Felvonás,  jelenés

 1  1,  1|               Hisz annak romjai is édes hazánkat sújtanák.~ÁGNES (
 2  1,  4| lantkísérettel.)~JOHANNA~Mi ez? Mi édes hangok, mint érintik a szívek
 3  1,  5|         álmodom az esetet, mely az édes percet szerezte. De nem,
 4  1,  5|            könyörüljön.~TARANTO~Mi édes visszhang ez a multból.
 5  1,  5|           imádságot megosztani oly édes, mondá próféta.~SANCHA~Jó
 6  1,  5|        kijő.)~TARANTO~Ismét néhány édes perc, melyet elraboltak
 7  2,  1|            melyek mindenikével egy édes emlék van összekötve; hogyan
 8  2,  5|       ERZSÉBET~Gyermekem!~ENDRE~Mi édes hang! Mi szent emlékek kapcsolvák
 9  3,  1|        eltompul, melyben felretten édes álmaiból, lehullnak ékei,
10  3,  1|        bíbor, váltságod minden, mi édes életünkben, rólad lepattan
11  3,  1|            nem kecsegtet.~ENDRE~Mi édes ily kebelben az ifjú kor
12  3,  3|             Vajmi szép az élet, mi édes élni, ha még oly ifjú a
13  3,  3|            nem volna nap, mely oly édes arccal mosolygna feléje.
14  3,  3|          ím itt leányod. Pedig oly édes az élet, el-el sötét gondolat,
15  3,  3|          sors csak azért adá, hogy édes perceinket jobban kiemeljék.~
16  3,  4|       egyszer hadd lássam arcodat, édes a bosszú, ha szomja betölt. (
17  4,  1|      PETRARCHA~S éppen ezekkel oly édes társaloghatni.~ENDRE~S azt
18  5,  3|           beszélsz többé tehát oly édes mosollyal, melytől a bú