MÁSODIK FELVONÁS

ELSŐ SZÍN

(Királyi kert Nápolyban, Durazzo Károly,
Horváthy Pál és János, beszélgetve jőnek.)

KÁROLY

Mindaz helyes, mit elmondtál barátom,
Jogom kétségtelen a koronára,
S ily férfiaknak, mint ti, pártolása
A jó név, melyet köztetek kivívtam,
Mint bánotok, kétségen túlteszik
Győzelmemet, s én még is kétkedem,
Hogy mit tegyek.

HORVÁTHY JÁNOS

                      Kétkedned nem szabad,
Ez a középszerűségnek joga,
Mely bármit végez, ön sorsát intézte.
De a nagyoknak mindenik lépése
Országot ingat, és mint büszke cserhez
Száz gallynak élte van hozzácsatolva.
Így sorsa nem sajátja, de közös,
Mint isteni gondviselés. Hogyan
Számolsz hazánk, hogy a mi sorsunkról,
Ha hivatásodat megtagadod.

KÁROLY

S hogy számolok lelkemről, megfosztván
Trónjától jótevőmnek gyermekét,
Ki szinte jótevőm lett, s tégedet
Küldött, egyházi átkom ellenére,
Hogy megvédd birtokom a büszke Anjou
Lajostól.

HORVÁTHY JÁNOS

             S jótevő-e hát a rabló,
Ki csak kincsünket kéri, s élni meghagy?

KÁROLY

S hogyan szeged meg esküdet Horváthy,
A hűségedre bízott hadsereggel?

HORVÁTHY JÁNOS

Meg nem szegem, ígértem, jogaidba
Hogy béhelyezlek, s bé foglak helyezni.

KÁROLY

Nem, nem, még sem lehet, a szent ostyára
Esküdtem meg Lajos király előtt,
Hogy nem fogom a magyar koronát
Soha keresni.

HORVÁTHY PÁL

                    Azt ne is keresd.
De hát esküdhettél-e arra is,
Hogy a magyar nép sem fog megkeresni?
Vagy, hogy dacolni fogsz Isten szavával,
Mely egy nemzet szavában trónra hív?
Királyom nézd ruhámat, ismered
Hatalmamat. Im én felmentelek
Minden kicsinyes lelki kétkedéstől.

(Margit kis fiával és Alberich jőnek.)

MARGIT

Mi rég kereslek, Károly, s itt talállak
Megint a kert legrejtekebb zugában,
Mint hogyha nődnek mosolyától futnál:
Milyen halvány vagy, óh, szólj, mi bajod?

KÁROLY

Nincs semmi, Margitom!

MARGIT

                                       Annál rosszabb,
Mert e sötét arc úgy csak engem illet.
Én voltam a betegség, mely okozta.

KÁROLY

Te a nap vagy, mely felderíti azt.

HORVÁTHY JÁNOS (Pálhoz)

Mit gondolsz, Pál, rábírjuk-e beszélni?

HORVÁTHY PÁL

Már meg van nyerve, mert okoskodik,
A meggyőződés nem vitatkozik.

KÁROLY

Ezen urakkal szóltam egyről-másról;
Az élet nem mindég mosolygó, Margit.

MARGIT

Az volt, míg ez urak nem jöttek el.
Ah szóljatok, szokás-e nálatok,
Hogy a vendég szives gazdasszonyától
Ellopja a férj szívét, úgy, miként ti?
Hisz a magyar nép nyílt, becsűletes,
Mi vagytok ti?

HORVÁTHY JÁNOS

                     Felséged hű szolgái.

MARGIT

Csak egy szolgálatot kérek tehát:
Távozzatok, urak, mert amióta
Itt vagytok, hasztalan kiáltom, Károly!
Ő csak mereng, mint ábrándkép után,
Melyet nem ismerek, ha csókolom,
Megrázkódik, mint hogyha felriadna;
Álmában mond sok rémséges szavat,
Vért, koronát, harcot, mi lesz mindebből!
Óh, Károlyom, térj ismét Margitodhoz!

KÁROLY

S eltértem-e hát tőled? Nem soha,
De ládd a férfi nem csupán szeretni
Vagyon teremtve, lelkébe nemesb
Érzéseket is oltott istene,
Dicsvágyat, kötelességérzetet.

MARGIT

Óh, Károly, s nemesebb érzésnek mondod
Mindezt a szerelemnél? Károlyom,
Elhagynád-e a narancsfánk illatát,
E lágy eget, Margitod mosolyát,
Hogy ottan távol, szürke ég alatt
Véres mezőkön éjeket virassz?
Elhervadandnak fáid, kedvesed,
S mit nyersz helyettök?

KÁROLY

                                  Győztél, Margitom!
Karod közt rémálmomból ébredek. (Megöleli.)

MARGIT

Ne hagyd el, Károlyom, e bájgyűrűt,
Ne nézz fel e magyar urakra, mert
Szemök megígéz, mint a baziliszk.
Távozzatok, távozzatok örökre!

HORVÁTHY JÁNOS

Jó, távozunk. Csalódva bár, mert Károlyt
Nemes- s vitéznek tartja a világ.

KÁROLY

Ki állíthatja az ellenkezőt?

MARGIT

Ha annak tartják, úgy be is próbálta,
S új kísérletre nincsen semmi szükség,
Próbáljon más is; - a győzelmes kardot
Pihenni függesztik oltár fölé.

HORVÁTHY PÁL

Bocsánatot mind e sok bánatért,
Mit okozánk; nem tudtuk, hogy Károlynak
Ily kellemetlen vendég lesz, ki őt
A becsület adósságára inti.
Országom s véle Mária királynő,
Barátid és jótévő rokonod
Néhány kis zsarnok önkénye alatt nyög;
Te voltál a sorstól védjökre híva,
S kislelkü félelemmel visszarettensz.

KÁROLY

Bocsáss, Margit! Von a sors, én megyek,
Karod fel nem tarthatja kerekét.

MARGIT

Óh, Károly, hisz ha még itten megállnál,
De a dicsvágy sas, mely ha megmentette
A kis galambot rókáknak fogából,
Bír-é magával, éles körmei
Nem vérzik-e meg a védölelést?

HORVÁTHY JÁNOS

Király! Vedd tőlem a hódolatot.

HORVÁTHY PÁL

Áldásomat, király, dicső utadra.
Én elmegyek előre a jó hírrel.

KÁROLY

Hej, Alberich! Rád bízom utazásom
Kellő elrendezését.

MARGIT

                            Bízd elébb rá,
Hogy engem elvezessen, összedűlök.
Jőj, jőj fiam, nem kellünk már atyádnak.
Vezesd az árvát és az özvegyet
Jó Alberich, ne hallják legalább
Gyözelmök gúnyos kacaját azoknak,
Kik meggyilkolták a családapát. (Alél.)

LÁSZLÓ

Ne sírj, anyám!

ALBERICH

                        Segítség.

KÁROLY

                        Margitom!