Felvonás,  jelenés

 1  1,  1|  Szegődj hozzájuk szolgául is, míg ők trónodon kacagnak. Örülj,
 2  1,  2|        állítom oldalához. Hogy míg amaz hon boldogít, ez Nápoly
 3  1,  2| dicsőségét harctéren vívja ki; míg amaz a béke virágit ápolja,
 4  1,  3|         melyek rég elrezgének, míg rendületlen fennmarad az
 5  1,  4|     taraján és boldogul éltek, míg átküzdött fáradalmikért
 6  1,  5|       oly szépen ége, mint ma, míg mi csak egymásban élve,
 7  1,  5|    világok néznek a por fiára, míg salaktalan lelke feléjük
 8  2,  1|   leszáradnak azok arcainkról. Míg a kidőlt geréb helyét ezernyi
 9  2,  1|   világtól búmmal és hitemmel, míg az ég megszánva szenvedésimet,
10  2,  2|  kisült gazság szégyene ragad, míg ti csak gyümölcseit élvezitek.~
11  3,  1|       fohásza könnyen elrezeg, míg csarnoktokba ér. Ijesszétek
12  3,  1|     árnyként a királyi nappal, míg a bűntudat rémváza egyedül
13  3,  1|   kígyó keblében pokol ül. Tán míg szerelemszínlő kebléhez
14  3,  1|        lány csak addig bájoló, míg bájait nem ismeri, míg a
15  3,  1|         míg bájait nem ismeri, míg a természet szent istene
16  3,  3|      Sanchia kifelé.) Sanchia! Míg nem hívlak, ne jőj ki.~SANCHIA~
17  4,  1|        érzelgésben öljük el, s míg a tettre jövünk, tetterőnk
18  4,  1| emberek, ím ez Nápoly királya! Míg én magamra tekintve e kopott
19  4,  1|   csakhamar földre sújtá őtet, míg a sas büszkén folytatá a
20  5,  2|    börtönbe zárva, elhagyatva, míg kebelében a kétségek átkos
21  5,  2|   királyné szerelmét vadászva, míg ő barátságának árnyába fogódzik,