1-500 | 501-629
Felvonás, jelenés
1 1, 1 | jelenés~(Fényes királyi terem, a háttért oszlopzat képezi,
2 1, 1 | ellátott csarnokba nyílik a kilátás. - Jobbra a nézőktől
3 1, 1 | nyílik a kilátás. - Jobbra a nézőktől két ajtó, balra
4 1, 1 | mind ünnepélyesek, Endre s a magyar udvar nemzeti viseletben.
5 1, 1 | DURAZZO~Vesszen tehát a Durazzók ezer éven át viruló
6 1, 1 | követni. (Nem figyelve reá, a karszékhez közelít, s azoknak
7 1, 1 | kényelmetlen ülés az ott! Mely a világ gyönyörétől, jégihletével
8 1, 1 | Halhatatlanság? Illat, mely a lehullt virágot egy perccel
9 1, 1 | fénye hevében lefoszlanak a boldogság virági. Emelje
10 1, 1 | hogy boldog legyen, mert a fény magas csillogása közt
11 1, 1 | minden színelhető, csak a föld legszebb leánya nem,
12 1, 1 | föld legszebb leánya nem, a megelégedés.~ÁGNES (mindég
13 1, 1 | növekvő indulattal)~Óh, Ágnes, a Perigordok férfias fajából,
14 1, 1 | inkább nem ölted el magaddal a még születendő nemzedékeket,
15 1, 1 | nemzetét. - De benned kiholt a férfi önérzet, ki a nemzetiség.~
16 1, 1 | kiholt a férfi önérzet, ki a nemzetiség.~DURAZZO~Egy
17 1, 1 | lennék férfi, s te asszony a guzsalynál!~DURAZZO~Ne többet
18 1, 1 | felett, hogy anyám beszél. (A karszéket fölállítja.)~ÁGNES (
19 1, 1 | jutalmazza meg.~DURAZZO~A Durazzók mindég nagyobb
20 1, 1 | dicsőségöknek tartották a roskadó trónt föltartani,
21 1, 2 | Második jelenés~(Kürtszó, a csarnokban mozgás és több
22 1, 2 | mozgás és több szózat: "A király éljen! Éljen a király!"
23 1, 2 | A király éljen! Éljen a király!" Róbert Endrétől
24 1, 2 | kísérettel. Róbert és Sancha a trónon, Endre s Johanna
25 1, 2 | karszékeiken foglalnak helyet, a főurak a többi üléseken.
26 1, 2 | foglalnak helyet, a főurak a többi üléseken. A különvált
27 1, 2 | főurak a többi üléseken. A különvált magyar s olasz
28 1, 2 | különvált magyar s olasz kíséret a jobb oldalt s háttért foglalja
29 1, 2 | foglalja el.)~CABASSOLE (a magyar kísérethez, mely
30 1, 2 | előtt akar belépni)~Hátra a magyar ebekkel, - olaszé
31 1, 2 | kíséret kacag és tapsol, a hátravonuló magyarok közt
32 1, 2 | kegyéből negyven éven át küzdöm a vészt, s vihart, mely népemet
33 1, 2 | egyéb könnyeket nem találok a hála könnyeinél, nem látok
34 1, 2 | látok egyéb kiontott vért a csendháborítóénál. Ím, szép
35 1, 2 | Ím, szép apák! Közelít a nap, melyben a királyok
36 1, 2 | Közelít a nap, melyben a királyok királya számadásra
37 1, 2 | boldoggá teszem, mert trónjára a béke angyalát ültetem olajággal
38 1, 2 | ültetem olajággal s őrül a had istenét állítom oldalához.
39 1, 2 | harctéren vívja ki; míg amaz a béke virágit ápolja, ez
40 1, 2 | férfi erővel őrizze meg őket a vésztől. - Elvégre Johannát,
41 1, 2 | unokámat, ama harci nép, a dicső magyar hon fejedelmi
42 1, 2 | bíztad reám, kedvesebbet a trónnál, s a trón legszebb
43 1, 2 | kedvesebbet a trónnál, s a trón legszebb gyöngyét,
44 1, 2 | nehéz napokban lemosolyogja a gondot, a bút homlokomról,
45 1, 2 | napokban lemosolyogja a gondot, a bút homlokomról, szerelme
46 1, 2 | homlokomról, szerelme ád díjt a harc után, s erős új csatákra. -
47 1, 2 | oly elégtelen tolmácsai. (A magyar udvarhoz.) Vitézlő
48 1, 2 | valátok velem megosztani a sors csapásit. Legyetek
49 1, 2 | Zúgás az olaszok, éljen a magyarok közt.)~RÓBERT~Most
50 1, 2 | ég visszhangozza szerte a világon, hogy Nápoly trónján
51 1, 2 | világon, hogy Nápoly trónján a korhadó gerébnek erőteljes
52 1, 2 | ünnepek sorában. Nyíljon meg a tömlöcök jól elzárt ajtaja,
53 1, 2 | tömlöcök jól elzárt ajtaja, a megbékélt ellenek testvérileg
54 1, 2 | osztozzanak öröminkben, s a szalmavityilló szűk ablakán
55 1, 2 | ablakán is tekintsen bé a szokatlan öröm.~SANCHA~És
56 1, 2 | fullasztjuk keservét.~ENDRE (A csarnokig kísérve Johannát,
57 1, 2 | kedves karok ölelése vár.~(A csarnok egy leeső kárpit
58 1, 3 | hiszek Istenben, hogy a szent akarathoz meg nem
59 1, 3 | Istenért, még azt hinné a reám bízott trón, hogy rabszolgákul
60 1, 3 | Legyen barátom, herceg, a királynak igaz, hű barátra
61 1, 3 | mit fénye nem ád, miután a bíbor alatt a szolgák ezre
62 1, 3 | ád, miután a bíbor alatt a szolgák ezre közt hasztalan
63 1, 3 | ezre közt hasztalan eped a szív. Itt helye keblemen.~
64 1, 3 | szövetséget kötünk, őrünk a barátság, célunk a közjó.
65 1, 3 | őrünk a barátság, célunk a közjó. Ily szent frigy örökös
66 1, 3 | nagyszerű házat adá nékik, a kékboltú világot. Tudom,
67 1, 3 | Képére teremte kis istenül a világ közepette, szent szellemének
68 1, 3 | szikráját oltva kebelünkbe, a győzedelmes, a királyi elmét,
69 1, 3 | kebelünkbe, a győzedelmes, a királyi elmét, hogy benne
70 1, 3 | hatalmát. Az éden elveszett, a kajánság kígyója rontá el
71 1, 3 | nem hiszed, hogy az élet, a szeretet Istenének, ki élettel
72 1, 3 | Istenének, ki élettel tölti el a sírfenéket, ki számtalan
73 1, 3 | számtalan világok tengelyéül a szerelem szent érzetét vevé
74 1, 3 | is azt helyettese által a földön. Vagy nem kellene
75 1, 3 | többet erről, atyám! Boldog a hon, melyben az Isten szolgája,
76 1, 3 | polgárrá lesz. Én tisztelem a hitet, mint az ember személyességének
77 1, 3 | személyességének legszentebb sajátját, a meggyőződést.~BARÁT~S a
78 1, 3 | a meggyőződést.~BARÁT~S a rossz útra tévedő gyermeknek
79 1, 3 | herceg, örökké gyermek a hitben.~ENDRE~Becsülöm buzgalmadat,
80 1, 3 | mert tudom, hogy belőle a szent meggyőződés beszél.~
81 1, 3 | nem segíthetek.~TARANTO~A Poklot kell felhívnunk,
82 1, 3 | lett.~BARÁT~Azt is, fiam, a szent ügy érdekéből.~TARANTO~
83 1, 3 | elveszett kedvesén keserg - a gyönyörök leánya, Johanna,
84 1, 3 | Johanna, korán megunta a nem szíves férjt, férfias
85 1, 3 | férjt, férfias udvarával - a lovagi szellemű Szentséges
86 1, 3 | szívesen szolgál villámival a lenyomott ártatlanságnak;
87 1, 3 | szívesen is ajándékoz, ha a költséget más viszi - a
88 1, 3 | a költséget más viszi - a kéjlepkék fájlalják az elveszett
89 1, 3 | megvető párt, bár cseleit nem a csatatéren, de pamlagán
90 1, 3 | férfiak, mint bábok, melyeket a szőnyeg megül ügyes asszonykéz
91 1, 4 | nyitott csarnok oszlopokkal, a háttért olasz ízlésű, ugró
92 1, 4 | hárfa kezében, Philippa a virágok közül.)~PHILIPPA (
93 1, 4 | Elrablott kedvesével túlment a havasok eget emelő taraján
94 1, 4 | szabadon élni, szabadon, mint a lég, mint a gondolat, nem
95 1, 4 | szabadon, mint a lég, mint a gondolat, nem függni semmitől.
96 1, 4 | égben.~PHILIPPA~Reménylem, a menyasszony nem fogja magát
97 1, 4 | Philippa, de oly hosszúk most a napok, én nem tudom mi,
98 1, 4 | fejünket.~JOHANNA~Igen ám, de a barnafürtű ifjú mindenható
99 1, 4 | dacolni ezekkel, megmenti a rózsaarcú menyasszonyt és
100 1, 4 | szörnyű! Mondd csak, Philippa, a házasság mindig ily unalmas?~
101 1, 4 | S minap, Philippa, midőn a táncnál kesztyűm elesett,
102 1, 4 | Tehát akkor, midőn átvettem a kesztyűm, s kezeink természetesen
103 1, 4 | hosszú oktatást tartott a királyné, mit mondott, nem
104 1, 4 | szigorral lesik.~PHILIPPA~Azok a sárkányok.~JOHANNA~Mindég
105 1, 4 | félreértesz.~PHILIPPA~S hátha a barna ifjú nem bírt volna
106 1, 4 | ha áldozatául esett volna a kegyetlennek. Óh, oly férfi
107 1, 4 | mi visszatartana örülni a tiltott kéjek édenével,
108 1, 4 | kéjek édenével, mi volna, mi a lemondás szent hitét tartaná
109 1, 4 | meg velünk. Mi volna, mi a mindennel szűkölködőnek
110 1, 4 | szűkölködőnek erőt adna dacolni a sors csapásival? Ha hatalmunkban
111 1, 4 | kiktől, ha mindent elvevénk, a más életre utasítjuk őket
112 1, 4 | gyermeknek tetszik, s mit megvet a férfi. - Beszéljünk másról,
113 1, 4 | Beszéljünk másról, mi szép est a mai, mint ragyognak a rideg
114 1, 4 | est a mai, mint ragyognak a rideg fényű csillagok.~JOHANNA~
115 1, 4 | Philippa, nem kötne semmi, mint a csillagok honában csapongó
116 1, 4 | bölcs tehát azt tartá, hogy a bizalmatlanság, az őrizet
117 1, 4 | annak kijátszására. Ellenben a becsületünkre bízottat szentül
118 1, 4 | Parancsolja, hogy folytassam?~(A kertben ének, lantkísérettel.)~
119 1, 4 | édes hangok, mint érintik a szívek legrejtettebb húrjait. -
120 1, 4 | s vele szenvedek én is. (A zene egészen közel jő.)
121 1, 4 | Hátrább megyek, ne lásson a dalnok. - De hátha engem
122 1, 5 | Ötödik jelenés~TARANTO (a kendővel jő)~Mint álmodom
123 1, 5 | ez nem lehet vak eset, a sors hatalmi látták szenvedésimet,
124 1, 5 | percnyi üdvöt nem egészen a vak sorsnak köszönöm.~JOHANNA~
125 1, 5 | Johanna önkénytelenül ejti el a kendőt, sőt haragszik, hogy
126 1, 5 | Taranto.~TARANTO~Vagy tudna-e a boldog s tán örökre elveszett
127 1, 5 | tudná-e egy percre felejteni a mélységet, mely közöttünk
128 1, 5 | Johanna, midőn így mint most, a csendes, a tiszta csillagos
129 1, 5 | így mint most, a csendes, a tiszta csillagos égbe tekinténk,
130 1, 5 | Johannámmal mindent elvesztek. A vak éjen keresztül képe
131 1, 5 | éjen keresztül képe kisért, a déli nap sugarában képe
132 1, 5 | sugarában képe mosolyg felém, a hajnal bíborán első csókjainak
133 1, 5 | TARANTO~Mi édes visszhang ez a multból. Igen, Johanna,
134 1, 5 | előttem, Lajos, szentek a sírig.~TARANTO (átölelve)~
135 1, 5 | sorompói dacára enyém, óh! Hisz a szerelem megveti a porbilincseket,
136 1, 5 | Hisz a szerelem megveti a porbilincseket, s ha egy
137 1, 5 | egekbe tör.~PHILIPPA~Jő a királyné.~JOHANNA~Isten,
138 1, 5 | szörnyű, szörnyű.~PHILIPPA~A hercegnek el kell rejtőznie.~
139 1, 5 | magadnak, mi nékem bút okoz, a magyar udvar viseleteden
140 1, 5 | imádságunkat végezénk királyné, a természet nagyszerű templomában,
141 1, 5 | hogy ezer világok néznek a por fiára, míg salaktalan
142 1, 5 | parancsolja, visszahívom a királynét.~JOHANNA~Nem,
143 1, 5 | Philippa.~JOHANNA~Herceg! A lég tiszta már. (Taranto
144 1, 5 | keblemhez, hol összever a két rokon szív, mondjuk
145 1, 5 | megosztva. ~(Pamlagra ülnek, a barát jő a kert felől, s
146 1, 5 | Pamlagra ülnek, a barát jő a kert felől, s figyelmesen
147 1, 5 | az, annál keserűbb lesz a vesztés, óh, Taranto! Érted
148 1, 5 | teremtve? Nem Johanna, mutass a szerelemnek lehetetlent.~
149 1, 5 | Philippa, te őrködsz, a herceg gazdag. (Magában.)
150 1, 6 | Philippa az ajtónál, Endre jő a kert felől.)~ENDRE~S most
151 1, 6 | ENDRE~S most Johannámhoz!~(A jobboldali ajtón Arszlán
152 1, 6 | torkába verni árulását.~ENDRE~A dologra, vitézlő úr! Ha
153 1, 6 | ARSZLÁN~Nem is lennék tehát a magyarok Istenének idejében
154 1, 6 | ez új honba kísérendők, a királyi ház iránti hűségből,
155 1, 6 | gyalázzák; ha minket illetne a dolog, hisz majd végeznénk
156 1, 6 | levente, bűnhődni fognak a bűnösök, szigorú ítéletet
157 1, 6 | deli leányka, szép, mint a világ teremtése után az
158 1, 6 | s ez legkisebb érdeme, a nápolyi udvarban él és szendébb
159 1, 6 | legdicsőbb leányinál, ártatlanabb a magas fényű csillagoknál.~
160 1, 6 | vagy soknál, kit irigyel a kába tömeg boldogítni nem
161 1, 6 | csillogásáért. De vigyázz, a nápolyi udvar légköre mérges,
162 1, 6 | mérges, gyönge virágodnak árt a királyi napfény.~ARSZLÁN~
163 1, 6 | ARSZLÁN~S e leány atyja a gonoszok egyike, Cabanis.~
164 1, 6 | udvaron, mint martalékra a farkas, nem tudom, mi keresetben
165 1, 6 | mámorát, s az ártatlan, a szende nő szerelmének üdvét
166 1, 6 | ízlelni. S mit gondol avval a gazdag, ha kéjperceit elélte,
167 1, 6 | maradt?~CABANIS~De igen, a nyomor s a gyűlölet.~ENDRE~
168 1, 6 | CABANIS~De igen, a nyomor s a gyűlölet.~ENDRE~Micsoda
169 1, 6 | udvarnál?~CABANIS~Mi volna más a szolgának, mint tűrni ura
170 1, 6 | De nem hallgathatom el a vádakat, melyek mindenfelől
171 1, 6 | Ím vedd fejedre vissza a kíséretemre hazudott eb
172 1, 6 | panaszkodám (Felkacag.) és ez a rokonérzet.~PHILIPPA~Könyörgöm,
173 1, 6 | Könyörgöm, még nincs itt a rendszabta idő.~ENDRE~Rendszabta
174 1, 6 | idő.~ENDRE~Rendszabta idő? A férj nejéhez akar menni,
175 1, 6 | férj nejéhez akar menni, a király a királynéhoz.~PHILIPPA~
176 1, 6 | nejéhez akar menni, a király a királynéhoz.~PHILIPPA~Bocsánatot,
177 1, 6 | ki itt rendet csinál? Ki a természet mindenható malasztját
178 1, 6 | negyed után, mi hosszú idő a vágyó kebelnek. De nem lesz
179 1, 6 | negyed, mily rohanó perc a boldognak, egy század annak,
180 2 | MÁSODIK FELVONÁS~A VÉGRENDELET~(Az első felvonási
181 2 | közepén asztal, körül székek, a trón feketével van bevonva,
182 2 | öltözetben, egyideig némán tekint a csarnok felé.)~
183 2, 1 | gyémánti csak úgy éltetik a szomjúzó mezőket, mint máskor.
184 2, 1 | egyformasággal mosolyg körülte a mindenség, melyből egy porszem
185 2, 1 | melyből egy porszem esett el. A teremtés történetében csak
186 2, 1 | nélkül enyész el. Lerongyosul a gyász s a véle játszó gyermek
187 2, 1 | el. Lerongyosul a gyász s a véle játszó gyermek nem
188 2, 1 | gyermek nem tudja, hogy benne a halál réme lappang, örül,
189 2, 1 | réme lappang, örül, vigad, a síri pompának, a szövétnekek
190 2, 1 | vigad, a síri pompának, a szövétnekek lobogása neki
191 2, 1 | repedt meg, mindannyiszor a hatni vágyó erő a szenvedés
192 2, 1 | mindannyiszor a hatni vágyó erő a szenvedés nyugodt éjjelében
193 2, 1 | éjjelében semmivé oszolt. S a könnyek mi kevesek, a keserűség
194 2, 1 | S a könnyek mi kevesek, a keserűség szülte könnyek,
195 2, 1 | keserűség szülte könnyek, ha a hízelgés és szokás könnyeit
196 2, 1 | leszáradnak azok arcainkról. Míg a kidőlt geréb helyét ezernyi
197 2, 1 | mindazon szeretettel, mely a veszejtettekért némi kárpótlásul
198 2, 1 | Zárdába vonulok, különválva a világtól búmmal és hitemmel,
199 2, 1 | szenvedésimet, magához hív a béke honába.~ENDRE ~Nem,
200 2, 1 | igen fekete színekben látod a világot. Az én Johannám
201 2, 1 | hasznot szeretnek húzni a zavarból, kik átkos nadályokul
202 2, 1 | zavarból, kik átkos nadályokul a kéj martalékira ragadnak.
203 2, 1 | martalékira ragadnak. Megsózzuk a nadályokat s ők lehullanak,
204 2, 2 | Második jelenés~(A csarnok felől danolva s
205 2, 2 | mondtam, hogy Artúrnak több a szerencséje eszénél.~DURAZZO~
206 2, 2 | alkalmat, melyet mindenkinek ád a kalandorok Istene. De hát
207 2, 2 | ha házad előtt elvágtatna a Szerencse.~TARANTO~Esdeném,
208 2, 2 | betérjen.~ARTÚR~Ím itt van a magasztalt elme, mely első
209 2, 2 | Nevetés.) Lám, ebben áll a boszorkaság.~(Ágnes, Philippa
210 2, 2 | lesznek érthetőkké.)~DURAZZO~A szerencse asszony, azért
211 2, 2 | ezek itt, atyám!~RÓBERT~A boldogult király végrendeletét
212 2, 2 | PHILIPPA~Mondják, hogy a királyné teljesévűségéig
213 2, 2 | Kik már kívül is várnak, a felolvasás után tisztelkedendők.~
214 2, 2 | kevésbé, hogy csak úgy jő a trónra, mint Johanna férje.~
215 2, 2 | mit ért ily üdvözlés alatt a világ.~TARANTO~Cabanisnak
216 2, 2 | rosszul, mert hisz ott van a szolga, kit értetek megütlegelnek,
217 2, 2 | értetek megütlegelnek, kin a kisült gazság szégyene ragad,
218 2, 2 | élvezitek.~RÓBERT~Máriát, a királyné testvérét, Endre
219 2, 2 | gyermektelen marad, erre száll a trón.~ÁGNES~Dicső, dicső
220 2, 2 | Hisz még urának aranya is a szolgát nyomja csak, ím,
221 2, 2 | hímezett köntös, irigyli tán a balga, ki nem tudja, hogy
222 2, 2 | ha gyilkoltok, árultok a trónért, vagy zsarnokokat
223 2, 2 | úgy elfelejtém, mi rövid a nagyok emlékezete. De ugye
224 2, 2 | ebének lábára hajtám volna a vadászaton, az nem lenne
225 2, 2 | ez mind nem elég lemosni a foltot, mellyel gyalázatos
226 2, 2 | gyalázatos hivatalom bélyegez. De a szolga örülhet ennek is.~
227 2, 2 | TARANTO~Becsületemre.~ÁGNES~A herceg mindent elkövet,
228 2, 2 | hercegné! Ha kebelében a szerelem szent lángja lobogott,
229 2, 2 | Philippa asszony, sokat tehet a királynénál, beszélje el
230 2, 2 | Philippa, mi ártalmasak a szépségnek az ország gondjai,
231 2, 2 | szeretett királynénk jogát a trónra bárki által is csonkíttatni.
232 2, 2 | védik őt, gonoszul vesz el a jámbor.~RÓBERT~Legyen meggyőződve,
233 2, 2 | asszony, ha örökös lesz is a súrlódás, Endre csak úgy
234 2, 2 | téged nem értlek, te ki a pénznek élsz, ki csillogásáért
235 2, 2 | Természetesen este, hogy a korán beköszönt ráncok ne
236 2, 2 | beköszönt ráncok ne rontsák el a hatást.~ARTÚR~Ah, Cabanis!
237 2, 2 | lesz, vagy nem egy test-e a nő és a férj, mi kegyetlen
238 2, 2 | vagy nem egy test-e a nő és a férj, mi kegyetlen férj
239 2, 2 | nem mondtam-e, mi lesz a jövevény hálája, ha trónodra
240 2, 2 | ülteted, nem hittél s ez a következés.~DURAZZO~Igen,
241 2, 2 | legjobban mozdítandja elő, a kormányra vágyó Róbert s
242 2, 2 | kormányra vágyó Róbert s a zavarokban halászó Philippa
243 2, 2 | Philippa frigyesünk, s ha a kéjekbe fulladó Johanna
244 2, 2 | Mária férje, gyermekem ül a trónra.~(Taranto el a csarnokon,
245 2, 2 | ül a trónra.~(Taranto el a csarnokon, Durazzo a többiekkel
246 2, 2 | el a csarnokon, Durazzo a többiekkel kezet szorít.)~
247 2, 2 | bevezetés után szóltál-e a dologhoz, mondád talán,
248 2, 2 | mondád talán, hja, úgy van a világ forgása, vagy az evangéliomok
249 2, 2 | vagy hogyan kezdéd?~CABANIS~A dolognál, gróf.~ARTÚR~Az
250 2, 2 | Hát azt hiszi talán, hogy a legerényesebb asszony haragszik
251 2, 2 | Maradjon véle tehát adós a gróf, én csak irántai szeretetből
252 2, 3 | jelenés~(Mozgás, több hang, a királyné, Johanna gyászba
253 2, 3 | öltözötten, Tarantótól vezetve jő a csarnok felől s mosolyogva
254 2, 3 | felől s mosolyogva üdvözli a jelenlevőket. Artúr kimegy.)~
255 2, 3 | királyné, mint nap, mely a barna felhők megül újra
256 2, 3 | tetszik, felolvashatjuk a boldogult király végrendeletét.~
257 2, 3 | untatók.~RÓBERT (olvasva)~A mindenható Atya nevében
258 2, 3 | figyelmedet, hogy boldog lehess a földön. Legyenek azok szentek
259 2, 3 | Sancha királynét, ő tégedet a - - -~JOHANNA~A dologhoz,
260 2, 3 | tégedet a - - -~JOHANNA~A dologhoz, a dologhoz, atyám,
261 2, 3 | JOHANNA~A dologhoz, a dologhoz, atyám, hogy ily
262 2, 3 | PHILIPPA~Nyugodjék békével a halott, fog tudni élni az
263 2, 3 | szabadalmaid oklevelébe burkolózol a keserű szegénység elől,
264 2, 3 | JOHANNA~Kéjvadász. Jöhetnek. (A gondnokok belépnek.)~JOHANNA~
265 2, 3 | Isten hozta önöket, urak! (A püspöknek hízelegve szorítja
266 2, 3 | fontos, urak. Erzsébet, a magyar királyné tüstént
267 2, 3 | egészen enyém.~JOHANNA~S a hadsereg?~ÁGNES (Tarantóhoz)~
268 2, 3 | JOHANNA~Vélekedésök, urak? (A gondnokok nyughatatlankodnak.)
269 2, 3 | alkalmasint országdolgokról folyik a tanácskozás? Tán lett volna
270 2, 3 | Tán lett volna helye benne a királynak is. És mint látom,
271 2, 3 | van? Ha, ha, ha, ön fogja a népet e nadályok ellen védeni.
272 2, 3 | koldulásra, fogja ítélni a gyáva tolvajt, ki garast
273 2, 3 | garast lopott, megszűnik-e a bűn bűn lenni, ha nagyszerűvé
274 2, 3 | Artus Károly, ön is! Talán a köztársaság kincseivel akarja
275 2, 3 | virrasztani éjeken át, hogy a békés polgárok nyugton alhassanak,
276 2, 3 | ön is! Kit e szép hazához a természet szent kötelékiből
277 2, 3 | hercegné, kit elhagyott már a bűn, ön mérges mételyét
278 2, 3 | Philippa, Róbert, Taranto, ti a királyné kegye napforgói,
279 2, 3 | gyalázatos fellegek, ki a nap és föld közé tolakodtok,
280 2, 3 | emezt ne süsse. Ti, kik a félreértés átkozott magvait
281 2, 3 | szóljunk egymáshoz, mint férj a nőhöz, mint kebel kebelhez,
282 2, 3 | Te ön árnyadban nem látod a kígyókat, melyek körülsziszegnek,
283 2, 4 | panaszodon, király, nem tudom, a királynénak nem szabad-e
284 2, 4 | akartak ők téged elcsábítani, a kéjek özönébe ölni lelkednek
285 2, 4 | nem tudom, nemzetednél, de a műveltebb országokban rabszolgálónédat
286 2, 4 | Hallgass meg, Johanna! Ládd, a jó Sanchát is e gyalázatos
287 2, 4 | sugallta neked, ezek nem a te gondolatid, ő, ki életét
288 2, 4 | dúlja fel boldogságunkat a cselszövő udvar, mint alkot
289 2, 4 | látni.~ENDRE~Színlelhető-e a boldogság egy anyai szem
290 2, 4 | mit kebelem nem érez? Óh, a könny, a gyász színelhető,
291 2, 4 | kebelem nem érez? Óh, a könny, a gyász színelhető, de nem
292 2, 4 | gyász színelhető, de nem a boldogság.~JOHANNA~Endre!~
293 2, 4 | keblemen.~PHILIPPA (belépve)~A pipereasztal készen áll. (
294 2, 4 | uraljon lelkemen, melyet a kétségbeesés sápadása szárnyal
295 2, 5 | Ötödik jelenés~(Kis ideig a színpad üresen marad, azután
296 2, 5 | ragyog-e fölöttök oly édesen a csillagos ég. Szeretett
297 2, 5 | király, Gillet alattok a régi maradt.~(Ágnes és Philippa
298 2, 5 | és Philippa beszéd közt a színfenék közt keresztülmennek,
299 2, 5 | kalappal s danolva megy át a színen.)~ERZSÉBET~Mi ez?
300 2, 5 | Habozva.) váratlan elérkezésed a megbízottak hanyagsága és
301 2, 5 | ERZSÉBET~Azt jelenté talán a bohóc általi üdvözöltetés.~
302 2, 5 | tűzzel)~Hah! Ezt merték tenni a gyalázatosak!~ERZSÉBET~S
303 2, 5 | méltónak férjének anyját a fogadásra?~ENDRE~Ő öltözni
304 2, 5 | igyekszesz, óh, de azon a szerető anyai szem keresztül
305 2, 5 | nekem, anyádnak.~ENDRE~[A kéziratból itt 2 levél hiányzik.]~
306 2, 5 | rajta csak, átlátom én a cselek egész szövevényét,
307 2, 5 | mint király túlemelődve a gaz udvaroncok kegyvadászatán,
308 2, 5 | döröghesse el parancsait, hogy a dörgés felett porba dűljön
309 2, 5 | dörgés felett porba dűljön a vétkes. Mert Endrével süllyedni
310 3, 1 | hallatszanak. Endre komolyan jő a kert felől.)~ENDRE~Vigadjatok
311 3, 1 | öljétek jobb feleteket a bor s kéjek mámorába, fojtsátok
312 3, 1 | kéjek mámorába, fojtsátok el a nyomor jajgatását harsogó
313 3, 1 | harsogó zenével, óh, hisz a kalibák fohásza könnyen
314 3, 1 | Ijesszétek el kebletektől a lelkiismeret rémét, majd
315 3, 1 | rémét, majd jő idő, melyben a lélek e fűszerek ízleletében
316 3, 1 | ékei, borzadva széled el a hízelgők serege, árnyként
317 3, 1 | hízelgők serege, árnyként a királyi nappal, míg a bűntudat
318 3, 1 | árnyként a királyi nappal, míg a bűntudat rémváza egyedül
319 3, 1 | kárhoztam-é el, mint törött hajó a tenger közepén őrjöngő vigalmatok
320 3, 1 | ENDRE~Áldást kívánnék reád a kegy istenétől, de néked
321 3, 1 | ENDRE~Óh, szólj, hogy hívják a földi szépek legszebbikét,
322 3, 1 | veszélyes örvényei azok a lelki nyugalomnak. (Kezét
323 3, 1 | Mi szép vagy így, óh, a lány csak addig bájoló,
324 3, 1 | míg bájait nem ismeri, míg a természet szent istene mosolyogja
325 3, 1 | istene mosolyogja azokat reá, a festett rózsának illatja
326 3, 1 | szeretni.~SANCHIA~Mi volna a nő, királyom! Ha nem boldogítna
327 3, 1 | hivatása, rózsákat kötni a hősök homlokára. Szerelem
328 3, 1 | hősök homlokára. Szerelem a nő világa, melyben egyedül
329 3, 1 | ezt el és nyomorúbb lesz a naptól megfosztott világnál.
330 3, 1 | királyom! Önök nem ismerik a szerelmet, a férfiú életében
331 3, 1 | nem ismerik a szerelmet, a férfiú életében az bolygó
332 3, 1 | örvendeztet s nyom nélkül leszáll, a nőnek egy világ üdvével
333 3, 1 | fájdalmival, melynek véget csak a halál szakít.~ENDRE~Úgy
334 3, 1 | életünkben, rólad lepattan a földi gyönyör s az ég legszebb
335 3, 1 | s az ég legszebb leánya, a szerelem.~SANCHIA~Istenem,
336 3, 1 | Úgy van, drága leányka, a királyi nap, mely messziről
337 3, 1 | fájdalmas foltjait csak a távol föld embere nem látja.~
338 3, 1 | csarnokában, mi kedves nemtő a vétkek súlya alatt lankadó
339 3, 1 | kibékítésére az emberiséggel, mint a puszták vándorának egy tiszta
340 3, 1 | tavaszát előttük, nehogy a való rideg keze sorvassza
341 3, 1 | templomába, de Sanchiám! A hölgy nem holnapi rózsa,
342 3, 1 | álfényű köréből, vonulj a zárda szent falai közé,
343 3, 1 | őket, mint Isten teremté, a szétboncolt rózsa többé
344 3, 1 | térdeimen esdem, óh, király! A szeretet nagy istenére kérem
345 3, 1 | zengnek-e el igéim? Változtat a mindenható ég is buzgó imákra
346 3, 2 | szép volt mint angyal, ki a halandót óvni jő. De mi
347 3, 2 | álmaimból, ily röviden engedi-e a sors élvezni kéjperceinket.
348 3, 2 | ha ebben nem fogamznék.~(A szín fenekén verekedő olaszok
349 3, 2 | és magyarok vonulnak át. A zajból - le a magyar ebekkel -
350 3, 2 | vonulnak át. A zajból - le a magyar ebekkel - éljen Olaszország -
351 3, 2 | Olaszország - akasztófára a bitor királlyal - a földönfutóval.
352 3, 2 | akasztófára a bitor királlyal - a földönfutóval. Endre eleikbe
353 3, 2 | ENDRE~Megálljatok, el a fegyverekkel, ki mint felségsértő
354 3, 2 | található, mint fekélyen a varjú. Te, ki mérges lehelleteddel
355 3, 2 | kívánjatok elégtételt, hisz a megbántott becsületért mit
356 3, 2 | veszteniök fájna, nincs. (El a magyarokkal.)~CABANIS (fenyegetve)~
357 3, 3 | nyugtalanul jár fel-le).~SANCHIA~A gyönyörű regg újra felmosolyg,
358 3, 3 | édes élni, ha még oly ifjú a kebel, mi szörnyű a sötét
359 3, 3 | ifjú a kebel, mi szörnyű a sötét halál! De nem, nincs-e
360 3, 3 | nem zavar földi részünk, a szenvedés. Igen, ki tiszta
361 3, 3 | élni, értem egy könny lesz a díj. Másként nem menthetem
362 3, 3 | ily kincset irígylenének a szolga Cabanisnak, s elrablanák
363 3, 3 | nézz ki, oly mérges itt a lég, arcod rózsáit lefonnyasztaná.
364 3, 3 | gyermekem! Óh, Isten! És én a sors ellen panaszkodom,
365 3, 3 | Isten és világ előtt, minőt a király kincsrakásival szerezni
366 3, 3 | meglesz.~TARANTO~De mindeddig a jutalmat elhallgatád, kérj
367 3, 3 | mondhassam, én is ember vagyok. A rengeteg oroszlánja is halálig
368 3, 3 | lábaidnál. S akkor levetem a szolga Cabanis mocsok mezét,
369 3, 3 | emberré születtem újra. S most a dologra.~TARANTO~Szerencsét
370 3, 3 | enyém lett.~CABANIS~S enyém a szent, a drága szabadság.~(
371 3, 3 | CABANIS~S enyém a szent, a drága szabadság.~(Elmennek,
372 3, 3 | Arszlán, te meg tudnál, hisz a magyar hű fejedelméhez.~
373 3, 3 | mindezekről kész volnál a halált választani.~ARSZLÁN~
374 3, 3 | Sanchia? Máskor, ha beleunva a világ fáradalmas tengerébe,
375 3, 3 | tengerébe, hozzád jövék elűzni a gond fellegeit s te lemosolyogtad
376 3, 3 | keserű percek, de őket a sors csak azért adá, hogy
377 3, 3 | ha nem volnék többé, ha a sors irigy hatalma elragadna
378 3, 3 | oly szépen tudja elmondani a kis hamis, hogy majd könnyeket
379 3, 3 | hogy majd könnyeket csal a férfiú szemébe. Már látom,
380 3, 3 | nem boldogulunk, én csak a vidám, a csintalan Sanchiát
381 3, 3 | boldogulunk, én csak a vidám, a csintalan Sanchiát kedvelem,
382 3, 3 | gyönyörködendő tisztaságjokon, ha a rideg kötelesség tőle elszakaszt.~
383 3, 3 | kiszenvedél, s lelked felemelődik a boldogokhoz, akkor én foglak
384 3, 3 | hosszú csókot, melyben a lélek összefon, mely üdvöm
385 3, 3 | homlokod, mi lázasan hullámzik a hókebel.~SANCHIA~Úgy - nem,
386 3, 4 | beültetett sétatér, kápolnával a színfenéken, messzebbről
387 3, 4 | színfenéken, messzebbről a királyi terem látszik. Az
388 3, 4 | s Cabanis nem lesz többé a gazdagok ebe, nem fog lehelleni
389 3, 4 | élted üterét, meglátjuk a király nem fogja-e csókdosni
390 3, 4 | király nem fogja-e csókdosni a szolga lábporát. S ha majd
391 3, 4 | ebként rúgna el. (Megrúgja a holtat) Esküdtem ugye, esküm
392 3, 4 | Lábát reá téve.) Nézzed a világ, nézzétek hatalmasok,
393 3, 4 | világ, nézzétek hatalmasok, a szolga egy gyáva test fölött
394 3, 4 | lenni embertársainál, ki a halált osztályrészével akarta
395 3, 4 | osztályrészével akarta megcsalni, s a halhatatlanságról álmodott,
396 3, 4 | Istennek gondolád magad a teremtés közepette, két
397 3, 4 | származású arcodat csakhamar a vad is kerülni fogja. Egy
398 3, 4 | egy ember lett helyette, a mindenség gyűrűjében ez
399 3, 4 | hadd lássam arcodat, édes a bosszú, ha szomja betölt. (
400 3, 4 | szomja betölt. (Fölemeli a köntöst s meredve néz.)
401 3, 4 | Nem, nem az nem lehet, a sors hatalmi játsszák ördögi
402 3, 4 | Üvöltsetek szelek, rázzátok meg a földet sarkaiban, dúljatok
403 3, 4 | villámok mindent, mi él, s a feltárt sírokban recsegjetek
404 3, 4 | össze, csontvázak, hisz én a napot öltem meg. (Bágyadtan.)
405 3, 5 | Endrém! Kivívtuk mégis a cselek ellenére, te megkoronáztatol.~
406 3, 5 | boldogtalan.~GILLET~Most ismerek a régi Endrére ismét, kinek
407 3, 5 | kinek reménye büszke, mint a sas, túlsóvárgott a földi
408 3, 5 | mint a sas, túlsóvárgott a földi határon, kinek hitében
409 3, 5 | ENDRE~Igen, én száműzöm a cselszövők ezredét, s Johannám
410 3, 5 | Van egy mértéke, Gillet, a fájdalomnak, mely ha betölt,
411 3, 5 | De Istenemre, ha aláássák a királyi tornyot, ledűl ugyan,
412 4, 1 | vegyületben, többen álarcosan, s a tánczene éppen megszűnik.
413 4, 1 | rémkép, kinézésed szerint a sírontúli dolgok avatottja
414 4, 1 | kimeríthetetlen marad. Mely olykor ha a csillagok tükrözik benne
415 4, 1 | homlokomra. Érzelmek gyermeke a költő s tenger az érzés,
416 4, 1 | lerohadtak, melynek csontüregében a kajánság kígyója lappang.~
417 4, 1 | szép álmokat lehet álmodni a fergetegtől hányatott hajón.~(
418 4, 1 | hajón.~(Durazzo ezalatt a fehér dominóval mögöttük
419 4, 1 | megvallom, én azt tartom, a férfi nem álmodozni lőn,
420 4, 1 | karokkal kell néki megragadni a sors gyeplőit, én legalább
421 4, 1 | fogamzik.~PETRARCHA~De ha a valóság rideg napjaiban
422 4, 1 | érzelgésben öljük el, s míg a tettre jövünk, tetterőnk
423 4, 1 | Századunkban, hol nincs a léleknek oly hatásköre,
424 4, 1 | hol vagy tespednie, vagy a múlt korhőseit sírjokból
425 4, 1 | társalognia, nem jobb-e a képzeletben élni, mint tespedni
426 4, 1 | képzeletben élni, mint tespedni a szunnyadó jelennel?~ENDRE~
427 4, 1 | világot s ezek azok, kiket a hajnal hírnökeként sokáig
428 4, 1 | PHILIPPA~Már túl vannak a város kövezetén, derék úr
429 4, 1 | város kövezetén, derék úr az a herceg.~GILLET (Johannához
430 4, 1 | Átadja.)~JOHANNA~Mit, a harcok istene is áldozik
431 4, 1 | harcok istene is áldozik a kegy - isteneknek?~GILLET~
432 4, 1 | JOHANNA~Hízelgő.~GILLET (a fűzért magyarázva)~A kellem
433 4, 1 | GILLET (a fűzért magyarázva)~A kellem gyöngyvirágitól könnyezett
434 4, 1 | szerényen hajtja le fejét a tisztelet ciprus ága s a
435 4, 1 | a tisztelet ciprus ága s a szerelem rózsái.~JOHANNA~
436 4, 1 | vehetni-e rossz néven, ha a virág napnak áldozza illatát,
437 4, 1 | Vehetni-e rossz néven, ha a királyi nap e por földön
438 4, 1 | feléjek.)~TARANTO~Mint látom, a sánta Vulcan itt későn érkezett.~
439 4, 1 | vajmi ritkán találjuk el a jókort.~JOHANNA~S hogy tudja
440 4, 1 | érkezett, nem-e választá a szerelem istennője is őt
441 4, 1 | is csakhamar ifjú nejét a harcok istenével?~(Elvonulnak.
442 4, 1 | átkozott szokás, hogy honomban a király parancsol udvarának,
443 4, 1 | csak királyának e végre a kincstárból nehány forintot,
444 4, 1 | kevéssel beérem, marad elég a lakomákra is, csak a botrány
445 4, 1 | elég a lakomákra is, csak a botrány elkerüléseért, atyám.~
446 4, 1 | atyám.~RÓBERT~Én, - igen, a királyné - hisz ő bizonyosan
447 4, 1 | rossz s mellékutakon járt a legtestesültebb kocsisnál.
448 4, 1 | kocsisnál. De ért valamit mégis a lovakhoz.~RÓBERT~Amennyit
449 4, 1 | pedig az ember okosabb ám a lónál, hálátlan tanítás
450 4, 1 | szerelmöket. De nékünk, ki a véghetetlen érzést nem tudjuk
451 4, 1 | véghetetlen érzést nem tudjuk a rím szűk sorompóiba önteni,
452 4, 1 | tűrni és szeretni.~JOHANNA~A dalba öntetett érzés nem
453 4, 1 | öntetett érzés nem igézőbb, a nő nemcsak tökélyeit szereti
454 4, 1 | hol ön van, onnan távozik a gond.~ENDRE (előre lépve
455 4, 1 | napokban.~PETRARCHA~S mit mond a mese?~ENDRE~Badarságot,
456 4, 1 | híres nevű bölcs csinálta, a divat ellenére sem hiszem. -
457 4, 1 | sem hiszem. - Azt mondja a gaz fiú, hogy bizonyos városban,
458 4, 1 | nyakasul megveté magát a város órái szerint igazítni,
459 4, 1 | midőn kikelt hernyójából a magas ágon, büszkén tekinte
460 4, 1 | repült még. Meglátta ekkor a királyi sast, magasan fent
461 4, 1 | csakhamar földre sújtá őtet, míg a sas büszkén folytatá a pályát.~
462 4, 1 | míg a sas büszkén folytatá a pályát.~TARANTO~Sok ilyen
463 4, 1 | királyom!~ENDRE~Sok, herceg! (A zene kezdődik.) Megálljatok,
464 4, 1 | kerékbe állnak. Endre tapsol s a háttérben egy fekete ember
465 4, 1 | induló.) Sápadtok ugye, a bűntudat fekete szárnyai
466 4, 1 | legyen gondolatom. Éljen a Szabadság, éljen a bosszú! (
467 4, 1 | Éljen a Szabadság, éljen a bosszú! (Gillet megragadja
468 4, 1 | ünnepelnem legszebb győzelmemet a bűnön.~GILLET~El az Istenért.~
469 4, 1 | mindeneket. Olvasva vannak a percek, egy kockavetés s
470 4, 1 | egy kockavetés s rajta a lét vagy nemlét kérdése
471 4, 2 | nem is egészen világos, a halálítélet inkább ijesztéseül
472 4, 2 | Rablógyilkos.~JOHANNA~Kezemre tapad a bűn nehéz mocska, megtagadni
473 4, 2 | hogy parancsolni nem tudott a mindent uraló szenvedélynek,
474 4, 2 | tán oly férjhez csatlá őt a rideg számolás, ki keble
475 4, 2 | ezt mi is? Nem teszi-e ezt a nagy világban minden? Ennek
476 4, 2 | egyszer. (Fölkél.)~RÓBERT~S a többiek?~JOHANNA~Legyenek
477 4, 2 | megbocsájthatatlannak ítélte a bíróság.~JOHANNA~Mit vétett? (
478 4, 2 | Gondolkodva.) S vizsgálta-e a bíróság szíve történetét
479 4, 2 | melyről annyit beszélnek a kábák; kedvcsapongás, rossz
480 4, 2 | hogy szerényen vonul vissza a nap föllegek mögé, mert
481 4, 2 | oly irigylendő birtokosa a zsinórnak, a halál jegyajándéka
482 4, 2 | irigylendő birtokosa a zsinórnak, a halál jegyajándéka ez.~TARANTO~
483 4, 2 | Igen, Taranto, elérkezett a választó pont, ha érzetem
484 4, 2 | érzi-e keble, mi közel állunk a pillanathoz, mely vagy égbe
485 4, 2 | Taranto. Halálra ítéltem a pórnőt s ez ékes zsinórral
486 4, 2 | zsinórral Endrét jegyzem a sírnak.~TARANTO~Végre tehát
487 4, 2 | drága Johannám!~JOHANNA~A sors, nem én, Taranto! Koronázásába
488 4, 2 | Koronázásába beleegyezett a pápa, óriási léptekkel közelg
489 4, 2 | óriási léptekkel közelg a határnap, s minket az ég
490 4, 2 | Róbert jő.)~RÓBERT~Elhoztam a kinevezési oklevelet.~JOHANNA~
491 4, 2 | csak álszín, lép, melyre a könnyen hívőket csalni igyekszik.~
492 4, 2 | legveszélyesb nagyságra nőlt, s ez a Durazzo ház.~JOHANNA~Fájdalom,
493 4, 2 | felejtkezém el, sőt meg is előztem a még következő bajt.~TARANTO~
494 4, 2 | TARANTO~Hogyan?~RÓBERT~A veszélyes sárkánynak fejét
495 4, 2 | az egész. Perigord Ágnes, a gőgös nő nem éli túl győzelme
496 4, 2 | elsüllyeszteni ez átkos szobát, el a pokol fenekéig, hogy borzadva
497 4, 2 | hallgassa meg az ég, ha a bűnhődés napja elérkezik.~
498 4, 2 | fejetekre! (El, egy kép leesik a falról.)~MIND (felugorva)~
499 4, 2 | felett kissé megrázkódik a föld! (El.)~~
500 4, 3 | Cabanis, de te megmentéd a királyt s mindent jóvá tevél.~
1-500 | 501-629 |