Felvonás, jelenés
1 1, 1| kényelmetlen ülés az ott! Mely a világ gyönyörétől, jégihletével
2 1, 1| vetné azt oda egy percért, mely az öröklét koszorúját fűzi
3 1, 1| Halhatatlanság? Illat, mely a lehullt virágot egy perccel
4 1, 2| CABASSOLE (a magyar kísérethez, mely az olasz előtt akar belépni)~
5 1, 2| küzdöm a vészt, s vihart, mely népemet fenyíti. Erőt az
6 1, 2| közétekbe, egy drága honból, mely annyiszorta kedvesebb előttem,
7 1, 4| világról, nem lelni kebelt, mely öröminket megossza, melybe
8 1, 5| Mint álmodom az esetet, mely az édes percet szerezte.
9 1, 5| percre felejteni a mélységet, mely közöttünk tátong. Ah, Johanna,
10 1, 5| bánatról ez üdv pillanatban, mely annyiszor édesebb, hogy
11 1, 6| hátha mégis volna kincs, mely azt tehetné, egy deli leányka,
12 2, 1| földi báb, élte buborék, mely nyom nélkül enyész el. Lerongyosul
13 2, 1| oly szükségünk van szívre, mely érti bánatunkat, vond vissza
14 2, 1| ők mindazon szeretettel, mely a veszejtettekért némi kárpótlásul
15 2, 1| királyné! Vámpír az anyai átok, mely az élet üterén emészt.~SANCHA~
16 2, 2| itt van a magasztalt elme, mely első alkalommal oly balgatagul
17 2, 2| százszorta súlyosabb az önkény, mely rajta tapad.~ARTÚR~Ah, félre
18 2, 3| ismét királyné, mint nap, mely a barna felhők megül újra
19 2, 3| vagytok az utcai gaznál, mely nem akar jobbnak látszani,
20 2, 5| merő történet, vak esemény, mely oly szívesen üldi az embert.~
21 3, 1| életében az bolygó tünde fény, mely örvendeztet s nyom nélkül
22 3, 1| leányka, a királyi nap, mely messziről életet lehel,
23 3, 1| hölgy nem holnapi rózsa, mely ha lefonnyad, újra felvirul.
24 3, 3| jelenne meg, nem volna nap, mely oly édes arccal mosolygna
25 3, 3| Van egy érzés keblemben, mely azt súgja, hogy emberré
26 3, 3| melyben a lélek összefon, mely üdvöm előérlete.~ARSZLÁN~
27 3, 5| jövél ez álnok világra, mely megérteni nem bírt. (Betakarja.)
28 3, 5| Gillet, a fájdalomnak, mely ha betölt, kiözönlik. Reszkessetek
29 4, 1| mindég kimeríthetetlen marad. Mely olykor ha a csillagok tükrözik
30 4, 1| költő s tenger az érzés, mely legszebb tükör alatt rejti
31 4, 1| legalább azon érzést becsülöm, mely tettekben fogamzik.~PETRARCHA~
32 4, 1| isteneknek?~GILLET~Vértem, mely dacol az ellenséges nyilaknak,
33 4, 1| ENDRE~Látott-e tehát lovat, mely hátrafelé úgy megtanult
34 4, 1| Beszél egy bamba lepéről, mely midőn kikelt hernyójából
35 4, 1| foglalkoztatja, egy gondolat, mely más, mint becsület s bosszú,
36 4, 2| közel állunk a pillanathoz, mely vagy égbe ragad, vagy pokolba
37 4, 2| sárkánynak fejét vevém, mely nélkül balga testtömeggé
38 5, 1| részét ismered csak a bűnnek, mely mázsányi súllyal nehézkedik
39 5, 1| a bűntudatot új hazádba, mely nyugtot nem adna ott is.
40 5, 1| oly ördögi mérget adtam, mely feltépi az élet legbensejét,
41 5, 1| feltépi az élet legbensejét, mely számolható időre úgy elönti
42 5, 2| Nagy kort élünk, Endre, mely felett csak óriási erő s
43 5, 2| JOHANNA~Nyugtasd meg a népet, mely iszonyú fergetegként, vészthirdetőn
44 5, 2| Reáborul.) Lelkemnek jobb fele, mely e portömeget magasra vezérlé. -
45 5, 2| bizalmat, elküldéd a népet, mely védelmedre fölkélt s a véd
46 5, 2| fátyol födi, de jő idő, mely azokat feltakarja. Akkor
47 5, 2| pedig ez vajh mi páros bíró, mely a győzőt díjazza babérral. (
48 5, 3| vonáson kacagok, Johanna, mely szád körül van. El véle,
|