRIA
Mi fény
Csillog be ablakunkon, mily zsivaj?
ERZSÉBET
Gara dandárja búcsútisztelgést
tesz.
Ne félj, leányom.
(Félre.) Hah! Szivem szorul!
(Károly, Alberich, Gara, Forgách, kisérettel jő.)
GARA
És így könyörgöm, felséges
királyom,
Bocsáss el, hogy leányom lakadalmát
Váramban tartsam, ős szokás szerint.
Itt áll dandárom is már útra készen.
S barátom, Forgách szintén elkisér.
KÁROLY
Szerencsés útat, nádor és
pohárnok,
Minél előbb siessetek Budára.
Jó estvét, szép királynők, mit kívántok?
ERZSÉBET
Bocsánatot, hogy
alkalmatlankodtunk;
De Zsigmondtól, ki seregével Győrnél
Áll, kaptam hírt, s mivel reményem van,
Hogy békés alkut köthetünk vele,
Kimélve minden vérontást, mitől
Szivem borzad, kivántam szólni véled.
KÁROLY
Királynőm, hallgatlak.
ERZSÉBET
Hogyan
kivánod,
Hogy ennyi nép előtt ily gyöngéd tárgyról
Beszéljek? - Nem kivánom, küldd ki őket,
Bár fáj, hogy ennyi fegyveres zord férfi
Kiséretét találod szükségesnek,
Ha két szegény nőt látogatni jősz.
Magad tudod legjobban, mért teszed,
Mi védtelen sem félünk, hogy talán
Vesztünkre törsz; szivünk nyugodt, mert tiszta.
KÁROLY
Királynőm, csak ne
gyávaságomnak,
De híveim túlbuzgalmának ródd fel
E nagy kíséretet, s hogy megmutassam,
Mi érzéssel vagyok irántatok,
Im elbocsátom. - Hagyjatok magamra!
ERZSÉBET
Ne küldd el, rosszul érzenéd
magad.
KÁROLY
Ne sérts, királynő! -
Mondtam - menjetek.
ALBERICH (titkon)
Királyom, itt leszünk a
csarnokon.
KÁROLY
Ne ellenkezzél, Alberich,
velem.
ALBERICH (titkon)
Ne bízd el magadat.
KÁROLY
Rettegjen,
tőlem,
Ki ólálkodva leskelődni mer. (Alberich, kiséret el.)
Most már beszélhetünk.
ERZSÉBET
Itt e levél
Olvasd el, s mondd meg véleményedet. (Károly olvas.)
GARA (Máriához)
Királynőm, messze földre
megy dandárom,
Még arcodat kivánná látni egyszer.
Jőj erkélyedre.
MÁRIA
Hát vezess ki, nádor! (El
Garával az erkélyre.)
KÍVÜLRŐL
Sokáig éljen Mária
királynő!
FORGÁCH (Károlyra vág)
Hogy Mária éljen, neked halnod
kell!
ERZSÉBET
Vágd, vágd, ne nézd, hogy
összeroskadok.
Csak lábam könyörűl, szivem erős. (Lerogyik.)
KÁROLY (védi magát)
Hahó! Barátim, orvul
meggyilkolnak.
Hahó!
GARA (kint)
A
várba rajta, rajta népem,
Aprítsátok le, ami ellentáll.
FORGÁCH
Erősebb életed,
mint a kigyóé. (Károllyal vívnak.)
MÁRIA (berohan)
Ah, Istenem, ne küldd
fejemre e vért. (Leroskad Erzsébet mellé.)
GARA (jő)
Fel asszonyim! Most
nincs idő imára. (Fegyveresek jőnek.)
Legények! Erre.
FEGYVERESEK
Éljen
a királynő!
GARA
A kápolnában
őrizzétek őket;
Biztosságukról fejetek felel!
(A királynők a fegyveresek egy részével a kápolnába mennek. Gara
fegyveresekkel másfelől el. Egyes harcoló csapatok vonulnak át; végre a
három Horváthy, Simontornyay, Laczfy, fegyveresek egyfelől, Gara,
Frangepán, Forgách, fegyveresek másfelől jőnek s összecsapnak.)
GARA
Itt vagytok-e
mindnyájan, kígyó fajzat.
HORVÁTHY JÁNOS
Csapásainkról ismerhetsz
reánk.
FRANGEPÁN
Te is ősz gyermek,
vén honáruló.
LACZFY
Ne nyelveddel most,
látod, hogy kardom van.
GARA
Ki hátrál itten? Ördög
és pokol?
HORVÁTHY JÁNOS
Csak rajta fiaim! Most
vagy soha! (Garát pártjával kinyomják.)
Barátim! E siker ne ámítson,
A túlerő felett nem győzhetünk.
Felkelt a város, zúg a vészharang,
Egyenkint meneküljön mindenik,
Hogy észrevétlen jusson a szabadba.
HORVÁTHY PÁL
Zágráb a gyűlpont.
Ott új terv szerint
Újból megkezdjük.
HORVÁTHY LÁSZLÓ
Viszontlátásig
hát.
SIMONTORNYAY
Nekem elég volt már ez a
dicsőség. (Palizsnay, Szofra, fegyveresek.)
PALIZSNAY
Kik vagytok, ellen-e,
vagy jóbarát?
SIMONTORNYAY
Barát, de éppen jókor
jősz.
PALIZSNAY
Miért?
Csatázni kell?
SIMONTORNYAY
Sőt,
inkább menekülni.
Örülhet, aki ős fészkébe juthat.
HORVÁTHY PÁL
Az
egekre,
Ne légy ismét nyakas. Károly meghalt,
A többség ellenünk, csak ennek szolgál,
Ki céltalan feláldozná magát,
Mig óvakodva megverhetné máskor.
HORVÁTHY JÁNOS
Később meghallasz
mindent, most csak jőj,
Gara mindjárt itt lesz kettős erővel.
PALIZSNAY
Annál jobb, úgy hát
kétszer verhetem meg.
Csak fussatok.
LACZFY
Jőj,
kár lesz ily vitézért.
PALIZSNAY
Mondtam, hogy maradok.
HORVÁTHY PÁL
Hagyjuk magára,
Ő lássa, ha siket. Nekünk élnünk kell.
Isten veled!
PALIZSNAY
Hol
lellek, hogyha győztem? (Mind el, kivévén Palizsnayt s
övéit. Gara övéivel jő.)
GARA
Ki vagy?
PALIZSNAY
Horvát.
GARA
Add meg magad!
PALIZSNAY
Mennykőt!
GARA
Szét vagytok verve.
PALIZSNAY
Látod, hogy még állok. (Összecsapnak.)
GARA
Ez nem lehet más, mint
Palizsnay!
PALIZSNAY
Nádor! Bár rossz ügyed,
téged becsüllek,
Mert jól védelmezed.
GARA
Bár
vélem lennél.
PALIZSNAY
Jaj nékem, ez talált. (Leesik.)
Ne kérkedjél
Gara, a sors volt, nem te, hisz sötét van.
GARA
Csak most utánuk. Ennek
már elég. (Palizsnay embereit üldözve, el népével.)
SZOFRA (Palizsnayra
borulva)
Élsz-e még János? Hallom-é szived?
Nem. Néma minden. Úgy Isten veled.
Híved voltam mig éltél, mostan már
Javadra nem lehetnék és magamról
Kell gondoskodnom. (Indul.)
PALIZSNAY
Jaj
nekem, hogy élek.
Magamra hagytak kezeikbe jutni...
SZOFRA
Élsz, Jánosom? - Óh, hála
Istenemnek.
De mit
tegyek most. - Megvan. - Asszonyom!
Királynőm! Egy nőnek jaját hallgasd meg,
Ha nő vagy!
PALIZSNAY
Mit téssz, Szofra!
SZOFRA
Szót
se többet! (Palizsnayt befedi, Mária fegyveresekkel jő a
kápolnából.)
MÁRIA
Ki jajgat itt?
SZOFRA
Királynőm, könyörülj!
Itt fekszik kedvesem, megsebesülve
A harc zajában száz veszélytől féltem...
Vitesd le védelmeddel.
MÁRIA
És ki ő?
SZOFRA
Ne kérdd, hogy ellen-e,
vagy jóbarát.
Egy kedves életét kérem kegyedtől.
MÁRIA
Vigyétek őt e nő után!
SZOFRA
Királynőm!
Hálám végetlen. Bár meggyőzhetnélek!
(Palizsnayt felveszik, s Szofra után viszik kifelé, Gara sebekkel elébök
jő.)
GARA
Megálljatok, mi ez?
SZOFRA
Királynőmnek
Nevében útat, nádor!
GARA
Elmehettek.
(Két oldalt mind el.)
|