Felvonás,  jelenés

 1  1,  1|     nemzedékeket, minthogy gyermeked így meggyalázza családját, nemzetét. -
 2  1,  3|               ENDRE (kezöket tartva)~Így barátim! Mi egy örök, egy
 3  1,  3|        elveszett ünnepélyek sugarát, így az asszonyi udvar miénk;
 4  1,  5|           tátong. Ah, Johanna, midőn így mint most, a csendes, a
 5  1,  5|          JOHANNA~Édesebben.~PHILIPPA~Így hát mindnyájunknak jót tevénk -
 6  1,  6|              nem kívánná meg. De már így félre komaság, barátság;
 7  1,  6|        kebelnek. De nem lesz majd ez így, ez így nem lehet. Egy negyed,
 8  1,  6|             nem lesz majd ez így, ez így nem lehet. Egy negyed, mily
 9  2,  2| csillogásáért üdvödet odaadnád, most így nyilatkozol.~CABANIS~Igen,
10  3,  1|           Kezét fogva.) Mi szép vagy így, óh, a lány csak addig bájoló,
11  3,  3|              atyám! Mi szörnyű vagy, így sosem láttalak.~CABANIS~
12  3,  3|              most? Tudja Isten, hogy így látlak, szinte én is elkeseredem.~
13  3,  3|         csintalan Sanchiát kedvelem, így inkább távozom.~SANCHIA~
14  4,  1|             eloszlanak.)~GILLET~Csak így menthetém őt meg, de majd
15  4,  2|    visszalépés, az ifjúság virági is így lefoszlanak s akkor ha megbánná,
16  4,  3|        Johanna, Philippa, Taranto és így tovább az oltárokhoz rohannak.)~
17  5,  1|          tömkelegébe. - Óh, Durazzo, így háládod-e meg a vajmi drágán
18  5,  2|               Philippa jő.)~PHILIPPA~Így kell-e önt, király, találnom,
19  5,  3|            mosolya ég - nem, nem, ki így képes aludni, az vétkes
20  5,  3|              JOHANNA~Mi ez, Taranto! Így jutalmazol-e meg szerelmemért?
21  5,  3|               TARANTO~Igen, Johanna, így tekintsz reám, mint férjedre