ÖTÖDIK FELVONÁS

ELSŐ SZÍN

(Erdős hely Diakovárnál, közel Góriánhoz, középen szikla.
Palizsnayt széken hozzák, Horváthy Pál, János, Laczfy, fegyveresek jőnek.)

PALIZSNAY

Megálljatok, ez a diakovári
Erdő, amott Gorián tornyai,
Ez úton kell elmenniek.  -  Óh, jaj,
Hogy a mennykő inkább nem sújt agyon,
Mint e hitvány sebek, hogy ízről-ízre
Sinlesztenek bábbá. Miért erős
Lelkemnek ilyen roncsolt műszere!
Jaj, jaj, kit öljek meg.

HORVÁTHY JÁNOS

                             Mért nem maradsz honn,
Mig felgyógyulsz.

HORVÁTHY PÁL

                           Hisz mink tennénk helyetted.

PALIZSNAY

Olyan sok a teendő mindenik
Számára, hogy másét le nem róhatja.
Aztán meg hol van, aki jóllakott már
Másnak szájával. Tettet éhezem,
S ha itt a fáradság talán megöl,
Honn a tétlenség biztosan megölne.
Jaj nékem! A pokolnak kínját érzem.

HORVÁTHY PÁL

Ily gondatlansággal nem is javulsz fel,
Enyhítő ír és gyöngéd ápolás
Kell néked.

PALIZSNAY

                  Menj enyhítő írjaiddal.
Ismérem már e rendszernek hatását.
Midőn először itt volt Mária
És én már akkor el akartam fogni,
Ily írt ajánltatok. Midőn kitűztem
A felkelés zászlóját, újra vissza-
Ijedtetek a döntő rendszabálytól,
S ily rendszer mellett árulátok el.
Midőn Károly jött, Laczfy e nyomon
Kivánta tőle, hogy harcoljon értünk,
De a harcdíjat, koronát ne kérjen.
No mostan bölcs urak, nem-e ott vagytok
Mindnyájan, ahol én, földönfutók,
Üldöztek és effelett csak engemet
Emel fel a következetesség
Ellenségink szemében és lelkemben?

LACZFY

Hagyd el, barátom, e vádaskodást,
Ami közöttünk csak rossz vért csinálhat,
Beléjöttünk mind, s most közös ügyünkért
Tegyen mindenki annyit, mennyit bír.

PALIZSNAY

Nem ismerek közös ügyet, csak harcunk
Közös, de célja mindeniknek más.
Egyik Garát utálja, más hatalmat
Vadászik, és tán honáért lelkesül
Ez, míg amaz csak bőrét biztosítja.
Nekem mindez nem kell, fellázadtam,
Mert a fennálló ellen küzdni kéjem,
Fellázadtam, mert harc kell s ingerültség,
Hogy érezzem, hogy élek. - Máriát
Azért fogom csak el, hogy meggyőződjem
Több-e ő, mint nő, mert ha nem, barátim!
Birandom szívét, amint megfogadtam,
S egy csókomért térdemhez fog borulni.

LACZFY

Mi képtelenség.

PALIZSNAY

                         Annál jobban vonz.

HORVÁTHY PÁL

Lázban beszélsz. Ily célért nem csatázhatsz.

PALIZSNAY

Miért ne? Rosszabbért is küzdöttek már
Nálamnál jobbak; s nem tudom, ha majd
Csókjával ráhajol fájó sebemre,
Nem nyújtom-e neki a koronát,
Mint szép játékszert egy kedves gyermeknek.

VÁRNAGY (jő)

Urak! Jőnek már a királynők.

PALIZSNAY

                                               Rajta!
Óh, jaj, feledtem átkozott sebem.

HORVÁTHY JÁNOS

Helyeitekre el mind szaporán,  
Figyeljetek a jelre.

PALIZSNAY

                              Engemet
E bérctetőre vigyetek, fiúk,
Átok reád sors, élet, istenség,
Tétlen kell néznem ilyen eseményt.
Jaj, jaj, gyilkolj meg fájdalom, ha bírsz.

(Mindnyájan egyes fegyveres csapatokkal különböző oldalon el, Palizsnayt a sziklatetőre viszik. Mária, Erzsébet, Gara, Forgách, kiséret jő.)

MÁRIA

Mi enyhe lég e ligetes hegyek közt.
Megújultam.

GARA

                   Királynőm! Íme ott
Látszik ki váram, tárva számodra,
Ott nyughatol. Ez ösvény átvezet  
Az ormon, túlnan várnak lovaink.  

(Kürtszó, a lázadók mindenfelől megrohanják a királynőket.)

ERZSÉBET

Végünk van.

PALIZSNAY

                   Rajta, vágjátok le mind,
Csak a királynő éljen. Hajaszálát
Aki megsérti, meghal általam.

HORVÁTHY JÁNOS

Látjátok a túlsúlyt, le a fegyverrel.

GARA

Rablókkal a nádor nem alkuszik.
Hozzám, ki férfi.      

(Ezalatt a királynők egészen a szikla alá húzódtak, Gara a kísérettel védőleg előbbre áll. Harcolnak.)

MÁRIA

                        Forgách, el ne hagyj,
Hisz úgy sem győzhetünk, úgy-e?

FORGÁCH

                                                    Jaj, hogy nem.

ERZSÉBET

Ily csúful vesszünk hát, ily kisszerűen.
Óh, milyen rossz meghalni!

GARA

                                           Hozzám, hozzám!
Mind pártütők, gonosz Horváthyak,
Te aggott bűnös Laczfy, s akik vagytok,   (Harc.)

FORGÁCH

Látod, királynőm, a sír szélén állok;
A haldoklónak meg szokták bocsátni
Vég vallomását, óh, bocsásd te is meg.
Én vég nélkűl, én mondhatlan szeretlek.
Nem voltam vakmerő, nem tolakodtam
Trónod fényéhez, most e végső percben,
Midőn leroskadt köztünk a sorompó,
Csókolj meg Mária, - súgd, hogy szeretsz-e,
Hisz nem jövök többé szemed elé,
Hogy elpirulj e gyöngeségi percen.

MÁRIA

Szeretlek, Forgách, lelkemnek mélyéből,
S most a halálnak jegyzelek csókommal,
Ott Mária tiéd - mi jó meghalni.   (Megcsókolja.)

PALIZSNAY

Mit látok! Egy csók. Nem, mégsem lehet,
Szemem káprázott. - Hej, pajtásaim
Nem bírtok-e már ezzel a medvével?
Engem vársz úgy-e Gara, hogy meg nem halsz.  

(Garát egy közhorvát megkerülvén, hátulról lerántja, többen karddal esnek rája. Kisérőinek legnagyobb része elesett, vagy fogoly.)

GARA

Nem várlak, óh, ne lelj sírban se nyugtot,
Ha sorsod fáradhatatlanul korbácsol.    (Meghal.)

PALIZSNAY

Szállj a pokolra. Most a többivel
Könnyebben bántok.

HORVÁTHY JÁNOS

                             Itt is egy orgyilkos,
Szoknyák mögött.   (Forgáchcsal vív.)

PALIZSNAY

                         Csak Máriának békét.

FORGÁCH

Látom, hogy nyelved élesebb, mint kardod.
Miért nem vágsz jobban, mért nem jöttök többen?

HORVÁTHY JÁNOS

Te Károlyt úgy-e jobban vágtad le.

FORGÁCH

Jobban, mert nemesebben. Tőletek
Halált is hasztalan lesek.

HORVÁTHY JÁNOS

                                      Ne is less.   (Kardját kiüti.)
Reád még más vár. Kössétek meg őt.     (Megkötik.)

FORGÁCH

Elhagytál, Isten!   (A királynőket körülveszik.)

MÁRIA

                        Óh, jaj, öljetek meg.

ERZSÉBET

Nem, nem, ne vesszen senki hasztalan.
Elég már a vér, mely értem kifolyt,
Nincs itt hibás más senki, mint magam.  (Palizsnayt ezalatt lehozzák a szirtről.)
Nézzétek ezt a gyermeket, hogy lenne
Ő olyan zsarnok, olyan vérszopó,
Mint kormányát szoktátok festeni?
Én tettem mindent. - Óh, Palizsnay,
Horváthy János és te szent atya,
Vén Laczfy! Egykor férjemnek barátja,
Ím, térden állok itt előttetek,
Királynőtök térdel, ha vétkezénk,
Vezeklésül gyilkoljatok meg engem,
Csak ártatlan lányom hagyjátok élni.

PALIZSNAY

Emeljétek fel az özvegy királynőt,
Ördög, pokol, körűle lovagok
S ő térdel? Nem fáj, hogyha száz meg száz
Vitézt látok vérben vonaglani,
De nő-jajt, nő-könyűt nem állhatok.

HORVÁTHY JÁNOS

Vigyétek minden illő tisztelettel
A foglyokat Krupára. Nem sokára
Magunk követjük.

LACZFY

                         Győztünk hát, barátim.
Az áruló meghalt, most itt van a perc
Becsűlettel kibékülnünk, hódoljunk
Királynőnknek.

HORVÁTHY JÁNOS

                      Talán lázban beszélsz?
Azért vérzénk-e, hogy midőn a bér
Kezünkben, ellökjük.

LACZFY

                               Rablók vagyunk-e,
Zsákmányt éhezni. A hazáért vívtunk.
Megmentettük, s hüvelybe kardjainkkal.

HORVÁTHY LÁSZLÓ

Így csak hasonló vén bohó beszélhet.

LACZFY

Így csak gonosztevő.  (Kardhoz nyúlnak.)

HORVÁTHY PÁL

                                  Csendet, barátim!
A többségnek hódoljon mindenik.
Üljünk tanácsot, s úgy határozzuk meg,
Mi a teendő.

PALIZSNAY

                   Semmi gondom arra,
Én őrizendem a fogoly királynőt,
Egész világtól, mint sárkány a kincset,
Sőt, tőletek is, hogyha kell. Jerünk.       (Mind el.)