NEGYEDIK SZÍN

(Terem, mint a második színben. Frangepán Zsigmondot,
Jobst-ot, Domarath-ot s néhány cseh urat bevezet.)

FRANGEPÁN

Itten fog a királynő megjelenni.

ZSIGMOND

Nincs nékem a királynővel közöm,
Én mátkámat jöttem ölelni.

FRANGEPÁN

                                            Ahhoz
Meg énnekem nincs. (El.)

DOMARATH

                               Mondhatom, sohsem
Láttam még ily hidegvérű menyasszonyt.

ZSIGMOND

Annál forróbak udvarhölgyei.
E kettő majd kiegyenlíti egymást.
Haj, Domarath, hiszen te oly ügyes vagy,
Csak azok a vad lengyel főurak
El nem hiszik, s nem tűrtek kormányzónak,
Tudd meg nekem, ki az a barna lány,
Ki e bokrétát dobta csintalan
Kacsintással utamba.

DOMARATH

                                  Rég tudom,
Gara nádor -

ZSIGMOND

                    Leánya?

JOBST

                               Szobalánya.

ZSIGMOND

Annál jobb, nem kevésbbé bájol az
Aranygyapjú, ha nem sárkány vigyáz rá.

JOBST

Megint szokott szeszélyedben vagy, Zsigmond,
Midőn komolyság volna épp helyén,
Mert nékem mindenek csak azt mutatják,
Hogy minket itt bolondnak tartanak.

ZSIGMOND

S javít-e rajta, hogyha nem leszek víg?
Komoly képpel még jól ki is nevetnek.
Úgy töltjük az időt, amint lehet.

JOBST

De mit szól a menyasszony?

ZSIGMOND

                                          Büszke lesz
Birhatni azt, kiért oly sok epedt. -
Emlékszel-é még, Domarath, midőn
Kiűztek a lengyel főnemesek,
Majd nők nélkül maradtak.

DOMARATH

                                         Óh, igen,
S e szolgálat sem békité ki őket.

JOBST

E sok halasztás, e huzavona
Nekem nem tetszik, s hozzá könnyüséged.

ZSIGMOND

Ha zsebedet bírnám, nem lennék könnyű.
Adhatnál is megint kölcsön nekem,
Jó rokonom, az útban úgy kifogytam.

JOBST

Szavadra?

ZSIGMOND

                 Nem, sok volna egy rokontól.
A koronára, mit menyasszonyom...

JOBST

Oly nyugtalansággal viszen eléd!
Ne, egy arany, azt is kockáztatom.

(Mária, Erzsébet, Gara, Horváthy Pál, más főurak, Sandivog s a követség jőnek.  A királynők trónra lépnek.)

MÁRIA

Isten hozott Subini Sandivog,
S nemes követség, mily jót hoztatok.

ZSIGMOND

Engedd meg, Mária, egy vőlegény
Türelmetlenségét, öleljelek meg.

MÁRIA

El a tróntól, itt ketten el nem férünk,
Csak térdelhetnél zsámolyán, s hajolni
Meg nem tudok, hogy átölelj.

ERZSÉBET

                                   Mért nem vársz
Sorodra, Zsigmond?

ZSIGMOND

                              Hát előbbvalók-e
E pártos lengyelek, e lázadók,
Kik zólyomi országgyűlésen tett
Szent esküjök dacára engemet
Nem ismernek királyoknak, uroknak.

SANDIVOG

Óvást teszek a lázadó cím ellen.
Mi hódolattal járulánk eléd,
S csak azt kivántuk, tedd el Domarathot,
Kértünk, lakjál köztünk, és orvosold
Kiáltó sebeinket. - Megtagadtad.

ZSIGMOND

Én feltétlen meghódolást kivántam,
Vagy Domarathnak, sebeiteknek
Jogommal mi köze, hogyan csorbítja?
S ha nem, pártos, ki el nem ismeri.

SANDIVOG

Nem néked tartozunk hűséggel, Zsigmond,
De Nagy Lajos leányinak.

ZSIGMOND

                                        Hazudsz.

ERZSÉBET

Ne többet, trónunknál nem szenvedünk
Ilyen patvarkodást. Szólj, Sandivog!

SANDIVOG

Igen, mi megtartók hüségünket.
A rádomi országgyülési végzést
Is csak Zsigmond vétkes goromba volta
Eszközlé, kértünk is, hogy küldjed el
Bármelyik lányodat, s mi hódolunk.
De hasztalan járt már oly sok követség
Kitudni, hogy mit végezett felőlünk,
Mindannyiszor üres szó lett jutalmunk.

ZSIGMOND

Be átkozott unalmas!

DOMARATH

                                 Képes lesz
S még hatfelé osztandja el beszédét.

ZSIGMOND

Mi már megkaptuk a miénket. - Nádor,
Im egy arany, fej-é, vagy korona?

GARA

Talán sem egy, sem más.

ZSIGMOND

                                      Ki játszik vélem?

SANDIVOG

Zsigmondot küldéd hadseregnek élén
Lányod helyett, mi bátran visszavertük,
És újra kérni mégis meg nem untunk.
De végre mindennek meg van határa,
Sokakban elfogyott a türelem,
S a büszke Semovicsot pártkirállyá
Emelték, most testvér áll testvér ellen,
Leégett falvak hirdetnek nyomort.
S én újra jöttem kérni Hedviget. -
Itt országunknak legjobb ifjusága,
Túszul hagyom, bájos leányodért,
S megkoronázva sértetlen virágként
Teszem le ismét karjaid közé,
Csak ígérd, hogy beleegyezésünk nélkül
Nem adsz férjet neki.

ERZSÉBET

                                Hedvig tiétek.

SANDIVOG

Repülök e jó hírrel.

ERZSÉBET

                                Türelem,
Nem küldhetem a lázadás torkába.

SANDIVOG

Siessünk hát a vészt megzabolázni.

ERZSÉBET

Maradjatok köztünk, mulassunk kissé.

SANDIVOG

Bocsáss meg, asszonyom, parancsunk van.

ERZSÉBET

Holnap Visegrádot nézzük meg.

SANDIVOG

                                                  Óh,
Lehetlen, indulok.

ERZSÉBET

                            De tudd meg, nálunk
Csodálatos a vendégszeretet.

SANDIVOG

Nálunk a kötelesség. (El a követséggel.)

ERZSÉBET

                               Frangepán!
Szemből ne téveszd ezt az urakat,
Jó szóval és erővel itt maradnak. (Frangepán el.)

MÁRIA

Pohárnokom! Királynéd rég adósod,
Itt véredért, melyet kiontottam. (Forgáchcsal kezet csókoltat.)
Távozzatok. (Mind el, kivévén a királynőket, Garát, Zsigmondot és társait.)

ZSIGMOND

                     Rajtam van-e már a sor?
Óh, Mária, mint gyűlölöm e trónt,
Mely tőled messze tart, változnék bár át
Nászággyá.

MÁRIA

                 Nem jogositottalak fel
Ilyen beszédre.

GARA

                      Még előbb keményebb
Ágy vár reád, a lágy párnákat ám
Kemény acél óvhatja csak meg, őrgróf!
Választott hadsereggel holnap indulsz
Lengyelhont megbékítni.

ZSIGMOND

                                       S hol veszek pénzt?

GARA

Mind a mi gondunk, később bővebben,
Ha elkisértem a királynőket.   (El a királynőkkel.)

ZSIGMOND

Ismét táborba menjek, szép dolog,
De veszedelmes, és kényelmetlen.
Jobst, én már ismerem a magyarok
Mint gondoskodnak pénzről, azt hiszik:
A katona kenyérrel érje be,
Igyék vizet, feküdjék zöld gyepen
S ne ismerjen más kedvest, mint a kard.
De ördög lesz így harcos. - Adj nekem
Kölcsön vagy harmincezer aranyat.

JOBST

Nagyon csiklandós ügy, örökséged
Már nálam, semmid többé. Hisz az is
Igaz, ha sereget bíznak reád,
Talán a trónról sem taszítanak le.
Isten neki!

ZSIGMOND

                   Te Domarath, velem jössz,
Vígan leszünk.

DOMARATH

                       Most a kis szobalányról.  (Mind el.)

SANDIVOG (jő)

Hát így vagyunk, megfogva cudarul.
Jó, jó, nem sejtitek, mi vén rókával
Kötöttetek ki. - Több kijárásom van.
A sajka vár, mely átvisz a Dunán,
Egész utamban mindenütt lovak,
Itt álruha, isten veled Buda!
Bármit forraltok, én előbb leszek honn.

HORVÁTHY PÁL (ki régebbről hallgatózva belépett)

Szerencsés útat. Már ma nem hevertem.
A trón kegyében állok én magam.
Vén Laczfy, a trón hű tanácsosa,
Eltávolítva, és nagyon csalódnám
Ha épp, mivel nagyon becsületes,
Nem válnék tervünknek vak eszközévé.
Testvérem hadsereggel Nápolyban.
Minden más fegyveres nép Lengyelhonban,
Magam szabad Durrazzohoz mehetni:
Első lépcsőjén állok nagyságomnak.