HARMADIK FELVONÁS

(A pusztában. A Sinai hegye alatt, a zsidók táborán kívül.
Áron, Abiram, Dátán, Józsué és sokan a zsidók közül jőnek.)

ABIRAM

Ne tarts tovább, Áron, hiú szavakkal,
Mindég kértél, várjunk negyven napot;
Elmúlt az is, s Mózes még nincs elő.
Vagy itt hagyott vesztünkre, s megszökött,
Vagy széjjeltépték a fenevadak.

ÁRON

Hogy mersz ilyet még csak gondolni is!
Nem félsz-e, hogy hátad megett terem?
Mert hidd el nékem, ő még visszatér.

DÁTÁN

Nem az többé.

ÁRON

    Nem többé? - Sőt igen.
Ki átvezette fáraó előtt,
Száraz lábbal népét a tengeren;
Forrást nyitott a sziklán; és kiégett
Pusztára tápláló mannát könyörg;
Védő paizst tart mindnyájunk felett;
Nem tűnik el ily gyáván, kisszerűen.

DÁTÁN

Hová lett hát szemem, hová fülem?
Vagy, hogy ha nem vagyok vak és süket;
Mégis csak eltűnt. -

ÁRON

          Hát nem mondta-é,
Hogy Ábrahám hatalmas Istenének
Hozandja el irott törvényeit? -
De aki addig, amíg megjövend
Más Istenhez tér, vagy bálványt imád
Az a halál halálával vesz el.
S mindannyian meg is esküdtetek
Jehovának s Mózesnek.

DÁTÁN

      Szent igaz.
De hát nem-é ők lettek hűtlenek,
Levették rólunk a védő kezet,
Elhagyjuk mink is.

ABIRAM

Téged állitott
Közénk főpappá Mózes - hát mutass
Istent, ki e puszták közül kiment.

DÁTÁN

Már összehordta a nép kincseit
Boglár, perec, serleg, lánc, tű, kapocs,
Mind összegyűlt önkényt ajándokul
Készíts arany tulkot belőle Áron,
Egyiptom Istenét, mely visszavisz.

ÁRON

Nem, nem, mondtam már, inkább meghalok.
Mért is zaklattok folyvást, úgy vagyok,
Mint felverett vad, s nincs már nyughelyem
Saját népemnek táborában is. -

NÉP

Ládd, kérünk, Áron!

ABIRAM

Halld a nép szavát.

ÁRON

Nem hallok semmit.

ABIRAM

Hátha kényszerítünk.

ÁRON

Ki kényszerítené a főpapot.

ABIRAM

Hol van tehát a főpap Istene -
Vagy, hogyha nincs, minek főpap nekünk? -
Nem látod-é, már a nép lázadoz.
S ha egyszer fölkél a hatalmas úr,
A főpap fogja-e lenyomni bírni? -

ÁRON

Óh, Mózes! Mért hagyád e súlyt reám?
Nem bírja vállam, érzem, roskadok.

ABIRAM

Ha nem segítsz - segítünk mink magunkon.
S ha aztán szétszakadva, népedet
Veszély emészti fel, mondd, hogy felelsz
Te hűtlen őr a nyájról? -

ÁRON

    Mit tegyek
Nagy Isten! - Mit tegyek? -

ABIRAM

        Halld szent szavát,
A nép ajkáról.

ÁRON

        Úgy. - De hátha baj lesz,
Majd fogtok-e akkor felelni értem?

ABIRAM

A nép nem számol másnak, csak magának.

ÁRON

Így mertek-é majd szólni, hogyha Mózes
Előttetek lesz - rátok tekint. -

NÉP

Mind így beszélünk.

ÁRON

Hát, isten neki.

NÉP

Köszönjünk Áron! - Győzelem! - Jerünk.

(Mind el, kivévén Józsuét.)

JÓZSUÉ

Óh, törpe faj! Te nyegle, ősz hajaddal -
S a bölcseségben kontár - azt hiszed
Hivatva vagy már nemzetet vezetni,
Mert csontjaidból a velő kiszáradt,
És véle az erély. - Hát azt hiszed,
Mert minden rókával megalkuszol;
Nyájad hű őre vagy? - El, el veled!
Csak tégy önhitten, fontos arculattal,
De én ne lássam. - Részes nem leszek,
A bűnös alku lelkemet ne nyomja.
Az én napom Mózessel kel fel újra,
Akkor majd számolunk - majd számolunk. -

MÓZES (a két frigytáblát hozva)

Kezemben van hát végre a szövetség,
Jehova melyet népével kötött -
Saját ujjával e táblákra írva.
Kezemben e szent törvény, mely paizs
Gyanánt védendi mindég népemet,
Míg hozzá hittel s hűn ragaszkodik.
És Isten jóvoltából én vagyok
A megválasztott, akinek kezéből
Ez áldás a népnek fejére hull. -

JÓZSUÉ (elébe lép)

Mózes! Bár megtiltád, elédbe jöttem.

MÓZES

Erős okod lehet - mert nem szokád
Kicsinyleni parancsom. Mondd, mi baj.
Kigyúlt orcád bőszült harag jele,
S a könny szemedben bánatot mutat. -

JÓZSUÉ

Valóban nem tudom kettő közül
Melyik került felűl a másikon.

(Örömzaj, trombitaszó a táborból.)

MÓZES

A győzteset te győzzed meg, fiam. -
Féltem, hogy népem érte veszteség,
De hálistennek a tábor felől
Örömhang jő üdvözlésűl elém. -
Személyed érte hát csak bántalom.
Az ifjuság ingerlékeny nagyon,
Még szűz kedélye minden gáncsot érez;
Nézd el, fiam. Ha tűrsz, új dísz reád.
S majd helyre ütjük, meglátod, ha élünk.

JÓZSUÉ

Ah, Mózes! Istent sérték meg - nem engem.

MÓZES

Ne tréfálj gyermek, most kivált, velem,
Midőn kezemben szent törvénye van.
Ki merné Ábrahámnak Istenét
Megsérteni. -

JÓZSUÉ

Ki? Egy eszeveszett nép,
Mely számüzé, s más Istent tett helyébe.

MÓZES

Lázban beszélsz.

JÓZSUÉ

Óh, ládd hát, ládd magad.

(A zsidók zenekísérettel, zászlókkal az arany tulkot díszmenetben hozzák. Előtte Áron főpapi díszben megy. Mária s más nők táncolva dobot vernek. Mózes egy ideig ámulva nézi, aztán eléjökbe lép.)

MÓZES

Megállj őrült nép, hó! - Lépést se többet! -
(A díszmenet megáll, a zene elnémul.)
Ki alkotá e bálványt? - Nos, ki volt
Elég merész felkelni Isten ellen? -
Siket vagy-é nép, hogy felelni nem tudsz? -
Bár lenne szóm dörgő, mint a vihar,
Mint Istené lesz, számon hogyha kéri
Kegyét, melyet hiába rád pazarlott. -
Minek neked törvény is - el vele -
Vessz el magadban, bálványoddal egyben.

(A kőtáblákkal az aranytulokhoz sújt, mindkettő összetörik. A nép elsompolyog, csak Mózes, Áron, Józsué, Húr és Mária maradnak.)

ÁRON

Bocsáss meg Mózes, a nép kényszerített.

HÚR

Bocsáss meg, nem tudom, mi szédület,
Gonosz szellem fogá el táborunkat.

MÁRIA

S ragadt - ragadt. Ki állhat annak ellen,
Mi egy népben forr? - Én nem, azt tudom.
Őrült szavam a népnek szívverése.
Ah, ah - oly szép az illyen tünde mámor. -

MÓZES

Hogy elsompolygtak, mint a vert kutya.
Ki legmerészebb volt hátam megett,
Talán első, ki mossa most kezét. -
No, Áron! Mondd hát, mondd, érdemli-é
Ily nép, hogy érte Istent megtagadd? -

ÁRON

Nincsen más védelmem, mint csupán kegyelme.

MÓZES

Hej, Józsué! - E tenger nép között
Nem állt-e meg hiven, mondd, senki is?

JÓZSUÉ

Igen, de tíz közül csak egy, uram,
A Lévi nemzetsége. Óh, mi kár
E csepp nemes bort szétmosódva látni,
Egy rothadó posványban.

MÓZES

                         Rossz hasonlat.
Maroknyi szem van véka polyva közt,
Bálvány-göröngyben egy szemer arany;
Azt hordja szél, ezt a hab kapja el,
Kiválasztjuk belőle a becsest. - -
Köss kardot Józsué, és vedd magadhoz
A lévitákat, menj a táboron
Végig s ölj, pusztíts, mindent útadon,
Mi hűtelen volt, nőt és gyermeket.
Ne kérdezd, mennyi, azt nézd csak, minő.

(Józsué el, kisvártatva Mária és Húr szintén.)

ÁRON

Gondold meg, Mózes, kérlek, mit teszesz.
Ha a jog melletted beszélne is,
Nagyon merev kard az - könnyen törik,
S biztosban vág hajlékonyabb acél. -
Hidd, mást javallna most is az eszély.

(Kürtszó.)

MÓZES

A bálványalkotást is az javallta.

ÁRON

Hát hogyha, Mózes! A halálra szánt
Nép nem hagyandja, mint buta barom,
Hogy mészárszékre hurcolják? Tudod,
Tiz áll egy ellen - s a kétségb'esés! -

MÓZES

Hát a szégyen, s bünének érzete,
Mely ellankasztja karja izmait,
Öldöklő angyalul nincs-é velem? -

(Jajgatás, zaj.)

ÁRON

Rettentő hangok!

MÓZES

          Vágd csak, öld, ne félj! -

ÁRON

Csontomban dermed a velő!

MÓZES

Előre!
Ha néked fáj, jól dugd be a füled,
Ez áruló könnyen szövetkezik
Ellenségeddel.  (Ismét jajszó.)

ÁRON

        Mózes! Irgalom.

MÓZES

Fáj a kigyónak is, ha rátapodsz.
Kelevézzel szügyében a sakál is
Keservesen sír - s nem hiszesz neki.
Ne higgy, ne higgy! - Pusztítsad - hadd sziszegni.

(Káleb és Húr szaladva jőnek.)

KÁLEB

Parancsold vissza, kérlek, hűvelyébe
Már a boszúnak kardját!

MÓZES

        Úgy? - Parancsold
A felvonult vészt vissza, hogyha bírod,
Mig a mezőt elverte.

ÁRON

   Óh, te bírod,
Csak egy szavadtól függ.

MÓZES

       Majd visszatér
Magától is, hidd el, ha jóllakott.

HÚR

Elég volt, Mózes.

MÓZES

           Már nem él-e pártos?

(Abiram, Dátán zsidókkal jőnek.)

ABIRAM

Irgalmazz nékünk.

DÁTÁN

Istenünkre kérünk.

MÓZES

Mért is nevezted! - Ah, fel, Józsué!
Talán lankadsz már? Istenünkre kérlek
Én is - szolgálatában el ne fáradj.

DÁTÁN

Hajthatlanabb vagy, mint maga az Úr! -

MÓZES

Hah, mellyik Úr! - Az-é, kit elhagyál,
Vagy az, kiért sajnálsz vért ontani? -

ABIRAM

Ne hidd, Mózes, hogy gyávaság vezet -
Meghalni ma, vagy holnap, egy nekem.
De hogyha Ábrahámnak Istene
Azért adott kezedbe, hogy hazát
Szerezz nekünk; mit mond, ha így fecsérled
Vérünket. És mi lesz belőled is,
Ha nép nélkűl állsz néhanyad magaddal? -

MÓZES

Lám mily hiú vagy - hogy még azt hiszed,
Uradnak az lehet feladata,
Egy gyáva, rossz népnek hazát szerezni! -
Ne hidd, ne hidd. - A nép csak dőre eszköz,
Egyes nagyok kezében, akik a
Világtörténetet vérével írják. -
Uradnak célja hont teremteni
Egész világra fénylő templomának,
A nép az eszköz, én a végrehajtó. (Jajgatás.)

ÁRON

Hogy mondhatsz ily hideg szót ily zenéhez. -

MÓZES

Nem hallok semmit. - El szemem elől! -

MÁRIA (sebesen jő)

Ah, Mózes, engem nem bocsájtanak
A torhoz, félre löknek, mint bolondot -
Mint hogyha már nem is érdemlenék
Egy karddöfést! - Óh, óh, minő gyalázat. -

MÓZES

Menj, menj, ne bosszants! -

MÁRIA

           Hát testvéredet
Így bírod-é csak, mondd, feltartani
A tiszteletben? - Hisz mit más csinált,
Azt tettem én is. Sírtam és örültem
Mindég a néppel; s mégis most, midőn
Csendes sátrakra ádáz martalóc tör,
S békés lakóik vérező kebellel
De még ölelve egymást esnek össze;
Engem kirúgnak, mint hitvány kutyát. -
Rendén van-é ez Mózes? - Jaj nekem! -

MÓZES

Őrjöngsz, leány! -

MÁRIA

            Őrjönge néped is. -
Fogd, Mózes, e tőrt - kérlek, szúrj agyon
S Áront se kíméld, egy vér véled ő is. -
Ne hagyj bennünket közgyalázatul meg.
Kigúnyol, aki nem dob ránk követ. -

MÓZES

Menj, Káleb! Húr, te is menj másfelől,
Bocsássa le a kardot Józsué. -

KÁLEB

Köszönöm, Mózes.

HÚR

               Lány, tiéd az érdem.

MÓZES

Köszönje Ábrahám nagy Istenének,
Ki megmaradt.

MÁRIA

        Ki megmaradt - s minek? -
Ah, érted-é, Abiram? Én nem értem. - -
Lám, lám, mi boldog a boldogtalan,
Nem retteg a haláltól. - Míg a boldog
Boldogtalan, szünetlen rettegésben. -

HÚR

Légy áldva, Mózes! -

MÓZES

Mégis itt fecsegtek? -
(Húr és Káleb el.)
Ti, Áron s Mária, száműzve vagytok
A táborból, mindaddig, míg az ég
Meg nem sokallja büntetésteket,
S én azt nem mondom: jőjetek, elég volt.
(Áron s Mária elmennek.)
Most el, mindnyájan! Hagyjatok magamra.
Szükségem van rá, hogy magam legyek.
A nép kegyelmet nyert, s törvénye itt
Hever porondban, összevissza-törve.
Isten nem írja újra - hadd szedem fel
Hát én, ki láttam - szent darabjait.
Hisz törvény nélkül a nép is minek. -

(Józsué többekkel jő, köztük Káleb és Húr is.)

JÓZSUÉ

Új baj megint! Lelketlenűl, ijedve
Szaladnak vissza őreink, hogy a
Moabiták erős haddal közelgnek,
Ránkütni készen.

MÓZES

        Hát aztán? - Ha jőnek,
Hát itt lesznek.

ABIRAM

       Ah, azt tudjuk mi is.
De nem vendégeskedni jőnek ám.
Prédára les vadon forgó szemök,
Vérét ohajtják bátor férfiaknak,
S rabszíjra fűznek nőt és gyermeket.

MÓZES

Ne engedjétek, büszke, hős fiak.

KÁLEB

Nem is engedjük, Mózes, csak vezess,
Ezért jövénk épp.

MÓZES

               Már azt nem teszem.
Jehovával pörölni nem fogok.
Kevesli az elfolyt tisztátalan vért,
S ő küldi rátok e pogány hadat;
Hogy az végezze el, mit végzeni
Én gyönge voltam.

ABIRAM

             Sőt talán erősebb,
Mint célszerű volt. Gondtalan metélted
Le sarjainkat, s most gúnyolva mondod
A száraz törzsnek: nos, mért nem virulsz. -
Ki vetted a mankót az agg kezéből,
S mostan kacagva sarkalod szaladni.

MÓZES

S mi e hosszú beszédből a tanúság?
Tán míg bevégzed, ég már táborunk.

ABIRAM

Az a tanúság, hogyha ifjainkat
Le nem mészárlod, védjük mink magunkat.
De most segíts, ha a bajt ránk hozád.

MÓZES

Én Isten nem vagyok, történteket
Nem történtekké tenni nem tudok,
S felelni értök nem neked fogok. -
De azt nyugodt lélekkel mondhatom,
Hogy mindazt, aki általam veszett el,
Ha eddig él vala, ellen vasával
Isten most rontja el.

KÁLEB

Jőj hát, s vezess.

NÉP

Vezess - vezess.

MÓZES

        Mondtam már, nem teszem.
Próbáljátok meg önerőtöket.
Áldás nélkül lássuk, mit bír meg a kar.
Hisz azt mondjátok, én is egy vagyok
Csak a tömegben, mint akárki más;
S egy nélkül bármi is megeshetik.

(Kürtszó.)

NÉP

Nyakunkon az ellenség.

MÓZES

      Fel tehát! -

KÁLEB

Ki fog vezetni?

ABIRAM

       Nincs-e férfi köztünk?

NÉP

Vezért, vezért! -

ABIRAM

        Isten nem küld az égből.

JÓZSUÉ

Nincs senki nálam jobb? No, szent nevében
Hát majd vezetlek én! -

NÉP

   Utána csak! -

(Mind el, Mózes-, Káleb-, Abiram- és Dátánon kívül.)

MÓZES

Káleb! Hágj ott a dombtetőre - nézz
Népünk után. Mondd, mit látsz? - Óh, fog-é
Isten kegyelme harcra szállni véle,
Vagy elhatárzá érdemlett bukását? -

KÁLEB

Már összecsaptak. - Mintha két vihar
Vonul fel egymás ellen s összezördül,
A völgyet éj takarja, összevissza
Cikázik a villám, s a zűr között
Nem látja a szem, melyik lett erősebb,
Csak bömbölésük olvad együvé,
És a letarlott pusztaság mutatja,
Amint karöltve szórják a halált.

MÓZES

Nyiss jól szemet, Káleb. Kettészakadt
A porfátyol, mit látsz? -

KÁLEB

      Ah, Józsuét. - -
Mint bőszűlt tigris törtet ő előre,
Utána széles vérnyom lesz szabad.
Már a vezér előtt áll. Összecsapnak.
Kardjok szikrát vet, s nem látszik maga.

MÓZES

Vágd, vágd, fiam!

KÁLEB

Ím, a hegyek felől
Mint áradat, új nép rohan elő.
Körülveszik. - Zászlónk inog - inog.
Népünk hátrálni kezd - a rend bomol. -
Mindjárt végünk van!

DÁTÁN

Óh, Mózes, segíts!

MÓZES (karjait felemeli s a harc felé terjeszti.)

Jehova! Sergeinknek Istene
Harcolj velünk - ne hagyd elveszni néped.

KÁLEB

Meghallgatott az ég. - Csodálatos! -
Falként megálltak a bomló sorok.
Zászlónk megint leng - hátrál ellenünk.

DÁTÁN

Áldott légy, Mózes. Nagy jelet cselekvél
Megint közöttünk.

ABIRAM

Mit? - Hogy jól kileste
A kellő percet? - Óh, te vén gyerek!
Hiszékenységed csak mosolyra készt.

DÁTÁN

Ne káromolj, Abiram.

ABIRAM

     És te ne
Rajongj! - Mit is kínlódik oly soká? -
Eressze csak le bátran a kezét,
Csatáraink a többit majd bevégzik.

MÓZES (kezét lebocsájtva)

Végezzék hát be - lássuk, dőre ember.

KÁLEB

Óh, jaj nekem! - A felvillant siker
Új sarkantyú volt csak Moab dühének.
Futó villáma sűrűbb éjt hagyott. -
Hátban került egy elrejtett csapat,
S már táborunknak mássza sáncait.
Sivít a gyermek - hölgyeink üvöltnek.
Tüzes barázda nyargal versenyezve
Az ellenséggel, végig táborunkon.

DÁTÁN

Mózes, csak egyszer még bocsáss nekünk meg,
S ne hagyd elveszni néped egy bolondért.

MÓZES (karjait újra kiterjesztve)

Igen, te nagy vagy, Ábrahám ura!
Kicsínyességünk korlátot nem írand
Neked, melyért nagy tervedet elejtsd.

KÁLEB

Jól mondod, Mózes! - Megdöbbenve állok,
Szövetségest küldött nekünk az ég.
A szél megfordult, és körülszaladja
Kigyónyelvekkel a láng üldözőink.
Bőg a gyilkos had - futna szívesen -
De nincs menekvés - ottan ég egészen. -
Hadunk bizalmat nyer - győzelmi ének
Emelkedik itt-ott - csak hellyel áll még
Az ellenség.

MÓZES

   Hála neked, Uram!
Te, aki adtál gyönge karjaimba
Oly áldásdús erőt, védd meg tovább is
Én népemet. Mert szolgád izmai
Csak emberizmok. - Nem birom tovább.
(Kezeit lebocsátja.)

KÁLEB

Mi az, mi az! - Sárkányfaj-é Moáb,
Hogy egyenként leüssük bár fejét,
Más tíz nőjön ki mindenik helyett?

ABIRAM

Fáradt vagy, Mózes? Jőj, Dátán, siess -
Miért nem támogatjuk karjait?
Pihenj ránk, Mózes. Így. Te csak emeld
Az égbe lelked - tested a mi gondunk. -

(Mózes karjait gyámolítják.)

MÓZES

Győzelmed kettes, sergek Istene -
Erődnek az ellenség meghajol.
Hatalmas szellemed meg a hitetlent
Dicsőségedben hinni kényszeríti.

(Győzelmi zaj.)

KÁLEB

Győztünk, győztünk! Moáb vadon szalad.
Csak vágni kell, s nem restek harcosink.
A lámpa végső lobbanása volt,
Mi az imént megdöbbentett vala.

(Józsué jő Húrral s harcosokkal. Hadifoglyokat vezetnek, köztök Amrát is, és zsákmányt hoznak.)

MÓZES

Hozott az ég - keblemre, jó fiam!

JÓZSUÉ

Gazdag zsákmánnyal tértünk vissza, Mózes.

DÁTÁN

Barátim! Itt nagy jel történt azóta.
Köszönjétek Mózesnek a győzelmet. -

MÓZES

Jehováé csupán minden dicsőség,
Ki megbocsájtá népe bűneit. -
S most fel, barátim - jőjetek utánam. -
Kinek csak egy batkát érője van,
Mi élelmén s ruházatán felül van,
Az e zsákmányhoz fogja toldani.
S állítunk sátort rajta Jehovának,
Fényest, méltóat győzelmes nevéhez.

(Mind el, kivévén  Józsuét és Amrát.)

JÓZSUÉ

Nos, szép húgom, még mindég oly komor vagy?

AMRA

S miért mosolygjak - tán reád, pimasz? -

JÓZSUÉ

És nem inkább rám-e, mint azon esetlen
Harcosra, akitől kinyertelek.

AMRA

Verjen meg érte népem Istene.

JÓZSUÉ

Ah, ah, erősb enyém, majd az megóv.

AMRA

Úgy nincs előtte törvény és igazság.

JÓZSUÉ

Mindig csak duzzogsz. Mondsza, illik-é
Galamb szemeknek ily vadul forogni?
Lágy ajkaidnak jobban illik-é
Így biggyeszkedni, mint csókolni szépen? -
Bizony kár, hogy megvonta tőled Isten
Mindaztat tudni, ami csak valódi
Kecse a nőnek.

AMRA

Óh, ne hidd - ne hidd!
Tudom én mindazt, hogyha van kinek.

JÓZSUÉ

Hát nincs-e most is? Hisz láttad magad,
Hogy kardom élesebb, gyorsabb kezem,
Mint hősödé volt. Szívem is talán
Felér övével. Kísértsd csak meg, Amra.

AMRA

Veszejtsen el az ég, ha megkisértem.

JÓZSUÉ

Térj észhez, Amra. Ládd, urad vagyok,
S mégsem szolgálóul bánok véled.

AMRA

Bánj úgy velem hát. Inkább hordozom
Vízcsöbrödet, mint hallom mézszavad. -

JÓZSUÉ

Megbánhatod még s késő lesz talán,
Hogy ily hideg valál. Óh, Amra, kérlek.

AMRA

Ne kérj - parancsolj.

JÓZSUÉ

Nem parancsolok.
Majd jobbra fordulsz, bízom Istenemben.

AMRA

Rosszabbra válsz te - bízom Istenemben.

JÓZSUÉ

Ne zsörtölj folyvást, Amra! - Jőj, kövess. (El.)