|
ÖTÖDIK FELVONÁS
ELSŐ SZÍN
(Erdős hely Diakovárnál, közel Góriánhoz, középen szikla.
Palizsnayt széken hozzák, Horváthy Pál, János, Laczfy, fegyveresek
jőnek.)
PALIZSNAY
Megálljatok, ez a
diakovári
Erdő, amott Gorián tornyai,
Ez úton kell elmenniek. - Óh, jaj,
Hogy a mennykő inkább nem sújt agyon,
Mint e hitvány sebek, hogy ízről-ízre
Sinlesztenek bábbá. Miért erős
Lelkemnek ilyen roncsolt műszere!
Jaj, jaj, kit öljek meg.
HORVÁTHY JÁNOS
Mért nem maradsz honn,
Mig felgyógyulsz.
HORVÁTHY PÁL
Hisz mink tennénk helyetted.
PALIZSNAY
Olyan sok a teendő
mindenik
Számára, hogy másét le nem róhatja.
Aztán meg hol van, aki jóllakott már
Másnak szájával. Tettet éhezem,
S ha itt a fáradság talán megöl,
Honn a tétlenség biztosan megölne.
Jaj nékem! A pokolnak kínját érzem.
HORVÁTHY PÁL
Ily gondatlansággal nem
is javulsz fel,
Enyhítő ír és gyöngéd ápolás
Kell néked.
PALIZSNAY
Menj
enyhítő írjaiddal.
Ismérem már e rendszernek hatását.
Midőn először itt volt Mária
És én már akkor el akartam fogni,
Ily írt ajánltatok. Midőn kitűztem
A felkelés zászlóját, újra vissza-
Ijedtetek a döntő rendszabálytól,
S ily rendszer mellett árulátok el.
Midőn Károly jött, Laczfy e nyomon
Kivánta tőle, hogy harcoljon értünk,
De a harcdíjat, koronát ne kérjen.
No mostan bölcs urak, nem-e ott vagytok
Mindnyájan, ahol én, földönfutók,
Üldöztek és effelett csak engemet
Emel fel a következetesség
Ellenségink szemében és lelkemben?
LACZFY
Hagyd el, barátom, e
vádaskodást,
Ami közöttünk csak rossz vért csinálhat,
Beléjöttünk mind, s most közös ügyünkért
Tegyen mindenki annyit, mennyit bír.
PALIZSNAY
Nem ismerek közös ügyet,
csak harcunk
Közös, de célja mindeniknek más.
Egyik Garát utálja, más hatalmat
Vadászik, és tán honáért lelkesül
Ez, míg amaz csak bőrét biztosítja.
Nekem mindez nem kell, fellázadtam,
Mert a fennálló ellen küzdni kéjem,
Fellázadtam, mert harc kell s ingerültség,
Hogy érezzem, hogy élek. - Máriát
Azért fogom csak el, hogy meggyőződjem
Több-e ő, mint nő, mert ha nem, barátim!
Birandom szívét, amint megfogadtam,
S egy csókomért térdemhez fog borulni.
LACZFY
Mi képtelenség.
PALIZSNAY
Annál jobban vonz.
HORVÁTHY PÁL
Lázban beszélsz. Ily
célért nem csatázhatsz.
PALIZSNAY
Miért ne? Rosszabbért is
küzdöttek már
Nálamnál jobbak; s nem tudom, ha majd
Csókjával ráhajol fájó sebemre,
Nem nyújtom-e neki a koronát,
Mint szép játékszert egy kedves gyermeknek.
VÁRNAGY (jő)
Urak! Jőnek már a
királynők.
PALIZSNAY
Rajta!
Óh, jaj, feledtem átkozott sebem.
HORVÁTHY JÁNOS
Helyeitekre el mind
szaporán,
Figyeljetek a jelre.
PALIZSNAY
Engemet
E bérctetőre vigyetek, fiúk,
Átok reád sors, élet, istenség,
Tétlen kell néznem ilyen eseményt.
Jaj, jaj, gyilkolj meg fájdalom, ha bírsz.
(Mindnyájan egyes fegyveres csapatokkal különböző oldalon el, Palizsnayt
a sziklatetőre viszik. Mária, Erzsébet, Gara, Forgách, kiséret jő.)
MÁRIA
Mi enyhe lég e ligetes
hegyek közt.
Megújultam.
GARA
Királynőm! Íme ott
Látszik ki váram, tárva számodra,
Ott nyughatol. Ez ösvény átvezet
Az ormon, túlnan várnak lovaink.
(Kürtszó, a lázadók mindenfelől megrohanják a királynőket.)
ERZSÉBET
Végünk van.
PALIZSNAY
Rajta, vágjátok le mind,
Csak a királynő éljen. Hajaszálát
Aki megsérti, meghal általam.
HORVÁTHY JÁNOS
Látjátok a túlsúlyt, le
a fegyverrel.
GARA
Rablókkal a nádor nem
alkuszik.
Hozzám, ki férfi.
(Ezalatt a királynők egészen a szikla alá húzódtak, Gara a kísérettel
védőleg előbbre áll. Harcolnak.)
MÁRIA
Forgách,
el ne hagyj,
Hisz úgy sem győzhetünk, úgy-e?
FORGÁCH
Jaj,
hogy nem.
ERZSÉBET
Ily csúful vesszünk hát,
ily kisszerűen.
Óh, milyen rossz meghalni!
GARA
Hozzám, hozzám!
Mind pártütők, gonosz Horváthyak,
Te aggott bűnös Laczfy, s akik vagytok, (Harc.)
FORGÁCH
Látod, királynőm, a
sír szélén állok;
A haldoklónak meg szokták bocsátni
Vég vallomását, óh, bocsásd te is meg.
Én vég nélkűl, én mondhatlan szeretlek.
Nem voltam vakmerő, nem tolakodtam
Trónod fényéhez, most e végső percben,
Midőn leroskadt köztünk a sorompó,
Csókolj meg Mária, - súgd, hogy szeretsz-e,
Hisz nem jövök többé szemed elé,
Hogy elpirulj e gyöngeségi percen.
MÁRIA
Szeretlek, Forgách,
lelkemnek mélyéből,
S most a halálnak jegyzelek csókommal,
Ott Mária tiéd - mi jó meghalni. (Megcsókolja.)
PALIZSNAY
Mit látok! Egy csók.
Nem, mégsem lehet,
Szemem káprázott. - Hej, pajtásaim
Nem bírtok-e már ezzel a medvével?
Engem vársz úgy-e Gara, hogy meg nem halsz.
(Garát egy közhorvát megkerülvén, hátulról lerántja, többen karddal esnek
rája. Kisérőinek legnagyobb része elesett, vagy fogoly.)
GARA
Nem várlak, óh, ne lelj
sírban se nyugtot,
Ha sorsod fáradhatatlanul korbácsol. (Meghal.)
PALIZSNAY
Szállj a pokolra. Most a
többivel
Könnyebben bántok.
HORVÁTHY JÁNOS
Itt is egy orgyilkos,
Szoknyák mögött. (Forgáchcsal vív.)
PALIZSNAY
Csak Máriának békét.
FORGÁCH
Látom, hogy nyelved
élesebb, mint kardod.
Miért nem vágsz jobban, mért nem jöttök többen?
HORVÁTHY JÁNOS
Te Károlyt úgy-e jobban
vágtad le.
FORGÁCH
Jobban, mert nemesebben.
Tőletek
Halált is hasztalan lesek.
HORVÁTHY JÁNOS
Ne
is less. (Kardját kiüti.)
Reád még más vár. Kössétek meg őt. (Megkötik.)
FORGÁCH
Elhagytál,
Isten! (A királynőket körülveszik.)
MÁRIA
Óh,
jaj, öljetek meg.
ERZSÉBET
Nem, nem, ne vesszen senki
hasztalan.
Elég már a vér, mely értem kifolyt,
Nincs itt hibás más senki, mint magam. (Palizsnayt ezalatt
lehozzák a szirtről.)
Nézzétek ezt a gyermeket, hogy lenne
Ő olyan zsarnok, olyan vérszopó,
Mint kormányát szoktátok festeni?
Én tettem mindent. - Óh, Palizsnay,
Horváthy János és te szent atya,
Vén Laczfy! Egykor férjemnek barátja,
Ím, térden állok itt előttetek,
Királynőtök térdel, ha vétkezénk,
Vezeklésül gyilkoljatok meg engem,
Csak ártatlan lányom hagyjátok élni.
PALIZSNAY
Emeljétek fel az özvegy
királynőt,
Ördög, pokol, körűle lovagok
S ő térdel? Nem fáj, hogyha száz meg száz
Vitézt látok vérben vonaglani,
De nő-jajt, nő-könyűt nem állhatok.
HORVÁTHY JÁNOS
Vigyétek minden illő
tisztelettel
A foglyokat Krupára. Nem sokára
Magunk követjük.
LACZFY
Győztünk hát, barátim.
Az áruló meghalt, most itt van a perc
Becsűlettel kibékülnünk, hódoljunk
Királynőnknek.
HORVÁTHY JÁNOS
Talán
lázban beszélsz?
Azért vérzénk-e, hogy midőn a bér
Kezünkben, ellökjük.
LACZFY
Rablók vagyunk-e,
Zsákmányt éhezni. A hazáért vívtunk.
Megmentettük, s hüvelybe kardjainkkal.
HORVÁTHY LÁSZLÓ
Így csak hasonló vén bohó
beszélhet.
LACZFY
Így csak
gonosztevő. (Kardhoz nyúlnak.)
HORVÁTHY PÁL
Csendet,
barátim!
A többségnek hódoljon mindenik.
Üljünk tanácsot, s úgy határozzuk meg,
Mi a teendő.
PALIZSNAY
Semmi gondom arra,
Én őrizendem a fogoly királynőt,
Egész világtól, mint sárkány a kincset,
Sőt, tőletek is, hogyha kell. Jerünk.
(Mind el.)
|