HARMADIK SZÍN

(Az első felvonás második színi terem Budán. Elől folyamodók állnak,
hátrább Horváthy Pál, János, László, Simontornyay, Palizsnay,
Laczfy és más főurak egy csomóban.)

ELSŐ POLGÁR

Te mit keressz itt?

MÁSODIK POLGÁR

                               Azt, amit te, pajtás.
Isméred régi panaszom Garára,
Házam miatt, melyet ledöntetett
Kilátásáért.

ELSŐ POLGÁR

                   S mostan Károlyt várod.

MÁSODIK POLGÁR

Nem rossz terv úgy-e, gyűlöli Garát,
S nekem törvényt tesz. Hát te mit keressz?

ELSŐ POLGÁR

Van egy pöröm, nagyon nagyon kétséges,
De aki mostan lép a trónterembe,
Az a küszöbnél nem fukarkodik,
Mert minden jó szó egy előrelépés.

MÁSODIK POLGÁR

Értlek. - Mindenki oly hasznát veszi
Az eseményeknek, milyen köréhez
Illik. - Világot ingat a vihar,
Károly tán koronát halász belőle,
Én egy ház árát, és te pörödet.

ELSŐ POLGÁR

Csitt, jőnek a királynők, álljunk félre.   (Mária, Erzsébet, Gara, Forgách, Frangepán jő.)

ERZSÉBET

Mit szólsz, Gara, Károly alázatához
Nem száll hozzánk, de kisded polgárházba,
Alig bírtam kocsinkba kényszerítni.
S majd kézcsókunkra jő, úgymond, hizelgve.

GARA

Simább nyelv, hogysem jót várhassak tőle.

ERZSÉBET

Ti főurak, mit álltok itt oly némán?

LACZFY

Az országgyűléstől üzenetet
Hozunk Károlynak.

ERZSÉBET

                                 Úgy-e, s oly nagyon
El vagytok-e rémülve tisztetekben,
Hogy a királynőket sem látjátok már.

MÁRIA

Horváthyak itt, Simontornyay,
Vén Laczfy, mind mind régi ismerők;
Rég láttuk egymást, tán nem ismertek már?
Lám a mi emlékünk jobb. Térden állva
Láttunk utószor! - Menjünk, jó anyám.

ERZSÉBET

Mi nép ez itt!

MÁRIA

                       Talán folyamodók.
Szólj mit kivánsz, vagy add át azt az írást.

ELSŐ POLGÁR

Alázatosan csókolom kezét
Felségednek, tulajdonképp nem is
Azért jövék, hogy alkalmatlankodjam.

MÁRIA

S te?

MÁSODIK POLGÁR

         Én is e jó cimborámmal tartok.

MÁRIA

Csodálatos, de hát mi kivánságtok?

MÁSODIK POLGÁR

Megvallva a valót, mi voltaképpen
Károlyhoz jöttünk.

ERZSÉBET

                               Óh, gyalázatos faj,
Mért is foglalkozol velök, nem érzed-é
Lehelletöknek szennyét?

MÁRIA

                                       Hagyd anyám,
Nem látod-é mentségét tetteiknek
Rossz rongyaikban. Nesze leveled,
Adj Isten, hogy jobb törvényt kapj, mint tőlem,
S ha nem léssz rongyos, tán becsületesb léssz.
De mért himeztétek hát oly soká,
Hogy Károlyhoz jövétek? Ő az úr
Bár egyszerű ruhában jár, lent házban
Lakik, s ha egy bukott szatócs köszönti,
Földig hajol, mint hogyha álmélkodnék
E meg nem érdemlett becsűleten.
Mit félhetétek tőlem, gyönge nőtől.

ELSŐ POLGÁR (térdre esve)

Bocsánat, asszonyom, balul ne ítélj,
Szegény ember csak úgy él, ahogy tud.

MÁSODIK POLGÁR (szintén letérdel)

Mi nem tudjuk, mi van közöttetek,
Minket nem illet, s el sem döntjük azt,
Csak hódolunk annak, ki ránk parancsol.  (Károly Alberichhel jő.)

A FŐURAK

Éljen Károly király!

FOLYAMODÓK

                               Sokáig éljen.

MÁRIA

Óh, jaj, csak keljetek fel szaporán,
Megszégyenelnék még e főurak,
Hogy bennetek még oly sok kegyelet van,
S kimélitek a megszégyenüléstől,
Amit hajdan imádva féltetek.     (A polgárok felkelnek.)

KÁROLY

Királynőim, köszöntlek.

ERZSÉBET

                                      Köszönöm.

KÁROLY

Kis húgom, hogy vagy?

MÁRIA

                                   Jó, ha nagy vagy, bátyám.

HORVÁTHY PÁL

Üdvöz légy Károly, a rendek nevében,
Megválasztottunk ország-pártfogónak.

KÁROLY

Nem érdemlett kitüntetés, urak.

HORVÁTHY PÁL

Szerénységed csak jobban díszesít.

MÁRIA

S kit fogsz pártolni, Károly, minket-é
Az ország ellen, avagy ellenünk azt?
Ha nem, kettőnk ellen a koronát.

KÁROLY

Csipős vagy Mária, lám, lám, ki hinné,
Hogy e korálajk oly mérges legyen.

MÁRIA

Csak csókja mérges, öl minden gyönyört,
De attól nem félhetsz.

KÁROLY

                                 Most komolyan.
Tudom, mi sok rossz, puszta félreértés;
Kibékités lesz életemnek célja.
Igen, pártolni foglak egyetemben.
S amint teendem, úgy segéljen Isten.
Vigyétek hírül az országgyülésnek,
Hogy szándokom jóságát becsülék meg
Nem az erőmet, hogy megválasztának,
S ezt köszönöm. De ők tudom, erősek,
S ha gyámolítnak, felvirúl a hon.

MIND

Éljen Károly király!

ERZSÉBET

                               Im! Itt kezem,
Legyünk barátok!

LACZFY

                            Nem csal hát reményem,
Isten megáldja frígyetek.

ERZSÉBET

                                      Mostan már
Ne vonakodjál e termekbe szállni,
Rangod kivánja.

KÁROLY

                          Köszönöm, királynő.
Hogy lásd, nem bírok véled ellenkezni,
Legyen.

ERZSÉBET

             Jőjj Károly, oszd meg reggelinket.

KÁROLY

Tüstént követlek. - Mit kivánsz, barátom,
Te nem kérhetsz törvénytelent, ne félj...
Idább, idább, csak teljes bizalommal.
(Nyájasan körüljárja a folyamodókat s elszedi írásaikat, aztán kimegy kiséretével, miután a királynők s híveik már előbb elmentek.)