MÁSODIK SZÍN

(Az első felvonás harmadik színi terem Budán. Mária, Erzsébet, Gara.)

MÁRIA (pipereasztalnál)

Hát csak nem kellek Orleans hercegnek,
Más hölgyért a hősök csatára kelnek,
Utolsó szolgálóm is megkivánja,
Hogy bajjal érdemeljék meg kegyét,
Én egy országot kínáltam rádásúl
Szépségemhez, s megvetnek. Csalfa tűkör.

ERZSÉBET

Siess lányom, ne keserítsd magad
Tudod, hogy Károly már kapunk előtt áll,
Naponta gyűl kisérete, s maig sem
Tudjuk még, hogy miért jő. Mindenütt
Az asszonyuralom ellen suttognak,
Itt gyors lépés kell, férfi kell a trónra
Zsigmondot elhivattuk, s vár reád,
Hogy oltárhoz vezessen.

MÁRIA

                                      Mind tudom.
De nézd el, hogy ha még a végső percben
Egyszer fölkél a nőiség szivemben,
Melyről hivém, hogy régen eltemettem
Férjembe, s érzem az űrt, mit hagyott.
Nézd el, ha kissé még mulatozok
E rózsaszállal mit fejemre tűzök,
Hisz úgyis az utolsó.

GARA

                                   Koronádért
Egy rózsa nem sok.

MÁRIA

                            Nem sok? Óh, jaj, nádor,
Miért nem vagy nő, hogy megértenél. -
De szólj, mit végez az országgyülése
Védelméről királynőjének, avagy
Azért fordultunk-e bizalmasan
Hozzá, megadva, amit csak kivánt
Hogy most magunkra hagyjon hűtlenül.

GARA

Én elleneztem az országgyülést,
Engem ne vádolj. Mondtam, hogy parancsolj,
Ne kérj, te másképpen akarád, királynő.
Ismérem én a pártos büszke fajt,
Csak kényszerítve hajtja le fejét,
S ha percet les ki, melyben gyönge a trón,
Nem szűnik azt végképp kizsákmányolni.
Fennen beszélnek ők kis zsarnokokról,
Mocskolnak engem s az özvegy királynőt,
S míg Károly két mértföldre áll, elébe
Kit állítnának, nincs egy katonájok.

MÁRIA

Derék urak! Im én gyorsabb vagyok,
Készen vagyok már a nászöltözettel.

ERZSÉBET

És én tervemmel; csak már jőne Forgách,
Kit királyhoz küldénk, mi jót hoz onnan.
De ím! Itt jő!           (Forgách, Frangepán jő.)

FORGÁCH

                          Károly köszönt, királynők,
S mint jó rokontok, úgy jő, mond, Budára.
Távol szivétől dölyf, haszonlesés.
Hálátokat kivánja ő csupán
Ha megment álbarátoknak körméből.

ERZSÉBET

A jó rokon. - Amint tőlünk telik,
Mi is majd viszonozzuk szívességét,
De addig is, a vőlegény hadd jőjön!

FRANGEPÁN (az ajtón ki)

Királynőm kíván, brandenburgi gróf!     (Zsigmond, Jobst, Domarath jő.)

ZSIGMOND

Köszöntelek királynők, szép menyasszony!

ERZSÉBET

Üdvözlégy, Zsigmond!

MÁRIA

                                   Menjünk, hogyha tetszik.

ZSIGMOND

Itten vannak tanúim.

MÁRIA

                                Itt enyéim.
Forgách vezess, csak nem megyek mátkámmal.

FORGÁCH (vezetve)

Nagyot kivánsz. Megvívni egy világgal
Tán birnék érted, oltárhoz vezetni,
Ki tudja.

MÁRIA

               Forgách, aki a napot
Választja csillagául, nézze el,
Ha minden fűszál osztja sugarát.

FORGÁCH

De csak választottján ragyog. Mosolygva
Mégy mátkáddal te.

MÁRIA

                              Egy van, aminek
Akármi nagyság szégyen nélkül, büszkén
Hajolhat meg - ez a sors végezése.

FORGÁCH

Királynőm, meghajoltam.

MÁRIA

                               Én is, Forgách!    (Mind el a kápolnába, Erzsébet és Gara maradnak.)

ERZSÉBET

Nádor, maradj, nem nézhetem e nászt,
Szívem fáj Máriáért. Ah, de el
Meddő bú, ahol tenni kell. Sietve
Készíts mindent, hogy a legfényesebben
Mehessünk a csalárd rokon elé,
S csillámló pompával fogadjuk el,
Ha ő színeskedik, mi is fogunk,
S e fegyverrel, lássuk, nem-e a nő győz.

GARA

Nem értem tervedet.

ERZSÉBET

                                 Hagyd azt rám, nádor,
Te ott tégy, ahol férfi kell a gátra.       (A nász visszajő.)

MÁRIA

Anyám!

ERZSÉBET

            Leányom, itt, óh, itt pihenj meg.    (Megöleli.)

ZSIGMOND (félre)

Érzékeny jelenet.

DOMARATH

                         Vad népszokás.

ZSIGMOND (félre)

Ez ölelésből most már nőm, anyám,
Engem se zárjatok ki.

ERZSÉBET

                                Jőj, fiam!
Áldásom rajtad.

ZSIGMOND

                       Kedves nőm, egy csókot.

MÁRIA

Egyet, Zsigmond. - Hisz ez nődtől elég.
Ki úgyis a trónt vetted csak meg véle.
S az most nem csókot, tetteket kíván.
Károly kapunk előtt, s nincs, aki védje.

ERZSÉBET

Siess hazádba, gyűjts ott harci népet,
S védd meg, csak úgy léssz arra érdemes.
Minden perc veszteség.

MÁRIA

                                    Isten vezessen!

ERZSÉBET

Most Károlyt elfogadni! -  (Mária, Erzsébet, Gara, Forgách, Frangepán elmennek.)

DOMARATH

                                       Életemben
Nem láttam ily nászt.

JOBST

                               Mindegy, csakhogy megvolt,
Ez fődolog. Aztán meg becsülettel
Távozhatunk, békés szép hegyeinkbe,
Most itt az élet úgy sem lesz mulatság.

ZSIGMOND

Csak mégis bosszantó a nász után
Toborzani. - Kedvetlen hagytam el
Kis cselszövényemet pajkos grófnőmmel
E nászért, s most megvallom szinte bánt,
Azt folytathatnom.

DOMARATH

                             Megsértett hiúság,
A szerelemnek rendes pótszere. -

JOBST

Könnyebben lélekzem már pénzemért.  (Mind el.)