NEGYEDIK FELVONÁS
(Éj. Mózes sátorának belseje a zsidók táborában Kánaán határán. - Józsué,
Amra.)
JÓZSUÉ
Hát ennyi oktatásra, kedves
Amra,
Még sem tanulsz meg egy kissé szeretni?
Nem lázad-é fel ajkad ellened,
Hogy a hő csókot tőle elvonod?
S az engedelmességet szép szemed
Nem mondja-é fel, napsugár helyett
Ha villámot kell mindég szórnia? -
AMRA
Nem a tanítvány - mestere
ügyetlen.
JÓZSUÉ
Légy hát te mester, s mondd
meg, mit tegyek,
Hogy leljem kedvedet.
AMRA
Hagyj
már aludnom.
JÓZSUÉ
Itt van. - Megint a régi.
AMRA
S hát te új vagy?
Százszor hallám már azt a jónapot,
S mindég más-más adjistent mondjak-é rá?
JÓZSUÉ
Jó, jó, csak gúnyolj. -
Bár, megérdemelném,
Hogy végre nékem is kedvem keresd,
Ki vágyaid szempilládról lesem. -
AMRA
S mit kivánhatsz még
tőlem voltaképp? -
Mondod, hogy üdvöd - a szemembe nézni.
Hogy boldogságod - hangom hallani.
S nem nézesz-é, nem hallasz-é egész nap?
JÓZSUÉ
Látlak haragban - hallak
zsörtölődni. -
Valóban nagylelkű ajándok annak,
Ki érted, mint én - mindenekre kész.
AMRA
Mire, mire - tán
kedvesem levágni? -
S harcolni népem ősi istenével?
JÓZSUÉ
Enyém erősb volt,
azt felejtsük el.
AMRA
Azt nem feledjük. -
Próbát külde csak rám;
Térj hozzá Józsué - s a vért felejtem.
JÓZSUÉ
Csitt, csitt - ne
többet, meg ne hallja Mózes.
AMRA
Csitt, csitt - ne
többet, meg ne hallja Amra. (El.)
MÓZES (belépve)
Hej, Józsué. -
JÓZSUÉ
Parancsolj.
MÓZES
Mondd, hogyan
Van az idő? -
JÓZSUÉ
A pusztát és eget
Mostan választja ketté szürke sík,
A reg hüvös szellője ébredez,
S a tábortűz a csillaggal kialszik. -
Viradni fog.
MÓZES
Óh, bár viradna már!
Milyen hosszú az éj, mely a cselekvés
Napját előzi! - Végre itt vagyok,
Az ígért földnek szent határain.
Még egy merész lépés - s a célt elértem. -
Mi álmom hímezé, erőmet edzte,
Mi homlokomra zöldbabért igért -
Megtestesűl. - Egy új hont alkoték,
Örök oltárt álliték Istenemnek,
S minő gyarló, mi hitvány eszközökkel! -
Maroknyi, aljas, csőcselék csoporttal.
Ha egykor az utókor dalnoka,
Elzengi majd e megrázót, nagyot;
Elámul a nép puszta hallatán is,
S fényt és gyönyört merítend még magának
Abból, mi már költészet csak neki;
S én élve láttam - én végigcselekvém. -
De kémeim mit késnek oly soká?
Nem hallál-é felőlük Józsué? -
JÓZSUÉ
Még semmit eddig.
MÓZES
Áronnal szeretnék
Beszélni, de még ő alszik, tudom.
S a reggel messze. - Fogjad, Józsué,
A hárfát, verj egy szép dalt rajta nékem;
Hadd kísértem meg hangjánál pihenni.
JÓZSUÉ (hárfakisérettel)
Hajnal ébred,
rózsafelhők
Közt pacsirta énekel. - -
Pilleszárnyú álmaid közt
Látsz-e óh, én kedvesem.
Kel majd az aranyhajú nap,
Lánykám is felkel vele. - -
Az mindenre életet hoz,
Ez nekem - csókot hoz-e? -
MÓZES
Ne illyen édes dalt zengj,
Józsué.
Gyöngéd virág a pusztaság közé,
Szerelmi kéj a táborhoz nem illik.
JÓZSUÉ
Mást kezdek hát el.
MÓZES
Várj csak. - Mondd, ki volt
A hölgy, kivel csak az imént enyelgtél? -
JÓZSUÉ
Ah, Amra! - Harci zsákmányul
nyerém.
MÓZES
Vigyázz! - Te véred
kockáztattad érte,
S ő néhány szemsugárral tett fogollyá. -
Szereted őt, valld meg. - Nos, nem felelsz? -
Sokat megtennél érte, úgyebár?
JÓZSUÉ
Azt nem tudom.
MÓZES
De mégis.
JÓZSUÉ
Meglehet.
MÓZES
Fiam, fiam - a nő
bűvös virág.
Illatja édes - ámde illatával
Méreg lopózik szűnkbe - mely megöl.
JÓZSUÉ
Danoljak-é tovább?
MÓZES
Ki volna bárgyú,
Ellenséget vezetni sátorába? -
Hát még szivébe? - Hidd nekem fiam:
Nem az erőszak rontja a vitézt,
A jót, de a szeretet. -
JÓZSUÉ
Óh!
Mi szörnyű
Néppé leszünk hát, Mózes, hogyha köztünk
Szeretni senkinek nem lesz szabad. -
MÓZES
Ki jobbat nem tud, Józsué -
szeressen.
De ládd, népünk küzdelme hosszu lesz,
S az emberélet oly szörnyű rövid. -
Ha én kidűlök, és Áron kidűl -
Egymásután mind, kik mostan vezérek,
Te léssz hivatva nyomdokunkba lépni,
Érzem - tudom. - S egy nő - egy dőre báb -
Egy hulló csillag állja-é utad? - -
Kit a végzetnek érintett keze,
Annak szeretni nem szabad, fiam.
A csillag is hideg, mely a hajóst
Vezérli. - Nos, danolj - kapj húrjaidba.
JÓZSUÉ (hárfakisérettel)
Hol leljek, sergek Istene
Dicsedre méltó éneket? - -
Kinek mennydörgés szózatod,
S tábort ver egy lehelleted!
Halálhörgés kéjérzete,
Piros vér, mely szívből fakad
Győzelmes zászlónál - lehet
Neked csak méltó áldozat. - -
MÓZES
Elég, elég - nem bírok
megnyugodni. -
Óh, messze még a győzedelmi ének! -
Mi tán nem is halljuk meg azt soha,
Csak a halálhörgést, a harci zajt. - -
Mindegy, meghallják gyermekink helyettünk. -
De mi szokatlan zaj keletkezik,
Mely véges-végig futja táborunkat,
Mint tompa mennydörgés a felleget? -
Ilyenkor a nép máskor még pihen,
Tekintsd meg, Józsué. - Ah, már maradhatsz.
(Áron, Káleb és Húr jőnek.)
Itt kémeim! - Káleb, mi jót hozasz?
Nos, Húr mi újság? - Áron, már te is
Fel vagy, mi űzte úgy el álmodat?
ÁRON
A gond, a gond. - Mózes!
Rosszul vagyunk. -
MÓZES
Kietlen puszta lett-é
Kánahán,
És benne a nép nem bír majd megélni?
KÁLEB
Sőt inkább -
mézzel, tejjel foly vize,
Szőlőgerezdje óriási nagy,
S ágat tör a dús termésű olaj.
MÓZES
No hát - no hát! -
Sárkányok őrzik-é?
HÚR
Az sem. De népe órjás
termetű,
Ádáz szemében bátorság lakik,
Karizma vas, vadlóé gyorsasága.
MÓZES
Asszonynépet megverni
nem öröm.
HÚR
De ily népet meg nem
lehet legyőzni.
Törpék hozzájuk képest jobbjaink. -
Fegyverzetök nyilunk nem járja át,
Melynek húrját csak lágy karunk feszíté.
Kopjájok árboc, a mienk füszál.
Mind elveszünk, ha ellenök vezetsz.
MÓZES
S felejted-é a sergek
Istenét,
Ki mellettünk van. - Ah, de bárhogyan
Legyen, titkolni kell a nagy tömegtől. -
Egy ellopózott szócska ajkatokról,
Egy bús sóhajtás, rejtélyes mosoly,
Szemhúnyorítás áruló lehet. -
S a vész, amelyet még a jövő takar,
Órjás arányokat veszen magára,
Előre elzsibbasztva a kezet,
Mely a bajoknak hogyha közepette
Leli magát, azokból új erélyt nyer.
ÁRON
Késő már, Mózes! -
Minden tudva van.
Azért zajong, azért csoportosul,
S felkelni készen a nép itt terem. -
MÓZES
Jőjön. - Szavamra a
tenger figyelt;
Meglátom, Isten népe hogy vadabb-é. (Leül.)
(Egy csapat zsidó a bejáráshoz tolakodik.)
NÉP
Tovább nem tűrjük.
- Mért is tűrtük eddig. -
A földre véle. - Meg kell őt kövezni. -
Menj hát előre. - Én csak nem megyek. -
Ne toljatok, az elsőség nem illet. -
ABIRAM (belépve,
utána Dátán és nép.)
Megyek hát én. - Mózes!
- Köszöntelek. -
MÓZES
Mi kell? -
ABIRAM
Mi kell? - S ha nem kell
semmi is,
Abiram Mózeshez nem is jöhet? (Le akar ülni.)
MÓZES
Ki lesz elég merész,
leülni a
Nemzet birájának szine előtt? -
Fel! Hogyha mondom. -
ABIRAM
Már
csak azt hivém
Hogy mink is ülhetünk, ahol te ülsz.
Tudtomra nincsen szolga s úr közöttünk.
NÉP
Ő a bíró. - Abiram,
tedd parancsát.
ABIRAM
Nem lesz közöttünk emiatt
harag.
(Ezalatt Jethro, Cippora és Gerzón bejőnek s a háttérben tartózkodva
közelednek.)
JETHRO
Csak erre, lányom - látod
ottan ül.
CIPPORA
Ah, mint dobog szivem - vezess
atyám!
Mit mond, ha meglát. - Vajh fog-é örülni?
MÓZES
Rég várom már, mért jöttök
voltaképp.
CIPPORA
Ah, erre nézett - jól tudom,
megismert -
S elfordult! - Óh, atyám. -
JETHRO
Várj
csak sorodra.
ABIRAM
Azt jöttünk, Mózes, tőled
kérdeni,
Hogy mit szándékszol tenni, most, midőn
Hallottad kémeinket?
MÓZES
Azt,
mit az Úr
Rendelni fog.
ABIRAM
Jó
válasz gyermekeknek.
De elmúlt a kor, dölyfös egyesek,
Hogy a népet barom gyanánt vezessék.
Mi itt egyenkint mind gondolkozunk;
Akarjuk tudni, vérünk hogy miért foly,
Verejtékes kincsünk hová leszen:
Más eszközévé lenni nem fogunk,
DÁTÁN
Te vélünk semmi tervet nem
közölsz.
Tanácsunkat gunyolva csak lenézed,
S amit kifőzesz, azt vakon kivánod,
Hogy mink kövessük.
MÓZES
Ily
nehéz időben,
Nincsen helye a meddő szóvitának.
CIPPORA
Soká fogok-e még soromra várni
Óh, jó atyám? - Rég elmúlt már sorom!
Egy kurta csókkal sem jött még elém! -
Próbáltál volna engemet lekötni
Helyére. -
JETHRO
Dőre
nő! Ez végzete
A próféták nejének.
CIPPORA
S
mért lön az?
Nem kértem-é, hogy csak pásztor maradjon?
ABIRAM
Midőn Egyiptom
földéről kihoztál,
Szabadsággal biztattál; és mi mind,
E csábos szóért hagytuk el csupán
A nyúgalmas jólétet, melyben éltünk,
A húsos bögrét, házat, földeket.
Cserébe vettük a vad rengetegnek
Ezer inségét, s a remélt szabadság
Helyett új rabság toldja sérveink.
NÉP
Igaz biz az.
MÓZES
Óh, óh! Hitvány tömeg.
S boldogságodhoz nem hiányza más,
Mint a szabadság, e fényes, hiú szó? -
DÁTÁN
S mi más hiányzott volna?
Megfizettük,
Mit ránk vetettek, hű alattvalókul,
Védelmet lelt a hű s alázatos,
Csak a házsártos zúgolódott ott is.
MÓZES
Derék, derék! Hogy lenne hát
szabad
Ily nép, melynek még hátán ott vagyon
A kék pecsét, véres csík, s elfeledte
Már a korbácsot, a rugást, pofont. -
Miért is lenne ilyen nép szabad,
Mely napról napra süllyed szégyenében;
Mely mint a ringyó, amiért pirult
Még tegnap, már ma mint természetest
Tekinti, és csókolja szívesen,
Amit még tegnap rettegett, utált;
Mely mostan is hiányt érez talán,
Hogy hátánál nem áll őrt a poroszló
Hosszú botjával, mint midőn sarat gyúrt.
DÁTÁN
Itt meg te állsz
félistenűl felettünk.
Zaklatsz, gyilkoltatsz, nem tudjuk miért.
Minden sebünk egy vádoló torok,
Sáfárkodásodról mely számadást kér.
MÓZES
Én mentegetni nem fogom magam,
Lealjasodnám védelemre szállva.
ABIRAM
Ah, oly magasan állsz-e már
felettünk
Hogy szónk is elhal, míg hozzád felér.
Ki tett fölünkbe, Mózes? Mondd, ki vagy? -
Jól ismerélek, mint lelencfiút,
S mint száműzöttet, gyilkosság miatt.
MÓZES
A számolás nyilván áll
tetteimben,
A frigyszekrénynek fényes sátora
Közöttünk áll, szemkábitó diszében.
És nem-e tanyázunk Kánahán határain? -
ABIRAM
Ép e ponthoz kivántam
jőni én is.
Beláttad-é, hogy amit szenvedénk,
Áldoztunk eddig, mind haszontalan, -
Mert ott nem győzhetünk.
NÉP
Igaz, igaz. -
ABIRAM
Vezess hát vissza - s mindent
elfelejtünk.
A nép nagylelkű.
NÉP
Úgy van, úgy, vezess.
MÓZES
Ah, ah, nagylelkű nép!
NÉP
Mi
nem csatázunk
Többé haszontalan.
MÓZES
Derék,
derék! -
Választott népe Ábrahám urának. -
ABIRAM
Dologra csak. - Hiú, nagyhangu
szóval
Már jóllakánk. Kurtán, mi válaszod?
NÉP
Mi válaszod?
MÓZES
Hát
e vén térdeket
Ha meggörbíteném előtted, óh, nép!
És szószólója lennék Istenednek - - -
NÉP
Hiába lenne.
MÓZES
Kérlek! -
NÉP
Mindhiába.
MÓZES
Meggondolád-e jól?
NÉP
Meggondolók.
MÓZES
Nekem kell engednem, ha már
nem engedsz.
De kérve kérlek, nézd el, nép, nekem,
Ha meglep, elkábít ily nagy dolog.
A vén kebelnek úgy megrögzenek
Ábrándjai, hogy fáj, midőn kilökjük;
Hisz a fény is fáj éjt szokott szemünknek.
Engedjetek tehát időt nekem .
Egyenként elbucsúzni holtjaimtól. -
Reggelre készen várlak.
NÉP
Jó. Mi is
Tudunk becsűletet. - Jerünk, barátim.
Viszontlátásig reggel.
(Abiram, Dátán, a nép el.)
MÓZES
Nem
hiszem! -
Nehéz egy óra volt. - Én kedvesem!
Atyám, fiam!
CIPPORA
Óh, Mózes! Már remegtem,
Hogy tán nem is akarsz ismerni többé. -
Mind azt panaszolják, hogy oly hideg vagy.
MÓZES
Csak a vezér, nem az ember,
galambom. -
Ah, mily kevés kell, hogy boldog legyen
Szivünk. Im üdvömet körülfogom. -
CIPPORA
Ki hitte volna még csak az
imént,
Hogy ily jól tudsz ölelni. -
MÓZES
Kedvesem!
Ah, látod, a sors ily szörnyű szeszélyes;
Minden kéjt és kínt összegyűjt külön,
S felváltva önti elkábult fejünkre.
CIPPORA
No, csakhogy visszatérünk! -
MÓZES
Nő! Bocsáss! -
Jó, hogy felköltél dőre mámoromból,
Hej, Józsué!
JÓZSUÉ
Parancsolj!
MÓZES
Hogyha
reggel
A felkelő nap, Istennek szeme
Pártost találna népe táborában,
Elvesztne táborostól. - Érted-é? -
Abiram, Dátán, s cinkos társaik
Holt emberek. - Rosszabbak a halottnál.
Mert sírjokat utód nem látja meg,
Nevök többé nem jő élő ajakra. -
El fogja nyelni a föld mindenestől. -
S ha a tömeg, mely nyűgözött vadállat
Gyanánt lázadni alkalmat keres,
De gyáva hitványsága érzetében
A szemtelennek hátához kiván
Vonulni, majd vezéreket keres:
Üres helyök döbbentse vissza őt. -
Menj Józsué - a léviták barátink. -
(Józsué el.)
No, Cipporám, most már enyelghetünk
Megint. - De mondd, mért sápadsz, mit remegsz? -
CIPPORA
Ah, Mózes! Félek tőled.
MÓZES
Kis
bohó. -
JETHRO
Te túl kemény is vagy,
fiam.
MÓZES
Hogyan?
JETHRO
Jó szóval többre menni,
mint erővel.
Miért nem kérded, hallgatod meg őket? -
Hidd meg, nem bánják azt az emberek,
Ha nem követjük is tanácsukat,
Csak elmondhassák, ami szívökön van.
MÓZES
De hogyha érzem,
mindnyájok között
Én értem legjobban, hogy mit tegyek. -
Óh, Jethro! Jól tudod, sosem kerestem
A népvezér helyét, felsőbb határzat
Rendelt oda. S most már, mondd, hagyjak-é
Minden fondorkodót, s hiú pimaszt,
Tervembe nyúlni? - Aki népeket
Vezet, felbőszült szellemek felett
Uralkodik. Ha elszunnyad, vagy enged,
Széttépik ők, vagy menten elragadják.
JETHRO
Igen, igen, de száz
kicsiny hiúság
Ha nem kiméled, szinte gátadul lész.
Ott állatád a népet, míg te ültél
Hány agg szivében gyűlt ezért harag.
Aztán nem is ez volt az ős szokás.
MÓZES
Óh, jaj, ne hozz fel
nékem ős szokást,
Ne régi törvényt. Minden léptem új.
Nem a múltnak fejlesztem én virágát,
De újat kell a semmiből teremtnem.
S nem korlátozhat törvény vagy szokás. -
JETHRO
Elismerem. De ládd ez
elkülönzés,
Minden léptedre oly színt kölcsönöz,
Hogy az egész ügy és személyed - egy,
Melyhez senkit mást érdek nem csatol.
MÓZES
Bár lenne másképp. - Óh,
bár lenne másképp! -
De hogyha én lelépek, elvesz az ügy.
Ki gondol azzal? - Hisz hallád magad. -
JETHRO
Ha így van, hasztalan
erőlködöl.
A nép nélkül népet nem boldogítasz;
Megtettél mindent, nem nyom szemrehányás,
Hagyj fel mindennel - jöjj hozzánk pihenni.
CIPPORA
Ugyé, ugyé? Én már rég
sejtem ezt.
Hívd vissza Józsuét, és jőj velünk.
MÓZES
Ah, Cippora!
CIPPORA
Ne
kétkedjél soká. -
JETHRO
Itélj magad. E nép
érdemli-é
Szabaddá lenni?
MÓZES
Jaj,
hogy nem.
JETHRO
No, ládd!
CIPPORA
S érdemlem-é én, hogy
hervadjak érted?
MÓZES
Kegyetlenek! Galambul
jöttetek,
Hogy mint sasok tépjétek keblemet! -
Kimondjam-é magamra, hogy bolond
Ábránddal lettem vénné? - Újra kezdjek,
Megtört kebellel, egy új életet?
Óh, - óh, - (Gondolkodik.)
MÁRIA (merengve
lassan jő)
Mi
kedves szőke nő ez itt? -
Hát e piros fiúcska? - Hogy mosolyg. -
Mosolygj csak gyermek! - Egykor majd szeretsz -
Lelsz szép menyasszonyt - mások elrabolják. -
Majd sírhatsz akkor.
CIPPORA
Óh, Mózes! Ki-e
Roncsolt alak?
MÓZES
Prófétaasszony.
MÁRIA
Az.
Mit Isten megszállt, mint meg szokta szállni
A keblet, melyből kín s próbáltatás
Kiűze minden földi szenvedélyt. -
De mondd, ki vagy te, gyermekarcu nő?
Hol voltál elrejtőzve a világtól,
Hogy ennyit éltél már s nem ismered
A szenvedés szentelt vonásait? - -
Nem űzték-é férjed hatalmasok
A háztüzétől messze pusztaságba?
Nem hajtották-e testvéred rabul,
Kifosztva házad szent emlékeit?
Ah, úgy boldog vagy. És mégis remegj! -
Mert kétszeres lesz a kín, mely reád les.
CIPPORA
Megdermed e beszédre csontvelőm.
JETHRO
Utat neki! - Mi ábrándos jelenség.
(Mária
átmegy a színpadon s el.)
MÓZES
E percben Isten küldé
őt előmbe! - -
Nézzétek csak! Nézzétek! -
JETHRO
Mit fiam?
(A sátor egyik szögletében ködoszlop emelkedik.)
MÓZES
Nem-é látjátok e
ködoszlopot!
ÁRON
Nem látunk semmit.
MÓZES
Óh, vakok, vakok!
JEHOVA SZAVA
Mózes! Figyelj. -
MÓZES
De most csak hallotok? -
Uram! Parancsolj. - (Leborul.)
JETHRO
Mózes,
képzelődől.
JEHOVA SZAVA
Látom, hogy e nép rám
nem érdemes,
Kiirtom egyig a földnek szinéről. -
Ki Ábrahámot nemzetté növeltem,
S termékennyé lett Sára egy szavamra,
Ki szélüzött magból erdőt kelesztek;
Növelhetek népet belőled is. -
Erőset, újat, könnyebben bizonnyal,
Mint elfajult szivéből Izraelnek
A bűnt kiirtsam. -
MÓZES
Óh, ne tedd Uram! -
E népben élni, halni megtanultam.
Igaz, gonosz. Sújtsd őt, sújtsd és ne kíméld.
Küldj rá csapást csapásra, véle együtt
Eltűröm én is. - Óh, csak élni hagyd. -
JEHOVA SZAVA
Megútálám végképp e
gyáva fajt.
MÓZES
Ha áldozat kell, végy el
engemet
Vérdíjul népemért inkább, Uram! -
JEHOVA SZAVA
Beléje ette már a
szolgaság
S álművelődés mérge úgy magát
Népembe, hogy korcsot fog szülni is
A korcs szülő.
MÓZES
E
puszta megtanítja
Szabad emberhez illőbb felfogásra. -
Igaz, a nemzedék, mely mostan él,
Nem érdemes, hogy kíméld. Ám veszítsd el.
Itt a határról holnap visszatérek,
S mindaddig járom a pusztát vele,
Mig az utolsó embert eltemettem
Egyiptomnak csodáit, aki látta,
S mérget szivott jólétéből magába.
JEHOVA SZAVA
Legyen, Mózes, mint
mondád. Ámde tudd,
Meghalsz népeddel a pusztán te is.
Csak Józsué megyen be Kánahánba
Azok közül, kik most lélegzenek.
(A ködoszlop eltűnik.)
MÓZES
Hála legyen ezért is,
Istenem!
Óh, nép! Ha tudnád, hogy neked kegyelmet
Szívvéremen vevék. - Áron, siess,
Írd össze a népet mind egytül-egyig;
S ha megvirradt, fuvasd a kürtöket,
Indúlunk.
ÁRON
Meglesz, amint rendeled.
(El.)
JÓZSUÉ (jő)
Uram!
MÓZES
Nos,
teljesült-e a parancs? -
JÓZSUÉ
A lázadókat a föld elnyelé. -
MÓZES
Jethro, atyám! S te, kedves
Cippora!
Láttátok, hogy mi történik körűlem.
Tudjátok, Isten végzetes kezében
Eszközzé lettem. - Élő és halott. -
Elő neki - halott saját magamnak;
E pusztában temetkezésre ítélt. -
Mit zárjalak siromba téged is? -
E csók is, melyet ajkidról veszek,
Talán lopás - de mindegy, az utolsó. - -
Én szültem egy egész kort; és ezen kor
Tán szégyenelné, ember hogy szülé.
Én inditám el, mit, hahogy bevégzek,
Félisten lennék. - Látod-é, ezért
Kell nékem vesznem. Ám legyen - legyen,
Isten megáldjon! - Őrizd meg fiam.
CIPPORA
Óh, Mózes!
MÓZES
Csitt,
csitt, ily gyöngéd beszéd
Mint éles nyíl szalad a vért közé,
Melyet hiába dönget sorscsapás. -
JETHRO
Jőj lányom! - Mózes,
istenem megáldjon!
MÓZES
Fiam! Nőm! -
CIPPORA
Jaj nekem. -
JETHRO
Jőj, jőj, siessünk. -
(El Cipporával és Gerzónnal; kürtszó.)
MÓZES
Hah! Már a nap kél! Hogy fut
az idő. - (El.)
JÓZSUÉ
Hej, Amra!
AMRA (jő)
Nos?
JÓZSUÉ (mindég elfordulva)
Szabad
vagy - menj leányom.
AMRA
Szabad, szabad! - Hisz azt
ugyis tudom,
Sosem tartottál láncon, mint ebet
JÓZSUÉ
Nem úgy, de visszatérhetsz
véreidhez.
AMRA
Csak tréfálsz, Józsué
JÓZSUÉ
Nem
én, leány.
AMRA
S mit tennék én már otthon
véreimnél?
Elszoktam tőlük.
JÓZSUÉ
Újra
megszokod.
AMRA
Megyek, megyek - s hát a sok
karperect,
Fülönfüggőt, a tarka piperét
Mit rám aggattál, számon sem veszed? -
JÓZSUÉ
Mind tartsd meg, Amra - menj
csak Istenemmel.
AMRA
Mért fordulsz hát el
tőlem? Nézz szemembe.
No, nézz még jobban. - Mostan már beszélj,
Hogy mégis menjek-é.
JÓZSUÉ
Menj, Amra, menj,
Ha gyönge lennék is, s könyörgenék,
Hogy csak maradj. -
AMRA
Ah,
lelkem, Józsué!
Ne hidd, ha hetvenkedném is, ne hidd,
Hogy tőled válni kívánnék.
JÓZSUÉ
Hiába!
-
Kint felpakolva vár már a teve.
Amrám! Az Isten véled! - Elkisérlek. (Vezeti.)
AMRA
Elűzesz hát, megúntál,
Józsué!
Csalárd - gonosz - kegyetlen - csábitó! -
Verjen meg érte népem Istene! -
Vidd, vidd ez ékeket! - Átok rád! -
Ne hidd, hogy Amrát vélök megfizetted. -(El.)
|