Felvonás,  jelenés

 1  1,  5|       találnák. Ha férjem jönne, s ön itt! - Ah, ő férjem, Taranto.~
 2  1,  5|             TARANTO~Igen, Johanna, ön akarja, ön mindent elfelejtett,
 3  1,  5|          Igen, Johanna, ön akarja, ön mindent elfelejtett, ah,
 4  1,  5|            multból. Igen, Johanna, ön nem felejti el egészen azon
 5  2,  2|       Lennék, gróf úr, ember, mint ön, kinek becsülete van, kivel
 6  2,  2|           Philippához)~Tudom, hogy ön, Philippa asszony, sokat
 7  2,  2|           királynénál, beszélje el ön néki, Philippa, mi ártalmasak
 8  2,  2|     Istenem! Ki lenne alkalmas, ha ön nem. De ellenben tudván,
 9  2,  2|           CABANIS~Igen, gróf! Most ön mit sem fog elrontani, nem
10  2,  3|           kimegy.)~TARANTO~Mi szép ön ma ismét királyné, mint
11  2,  3|    fölmosolyg.~JOHANNA~Igen kegyes ön, herceg. - Üdvözöllek urak,
12  2,  3|     örökkévalóságig és semmit mást ön kívül.~JOHANNA (az asztalhoz
13  2,  3|           kezét.) Kedves jó atyám, ön ugye el nem hágy engem,
14  2,  3|              ide mellém.~CABASSOLE~Ön királyné igen kegyes, én
15  2,  3|       TARANTO~Menjen ő csak, akkor ön egészen enyém.~JOHANNA~S
16  2,  3|        tudnék?~ÁGNES~Nem asszony-e ön, királyné?~(Endre komolyan
17  2,  3|    tagokból áll (Növekedő tűzzel.) Ön gróf Squillace! Ön fog az
18  2,  3|        tűzzel.) Ön gróf Squillace! Ön fog az ország javairól rendelkezni,
19  2,  3|           zsebébe van? Ha, ha, ha, ön fogja a népet e nadályok
20  2,  3|    nagyszerűvé lett. Artus Károly, ön is! Talán a köztársaság
21  2,  3|       verejtéke tapad? Gyalázatos! Ön fog virrasztani éjeken át,
22  2,  3|            van. Cavailloni püspök, ön is! Kit e szép hazához a
23  2,  3|   testvéreitől külön vált. Fogja-e ön e hon boldogságát egész
24  2,  3|           kit elhagyott már a bűn, ön mérges mételyét az ifjúi
25  2,  3|           és minden kiviláglik. Te ön árnyadban nem látod a kígyókat,
26  3,  1|    rózsának illatja nincs.~SANCHIA~Ön hízelg, királyom, ki venné
27  3,  1|      semmit nem lehet.~SANCHIA~Ah, ön igen-igen boldogtalan lehet,
28  3,  1|            királyom és szánom önt, ön nem ismeri az élet bájait,
29  3,  1|        élet bájait, bonckése alatt ön azoknak csak vázát találja.
30  3,  1|          egészen közömbös irántam, ön meghallgatandja ugye kérésemet.
31  3,  1|         buzgó imákra örök betűin s ön, király, nem hallgatand
32  3,  3|           ugye kárhozatommal, csak ön legyen boldoggá.~TARANTO~
33  4,  1|        előre jő.)~ENDRE~Ismerem én ön költeményeit, ön csupa érzés,
34  4,  1|        Ismerem én ön költeményeit, ön csupa érzés, Laurája önnek
35  4,  1|   társaloghatni.~ENDRE~S azt hiszi ön, hogy társaloghat velök,
36  4,  1|           őket, ha mint ők egykor, ön papíroson dönt le zsarnokokat?
37  4,  1|          Miért, atyám? Tudom, hogy ön már több rossz s mellékutakon
38  4,  1|         gyengeségét is.~GILLET~Óh, ön, királyné, mint az ifjúság,
39  4,  1|           kéjt áraszt körében, hol ön van, onnan távozik a gond.~
40  4,  2|          Üdvözlöm, herceg.~TARANTO~Ön ma oly korán kelt (Kezet
41  4,  2|           kedvesebb, óh, hisz csak ön fonja Johanna én életfonalimat,
42  4,  2|          Johanna én életfonalimat, ön sodor azokból kéjt, vagy
43  4,  2|         sújt?~TARANTO~Ah, Johanna! Ön Isten, sokáig álltam tekintetétől
44  4,  2|         életet s halált, sokáig, s ön most engem egy üdvvel jutalmaz
45  4,  2|            királyné, őt titkainkba ön igen beavatta, s félek,
46  4,  3|         pokol, mi húrt pendíte meg ön szívemben, melynek mindenik
47  5,  2| tisztaságát.~PHILIPPA~Csak úgy, ha ön velem jő, király!~GILLET~