Felvonás,  jelenés

 1  1,  2| tetszően az égnek.~RÓBERT~Fel hát, urak! Szívesen látott vendégem
 2  1,  4|     PHILIPPA~De hogy tetszett hát regém, melyet imént beszéltem?~
 3  1,  4|     mosolyogva elfogadtam; de hát mondd, nem volt-e kötelesség,
 4  1,  4|   tévutakra vezetsz, mi volna hát, mi visszatartana örülni
 5  1,  5|       Édesebben.~PHILIPPA~Így hát mindnyájunknak jót tevénk -
 6  1,  5|  lemondani.~TARANTO~De kell-e hát nékünk egymást örökre elvesztenünk,
 7  2,  2|       a kalandorok Istene. De hát lássuk az okos Tarantót,
 8  2,  2|     úr, ugyebár? De mit kapok hát jó híremért?~ARTÚR~Ütlegeket,
 9  2,  2|        de nem az.~ARTÚR~Mondd hát, mit ígérem?~CABANIS~Pénzt,
10  2,  2|      s zavar istene.~ARTÚR~Ki hát már egyszer híreddel, Cabanis.~
11  2,  2|    ARTÚR~Az Istenért!~CABANIS~Hát azt hiszi talán, hogy a
12  4,  2|       igen, Philippa - de ide hát az oklevelet, ő mától udvari
13  5,  2|          Gilletem, elárulál-e hát te is? - Te, kire üdvömet
14  5,  2|        Zaj.)~RÓBERT~Nyugtassa hát meg az üvöltő vérkutyákat!~
15  5,  2|        azt mondá, az áruló, s hát áruló-e Gillet.~(Gilletet