Felvonás,  jelenés

 1  1,  2|    fiával, Endrével jegyzem el, kinek e trón úgyis, mint Martel
 2  1,  4|    mindig ily unalmas?~PHILIPPA~Kinek hogy. De mit tartozik ez
 3  1,  4|     Engem illet? S ki volna az, kinek keblét érdekelném, ki volna
 4  2,  2|        gróf úr, ember, mint ön, kinek becsülete van, kivel embertársai
 5  2,  3|        védeni az ártatlanságot, kinek küszöbén az ártatlanság
 6  2,  5|         mi kebledet nyomja. Óh! Kinek lenne joga bizalmadra, ha
 7  3,  2| felségsértő bűnhödni nem kíván. Kinek van ellenem panasza, szóljon -
 8  3,  3|        lásd, szegény atyád kér, kinek kívüled nincs semmije.~SANCHIA~
 9  3,  4|       nyugalmasan fekszik itt s kinek egy ország szűk volt hatáskörül,
10  3,  5|     kedvenc álmaim. Óh, Gillet, kinek barátja s honja van, az
11  3,  5|   ismerek a régi Endrére ismét, kinek reménye büszke, mint a sas,
12  3,  5|   túlsóvárgott a földi határon, kinek hitében első parancs volt
13  4,  1|       mégis, látott-e már ebet, kinek midőn az általa fogott nyulat
14  5,  2|      elárulva látnom önt attól, kinek barátságát erősbnek hivé
15  5,  2|    barátot.~ENDRE~Valóban első, kinek hódolatát megveti. El, el