HARMADIK SZÍN

(Az első felvonás második színi terem Budán.
Barbo és velencei urak jőnek.)

BARBO

Kivittük mégis a magas tanács
Kivánatát: Zsigmond magyar király.
Bár sok munkába, fáradságba telt
E büszke, e nyakas főurakat,
Kiknek mindenike egy-egy király,
Rávennem; majd megjő ennek gyümölcse,
A zavarokban, miknek jőni kell,
Köztársaságunk szabadabb kezet nyer
Terjeszkedhetni a tengermelléken,
Vagy hogyha nyugalom következnék is,
Ismerjük örökös pénzzavarát
Zsigmondnak, ő mint örökét eladta,
Eladja nekünk úgy Dalmátiát is.

(Zsigmond, Frangepán, Oranis, Jobst, Domarath, főurak jőnek.)

FRANGEPÁN

Most már, királyom, rendelkezhetel
Hatályosabban, mint eddig tehetted.
Sújtsd már le végre azt a lázadást,
És mentsd meg a királynőt.

ORANIS

                                         Óh, igen,
Mi érte vívni mind készen vagyunk!

BARBO

Én még ma indulok a tengerpartra,
Ottan vár már dicső köztársaságom
Hajóhada parancsaim után.
A két királynő most Novigradon van
S a lázadóknak számoló ármánya
Nápolyba készül őket küldeni,
Margit királynő bosszuló dühének.
De őrt állnak hajóim mindenütt,
És míg ti szárazon vívjátok őket,
Mi a tengerről fogjuk ostromolni,
Nemes versenygéssel, hogy melyikünk
Nyitandja első meg fogságukat.

ZSIGMOND

Urak! Hálával látom buzgóságtok,
Nőmet megmentni én legjobban égek,
S fogok repülni, soraitokban
Vívhatni érte; mihelyest előbb
Nehány legsürgetőbb ügyet rendeztem.
Még egyszer, uraim, köszöntelek,
Viszontlátásig a tanácsteremben.  (A főurak elmennek.)
Jőj vissza, Barbo.

BARBO

                          Mit kivánsz, királyom?

ZSIGMOND

Mit most Velence nékem általad tett,
Szóval meg nem köszönhetem, de hogyha
Tett kell, csak szóljatok, s már meg lesz téve.

BARBO

Uram! Te túlbecsülsz.

ZSIGMOND

                                 Nem, nem, jó Barbo.
De ládd, mert úgyis már félistenem vagy,
Hiszem, hogy tudsz mindenható is lenni;
Tudod, mi átkozott rossz rendben leltem
Az ország pénztárát, e zavarok közt - -

BARBO

Az legkisebb, királyom, csak parancsolj.

ZSIGMOND

Óh, kétszeres védangyalom, barátom!

BARBO

Bátor leszek lakásán felkeresni
Felségedet a részletek miatt,
Most mindkettőnket vár kiséretünk.

ZSIGMOND

Elvárlak, Barbo. - El, páratlan Barbo.
Ne hagyj soká várnom.

BARBO

                              Pontos leszek. (El.)

DOMARATH

Mikor megyünk hát Máriát megmentni?

ZSIGMOND

Tán a királynőt?  - Arra is ráérünk.
Nem árt az asszony kissé hogyha szenved.

JOBST

Aztán nélkűle is király vagy már.

DOMARATH

Sőt jobban, mint vele.

ZSIGMOND

                                  Már az lehet.
Ki tudja úgyis, mit szól mindezekre
Mik itt történtek.

JOBST

                        Hisz jól megfontolva,
Tán jobb is volna, hogyha jó módjával
Eltennék láb alól a felkelők.

DOMARATH

E feltétellel megkegyelmezném.

ZSIGMOND

Urak! Megtiltom, hogy királynőtökről,
Nőmről ily könnyelműen szóljatok.
Ha én tán túl is lépek a határon
Olykor, tudjátok, hogy király vagyok,
Ifjú vagyok - de mégis megteszem,
Mit a becsűlet méltányost kiván,
A többi Istennek kezében van.
Menjünk, urak! - Talán már Barbo vár. (Mind el.)