NEGYEDIK FELVONÁS

(Éj. Mózes sátorának belseje a zsidók táborában Kánaán határán. - Józsué, Amra.)

JÓZSUÉ

Hát ennyi oktatásra, kedves Amra,
Még sem tanulsz meg egy kissé szeretni?
Nem lázad-é fel ajkad ellened,
Hogy a hő csókot tőle elvonod?
S az engedelmességet szép szemed
Nem mondja-é fel, napsugár helyett
Ha villámot kell mindég szórnia? -

AMRA

Nem a tanítvány - mestere ügyetlen.

JÓZSUÉ

Légy hát te mester, s mondd meg, mit tegyek,
Hogy leljem kedvedet.

AMRA

                            Hagyj már aludnom.

JÓZSUÉ

Itt van. - Megint a régi.

AMRA

                               S hát te új vagy?
Százszor hallám már azt a jónapot,
S mindég más-más adjistent mondjak-é rá?

JÓZSUÉ

Jó, jó, csak gúnyolj. - Bár, megérdemelném,
Hogy végre nékem is kedvem keresd,
Ki vágyaid szempilládról lesem. -

AMRA

S mit kivánhatsz még tőlem voltaképp? -
Mondod, hogy üdvöd - a szemembe nézni.
Hogy boldogságod - hangom hallani.
S nem nézesz-é, nem hallasz-é egész nap?

JÓZSUÉ

Látlak haragban - hallak zsörtölődni. -
Valóban nagylelkű ajándok annak,
Ki érted, mint én - mindenekre kész.

AMRA

Mire, mire - tán kedvesem levágni? -
S harcolni népem ősi istenével?

JÓZSUÉ

Enyém erősb volt, azt felejtsük el.

AMRA

Azt nem feledjük. - Próbát külde csak rám;
Térj hozzá Józsué - s a vért felejtem.

JÓZSUÉ

Csitt, csitt - ne többet, meg ne hallja Mózes.

AMRA

Csitt, csitt - ne többet, meg ne hallja Amra. (El.)

MÓZES (belépve)

Hej, Józsué. -

JÓZSUÉ

Parancsolj.

MÓZES

Mondd, hogyan
Van az idő? -

JÓZSUÉ

A pusztát és eget
Mostan választja ketté szürke sík,
A reg hüvös szellője ébredez,
S a tábortűz a csillaggal kialszik. -
Viradni fog.

MÓZES

Óh, bár viradna már!
Milyen hosszú az éj, mely a cselekvés
Napját előzi! - Végre itt vagyok,
Az ígért földnek szent határain.
Még egy merész lépés - s a célt elértem. -
Mi álmom hímezé, erőmet edzte,
Mi homlokomra zöldbabért igért -
Megtestesűl. - Egy új hont alkoték,
Örök oltárt álliték Istenemnek,
S minő gyarló, mi hitvány eszközökkel! -
Maroknyi, aljas, csőcselék csoporttal.
Ha egykor az utókor dalnoka,
Elzengi majd e megrázót, nagyot;
Elámul a nép puszta hallatán is,
S fényt és gyönyört merítend még magának
Abból, mi már költészet csak neki;
S én élve láttam - én végigcselekvém. -
De kémeim mit késnek oly soká?
Nem hallál-é felőlük Józsué? -

JÓZSUÉ

Még semmit eddig.

MÓZES

           Áronnal szeretnék
Beszélni, de még ő alszik, tudom.
S a reggel messze. - Fogjad, Józsué,
A hárfát, verj egy szép dalt rajta nékem;
Hadd kísértem meg hangjánál pihenni.

JÓZSUÉ (hárfakisérettel)

Hajnal ébred, rózsafelhők
Közt pacsirta énekel. - -
Pilleszárnyú álmaid közt
Látsz-e óh, én kedvesem.
Kel majd az aranyhajú nap,
Lánykám is felkel vele. - -
Az mindenre életet hoz,
Ez nekem - csókot hoz-e? -

MÓZES

Ne illyen édes dalt zengj, Józsué.
Gyöngéd virág a pusztaság közé,
Szerelmi kéj a táborhoz nem illik.

JÓZSUÉ

Mást kezdek hát el.

MÓZES

                 Várj csak. - Mondd, ki volt
A hölgy, kivel csak az imént enyelgtél? -

JÓZSUÉ

Ah, Amra! - Harci zsákmányul nyerém.

MÓZES

Vigyázz! - Te véred kockáztattad érte,
S ő néhány szemsugárral tett fogollyá. -
Szereted őt, valld meg. - Nos, nem felelsz? -
Sokat megtennél érte, úgyebár?

JÓZSUÉ

Azt nem tudom.

MÓZES

                       De mégis.

JÓZSUÉ

                                      Meglehet.

MÓZES

Fiam, fiam - a nő bűvös virág.
Illatja édes - ámde illatával
Méreg lopózik szűnkbe - mely megöl.

JÓZSUÉ

Danoljak-é tovább?

MÓZES

                               Ki volna bárgyú,
Ellenséget vezetni sátorába? -
Hát még szivébe? -  Hidd nekem fiam:
Nem az erőszak rontja a vitézt,
A jót, de a szeretet. -

JÓZSUÉ

                          Óh! Mi szörnyű
Néppé leszünk hát, Mózes, hogyha köztünk
Szeretni senkinek nem lesz szabad. -

MÓZES

Ki jobbat nem tud, Józsué - szeressen.
De ládd, népünk küzdelme hosszu lesz,
S az emberélet oly szörnyű rövid. -
Ha én kidűlök, és Áron kidűl -
Egymásután mind, kik mostan vezérek,
Te léssz hivatva nyomdokunkba lépni,
Érzem - tudom. - S egy nő - egy dőre báb -
Egy hulló csillag állja-é utad? - -
Kit a végzetnek érintett keze,
Annak szeretni nem szabad, fiam.
A csillag is hideg, mely a hajóst
Vezérli. - Nos, danolj - kapj húrjaidba.

JÓZSUÉ (hárfakisérettel)

Hol leljek, sergek Istene
Dicsedre méltó éneket? - -
Kinek mennydörgés szózatod,
S tábort ver egy lehelleted!
Halálhörgés kéjérzete,
Piros vér, mely szívből fakad
Győzelmes zászlónál - lehet
Neked csak méltó áldozat. - -

MÓZES

Elég, elég - nem bírok megnyugodni. -
Óh, messze még a győzedelmi ének! -
Mi tán nem is halljuk meg azt soha,
Csak a halálhörgést, a harci zajt. - -
Mindegy, meghallják gyermekink helyettünk. -
De mi szokatlan zaj keletkezik,
Mely véges-végig futja táborunkat,
Mint tompa mennydörgés a felleget? -
Ilyenkor a nép máskor még pihen,
Tekintsd meg, Józsué. - Ah, már maradhatsz.
(Áron, Káleb és Húr jőnek.)
Itt kémeim! - Káleb, mi jót hozasz?
Nos, Húr mi újság? - Áron, már te is
Fel vagy, mi űzte úgy el álmodat?

ÁRON

A gond, a gond. - Mózes! Rosszul vagyunk. -

MÓZES

Kietlen puszta lett-é Kánahán,
És benne a nép nem bír majd megélni?

KÁLEB

Sőt inkább - mézzel, tejjel foly vize,
Szőlőgerezdje óriási nagy,
S ágat tör a dús termésű olaj.

MÓZES

No hát - no hát! - Sárkányok őrzik-é?

HÚR

Az sem. De népe órjás termetű,
Ádáz szemében bátorság lakik,
Karizma vas, vadlóé gyorsasága.

MÓZES

Asszonynépet megverni nem öröm.

HÚR

De ily népet meg nem lehet legyőzni.
Törpék hozzájuk képest jobbjaink. -
Fegyverzetök nyilunk nem járja át,
Melynek húrját csak lágy karunk feszíté.
Kopjájok árboc, a mienk füszál.
Mind elveszünk, ha ellenök vezetsz.

MÓZES

S felejted-é a sergek Istenét,
Ki mellettünk van. - Ah, de bárhogyan
Legyen, titkolni kell a nagy tömegtől. -
Egy ellopózott szócska ajkatokról,
Egy bús sóhajtás, rejtélyes mosoly,
Szemhúnyorítás áruló lehet. -
S a vész, amelyet még a jövő takar,
Órjás arányokat veszen magára,
Előre elzsibbasztva a kezet,
Mely a bajoknak hogyha közepette
Leli magát, azokból új erélyt nyer.

ÁRON

Késő már, Mózes! - Minden tudva van.
Azért zajong, azért csoportosul,
S felkelni készen a nép itt terem. -

MÓZES

Jőjön. - Szavamra a tenger figyelt;
Meglátom, Isten népe hogy vadabb-é. (Leül.)

(Egy csapat zsidó a bejáráshoz tolakodik.)

NÉP

Tovább nem tűrjük. - Mért is tűrtük eddig. -
A földre véle. - Meg kell őt kövezni. -
Menj hát előre. - Én csak nem megyek. -
Ne toljatok, az elsőség nem illet. -

ABIRAM (belépve, utána Dátán és nép.)

Megyek hát én. - Mózes! - Köszöntelek. -

MÓZES

Mi kell? -

ABIRAM

Mi kell? - S ha nem kell semmi is,
Abiram Mózeshez nem is jöhet? (Le akar ülni.)

MÓZES

Ki lesz elég merész, leülni a
Nemzet birájának szine előtt? -
Fel! Hogyha mondom. -

ABIRAM

                                  Már csak azt hivém
Hogy mink is ülhetünk, ahol te ülsz.
Tudtomra nincsen szolga s úr közöttünk.

NÉP

Ő a bíró. - Abiram, tedd parancsát.

ABIRAM

Nem lesz közöttünk emiatt harag.

(Ezalatt Jethro, Cippora és Gerzón bejőnek s a háttérben tartózkodva közelednek.)

JETHRO

Csak erre, lányom - látod ottan ül.

CIPPORA

Ah, mint dobog szivem - vezess atyám!
Mit mond, ha meglát. - Vajh fog-é örülni?

MÓZES

Rég várom már, mért jöttök voltaképp.

CIPPORA

Ah, erre nézett - jól tudom, megismert -
S elfordult! - Óh, atyám. -

JETHRO

                                  Várj csak sorodra.

ABIRAM

Azt jöttünk, Mózes, tőled kérdeni,
Hogy mit szándékszol tenni, most, midőn
Hallottad kémeinket?

MÓZES

                                    Azt, mit az Úr
Rendelni fog.

ABIRAM

                    Jó válasz gyermekeknek.
De elmúlt a kor, dölyfös egyesek,
Hogy a népet barom gyanánt vezessék.
Mi itt egyenkint mind gondolkozunk;
Akarjuk tudni, vérünk hogy miért foly,
Verejtékes kincsünk hová leszen:
Más eszközévé lenni nem fogunk,

DÁTÁN

Te vélünk semmi tervet nem közölsz.
Tanácsunkat gunyolva csak lenézed,
S amit kifőzesz, azt vakon kivánod,
Hogy mink kövessük.

MÓZES

              Ily nehéz időben,
Nincsen helye a meddő szóvitának.

CIPPORA

Soká fogok-e még soromra várni
Óh, jó atyám? - Rég elmúlt már sorom!
Egy kurta csókkal sem jött még elém! -
Próbáltál volna engemet lekötni
Helyére. -

JETHRO

                Dőre nő! Ez végzete
A próféták nejének.

CIPPORA

                          S mért lön az?
Nem kértem-é, hogy csak pásztor maradjon?

ABIRAM

Midőn Egyiptom földéről kihoztál,
Szabadsággal biztattál; és mi mind,
E csábos szóért hagytuk el csupán
A nyúgalmas jólétet, melyben éltünk,
A húsos bögrét, házat, földeket.
Cserébe vettük a vad rengetegnek
Ezer inségét, s a remélt szabadság
Helyett új rabság toldja sérveink.

NÉP

Igaz biz az.

MÓZES

               Óh, óh! Hitvány tömeg.
S boldogságodhoz nem hiányza más,
Mint a szabadság, e fényes, hiú szó? -

DÁTÁN

S mi más hiányzott volna? Megfizettük,
Mit ránk vetettek, hű alattvalókul,
Védelmet lelt a hű s alázatos,
Csak a házsártos zúgolódott ott is.

MÓZES

Derék, derék! Hogy lenne hát szabad
Ily nép, melynek még hátán ott vagyon
A kék pecsét, véres csík, s elfeledte
Már a korbácsot, a rugást, pofont. -
Miért is lenne ilyen nép szabad,
Mely napról napra süllyed szégyenében;
Mely mint a ringyó, amiért pirult
Még tegnap, már ma mint természetest
Tekinti, és csókolja szívesen,
Amit még tegnap rettegett, utált;
Mely mostan is hiányt érez talán,
Hogy hátánál nem áll őrt a poroszló
Hosszú botjával, mint midőn sarat gyúrt.

DÁTÁN

Itt meg te állsz félistenűl felettünk.
Zaklatsz, gyilkoltatsz, nem tudjuk miért.
Minden sebünk egy vádoló torok,
Sáfárkodásodról mely számadást kér.

MÓZES

Én mentegetni nem fogom magam,
Lealjasodnám védelemre szállva.

ABIRAM

Ah, oly magasan állsz-e már felettünk
Hogy szónk is elhal, míg hozzád felér.
Ki tett fölünkbe, Mózes? Mondd, ki vagy? -
Jól ismerélek, mint lelencfiút,
S mint száműzöttet, gyilkosság miatt.

MÓZES

A számolás nyilván áll tetteimben,
A frigyszekrénynek fényes sátora
Közöttünk áll, szemkábitó diszében.
És nem-e tanyázunk Kánahán határain? -

ABIRAM

Ép e ponthoz kivántam jőni én is.
Beláttad-é, hogy amit szenvedénk,
Áldoztunk eddig, mind haszontalan, -
Mert ott nem győzhetünk.

NÉP

                                             Igaz, igaz. -

ABIRAM

Vezess hát vissza - s mindent elfelejtünk.
A nép nagylelkű.

NÉP

                           Úgy van, úgy, vezess.

MÓZES

Ah, ah, nagylelkű nép!

NÉP

                                    Mi nem csatázunk
Többé haszontalan.

MÓZES

                                Derék, derék! -
Választott népe Ábrahám urának. -

ABIRAM

Dologra csak. - Hiú, nagyhangu szóval
Már jóllakánk. Kurtán, mi válaszod?

NÉP

Mi válaszod?

MÓZES

                          Hát e vén térdeket
Ha meggörbíteném előtted, óh, nép!
És szószólója lennék Istenednek - - -

NÉP

Hiába lenne.

MÓZES

                   Kérlek! -

NÉP

                                    Mindhiába.

MÓZES

Meggondolád-e jól?

NÉP

                               Meggondolók.

MÓZES

Nekem kell engednem, ha már nem engedsz.
De kérve kérlek, nézd el, nép, nekem,
Ha meglep, elkábít ily nagy dolog.
A vén kebelnek úgy megrögzenek
Ábrándjai, hogy fáj, midőn kilökjük;
Hisz a fény is fáj éjt szokott szemünknek.
Engedjetek tehát időt nekem .
Egyenként elbucsúzni holtjaimtól. -
Reggelre készen várlak.

NÉP

                                           Jó. Mi is
Tudunk becsűletet. - Jerünk, barátim.
Viszontlátásig reggel.

(Abiram, Dátán, a nép el.)

MÓZES

                                    Nem hiszem! -
Nehéz egy óra volt. - Én kedvesem!
Atyám, fiam!

CIPPORA

               Óh, Mózes! Már remegtem,
Hogy tán nem is akarsz ismerni többé. -
Mind azt panaszolják, hogy oly hideg vagy.

MÓZES

Csak a vezér, nem az ember, galambom. -
Ah, mily kevés kell, hogy boldog legyen
Szivünk. Im üdvömet körülfogom. -

CIPPORA

Ki hitte volna még csak az imént,
Hogy ily jól tudsz ölelni. -

MÓZES

                                      Kedvesem!
Ah, látod, a sors ily szörnyű szeszélyes;
Minden kéjt és kínt összegyűjt külön,
S felváltva önti elkábult fejünkre.

CIPPORA

No, csakhogy visszatérünk! -

MÓZES

                                           Nő! Bocsáss! -
Jó, hogy felköltél dőre mámoromból,
Hej, Józsué!

JÓZSUÉ

                   Parancsolj!

MÓZES

                                  Hogyha reggel
A felkelő nap, Istennek szeme
Pártost találna népe táborában,
Elvesztne táborostól. - Érted-é? -
Abiram, Dátán, s cinkos társaik
Holt emberek. - Rosszabbak a halottnál.
Mert sírjokat utód nem látja meg,
Nevök többé nem jő élő ajakra. -
El fogja nyelni a föld mindenestől. -
S ha a tömeg, mely nyűgözött vadállat
Gyanánt lázadni alkalmat keres,
De gyáva hitványsága érzetében
A szemtelennek hátához kiván
Vonulni, majd vezéreket keres:
Üres helyök döbbentse vissza őt. -
Menj Józsué - a léviták barátink. -
(Józsué el.)
No, Cipporám, most már enyelghetünk
Megint. - De mondd, mért sápadsz, mit remegsz? -

CIPPORA

Ah, Mózes! Félek tőled.

MÓZES

                                    Kis bohó. -

JETHRO

Te túl kemény is vagy, fiam.

MÓZES

                                         Hogyan?

JETHRO

Jó szóval többre menni, mint erővel.
Miért nem kérded, hallgatod meg őket? -
Hidd meg, nem bánják azt az emberek,
Ha nem követjük is tanácsukat,
Csak elmondhassák, ami szívökön van.

MÓZES

De hogyha érzem, mindnyájok között
Én értem legjobban, hogy mit tegyek. -
Óh, Jethro! Jól tudod, sosem kerestem
A népvezér helyét, felsőbb határzat
Rendelt oda. S most már, mondd, hagyjak-é
Minden fondorkodót, s hiú pimaszt,
Tervembe nyúlni? - Aki népeket
Vezet, felbőszült szellemek felett
Uralkodik. Ha elszunnyad, vagy enged,
Széttépik ők, vagy menten elragadják.

JETHRO

Igen, igen, de száz kicsiny hiúság
Ha nem kiméled, szinte gátadul lész.
Ott állatád a népet, míg te ültél
Hány agg szivében gyűlt ezért harag.
Aztán nem is ez volt az ős szokás.

MÓZES

Óh, jaj, ne hozz fel nékem ős szokást,
Ne régi törvényt. Minden léptem új.
Nem a múltnak fejlesztem én virágát,
De újat kell a semmiből teremtnem.
S nem korlátozhat törvény vagy szokás. -

JETHRO

Elismerem. De ládd ez elkülönzés,
Minden léptedre oly színt kölcsönöz,
Hogy az egész ügy és személyed - egy,
Melyhez senkit mást érdek nem csatol.

MÓZES

Bár lenne másképp. - Óh, bár lenne másképp! -
De hogyha én lelépek, elvesz az ügy.
Ki gondol azzal? - Hisz hallád magad. -

JETHRO

Ha így van, hasztalan erőlködöl.
A nép nélkül népet nem boldogítasz;
Megtettél mindent, nem nyom szemrehányás,
Hagyj fel mindennel - jöjj hozzánk pihenni.

CIPPORA

Ugyé, ugyé? Én már rég sejtem ezt.
Hívd vissza Józsuét, és jőj velünk.

MÓZES

Ah, Cippora!

CIPPORA

                  Ne kétkedjél soká. -

JETHRO

Itélj magad. E nép érdemli-é
Szabaddá lenni?

MÓZES

                      Jaj, hogy nem.

JETHRO

                                           No, ládd!

CIPPORA

S érdemlem-é én, hogy hervadjak érted?

MÓZES

Kegyetlenek! Galambul jöttetek,
Hogy mint sasok tépjétek keblemet! -
Kimondjam-é magamra, hogy bolond
Ábránddal lettem vénné? - Újra kezdjek,
Megtört kebellel, egy új életet?
Óh, - óh, - (Gondolkodik.)

MÁRIA (merengve lassan jő)

            Mi kedves szőke nő ez itt? -
Hát e piros fiúcska? - Hogy mosolyg. -
Mosolygj csak gyermek! - Egykor majd szeretsz -
Lelsz szép menyasszonyt - mások elrabolják. -
Majd sírhatsz akkor.

CIPPORA

                             Óh, Mózes! Ki-e
Roncsolt alak?

MÓZES

                        Prófétaasszony.

MÁRIA

                                                         Az.
Mit Isten megszállt, mint meg szokta szállni
A keblet, melyből kín s próbáltatás
Kiűze minden földi szenvedélyt. -
De mondd, ki vagy te, gyermekarcu nő?
Hol voltál elrejtőzve a világtól,
Hogy ennyit éltél már s nem ismered
A szenvedés szentelt vonásait? - -
Nem űzték-é férjed hatalmasok
A háztüzétől messze pusztaságba?
Nem hajtották-e testvéred rabul,
Kifosztva házad szent emlékeit?
Ah, úgy boldog vagy. És mégis remegj! -
Mert kétszeres lesz a kín, mely reád les.

CIPPORA

Megdermed e beszédre csontvelőm.

JETHRO

Utat neki! - Mi ábrándos jelenség.

(Mária átmegy a színpadon s el.)

MÓZES

E percben Isten küldé őt előmbe! - -
Nézzétek csak! Nézzétek! -

JETHRO

Mit fiam?

(A sátor egyik szögletében ködoszlop emelkedik.)

MÓZES

Nem-é látjátok e ködoszlopot!

ÁRON

Nem látunk semmit.

MÓZES

                 Óh, vakok, vakok!

JEHOVA SZAVA

Mózes! Figyelj. -

MÓZES

De most csak hallotok? -
Uram! Parancsolj. - (Leborul.)

JETHRO

                              Mózes, képzelődől.

JEHOVA SZAVA

Látom, hogy e nép rám nem érdemes,
Kiirtom egyig a földnek szinéről. -
Ki Ábrahámot nemzetté növeltem,
S termékennyé lett Sára egy szavamra,
Ki szélüzött magból erdőt kelesztek;
Növelhetek népet belőled is. -
Erőset, újat, könnyebben bizonnyal,
Mint elfajult szivéből Izraelnek
A bűnt kiirtsam. -

MÓZES

                       Óh, ne tedd Uram! -
E népben élni, halni megtanultam.
Igaz, gonosz. Sújtsd őt, sújtsd és ne kíméld.
Küldj rá csapást csapásra, véle együtt
Eltűröm én is. - Óh, csak élni hagyd. -

JEHOVA SZAVA

Megútálám végképp e gyáva fajt.

MÓZES

Ha áldozat kell, végy el engemet
Vérdíjul népemért inkább, Uram! -

JEHOVA SZAVA

Beléje ette már a szolgaság
S álművelődés mérge úgy magát
Népembe, hogy korcsot fog szülni is
A korcs szülő.

MÓZES

                    E puszta megtanítja
Szabad emberhez illőbb felfogásra. -
Igaz, a nemzedék, mely mostan él,
Nem érdemes, hogy kíméld. Ám veszítsd el.
Itt a határról holnap visszatérek,
S mindaddig járom a pusztát vele,
Mig az utolsó embert eltemettem
Egyiptomnak csodáit, aki látta,
S mérget szivott jólétéből magába.

JEHOVA SZAVA

Legyen, Mózes, mint mondád. Ámde tudd,
Meghalsz népeddel a pusztán te is.
Csak Józsué megyen be Kánahánba
Azok közül, kik most lélegzenek.

(A ködoszlop eltűnik.)

MÓZES

Hála legyen ezért is, Istenem!
Óh, nép! Ha tudnád, hogy neked kegyelmet
Szívvéremen vevék. - Áron, siess,
Írd össze a népet mind egytül-egyig;
S ha megvirradt, fuvasd a kürtöket,
Indúlunk.

ÁRON

           Meglesz, amint rendeled.
(El.)

JÓZSUÉ (jő)

Uram!

MÓZES

          Nos, teljesült-e a parancs? -

JÓZSUÉ

A lázadókat a föld elnyelé. -

MÓZES

Jethro, atyám! S te, kedves Cippora!
Láttátok, hogy mi történik körűlem.
Tudjátok, Isten végzetes kezében
Eszközzé lettem. - Élő és halott. -
Elő neki - halott saját magamnak;
E pusztában temetkezésre ítélt. -
Mit zárjalak siromba téged is? -
E csók is, melyet ajkidról veszek,
Talán lopás - de mindegy, az utolsó. - -
Én szültem egy egész kort; és ezen kor
Tán szégyenelné, ember hogy szülé.
Én inditám el, mit, hahogy bevégzek,
Félisten lennék. - Látod-é, ezért
Kell nékem vesznem. Ám legyen - legyen,
Isten megáldjon! - Őrizd meg fiam.

CIPPORA

Óh, Mózes!

MÓZES

            Csitt, csitt, ily gyöngéd beszéd
Mint éles nyíl szalad a vért közé,
Melyet hiába dönget sorscsapás. -

JETHRO

Jőj lányom! - Mózes, istenem megáldjon!

MÓZES

Fiam! Nőm! -

CIPPORA

                 Jaj nekem. -

JETHRO

                         Jőj, jőj, siessünk. -
(El Cipporával és Gerzónnal; kürtszó.)

MÓZES

Hah! Már a nap kél! Hogy fut az idő. - (El.)

JÓZSUÉ

Hej, Amra!

AMRA (jő)

                   Nos?

JÓZSUÉ (mindég elfordulva)

                        Szabad vagy - menj leányom.

AMRA

Szabad, szabad! - Hisz azt ugyis tudom,
Sosem tartottál láncon, mint ebet

JÓZSUÉ

Nem úgy, de visszatérhetsz véreidhez.

AMRA

Csak tréfálsz, Józsué

JÓZSUÉ

                                Nem én, leány.

AMRA

S mit tennék én már otthon véreimnél?
Elszoktam tőlük.

JÓZSUÉ

                          Újra megszokod.

AMRA

Megyek, megyek - s hát a sok karperect,
Fülönfüggőt, a tarka piperét
Mit rám aggattál, számon sem veszed? -

JÓZSUÉ

Mind tartsd meg, Amra - menj csak Istenemmel.

AMRA

Mért fordulsz hát el tőlem? Nézz szemembe.
No, nézz még jobban. - Mostan már beszélj,
Hogy mégis menjek-é.

JÓZSUÉ

                                 Menj, Amra, menj,
Ha gyönge lennék is, s könyörgenék,
Hogy csak maradj. -

AMRA

                                Ah, lelkem, Józsué!
Ne hidd, ha hetvenkedném is, ne hidd,
Hogy tőled válni kívánnék.

JÓZSUÉ

                                          Hiába! -
Kint felpakolva vár már a teve.
Amrám! Az Isten véled! - Elkisérlek. (Vezeti.)

AMRA

Elűzesz hát, megúntál, Józsué!
Csalárd - gonosz - kegyetlen - csábitó! -
Verjen meg érte népem Istene! -
Vidd, vidd ez ékeket! - Átok rád! -
Ne hidd, hogy Amrát vélök megfizetted. -(El.)