HARMADIK SZÍN

(Zsigmond tábora Győrnél, éj. Zsigmond egy trombitással.)

ZSIGMOND

Fújd, fújd csak, milyen átkozott álmos faj,
Másfél órája költöm, és ki sem jő. - (A trombitás fújja, Domarath, Jobst, urak jőnek.)

DOMARATH

Mi a baj, Zsigmond?

JOBST

                              Istenem, mi baj?

ZSIGMOND

Jókor kérdeztek, hisz ha baj lenne,
Már rég leroskadt volna Jerichó!
Mint látom, néktek itéletkor is
Haszontalan fog szólani a kürt.

JOBST

De komolyan mondd, mért e riadó?

ZSIGMOND

Riadó? És te éji köntösben jősz,
Ti kard nélkül, derék sereg, valóban,
Károlytól egy országot visszavenni.

DOMARATH

Ismérünk már, tudtuk, hogy ismét tréfa.

ZSIGMOND

Éppen nem. A legkülönösb valóság:
Pénzem van. Győr az estve négyezer
Forintot küldött; nem tudtam aludni,
S most felköltélek, hogy forgásba hozzam.

JOBST

Miért nem adtad nékem, kamatul?
S aludtál volna.

ZSIGMOND

                         Nem vagyok bolond.
Azt, ami megvan, mit mindenki elvesz,
Kamatban adni.

JOBST

                          Adtad volna hát
Azoknak, akik élelemszerekkel
S egyéb szükségesekkel látnak el.

ZSIGMOND

Ne használjam tán a dicső találmányt,
Melyet tevék, mivel másoknak oly
Kedvét lelem, s magamnak semmiben sem
Telik. - Armálist nékik csak tovább is.

DOMARATH

De az becsét vesztendi, már nagyon sok.

ZSIGMOND

Új szükség, új találmány. Ah, de jó
Hogy ép eszembe jő, aki a minap
Halat hozott, nincs még jutalmazva.
Nem illik, hogy király adós maradjon
Jobbágyinak.  - Armálist hát neki!
Legyen cimerpajzsán, piros mezőben
Két szép ezüst hal, tündöklő jelül.
Korlátnokom! Tiéd a végrehajtás.

DOMARATH

Hát aki csirkét küldött.

ZSIGMOND

                                   Gúnyolódol,
Mint látom. Hasztalan, vagy hátha az
Ki fejedelmének életét megmenti
S a harcmezőn nemességet kap dijúl,
Ne kapjon-e, ki jólétére gondol?
Vagy nem szörnyűbb-e egy éhes király
Mint egy meggyilkolt? - Lássátok, ki most
Csirkét hozott, adandó alkalommal
Bizonnyal halni is meg tudna értünk;
Hála Istennek, hogy nincsen rá szükség.
De hát a kor hibájaért szenvedjen,
Elvesszen-é egy ily nemes kebel?
Armálist néki is: Vasas kezet
Pálmával cimerében. S most jerünk,
Mondtam már, hogy pénzem van, s mégis késtek?

JOBST

Megállj csak, Zsigmond!

ZSIGMOND

                                     Első vagy, ki mondod.
A magyarok meg azzal vádolnak,
Hogy már sokáig állok. - Mit kivánsz?

JOBST

Tudod jól, tartozásod hogy lejárt,
Mit a lublói harcjáratra tettél.

ZSIGMOND

Tudod, hogy általadtam érte néked
Minden zsákmányt, mit nyertem.

JOBST

                                                   Még tréfálsz,
Pedig bizony jó rokonod vagyok.
Adj zálogot Zsigmond, s nyugtot hagyok.

ZSIGMOND

Te tréfálsz Jobst, hacsak armális nem kell.

JOBST

E tért a Morva, Vág és Duna közt.

ZSIGMOND

Ha Károly nem mond ellent, tőlem jó.

JOBST

Károly bitorló, annak nincs köze.

ZSIGMOND

S még akkor is ottan van Mária,
Ő a király.

JOBST

              Igen, de férje vagy.
Hagyd azt reám, ismérem én a nőket;
Szégyenből is kiváltja.

ZSIGMOND

                                 Hát legyen meg.

JOBST

Kiadhatják-e az okiratot?
Kezet rá - így. Most jó hírt mondok én is:
Károly meghalt. Mehetünk már Budára.

ZSIGMOND

Meghalt?  - Verjétek a dobot, előre!

DOMARATH

De az említett pénz?

ZSIGMOND

                                Útközben játszunk.   (Mind el.)