NEGYEDIK SZÍN

(Az első felvonás második színi terem. Erzsébet, Gara jő.)

ERZSÉBET

Mit tudsz Károlyról, nádor?

GARA

                                             Mégis él.

ERZSÉBET

Hah! Mint kígyó, zúzott fejjel is,
Meg kell mérgenünk őtet, börtönében
Rohadjon ott, a szentegyháznak átka
Van rajta úgyis. Hát Horvátországból
Mi hírt hallottál?

GARA

                           A szétröpentett
Honárulók ott kezdnek gyülekezni,
De még rokonszenv sem támadt irántok.
A nagyszerű események borzalma
Jobban megrázott minden keblet, hogysem
Már újra síkra merjen szállani.

ERZSÉBET

Üdülni fog, s majd akkor jaj nekünk.

GARA

De nem hagyunk időt rá! Már megint
Az tervem, ami volt, közéjök lépek
S a pártosok zavartan, elhagyatva
Menekülendnek Tvartkó udvarába.

ERZSÉBET

Egy eszköz kétszer nem szokott használni.
Aztán azóta már vért is szagoltak.

GARA

Mi meg már elnémítánk egy bitorlót
Azóta, s kardunk jobb, mint valaha.
Királynőm, kérlek, hallgasd meg tanácsom,
Hisz legrosszabb esetben ott van váram,
Mely védelmet nyújt.

ERZSÉBET

                                Jó, legyen tehát.
Mikor indulunk? Csak minél előbb.

(Mária, Forgách, Frangepán, Oranis urakkal jő.)

MÁRIA

Nem, nem, ti rosszul vagytok értesülve,
Ily szemtelenség nem jöhet férjemtől.

FRANGEPÁN

Igen, felséges asszonyom, mint mondtam
Zálogba adta az egész vidéket,
Országunk lelkét, mely maga egy ország,
Nagyobb, mint ősei valaha bírtak.

ORANIS

S ezt ő teszi, ki egy rossz szilvafát
Nem bír még benne?

FORGÁCH

                                 Nem veszed balul
Tehát, ha mink, az ország nagyjai,
Kik e hazával nőlünk és fogyunk,
Kik azt nem nézzük, mint múló haszonbért,
Mert már apáink vérezének érte
És unokáink fognak benne élni,
Szövetkezénk, hogy e két hivatlan
Vendéget karddal rendre utasitsuk.
Minket tesz a történet felelőssé. -

MÁRIA

Forgách! Csak a hazafi szól belőled?

FORGÁCH

Nem érzek keblemben csak egy személyt,
Ki Istenét veszté; és Zsigmondban
Csak egyet látok, aki meggyalázta.

GARA

Kiről van itt szó?

FRANGEPÁN

                            Zsigmondról.

GARA

                                                 Vagy úgy.
Királynőm, mind igaz, amit beszélnek.

MÁRIA

Ah Isten! Hát megint egy meggyalázás.
Bosszútokat balul nem veheti
Királynőtök. De mégis, uraim,
Engedjétek meg, hogyha kétkedik
A nő. Járjunk végére a dolognak.

FRANGEPÁN

Im, itten jő maga.  (Zsigmond jő.)

MÁRIA

                          Szűm megszakad.

ZSIGMOND

Királynőm üdvözöllek. Fájlalom bár,
Hogy a szerencsét tőlem megtagadta,
Veszélyeidből megmenthetni téged;
Törekvésimnek mégis öntudatja
S látásod fényvarázsa megvigasztal.

FORGÁCH

A szemtelen.

ERZSÉBET

                    Hol törekedtél Zsigmond?

ZSIGMOND

Győrnél átlépni a Rubiconon.

MÁRIA

Urak távozzatok, érezhetnétek,
Hogy ifju pár, midőn találkozik,
Tanúkat nem kiván. Érzelmeik
Árjában feszt szül minden idegen.

FORGÁCH

Ismét egy méregcsepp a bájvirágból.

(Mind el, kivévén Máriát s Zsigmondot.)

MÁRIA

Magunk vagyunk Zsigmond, a tettetéssel
Most félre. Engem fáraszt, mondd, óh mondd,
Mit tettél ismét?

ZSIGMOND

                          Mit, szép Mária?
Imádtalak, mint mindig álmaimban.

MÁRIA

Zálogba adtad az országnak részét,
Mint a zsidónak valami kalandor
Talált kincsét, melyről nem tudja, hogy
Jutott hozzá, melyért nem fáradott,
S így nem becsűli. - Óh, szégyeld magad,
E büszke nép kétszer hitvány királya.

ZSIGMOND

Hitvány a nép, s ha büszke, annál rosszabb,
Midőn királyának még pénze sincsen;
Mit kezdtem volna, vágyva vágytalak
Már.

MÁRIA

        Hagyd ezt Zsigmond, minden ékszerem,
Ha kell, a koronát is eladom,
S kiváltom az elzálogolt vidéket.
Nem érted Zsigmond, - önmagam miatt,
El kell lepleznem e végetlen botrányt.
Kérdezd meg Jobstot, elfogadja-e?
Ha nem, nem állom többé utjokat
A főuraknak. Verjenek ki mind
Fészkestől.

ZSIGMOND

                 Szólok véle s tán sikerrel.

MÁRIA

Jutalmul bírd azon föld minden hasznát,
De menj, hamar kell e dologban tenni.
Ne búcsúzzál Zsigmond - ismerjük egymást.   (Zsigmond el.)
Óh, jaj nekem, ily férj egy Máriának!
Ilyen véres trón Nagy Lajos lányának!