MÁSODIK SZÍN

(Az első felvonás harmadik jeleneti terem.
Mária ül, Erzsébet ingerülten fel- s lejár.)

ERZSÉBET

Hány óra van, leányom?

MÁRIA

                                       Ötre jár.

ERZSÉBET

Csodás az emberszív, epedve vágyik,
Fennen dobog egy-egy válpont felé,
S midőn közel van, vissza-visszaborzad,
Halasztni vágynék! Vagy nőgyöngeség ez?
El véle, el, ne légyen kebelemben
A megsértett királynőnél egyéb.

MÁRIA

Anyám, elrémitesz beszédeiddel.
Ne kívánj a sorssal dacolni, szent az,
Erősebb, mint az ember, és a küzdés
Olyan fárasztó, hogy nem érdemes
Sebet cserélni.

ERZSÉBET

                     Mit? Lányom beszél így?
Igy érez a királynő?

MÁRIA

                                  Éppen az.
Gyermeknek, pórnak dolga ellenkezni
Dacból. Én érzem bennem a királynőt,
Sem sors, sem ember nem képes kiölni.
Én dac nélkűl mosolygok minden bántást.

ERZSÉBET

Nem foghatom meg ezen eltompulást.

MÁRIA

Igaz, függöttem dőre fényemen.
Mulattatott. Volt, nincs, nem féltem többet
Meg nem kivánom, mert már ismerem.
Anyám! Istenre kérlek, minden tervvel,
Melynek baljóslatát szemedből látom,
Hagyj fel.

ERZSÉBET

                Felhagyjak?  Nem, kedves leányom!
Anyád vagyok, midőn még tehetetlen
Gyermek valál, nem vesztél volna-e el
Ha tudtodon kivűl is szívvéremmel
Nem táplállak, míg széppé, naggyá lettél,
S ki vádol, hogy dacoltam sorsoddal?
Ismét gyermek vagy, gyönge, tehetetlen,
Ismét elvesznél nélkülem.

MÁRIA

                                           Mi fény
Csillog be ablakunkon, mily zsivaj?

ERZSÉBET

Gara dandárja búcsútisztelgést tesz.
Ne félj, leányom. (Félre.) Hah! Szivem szorul!

(Károly, Alberich, Gara, Forgách, kisérettel jő.)

GARA

És így könyörgöm, felséges királyom,
Bocsáss el, hogy leányom lakadalmát
Váramban tartsam, ős szokás szerint.
Itt áll dandárom is már útra készen.
S barátom, Forgách szintén elkisér.

KÁROLY

Szerencsés útat, nádor és pohárnok,
Minél előbb siessetek Budára.
Jó estvét, szép királynők, mit kívántok?

ERZSÉBET

Bocsánatot, hogy alkalmatlankodtunk;
De Zsigmondtól, ki seregével Győrnél
Áll, kaptam hírt, s mivel reményem van,
Hogy békés alkut köthetünk vele,
Kimélve minden vérontást, mitől
Szivem borzad, kivántam szólni véled.

KÁROLY

Királynőm, hallgatlak.

ERZSÉBET

                                  Hogyan kivánod,
Hogy ennyi nép előtt ily gyöngéd tárgyról
Beszéljek? - Nem kivánom, küldd ki őket,
Bár fáj, hogy ennyi fegyveres zord férfi
Kiséretét találod szükségesnek,
Ha két szegény nőt látogatni jősz.
Magad tudod legjobban, mért teszed,
Mi védtelen sem félünk, hogy talán
Vesztünkre törsz; szivünk nyugodt, mert tiszta.

KÁROLY

Királynőm, csak ne gyávaságomnak,
De híveim túlbuzgalmának ródd fel
E nagy kíséretet, s hogy megmutassam,
Mi érzéssel vagyok irántatok,
Im elbocsátom. - Hagyjatok magamra!

ERZSÉBET

Ne küldd el, rosszul érzenéd magad.

KÁROLY

Ne sérts, királynő! - Mondtam - menjetek.

ALBERICH (titkon)

Királyom, itt leszünk a csarnokon.

KÁROLY

Ne ellenkezzél, Alberich, velem.

ALBERICH (titkon)

Ne bízd el magadat.

KÁROLY

                              Rettegjen, tőlem,
Ki ólálkodva leskelődni mer. (Alberich, kiséret el.)
Most már beszélhetünk.

ERZSÉBET

                                     Itt e levél
Olvasd el, s mondd meg véleményedet. (Károly olvas.)

GARA (Máriához)

Királynőm, messze földre megy dandárom,
Még arcodat kivánná látni egyszer.
Jőj erkélyedre.

MÁRIA

Hát vezess ki, nádor! (El Garával az erkélyre.)

KÍVÜLRŐL

Sokáig éljen Mária királynő!

FORGÁCH (Károlyra vág)

Hogy Mária éljen, neked halnod kell!

ERZSÉBET

Vágd, vágd, ne nézd, hogy összeroskadok.
Csak lábam könyörűl, szivem erős. (Lerogyik.)

KÁROLY (védi magát)

Hahó! Barátim, orvul meggyilkolnak.
Hahó!

GARA (kint)

            A várba rajta, rajta népem,
Aprítsátok le, ami ellentáll.

FORGÁCH

Erősebb életed, mint a kigyóé.  (Károllyal vívnak.)

MÁRIA (berohan)

Ah, Istenem, ne küldd fejemre e vért.  (Leroskad Erzsébet mellé.)

GARA (jő)

Fel asszonyim! Most nincs idő imára.  (Fegyveresek jőnek.)
Legények! Erre.

FEGYVERESEK

                          Éljen a királynő!

GARA

A kápolnában őrizzétek őket;
Biztosságukról fejetek felel!        

(A királynők a fegyveresek egy részével a kápolnába mennek. Gara fegyveresekkel másfelől el. Egyes harcoló csapatok vonulnak át; végre a három Horváthy, Simontornyay, Laczfy, fegyveresek egyfelől, Gara, Frangepán, Forgách, fegyveresek másfelől jőnek s összecsapnak.)

GARA

Itt vagytok-e mindnyájan, kígyó fajzat.

HORVÁTHY JÁNOS

Csapásainkról ismerhetsz reánk.

FRANGEPÁN

Te is ősz gyermek, vén honáruló.

LACZFY

Ne nyelveddel most, látod, hogy kardom van.

GARA

Ki hátrál itten? Ördög és pokol?

HORVÁTHY JÁNOS

Csak rajta fiaim! Most vagy soha! (Garát pártjával kinyomják.)
Barátim! E siker ne ámítson,
A túlerő felett nem győzhetünk.
Felkelt a város, zúg a vészharang,
Egyenkint meneküljön mindenik,
Hogy észrevétlen jusson a szabadba.

HORVÁTHY PÁL

Zágráb a gyűlpont. Ott új terv szerint
Újból megkezdjük.

HORVÁTHY LÁSZLÓ

                              Viszontlátásig hát.

SIMONTORNYAY

Nekem elég volt már ez a dicsőség. (Palizsnay, Szofra, fegyveresek.)

PALIZSNAY

Kik vagytok, ellen-e, vagy jóbarát?

SIMONTORNYAY

Barát, de éppen jókor jősz.

PALIZSNAY

                                          Miért?
Csatázni kell?

SIMONTORNYAY

                        Sőt, inkább menekülni.
Örülhet, aki ős fészkébe juthat.

HORVÁTHY PÁL

                                            Az egekre,
Ne légy ismét nyakas. Károly meghalt,
A többség ellenünk, csak ennek szolgál,
Ki céltalan feláldozná magát,
Mig óvakodva megverhetné máskor.

HORVÁTHY JÁNOS

Később meghallasz mindent, most csak jőj,
Gara mindjárt itt lesz kettős erővel.

PALIZSNAY

Annál jobb, úgy hát kétszer verhetem meg.
Csak fussatok.

LACZFY

                      Jőj, kár lesz ily vitézért.

PALIZSNAY

Mondtam, hogy maradok.

HORVÁTHY PÁL

                                       Hagyjuk magára,
Ő lássa, ha siket. Nekünk élnünk kell.
Isten veled!

PALIZSNAY

                Hol lellek, hogyha győztem?  (Mind el, kivévén Palizsnayt s övéit. Gara övéivel jő.)

GARA

Ki vagy?

PALIZSNAY

             Horvát.

GARA

                         Add meg magad!

PALIZSNAY

                                                   Mennykőt!

GARA

Szét vagytok verve.

PALIZSNAY

                             Látod, hogy még állok.  (Összecsapnak.)

GARA

Ez nem lehet más, mint Palizsnay!

PALIZSNAY

Nádor! Bár rossz ügyed, téged becsüllek,
Mert jól védelmezed.

GARA

                                Bár vélem lennél.

PALIZSNAY

Jaj nékem, ez talált. (Leesik.) Ne kérkedjél
Gara, a sors volt, nem te, hisz sötét van.

GARA

Csak most utánuk. Ennek már elég.  (Palizsnay embereit üldözve, el népével.)

SZOFRA (Palizsnayra borulva)

Élsz-e még János? Hallom-é szived?
Nem. Néma minden. Úgy Isten veled.
Híved voltam mig éltél, mostan már
Javadra nem lehetnék és magamról
Kell gondoskodnom.  (Indul.)

PALIZSNAY

                            Jaj nekem, hogy élek.
Magamra hagytak kezeikbe jutni...

SZOFRA

Élsz, Jánosom? - Óh, hála Istenemnek.
De mit tegyek most. - Megvan. - Asszonyom!
Királynőm! Egy nőnek jaját hallgasd meg,
Ha nő vagy!

PALIZSNAY

                   Mit téssz, Szofra!

SZOFRA

                            Szót se többet!  (Palizsnayt befedi, Mária fegyveresekkel jő a kápolnából.)

MÁRIA

Ki jajgat itt?

SZOFRA

                   Királynőm, könyörülj!
Itt fekszik kedvesem, megsebesülve
A harc zajában száz veszélytől féltem...
Vitesd le védelmeddel.

MÁRIA

                                   És ki ő?

SZOFRA

Ne kérdd, hogy ellen-e, vagy jóbarát.
Egy kedves életét kérem kegyedtől.

MÁRIA

Vigyétek őt e nő után!

SZOFRA

                                     Királynőm!
Hálám végetlen. Bár meggyőzhetnélek!  

(Palizsnayt felveszik, s Szofra után viszik kifelé, Gara sebekkel elébök jő.)

GARA

Megálljatok, mi ez?

SZOFRA

                              Királynőmnek
Nevében útat, nádor!

GARA

                                Elmehettek.
(Két oldalt mind el.)