Felvonás,  jelenés

 1  1,  1|  ünnepélynek, én sírhatok, mert tudom, az házam halotti dísze! (
 2  1,  3|        vélem, atyám! - Óh, hisz tudom, te az embereket boldogoknak
 3  1,  3|      nékik, a kékboltú világot. Tudom, te is száműzni vágyod az
 4  1,  3|         ügyét tűzre viszi, mert tudom, hogy belőle a szent meggyőződés
 5  1,  4|    hosszúk most a napok, én nem tudom mi, egy titkos érzés nem
 6  1,  4|       ez regémhez? Még most sem tudom, mint tetszett önnek.~JOHANNA~
 7  1,  4|      királyné, mit mondott, nem tudom, csak azt, hogy sokat ásíthatám.~
 8  1,  6|          nem, levente, - téged, tudom, ily alacsony érdek visszatartani
 9  1,  6|        martalékra a farkas, nem tudom, mi keresetben van.~ENDRE~
10  2,  2|        vigyen el az ördög, hisz tudom, mit ért ily üdvözlés alatt
11  2,  2| vonulnak.)~RÓBERT (Philippához)~Tudom, hogy ön, Philippa asszony,
12  2,  4|         panaszodon, király, nem tudom, a királynénak nem szabad-e
13  2,  4|         ENDRE~Nem úgy, Johanna, tudom én, mint akartak ők téged
14  2,  4|     kínozni nődet? Valóban, nem tudom, nemzetednél, de a műveltebb
15  2,  4|         nem tehetek róla.~ENDRE~Tudom én, hogy mindezt nem tevéd
16  3,  1|       neheztelve)~Királyom! Nem tudom, mit hisz felőlem, de meg
17  4,  1|         úr!~ENDRE~Miért, atyám? Tudom, hogy ön már több rossz
18  5,  1|         bosszúd fájhatott, mert tudom, hogy meg nem érdemeltem.~
19  5,  3|       emberek megjegyeztek, azt tudom kerülni. Jó éjszakát. (Taranto
20  5,  3|       fesd le a történeteket. S tudom, Budáról, mint hatalmas