MÁSODIK SZÍN

(Az első felvonás második színi tereme Budán. Mária,
Erzsébet, Zsigmond, Gara, Forgách, Frangepán.)

ERZSÉBET

Ugy-é nem csalt sejtelmem, hősünk itt van,
Lublóig volt babérokat keresni.
De messzellette.

ZSIGMOND

                          S nem jól tettem-é,
Midőn honn rózsa várt?

MÁRIA

                                    Gyalázat pírja.

ZSIGMOND

Még e szép ajkak is ily harci nyelven
Beszélnek? Elnémítom.  (Meg akarja csókolni.)

MÁRIA

                                   Vissza tőlem.
A nő csak férfiúnak hódolhat meg,
Bajnoknak a királynő, s egy sem vagy.

ZSIGMOND

Nálunk a nők nem abból ítélik meg
A férfit, hogy tovább megy-é Lublónál.

MÁRIA

Lovagjaim közt nincs csak egyik is,
Ki nem tett volna csodadolgokat
Királynőjéért, szóljatok, vitézek.

GARA

Megvertem volna minden ellenét
Felségednek, mentől több, annál jobb.
Igazságát pecsételvén vérökkel.

FRANGEPÁN

Én meg csupán csak aztat bántam volna,
Hogy ily nyilván igazságért csatázok,
Királynőm egy szeszélyeért szeretném
A földet elpusztítni.

FORGÁCH

                               Én, királynő,
Meghaltam volna egy könny díjaért.

MÁRIA

Igy tettek volna hát lovagjaim,
S te mit tettél, te, aki azt igényled,
Hogy trónomról hozzád hajoljak le:
Elfutsz egy bajnok hadseregnek élén.

ZSIGMOND

Könnyű itthon beszélni.

FORGÁCH

                                     Tűrnöm kell,
S megfojt.

GARA

             Mi már mind másutt is beszéltünk.

FRANGEPÁN

S beszélhetünk, ha tetszik.

ERZSÉBET

                                        Békesség.

GARA

Óh, azzal a szép hadsereggel mért nem
Fosztattam inkább tollat, mint hogy egy
Cseh megtanítsa futni?

ERZSÉBET

                                 Csitt, ha mondom,
Szólj hát, mit tettél Zsigmond?

ZSIGMOND

                                           Békealkut,
Véget veték egy véres háborúnak,
Rábírtam a lengyel követeket,
Hogy pünkösdig megvárják Hedviget,
S mi visszaküldjük mind a túszokat.

GARA

Jeles, jeles.

ERZSÉBET

                   S hiszed, hogy elfogadjuk?

ZSIGMOND

Az nékem mindegy, csak mostan bocsáss el
Pihenni. Mit szenvedtem a táborban,
Nem hiszitek. Reménylem, asszonyim,
Derültebben foglak megint találni. (El.)

MÁRIA

Óh, hogy királynőtöknek csúfoltok,
Hogy intésemtől népek sorsa függ
S magamnak nincs egy boldog percem is.
Égek, mint tűz, önmagamat emésztve,
Míg mások körülöttem melegesznek.
Vigyétek trónom, adjátok oda
Szolgálóim leghitványabbikának,
Ki oly magasnak látja fényemet,
Hogy elvakulva, amint föltekint,
Még írigyelni sem tud, és helyébe
Egy percet adjatok szabadságából.
Anyám, urak, akármi fog történni
Én nem megyek a brandenburgi grófhoz.

ERZSÉBET

S én nem tudom rossz néven venni, lányom.

GARA

Ha jól felvesszük, nincs is rája ok,
A lengyel trónt eljátszta, örökét
Elpazarolta régen, s olyan férfi
Mint ő, nem is más, mint madárijesztő.

ERZSÉBET

De mondd, hogy rázzuk le őt a nyakunkról?

GARA

Elindítunk százötven lovagot
Hatodik Károly francia királyhoz;
S öccsének, Orleansi Lajosnak
Kináljuk Máriát s a koronát,
Bármelyik is több, hogy ne kelljen néki.

MÁRIA

Forgách, te léssz a százötven vezére.

FORGÁCH

Én, asszonyom!

MÁRIA

                       Nem szolgálsz szívesen?   (Vavelsky jő.)

ERZSÉBET

Mi vakmerő suhanc tolakszik itt be?

MÁRIA

Ládd Forgách, más nőnek van szívvilága,
Abban boldog, nekem helyette a sors
Hideg fényt nyújtott, nékem az világom,
S ha nem melenget is, de elkábít,
Feledni akarom, s fogom amazt.
Forgách, szolgálj e ragyogó uton,
Másutt nincs tér.

ERZSÉBET (Vavelskyhez)

                       Fogsz-é már szólni egyszer?

VAVELSKY

Vavelsky Przeczlav a nevem, királynő,
Ki, mint hazám utolsó nemese,
Utolsó is jött, intvén, küldjed el
Leányodat minél előbb a néki
Ajánlt trónt elfoglalni, és ne hidd,
Hogy Lengyelország már olyan bitang,
Miként egy lányra éppen rászorult.

ERZSÉBET

Mi hang ez?

VAVELSKY

                  Mint amilyet érdemeltek.

MÁRIA

Hát úgy lesüllyedett-e már a trón,
Hogy ily kuruttyolás felérhet hozzá? (Félre.)
Ily istenségnek áldozunk-e, szívet
Kitépve keblünkből. Ez kárpótoljon?

ERZSÉBET

Ti itt álltok vitézek, s tűritek?   (Az urak kardhoz nyúlnak.)

VAVELSKY

Csak lassan, uraim, itt levelem,
Aztán meg úgyis végzém ügyemet,
S megyek. (El Frangepánnal.)

ERZSÉBET

               Megöl e meggyaláztatás.

FRANGEPÁN (visszatérve)

Kint Sandivog van egyszerű ruhában,
Kihallgatást kér.

ERZSÉBET

                      Jőjön, meghallgatjuk.

SANDIVOG (jő)

Csodálod tán, felséges asszonyom,
Hogy aki egyszer már alig menekvém
Fogságodból, most újra itt vagyok?
De visszaűzött a kötelesség.
Láthattad, hogy hova ért a dolog.
Nem tréfál a nép, mely ily hangon szól,
Egy perc késés, s Lengyelhon elveszett.
A vad Jagyel Litván nagyhercege
Rettentő népének, mint áradatnak,
Nincs gátja, mint sakálok lósörénybe
Ragadva úszták át a Visztulát
S Zavichost vára romladékba dűlt.
Ürügyül vettem, hogy hozzád jöhessek,
Az ifjú túszok visszaváltását.
S most, óh, királynő, térdenállva kérlek,
Ne lökd el egy nemzet szivét magadtól,
Add lányodat, s az ifjakat vele,
Szebb kisérettel nem jöhet közénk,
Mint hogyha gyermekinket hozza vissza,
S lesz köztünk a békének angyala.

ERZSÉBET

Becsűlöm, Sandivog, hűségedet,
Rád bízom Hedviget, legyen, mint mondod.

SANDIVOG

Óh, engedd megcsókolnom jobbodat,
Aztán hagyj elsőnek lehetnem, aki
Királynőmnek meghódol. (El.)
(Hirnök levelet hoz Garának.)

HIRNÖK

                                         Levelek
Horvátországból.

GARA (átfutva a levelet)

                              Ismét zavarok!
A vráni váron már nyílt lázadás
Zászlója leng. Palizsnay megverte
Laczk Bélát, kit helyette kineveztünk.
(Erzsébethez.) Tvartkó elfoglalá hitbéredet,
A khulmi tartományt, kegyes királynő.

MÁRIA

Hát Laczfy mit tesz?

GARA

                              Hallgat mindezekről
S mindíg azt írja, minden rendben van.

MÁRIA

Hát ő is áruló lehetne? - Nem.

GARA

Nehéz időkben a tehetlenség
Is árulás.

MÁRIA

              Nagyobb a túlbuzgóság.
Ha feltesszük, hogy lássunk ördögöt,
Eljő. - Ládd, nádor, engem úgy mulattat,
Hogy ennyi férfiú tör ellenem,
Érzem, hogy több, hogy más vagyok, mint a nő.

ERZSÉBET

Mit kell itt tennünk, kis dologból nagy lesz.

GARA

Attól ne tarts. Miként a természetben,
Ha hosszú csend van, a gőzök gyűlnek össze,
Villám, mennydörgés tölti az eget,
Mig a királyi nap győztesen lép ki,
S egész harcban csak a légkör újult meg:
A népeknél is így történik ez.
Zavarkodnak most e horvát urak,
Ti lépjetek közéjök, óh, királynők,
Dicsőségtöknek minden pompájával,
S ki nagyságtoknak meghódolni nem fog,
A női bájnak hajtja meg nyakát.
Már régi tervem ez, s minél előbb
Induljunk a fellázadt tartományba,
Hogy hódolását elfogadhassátok.

MÁRIA

Úgy, nádor? Szép terved, csak azt a nőt
Hagynád ki a játékból, hogy ne látnám,
Hagy az hatalmasabb, mint a királyné,
S midőn már ez tehetlen, az segít.
Majd sírva lép az országgyűlésébe
S könyörületből trónra ültetik.
Majd ismét szívet és kezet ajánl
Egy gyávának, kit képtelen szeretni,
De trónját és hazáját biztosítja.
Kacéran lép a pártosok közé,
Hogy megnyírhesse új Sámson gyanánt.
És végre, ha körülnéz a királyné
Trónjáról, mért élt hát, meg nem leli.

ERZSÉBET

Mind érzelgés, csak mégis jó az a trón.

MÁRIA

Érzelgés? - Óh, ezen már túl vagyok,
Kigyógyítottatok. És épp azért
Kivánnék más eljárást, mint királyhoz
Illik. Küzdést, nem tettetett mosolyt.

GARA

Megújítjuk András arany bulláját
Is, ezzel semmi újat nem adunk
És a magyar nagyon kap ilyenen.

ERZSÉBET

Hogy újítjuk meg, hisz nem kéri senki.

GARA

Gondoskodtam már arról is, találtam
Két jó urat, az egyik Osztopán,
Padvarsia a másik, majd ezek
Kérendik, mint küldöttek az uraktól.

(Zsigmond, Domarath jőnek beszélgetve.)

ZSIGMOND

Mit mondott Zombi Miklós, a kincstárnok?

DOMARATH

Hogy ő az ország pénzét őrzi csak,
Miénket ott keressük a zsidóknál
S ledér lányoknál.

ZSIGMOND

                          Jó élc, de goromba.
Nem mondta-é, hogy meggondolja jól
Kivel beszél, nem sürgetéd-e újra?

DOMARATH

Mindent mondtam, de ő egyet felelt:
Nem ád, mert a királynő megtiltotta.

ZSIGMOND

Mért nem vetéd zálogba koronámat?
Mért nem kértél egy uzsorás nagyúrtól?

DOMARATH

Száztól kértem, de mind csak azt felelték:
Lublótól egy mértföldre van pénztáram,
Ott adtam volna.

ZSIGMOND

                           A szemtelenek!
Királyném, ami történik nem értem;
Úgy látszik, kedved tölti, aki engem,
Jegyesedet sért. Ilyen viszonyok közt
Én udvarodban nem maradhatok.

MÁRIA

Hát menj, Isten hirével!

ZSIGMOND

                                      Szívesen.
Ugyis rendezni kell örökömet,
De azt tudod, hogyan kiköltekeztem
Szolgálatodban, útiköltségem sincs.

MÁRIA

E célra nyitva áll pénztáram, őrgróf.
(A királynők és kiséretök el.)

ZSIGMOND

Minden rossznak megvan jó oldala.
Mit a kegytől nem nyertünk, azt megadta
A kegyvesztés; de igazán örűlök,
Hogy e farkasveremből szabadulunk.

DOMARATH

Unalmas nők, fajankó főurak,
Kevés gyönyör, sok erkölcsi beszédek,
Valóban nem lennék köztök király.

ZSIGMOND

Várj, csak míg az leszek, majd másképp lesz az.  (El Domarathtal.)