Felvonás, jelenés
1 1 | ELSŐ FELVONÁS~AZ UDVARI ÜNNEP~~
2 1, 1 | sorba helyezett ülések. - Az öltözetek mind ünnepélyesek,
3 1, 1 | ülésről hirtelen fölkél s az előszínre jő.)~DURAZZO~Vesszen
4 1, 1 | álom volt, anyám! Kár, hogy az álmot ébredés szokta követni. (
5 1, 1 | Itt volna helyed! E hely az Isten, s igazság előtt tiéd,
6 1, 1 | anyám, kényelmetlen ülés az ott! Mely a világ gyönyörétől,
7 1, 1 | Kényelmetlen ülés? S ha az volna, ha volna kínpad, -
8 1, 1 | azt oda egy percért, mely az öröklét koszorúját fűzi
9 1, 1 | éli át. Óh, súlyos, anyám, az érckorona, körét kerüli
10 1, 1 | érckorona, körét kerüli az álom, s fénye hevében lefoszlanak
11 1, 1 | semmit többé. - De hogyha az ifjú idegent egy félvilág
12 1, 1 | vigadj csak oktalan gyermekül az ünnepélynek, én sírhatok,
13 1, 1 | én sírhatok, mert tudom, az házam halotti dísze! (Sebesen
14 1, 1 | hiszed, hogy boldog csak az irigyelt lehet.~~
15 1, 2 | magyar kísérethez, mely az olasz előtt akar belépni)~
16 1, 2 | magyar ebekkel, - olaszé az elsőség! (Az olasz kíséret
17 1, 2 | ebekkel, - olaszé az elsőség! (Az olasz kíséret kacag és tapsol,
18 1, 2 | Nápoly legjobbjai, melyen én az ég kegyéből negyven éven
19 1, 2 | mely népemet fenyíti. Erőt az öntudat, s népem boldogsága
20 1, 2 | boldogsága adott, fürteimen immár az idő moha fehérlik, országgondok
21 1, 2 | még meg nemzetétől.~(Zúgás az olaszok, éljen a magyarok
22 1, 2 | Most vigalmaink dörögjék az égnek, s az ég visszhangozza
23 1, 2 | vigalmaink dörögjék az égnek, s az ég visszhangozza szerte
24 1, 2 | virul fel. E mai nap legyen az öröm napja, legyen vörösre
25 1, 2 | napja, legyen vörösre írva az ünnepek sorában. Nyíljon
26 1, 2 | buzgó imával - mert csak az amit Istenben kezdénk, végződhetik
27 1, 2 | kezdénk, végződhetik tetszően az égnek.~RÓBERT~Fel hát, urak!
28 1, 2 | kések soká! Hogyan is késne az, kit ily kedves karok ölelése
29 1, 3 | barát.)~DURAZZO~Herceg, adja az ég, hogy mindazon remények
30 1, 3 | ereszkedik.)~ENDRE~Fel, herceg! Az Istenért, még azt hinné
31 1, 3 | barátra van szüksége, ez az, mit fénye nem ád, miután
32 1, 3 | BARÁT (sötét nyugalommal)~Az Isten szolgájának nem illik
33 1, 3 | atyám! - Óh, hisz tudom, te az embereket boldogoknak kívánod,
34 1, 3 | Tudom, te is száműzni vágyod az irigység fondor kígyóit,
35 1, 3 | míg rendületlen fennmarad az égi dicsőség.~ENDRE~Épp
36 1, 3 | végtelen és örök hatalmát. Az éden elveszett, a kajánság
37 1, 3 | rontá el azt, mert hisz az ember volt társinak öröktől
38 1, 3 | Egy országot bízott reám az ég, s nem legszentebb hivatásom-é,
39 1, 3 | teljesíteni.~BARÁT~Boldoggá csak az igaz hit tehet, ennek dicsőségét
40 1, 3 | ezt? Te nem hiszed, hogy az élet, a szeretet Istenének,
41 1, 3 | hálátlan gyermekül megtagadod az ég reád pazaroló kegyét.
42 1, 3 | atyám! Boldog a hon, melyben az Isten szolgája, ha eltér
43 1, 3 | Isten szolgája, ha eltér az oltártól, polgárrá lesz.
44 1, 3 | tisztelem a hitet, mint az ember személyességének legszentebb
45 1, 3 | csapással mented meg életüdvét? Az ember, herceg, örökké gyermek
46 1, 3 | BARÁT~Rossz földbe hullattak az Isten igéi. - Uram, én ártatlan
47 1, 3 | bűntől.~TARANTO~Ámen! De itt az az imádság keveset segít.
48 1, 3 | TARANTO~Ámen! De itt az az imádság keveset segít. Itt
49 1, 3 | elmerülve)~Legyen irgalmas hozzá az ég, én rajta nem segíthetek.~
50 1, 3 | Poklot kell felhívnunk, ha az ég siket lett.~BARÁT~Azt
51 1, 3 | a kéjlepkék fájlalják az elveszett ünnepélyek sugarát,
52 1, 3 | ünnepélyek sugarát, így az asszonyi udvar miénk; nem
53 1, 3 | szövi. Hisz mik egyebek az országtudománnyal dicsekvő
54 1, 4 | boldogok csak angyalok lehetnek az égben.~PHILIPPA~Reménylem,
55 1, 4 | imént beszéltem?~JOHANNA~Az aranyhajú hercegasszonyról?
56 1, 4 | kincsrakások, melyek környezék. Az ifjú kebel másra vágy.~JOHANNA (
57 1, 4 | tudónak hervadni keblén; midőn az élet tavaszdad kertében
58 1, 4 | Endrét csak nem hasonlítja az egyszemű vőlegényhez.~JOHANNA~
59 1, 4 | Philippa, mi volna úgy az, mi kármentesítene lemondásainkért?~
60 1, 4 | térítse meg! Nem alkotá-e az ég e földet elég tágassá,
61 1, 4 | hogy a bizalmatlanság, az őrizet jogosítnak annak
62 1, 4 | Engem illet? S ki volna az, kinek keblét érdekelném,
63 1, 4 | keblét érdekelném, ki volna az, ki hinni akarna velem egy
64 1, 5 | kendővel jő)~Mint álmodom az esetet, mely az édes percet
65 1, 5 | álmodom az esetet, mely az édes percet szerezte. De
66 1, 5 | Köszönöm, herceg! Ah, de az Istenért, ily időben, távozzon,
67 1, 5 | Emlékszik-e erre?~JOHANNA~Az Istenért, herceg - ne szóljon
68 1, 5 | mindent. De nem csoda, önre az udvar mosolyg, önt egy szerető
69 1, 5 | hirtelenkedésemért, tulajdonítsd azt az anyai szeretetnek. Philippa
70 1, 5 | üdvét előmozdítani, - s az imádságot megosztani oly
71 1, 5 | hogy meghazudtuk anyámat - az szörnyű bűn.~PHILIPPA~Nem
72 1, 5 | lenne ez est hosszú, mint az örökkévalóság, s benne semmi,
73 1, 5 | oly irigyen kell őrzenünk az irigy világtól.~JOHANNA~
74 1, 5 | világtól.~JOHANNA~Mit ér az, annál keserűbb lesz a vesztés,
75 1, 5 | atyám!~BARÁT~De mint látom, az őrség nem legjobb lábon
76 1, 6 | Hatodik jelenés~~(Philippa az ajtónál, Endre jő a kert
77 1, 6 | kívánsz, levente?~ARSZLÁN~Az árulkodás, Nagyságos Uram,
78 1, 6 | barátság; ki kell indulnom az igazi színnel.~ENDRE~Mi
79 1, 6 | becsület szép szó, ma is az ünnepélyen "hátra magyar
80 1, 6 | hisz majd végeznénk mi az olasz cinegékkel amúgy magyarosan.
81 1, 6 | mint a világ teremtése után az első nap, s ez legkisebb
82 1, 6 | ARSZLÁN~Most itt ólálkodik az udvaron, mint martalékra
83 1, 6 | éjszakát. (Arszlán el, Endre az ablakon kikiált.) Cabanis! (
84 1, 6 | Cabanis?~CABANIS~Úgy hívnak az emberek.~ENDRE~Atyád?~CABANIS~
85 1, 6 | ismeréd?~CABANIS~Mondtam, hogy az alkalmasint hatalmas úr
86 1, 6 | betért, s mit akarhat mást az úr, ha gunyhóba tér, mint
87 1, 6 | Elhagyá, pedig ott voltak az udvar hölgyei, nem kellett
88 1, 6 | kéjhölgyek szerelmi mámorát, s az ártatlan, a szende nő szerelmének
89 1, 6 | Micsoda hivatalod van itt az udvarnál?~CABANIS~Mi volna
90 1, 6 | keletkeznek ellened; te voltál az, ki az egész udvar szemében
91 1, 6 | ellened; te voltál az, ki az egész udvar szemében kíséretemet
92 1, 6 | Bocsánatot, de úgy hozza magával az udvari rend.~ENDRE~Udvari
93 1, 6 | nőmmel, mikor tetszik, ki az, ki itt rendet csinál? Ki
94 2 | FELVONÁS~A VÉGRENDELET~(Az első felvonási terem, közepén
95 2, 1 | Endre, jól látom én, hogy az agg Sancha feleslegessé
96 2, 1 | vagy, te gyermekül tűrted az agg szeszélyeit, s áldásom
97 2, 1 | nem zúgolódom, felettek az ég fog ítélni.~ENDRE~Óh,
98 2, 1 | megfontolatlanul, királyné! Vámpír az anyai átok, mely az élet
99 2, 1 | Vámpír az anyai átok, mely az élet üterén emészt.~SANCHA~
100 2, 1 | búmmal és hitemmel, míg az ég megszánva szenvedésimet,
101 2, 1 | színekben látod a világot. Az én Johannám ifjú, könnyelmű
102 2, 1 | Johannám ifjú, könnyelmű az ifjúság, de Istenemre, ő
103 2, 2 | használni kell tudni csak az alkalmat, melyet mindenkinek
104 2, 2 | kalandorok Istene. De hát lássuk az okos Tarantót, mit tennél,
105 2, 2 | rendelés nemigen tetszik az ifjú királynak.~RÓBERT~S
106 2, 2 | ifjú királynak.~RÓBERT~S az még kevésbé, hogy csak úgy
107 2, 2 | készül védeni.~(Cabanis jő, s az ifjakhoz lép.)~DURAZZO~Ah,
108 2, 2 | ki egyenesen, vigyen el az ördög, hisz tudom, mit ért
109 2, 2 | szolgát nyomja csak, ím, itt az ékes arannyal hímezett köntös,
110 2, 2 | hogy százszorta súlyosabb az önkény, mely rajta tapad.~
111 2, 2 | büszkeségtekért, egy asszonyért, - az nem haszonlesés, gróf úr,
112 2, 2 | hajtám volna a vadászaton, az nem lenne elfelejtve, hamarább
113 2, 2 | lenne elfelejtve, hamarább az Isten, hamarább az üdv,
114 2, 2 | hamarább az Isten, hamarább az üdv, de nem az.~ARTÚR~Mondd
115 2, 2 | hamarább az üdv, de nem az.~ARTÚR~Mondd hát, mit ígérem?~
116 2, 2 | Tarantohoz)~Úgy, tehát áll az alku.~TARANTO~Becsületemre.~
117 2, 2 | tudja, mit tesz lemondani az imádottról, úgy tegye meg
118 2, 2 | ártalmasak a szépségnek az ország gondjai, mint öregít
119 2, 2 | ország gondjai, mint öregít az ily munkálkodás - érti -
120 2, 2 | hatalmas szóval bír atyám az ország dolgaiban, nekem
121 2, 2 | férje.~PHILIPPA~Köszönöm az ártatlanság nevében. (Félre.)
122 2, 2 | annak negyedét, mit minap az ékszerárusnéért adott, s
123 2, 2 | Cabanisból nem halt ki még az emberérzet. - Jól tartsa
124 2, 2 | emberérzet. - Jól tartsa meg az órát.~ARTÚR~Kedves Cabanis,
125 2, 2 | felejteném ezt el, 11-kor az este.~CABANIS~Természetesen
126 2, 2 | egyenetlenségöket Taranto szerelme s az örökösödési kérdés legjobban
127 2, 2 | van a világ forgása, vagy az evangéliomok is szerelmet
128 2, 2 | A dolognál, gróf.~ARTÚR~Az Istenért!~CABANIS~Hát azt
129 2, 2 | ARTÚR~S ő?~CABANIS~Mit tesz az asszony, ha nem kérik, ő
130 2, 3 | vonult, mint agghoz illő, az égnek szentelendő hátralevő
131 2, 3 | mást ön kívül.~JOHANNA (az asztalhoz ülve)~Tessék. (
132 2, 3 | Cabanist.) Csak röviden kérem, az ily dolgok oly untatók.~
133 2, 3 | JOHANNA~Miért kell, Philippa, az ősz fürtöknek mindég tiszteleteseknek
134 2, 3 | tiszteletessé lenni.~RÓBERT~Az ifjúságnak fényes csábjait
135 2, 3 | a halott, fog tudni élni az élő.~RÓBERT~Kormányzókká
136 2, 3 | más mód útból takarítani az alkalmatlant, mint fészkébe
137 2, 3 | Endre komolyan belép s az asztalhoz áll, csak akkor
138 2, 3 | Ön gróf Squillace! Ön fog az ország javairól rendelkezni,
139 2, 3 | azon kincsekkel, melyeken az adózók véres verejtéke tapad?
140 2, 3 | hölgy ölén. Fogja védeni az ártatlanságot, kinek küszöbén
141 2, 3 | ártatlanságot, kinek küszöbén az ártatlanság sírja van. Cavailloni
142 2, 3 | szeretettel hordani kebelében, ha az áldozat napja elérkezik.
143 2, 3 | bűn, ön mérges mételyét az ifjúi kebelbe akarja önteni.
144 2, 3 | föld közé tolakodtok, hogy az emezt ne süsse. Ti, kik
145 2, 3 | itt. Rosszabbak vagytok az utcai gaznál, mely nem akar
146 2, 4 | szörnyű, ez gyalázatos! Ez az egek bosszúját hívja fel.~
147 2, 4 | bosszúját hívja fel.~JOHANNA~Az aggság szeszélyes, sajnálom
148 2, 4 | még most kibontakozhatsz az átkos kötelékekből. Kössünk
149 2, 5 | kapcsolvák e drága szóhoz, az örökre elveszett, de kedves
150 2, 5 | ég. Szeretett Gilletem! Az évek vihara nem zúga el
151 2, 5 | király-e gyermekem? Hol tőlem az idegentől is kívánható tisztelet
152 2, 5 | mely oly szívesen üldi az embert.~ERZSÉBET~S történet
153 2, 5 | ERZSÉBET~S történet volt az is, hogy kíséretemre az
154 2, 5 | az is, hogy kíséretemre az udvar ablakiból szemét dobatott?~
155 3, 1 | Első jelenés~(Éj, az első felvonási nyitott csarnok,
156 3, 1 | SANCHIA~Sanchiának hív az udvar.~ENDRE~Sanchia! Mi
157 3, 1 | királyom, ki venné észre az alant viruló ibolyát, hol
158 3, 1 | szerelmet, a férfiú életében az bolygó tünde fény, mely
159 3, 1 | lepattan a földi gyönyör s az ég legszebb leánya, a szerelem.~
160 3, 1 | lankadó léleknek kibékítésére az emberiséggel, mint a puszták
161 3, 1 | zománcú csergeteg, melyből az ég fellegtelen képe mosolyg
162 3, 1 | de leányka, oly álnokok az emberek, őrizd szerelmed
163 3, 1 | Csak egyszer repül fel az érzet, egyszer egész fényével
164 3, 1 | többé hamvaiból felkölteni az ég minden hatalma képtelen.~
165 3, 1 | el szent hitemet, király, az emberekbe. Ne fossza meg
166 3, 1 | felvirul. Vonulj vissza az udvar álfényű köréből, vonulj
167 3, 1 | szent falai közé, hol kivész az élet és remény, de nincsen
168 3, 1 | szánom önt, ön nem ismeri az élet bájait, bonckése alatt
169 3, 1 | találja. Pedig oly szép az élet, oly színesek virági,
170 3, 1 | ENDRE~Mi édes ily kebelben az ifjú kor minden fellengző
171 3, 1 | erről, ígérje meg előbb az egy kívánatot, ím, térdeimen
172 3, 2 | vehetnénk tőlük, kiknek az állati életnél egyebük,
173 3, 3 | regg újra felmosolyg, amott az Aethna csúcsán küzdésben
174 3, 3 | Aethna csúcsán küzdésben áll az éj, bíbor sugárival - de
175 3, 3 | királyi nap. Vajmi szép az élet, mi édes élni, ha még
176 3, 3 | tiszta kebellel tér át, az boldog lesz, hisz ő csak
177 3, 3 | kedveseinek s ha bűntudat terhelné az ez áron hosszabbá nyújtott
178 3, 3 | Óh, Isten, én kész vagyok az áldozatra, néki halni nem
179 3, 3 | leányod. Pedig oly édes az élet, el-el sötét gondolat,
180 3, 3 | te jó leány vagy. Hány az óra, Sanchiám?~SANCHIA~Hat
181 3, 3 | Jól van, atyám!~CABANIS~Az ablakon se nézz ki, oly
182 3, 3 | SANCHIA~Parancsolsz?~CABANIS~Az Istenért, leányom, ne feledd
183 3, 3 | vidám vagyok, hogyne lennék az, hisz te szeretsz, leányom.
184 3, 3 | elkeseredem.~SANCHIA~Vannak percek az életben Arszlán, keserű
185 3, 3 | Téged is azért adott nékem az ég, hogy kebled tisztasága
186 3, 3 | be ne szóljak, meglepni az én Sanchiám mindenik gondolatját,
187 3, 3 | vonul vész homlokomra. (Az óra üt.) Hah, Arszlán, egy
188 3, 3 | vagyok beteg, lelkem szabad, az égbe vágy. Élj boldogul.~
189 3, 4 | a királyi terem látszik. Az óra végső ütései hallatszanak,
190 3, 4 | CABANIS~Öt - hat - hét, az óra eljött, s Cabanis nem
191 3, 4 | s mi alacsonyan fekszik az, de még egyszer hadd lássam
192 3, 4 | Ördög és pokol! Nem, nem az nem lehet, a sors hatalmi
193 3, 4 | Isten népedre, mi nyomorú az. (Elrohan.)~~
194 3, 5 | kinek barátja s honja van, az nem lehet boldogtalan.~GILLET~
195 3, 5 | Reszkessetek gonoszok, fölébredt az oroszlán, s bosszúja szörnyű
196 3, 5 | szörnyű lesz.~GILLET~Endre, az Istenért! Te fájdalmadtól
197 3, 5 | undok tétetés, hogy kitudjam az ördögi frigyet, s megsemmisítsem
198 4, 1 | Első jelenés~(Az első felvonási terem, fényesen
199 4, 1 | éppen megszűnik. Johanna az ifjúságot ábrázolja, Taranto
200 4, 1 | gyermeke a költő s tenger az érzés, mely legszebb tükör
201 4, 1 | legszebb tükör alatt rejti az iszonyú örvényt.~ENDRE~Érzeni
202 4, 1 | örvényt.~ENDRE~Érzeni szép; mi az élet költészet nélkül, csontváz,
203 4, 1 | PETRARCHA~Úgy van, királyom! Az ember csalódva boldog, szép
204 4, 1 | Igen, mert legjobb erőnket az érzelgésben öljük el, s
205 4, 1 | jövünk, tetterőnk kiforrt. Az érzés szent ajándoka az
206 4, 1 | Az érzés szent ajándoka az égieknek, mert általa ízleljük
207 4, 1 | égieknek, mert általa ízleljük az életet, de nem maga az élet.~
208 4, 1 | ízleljük az életet, de nem maga az élet.~PETRARCHA~Századunkban,
209 4, 1 | koruk gyermekei, kiket az forgószélként emelt fel,
210 4, 1 | hírnökeként sokáig üldöz az álmos nép, ezek azok, kiknek
211 4, 1 | csak vázát ismeri, melyről az életdús tetterő levált,
212 4, 1 | város kövezetén, derék úr az a herceg.~GILLET (Johannához
213 4, 1 | Nápoly királynéjának korona, az est királynéjának e fűzér. (
214 4, 1 | GILLET~Vértem, mely dacol az ellenséges nyilaknak, nem
215 4, 1 | Róbert lábaihoz ül.)~RÓBERT~Az Istenért, királyom! (Felkél.)~
216 4, 1 | Felséged parancsol.~RÓBERT~Az Istenért, mit tesz, máris
217 4, 1 | rendeljek én? Fel, fel királyom, az Istenért, ily helyre ülni.~
218 4, 1 | látja, hogyha végigmegyek az utcán, s azt mondják az
219 4, 1 | az utcán, s azt mondják az emberek, ím ez Nápoly királya!
220 4, 1 | Hálátlan tanítás is lenne az.~ENDRE~Hálátlan, atyám,
221 4, 1 | ENDRE~Hálátlan, atyám, pedig az ember okosabb ám a lónál,
222 4, 1 | lónál, hálátlan tanítás az úgy akarni tanítani, hogy
223 4, 1 | látott-e már ebet, kinek midőn az általa fogott nyulat ura
224 4, 1 | levének, egy csontot dobtak az ajtó elébe s kizárták? (
225 4, 1 | egy ezredrészét eléri, úgy az utóvilág mosolygva fogja
226 4, 1 | Boldogok, kik lapokra önthetik az érzést, ők boldogok, mert
227 4, 1 | boldogok, mert tudhatják az utóvilággal szerelmöket.
228 4, 1 | GILLET~Óh, ön, királyné, mint az ifjúság, melyet személyesít,
229 4, 1 | egy ember, ki tudván, hogy az ő órája jár egyedül jól,
230 4, 1 | hamis következtetést húzza az író, hogy rosszul cselekedett,
231 4, 1 | királyi sast, magasan fent az égben, utána tört, s e gyönge
232 4, 1 | győzelmemet a bűnön.~GILLET~El az Istenért.~ENDRE~Eressz. (
233 4, 2 | RÓBERT~Ha úgy tetszik. (Az elsőt odaadja.)~JOHANNA~
234 4, 2 | JOHANNA~Hah, szentségtörés az égi szeretet ellen. S ez?~
235 4, 2 | kedvcsapongás, rossz gyomor, ez az egész. (El.)~(Taranto Philippával
236 4, 2 | JOHANNA~Látja, herceg, ezt az arany zsinórt?~TARANTO~Mi
237 4, 2 | melyekből nincsen visszalépés, az ifjúság virági is így lefoszlanak
238 4, 2 | közelg a határnap, s minket az ég hatalma oly szűk sajkába
239 4, 2 | szűk sajkába kárhoztatott az élet zajgó tengerén, melyen
240 4, 2 | igen, Philippa - de ide hát az oklevelet, ő mától udvari
241 4, 2 | nélkül balga testtömeggé lesz az egész. Perigord Ágnes, a
242 4, 2 | atyám, de meg nem jelenése az udvarnál máris feltűnik.~
243 4, 2 | asszonyság lépett be előtte az ajtón, nem elég ok-e ez
244 4, 2 | hogy borzadva állna meg az üregnél minden, kit bűnök
245 4, 2 | tieteket sem hallgassa meg az ég, ha a bűnhődés napja
246 4, 3 | meg vallomásodat, esküdj az égre, mindenre, mi szent
247 4, 3 | kiviláglik. Végrendeletem átok az embereknek, mi egymásnak
248 4, 3 | könyörögtem - végezz ki.~GILLET (az írásokat átnézve)~El, el
249 4, 3 | Philippa, Taranto és így tovább az oltárokhoz rohannak.)~CABANIS~
250 4, 3 | ez?~CABANIS~Királyné! El az oltártul akkor, midőn a
251 5, 1 | és alá.)~DURAZZO~Ő teszi az első lépést a békülésre.
252 5, 1 | vétél ellene - bocsássa meg az ég, de valld meg, ne vidd
253 5, 1 | ég, de valld meg, ne vidd az örök bíró zsámolyához a
254 5, 1 | meg, anyám, tudod, hogy az öröklét küszöbén vagy, melyen
255 5, 1 | tegyük meg anyám, bocsánatot az égtől remélj.~ÁGNES~Hallj
256 5, 1 | mérget adtam, mely feltépi az élet legbensejét, mely számolható
257 5, 1 | hogy méreggé változtatva az életnedveket, iszonyúan
258 5, 1 | életnedveket, iszonyúan sodorja az elevenholt áldozatot, kikerülhetetlen
259 5, 1 | veled, könyörüljön rajtad az ég, ez életben többé nem
260 5, 1 | add anyám! Átokká válnék az gyermekemen. - Lovat elő
261 5, 2 | út, melyen kibeszélhetném az árulásból, melyen megmenthetném
262 5, 2 | nyugodtan lelépek, csak az fáj, hogy végcsapásodat
263 5, 2 | nem kívánok sajnáltatni az emberektől. Óh, vagy annyira
264 5, 2 | bízom beléd - szívedet csak az ég ítéli meg.~GILLET~Köszönöm,
265 5, 2 | kárpótlás lesz mindezekért. - De az emberiség szent nevére kérlek,
266 5, 2 | nem, ő nem lehet árulóvá, az árulás nem lép oly bátran,
267 5, 2 | akarod-e másként feloldani az átkos csomót, mint halálos
268 5, 2 | mindent megteszek, előttem már az élet elveszté érdekét.~JOHANNA~
269 5, 2 | világnak, hogy két szív, melyet az ármány oly soká ülde, végre
270 5, 2 | s előidézhetjük-e ismét az ifjú kebel minden vágyait
271 5, 2 | vágyait és reményeit, melyek az első óta elsorvadának.~(
272 5, 2 | alkonyatot. Ah, a remény sugára az elevenen eltemetett koporsójába
273 5, 2 | RÓBERT~Nyugtassa hát meg az üvöltő vérkutyákat!~ENDRE (
274 5, 2 | üvöltő vérkutyákat!~ENDRE (az ablakhoz fellépve)~Nápoly!
275 5, 2 | napjaiban. De ez egyszer hála az égnek, rémkép volt az egész
276 5, 2 | hála az égnek, rémkép volt az egész veszély, melyet egy
277 5, 2 | Lelép.)~RÓBERT (fellép az ablakhoz)~Bűnhődjék az áruló!~
278 5, 2 | fellép az ablakhoz)~Bűnhődjék az áruló!~ENDRE~Megelégszel,
279 5, 2 | Bűnhődjék, azt mondá, az áruló, s hát áruló-e Gillet.~(
280 5, 2 | lelkem emelkedik, hogy az álnok világban hűt találtam. (
281 5, 2 | feltakarja. Akkor nem marad egyéb az emberek ítéleténél, ez fog
282 5, 3 | Én azt nem hiszem, mert az újonnan született ember
283 5, 3 | Díszjeleire mutatva.) De kit az emberek megjegyeztek, azt
284 5, 3 | országdolgokról van szó, az emberérzetet kívül kell
285 5, 3 | RÓBERT~Ah, úgy, királyom? - Az igaz.~ENDRE~Lám, minő elsőséged
286 5, 3 | martalékul kapja is a sátán, az ajtó előtt maradt személyed
287 5, 3 | Óh, de a megrögzött bűn s az ártatlanság nem pirul. Nyugtató
288 5, 3 | nem, ki így képes aludni, az vétkes nem lehet. - Hah!
289 5, 3 | nem lehet. - Hah! Mi zaj! (Az ajtón kocogás.)~RÓBERT (
290 5, 3 | egy székkel védi magát s az első rohanást visszaveri.)~
291 5, 3 | növekedő nyughatatlansággal, az álarcosok Endre méltóságos
292 5, 3 | s bocsánat bűnötökért. ~(Az álarcosok merednek, az óra
293 5, 3 | Az álarcosok merednek, az óra egyet üt.)~RÓBERT~Le
294 5, 3 | tántorog.)~ENDRE~Látjátok! Az ég ítélete szent. (Bámulat,
295 5, 3 | védő Endrére törnek s őt az erkélyre kinyomják.)~TARANTO (
296 5, 3 | földön is eljátszott üdvömmel az égben?~TARANTO~Miért nem
297 5, 3 | Fegyvereiket lebocsájtják.)~~Vége az ötödik és utolsó felvonásnak~ ~
298 Inf | A Nápolyi Endre kézirata az OSzK kézirattárában található,
299 Inf | Gábor rendezte sajtó alá, s az általa szerkesztett Madách
300 Inf | javítottuk a dráma archaizmusait, az -a, -á, -e, -é jeles múlt
301 Inf | á, -e, -é jeles múlt és az -and, -end jeles jövő időket,
302 Inf | társai most messze ágaztak. Az udvari cselek közt balga
303 Inf | Egy másik pap, kit küld az Endre által megkért római
304 Inf | van kötve, félnek tőle.~Az első csodálók tetszenek
305 Inf | boldogtalanok.~A kutyának az ő fogta nyúlból egy csontot
306 Inf | Éva is mosolyogva adta az almát.~"Taranto, tudsz-e
|