Felvonás, jelenés
1 1, 4| nyugodnom, fölrettent álmaimból; ah, Philippa, én beteg vagyok.~
2 1, 4| őriztetett gyémántüregben? Ah, Philippa! Én irigylem őt.~
3 1, 4| kell lemondanunk.~JOHANNA~Ah, Philippa, te engem tévutakra
4 1, 5| JOHANNA~Köszönöm, herceg! Ah, de az Istenért, ily időben,
5 1, 5| férjem jönne, s ön itt! - Ah, ő férjem, Taranto.~TARANTO~
6 1, 5| mely közöttünk tátong. Ah, Johanna, midőn így mint
7 1, 5| ön mindent elfelejtett, ah, Istenem, mindent. De nem
8 1, 5| te jó királyné.~JOHANNA~Ah, Philippa, hogy meghazudtuk
9 1, 5| sem veszett el.~TARANTO~Ah, atyám!~BARÁT~De mint látom,
10 2, 1| Sancha jő jobbfelől.) Ah, anyám!~SANCHIA~Én örök
11 2, 2| az ifjakhoz lép.)~DURAZZO~Ah, Isten hozott, Cabanis.~
12 2, 2| Hátrább vonulnak.)~CABANIS~Ah! Hisz még urának aranya
13 2, 2| mely rajta tapad.~ARTÚR~Ah, félre most ez oktalanságokkal,
14 2, 2| rontsák el a hatást.~ARTÚR~Ah, Cabanis! De férje hatalmas
15 2, 3| áldozat napja elérkezik. Ah! S amint látom, asszonyságok
16 2, 4| életboldogságod mentve lesz. (Kürt.) Ah, Istenem! Anyám jő. - Óh,
17 3, 1| semmit nem lehet.~SANCHIA~Ah, ön igen-igen boldogtalan
18 3, 2| hallgatok - nincs senkinek is. Ah, te is itt, Cabanis! Te,
19 3, 3| menthetem meg, atyámat feladni. Ah, ő atyám, mit is véthetett
20 3, 3| kedves Sanchiám!~SANCHIA~Ah, atyám! (Ölelkezés.)~CABANIS~
21 3, 3| hívlak, ne jőj ki.~SANCHIA~Ah, atyám! Mi szörnyű vagy,
22 4, 1| csak.~ENDRE (felugorva)~Ah, úgy, igaza van, atyám,
23 4, 2| vagy pokolba sújt?~TARANTO~Ah, Johanna! Ön Isten, sokáig
24 5, 2| hüledezve jő Róberttel.)~JOHANNA~Ah, Endre, el akarsz-e veszteni
25 5, 2| frigye örök lesz.~ENDRE~Ah, Johanna, s előidézhetjük-e
26 5, 2| Endrém!~ENDRE~Sötét érzéssel, ah, Johanna, de ígérem! - Nem
27 5, 2| nyugodt és tiszta alkonyatot. Ah, a remény sugára az elevenen
28 5, 3| kívül kell hagyni.~RÓBERT~Ah, úgy, királyom? - Az igaz.~
|