Felvonás,  jelenés

  1  1,  2 |                Sancha a trónon, Endre s Johanna karszékeiken foglalnak helyet,
  2  1,  2 |            elragadtatással)~Isten veled Johanna, nem kések soká! Hogyan
  3  1,  3 |            keserg - a gyönyörök leánya, Johanna, korán megunta a nem szíves
  4  1,  4 |           melybe lépcsőzet vezet. Balra Johanna hálóterme, jobbra ablak
  5  1,  4 |            virágok, asztal gyertyákkal. Johanna karszéken ül, hárfa kezében,
  6  1,  4 |               Nos, hogy tetszett regém?~JOHANNA~Szép lehet, Philippa, boldogan,
  7  1,  4 |            magát boldogtalannak érezni.~JOHANNA~Azt nem, Philippa, de oly
  8  1,  4 |                 melyet imént beszéltem?~JOHANNA~Az aranyhajú hercegasszonyról?
  9  1,  4 |               Az ifjú kebel másra vágy.~JOHANNA (merengve)~Úgy van, Philippa,
 10  1,  4 |           hajthatnók gondülte fejünket.~JOHANNA~Igen ám, de a barnafürtű
 11  1,  4 |              imádva ragyoghatott volna.~JOHANNA (felkelve)~Kiállhatatlan. -
 12  1,  4 |             tudom, mint tetszett önnek.~JOHANNA~S minap, Philippa, midőn
 13  1,  4 |                 PHILIPPA~Természetesen.~JOHANNA~Tehát akkor, midőn átvettem
 14  1,  4 |                az egyszemű vőlegényhez.~JOHANNA~Azt nem Philippa, ő férjem,
 15  1,  4 |              PHILIPPA~Azok a sárkányok.~JOHANNA~Mindég félreértesz.~PHILIPPA~
 16  1,  4 |              egyetlen életen keresztül.~JOHANNA~Hosszú, de nem egyetlen
 17  1,  4 |                 s nem kell lemondanunk.~JOHANNA~Ah, Philippa, te engem tévutakra
 18  1,  4 |                s lakomáinknál kacagunk!~JOHANNA~Nem, nem Philippa, ugye
 19  1,  4 |                a rideg fényű csillagok.~JOHANNA~Tán egyetlen életed - óh,
 20  1,  4 |            felelősekké önmagunk levénk.~JOHANNA~Ezt tartá egy bölcs, s igaza
 21  1,  4 |          kertben ének, lantkísérettel.)~JOHANNA~Mi ez? Mi édes hangok, mint
 22  1,  4 |                PHILIPPA~Herceg Taranto.~JOHANNA~Nem, nem ő, Philippa, vagy
 23  1,  5 |           könyörültek fájdalmimon. Ugye Johanna, e percnyi üdvöt nem egészen
 24  1,  5 |                 a vak sorsnak köszönöm.~JOHANNA~Köszönöm, herceg! Ah, de
 25  1,  5 |               szép csalódásból ébredek. Johanna önkénytelenül ejti el a
 26  1,  5 |               szerencsés felemelni azt.~JOHANNA~Azt nem mondám, Taranto.~
 27  1,  5 |              mely közöttünk tátong. Ah, Johanna, midőn így mint most, a
 28  1,  5 |        szerelmünk tölte el mindent. Óh, Johanna! Emlékszik-e erre?~JOHANNA~
 29  1,  5 |              Johanna! Emlékszik-e erre?~JOHANNA~Az Istenért, herceg - ne
 30  1,  5 |           távozzon kérem.~TARANTO~Igen, Johanna, ön akarja, ön mindent elfelejtett,
 31  1,  5 |           Johannám, örökre Isten önnel.~JOHANNA~Taranto, könyörüljön.~TARANTO~
 32  1,  5 |           visszhang ez a multból. Igen, Johanna, ön nem felejti el egészen
 33  1,  5 |                s én élek, én reménylek.~JOHANNA~Szentek előttem, Lajos,
 34  1,  5 |                 PHILIPPA~Jő a királyné.~JOHANNA~Isten, mit tevénk, szörnyű,
 35  1,  5 |            hercegnek el kell rejtőznie.~JOHANNA~Ide hálótermembe, herceg.~
 36  1,  5 |           hálótermembe, herceg.~TARANTO~Johanna.~(Taranto balra el, Sancha
 37  1,  5 |           magyar udvar viseleteden zúg.~JOHANNA~Anyám - mi - én - itt.~PHILIPPA~
 38  1,  5 |         salaktalan lelke feléjük röpül.~JOHANNA~Igen, anyám! Imádkozunk. -~
 39  1,  5 |             Isten veled.~PHILIPPA~Amen.~JOHANNA~Jó éjszakát, anyám. (Sancha
 40  1,  5 |               már, mint te jó királyné.~JOHANNA~Ah, Philippa, hogy meghazudtuk
 41  1,  5 |           megmondtuk volna, mit tevénk?~JOHANNA~Alkalmasint.~PHILIPPA~S
 42  1,  5 |               azt imákkal tettük volna?~JOHANNA~Édesebben.~PHILIPPA~Így
 43  1,  5 |                visszahívom a királynét.~JOHANNA~Nem, nem, Philippa.~JOHANNA~
 44  1,  5 |             JOHANNA~Nem, nem, Philippa.~JOHANNA~Herceg! A lég tiszta már. (
 45  1,  5 |                  mint mi és szerelmünk.~JOHANNA~Mennyit szenvedtem érted,
 46  1,  5 |             őrzenünk az irigy világtól.~JOHANNA~Mit ér az, annál keserűbb
 47  1,  5 |          egymásért levénk teremtve? Nem Johanna, mutass a szerelemnek lehetetlent.~
 48  1,  5 |                szerelemnek lehetetlent.~JOHANNA~Endre férjem - minden elveszett!~
 49  1,  5 |                veszett el!~(Felugornak, Johanna sikolt.)~TARANTO~Mi ez?~
 50  1,  6 |               máskor szörnyen lakolsz. (Johanna ajtajához siet.)~CABANIS~
 51  2,  2 |              csak úgy jő a trónra, mint Johanna férje.~ÁGNES~Igen, mert
 52  2,  2 |        eljegyezni, mert azon esetre, ha Johanna gyermektelen marad, erre
 53  2,  2 |                 TARANTO~Kegyed ellenben Johanna iránti szerelmemet teljes
 54  2,  2 |             csak úgy lehet király, mint Johanna férje.~PHILIPPA~Köszönöm
 55  2,  2 |                te őt elragadod; Endre s Johanna egyenetlenségöket Taranto
 56  2,  2 |                  s ha a kéjekbe fulladó Johanna magtalan marad, Mária férje,
 57  2,  3 |                  több hang, a királyné, Johanna gyászba öltözötten, Tarantótól
 58  2,  3 |           felhők megül újra fölmosolyg.~JOHANNA~Igen kegyes ön, herceg. -
 59  2,  3 |                Sancha királyné hibázik.~JOHANNA~Ő már fog is hibázni körünkből.
 60  2,  3 |                és semmit mást ön kívül.~JOHANNA (az asztalhoz ülve)~Tessék. (
 61  2,  3 |              fürteim emléke tegye őket.~JOHANNA~Miért kell, Philippa, az
 62  2,  3 |            királynét, ő tégedet a - - -~JOHANNA~A dologhoz, a dologhoz,
 63  2,  3 |                szerelmes önbe királyné!~JOHANNA~Ha, ha! Szegény jó atyám!
 64  2,  3 |             Tovább.~RÓBERT~Sanguinetto.~JOHANNA~Sanguinetto? Ez nagyravágyó
 65  2,  3 |                 Marszán Squillace gróf!~JOHANNA~Szegény Marszán, te grófsági
 66  2,  3 |               még?~RÓBERT~Artus Károly.~JOHANNA~Kéjvadász. Jöhetnek. (A
 67  2,  3 |                  A gondnokok belépnek.)~JOHANNA~Isten hozta önöket, urak! (
 68  2,  3 |           kegyes, én képtelen vagyok...~JOHANNA (Sanguinettohoz)~Önnek hűségében
 69  2,  3 |              álom-e ez?~(Mind leülnek.)~JOHANNA~Első tanácskozásunknak is
 70  2,  3 |                  Szörnyű! Ez nem lehet.~JOHANNA~Nékem helyébe alkalmasint
 71  2,  3 |                 akkor ön egészen enyém.~JOHANNA~S a hadsereg?~ÁGNES (Tarantóhoz)~
 72  2,  3 |          Tarantóhoz)~Herceg! Istenemre, Johanna örökre elveszett önnek,
 73  2,  3 |             fészkébe küldeni sergekért?~JOHANNA~Vélekedésök, urak? (A gondnokok
 74  2,  3 |           szeminek kristály könnyeivel.~JOHANNA~S ha éppen sírni nem tudnék?~
 75  2,  3 |        Johannához közelítve.) Jőj, jőj! Johanna! Bontakozzék ki lelked ez
 76  2,  4 |                        Negyedik jelenés~JOHANNA~Valóban meg vagyok lepetve
 77  2,  4 |           beszélni barátival?~ENDRE~Nem Johanna! Hidd el nekem, ők nem barátid.~
 78  2,  4 |               el nekem, ők nem barátid.~JOHANNA~Igen különös. Valóban, király,
 79  2,  4 |              üdvözölnöd.~ENDRE~Nem úgy, Johanna, tudom én, mint akartak
 80  2,  4 |                hogy ők uralkodhassanak.~JOHANNA~De ki mondta ezt neked,
 81  2,  4 |       gyanusítanod.~ENDRE~Hallgass meg, Johanna! Ládd, a jó Sanchát is e
 82  2,  4 |               egek bosszúját hívja fel.~JOHANNA~Az aggság szeszélyes, sajnálom
 83  2,  4 |                kiket barátidnak hiszel.~JOHANNA~Miért hányod tehát azt szememre?
 84  2,  4 |         hatalmat, anyai keble megreped.~JOHANNA~Nem, ő ezt nem fogja látni.~
 85  2,  4 |         színelhető, de nem a boldogság.~JOHANNA~Endre!~ENDRE~Látom Johanna!
 86  2,  4 |              JOHANNA~Endre!~ENDRE~Látom Johanna! Jobb feled megindult, hallgasd
 87  2,  4 |          pipereasztal készen áll. (El.)~JOHANNA~Sietnem kell. Öltözködési
 88  2,  4 |                 Öltözködési órád eljár, Johanna, de életboldogságod mentve
 89  2,  5 |                gyalázatosak!~ERZSÉBET~S Johanna nem tartá-e méltónak férjének
 90  4,  1 |               tánczene éppen megszűnik. Johanna az ifjúságot ábrázolja,
 91  4,  1 |          Philippa Johannával előre jő.)~JOHANNA~Szerencsésen végbement,
 92  4,  1 |        királynéjának e fűzér. (Átadja.)~JOHANNA~Mit, a harcok istene is
 93  4,  1 |               ily szemek pillantásitól.~JOHANNA~Hízelgő.~GILLET (a fűzért
 94  4,  1 |                ága s a szerelem rózsái.~JOHANNA~Valóban megszégyenít, de
 95  4,  1 |            ritkán találjuk el a jókort.~JOHANNA~S hogy tudja Vulcan, hogy
 96  4,  1 |                 nem lehet s ha mégis - (Johanna, Gillet és Petrarchával.)~
 97  4,  1 |            angyalt zeng, önt, királyné.~JOHANNA~Igen kegyes.~PETRARCHA~S
 98  4,  1 |              sorsunk tűrni és szeretni.~JOHANNA~A dalba öntetett érzés nem
 99  4,  2 |          hozatik be, Róbert írásokkal s Johanna jő.)~RÓBERT~Többrendbeli
100  4,  2 |              vagy helybenhagyás végett.~JOHANNA~Ide velek, hagyj írjam alá.~
101  4,  2 |           kegyelem reményéből hozatott.~JOHANNA~Voltak pör alatt?~RÓBERT~
102  4,  2 |                 pör alatt?~RÓBERT~Igen.~JOHANNA~Úgy, itt újra pört nem indítunk,
103  4,  2 |            tetszik. (Az elsőt odaadja.)~JOHANNA~Mit vétett ez? (Aláírja.)~
104  4,  2 |                  RÓBERT~Gyermekgyilkos.~JOHANNA~Hah, szentségtörés az égi
105  4,  2 |                ez?~RÓBERT~Rablógyilkos.~JOHANNA~Kezemre tapad a bűn nehéz
106  4,  2 |                 S ez?~RÓBERT~Hűtlen nő.~JOHANNA (szünet után)~Tehetett-e
107  4,  2 |           Világos törvény szól ellene. (Johanna ír.)~JOHANNA~Tovább ez?~
108  4,  2 |              szól ellene. (Johanna ír.)~JOHANNA~Tovább ez?~RÓBERT~Ellenségét
109  4,  2 |              Ellenségét takarítá útból.~JOHANNA~S nem tesszük-e ezt mi is?
110  4,  2 |            Fölkél.)~RÓBERT~S a többiek?~JOHANNA~Legyenek szabadok.~RÓBERT~
111  4,  2 | megbocsájthatatlannak ítélte a bíróság.~JOHANNA~Mit vétett? (Leül.) Ide
112  4,  2 |            RÓBERT~Férjét gyilkolta meg.~JOHANNA~Férjgyilkos tehát? (Gondolkodva.)
113  4,  2 |                 Taranto Philippával jő, Johanna egy kék s arany zsinórt
114  4,  2 |           TARANTO~Jó reggelt, királyné!~JOHANNA~Üdvözlöm, herceg.~TARANTO~
115  4,  2 |                ily kellemekkel nem mer.~JOHANNA~Látja, herceg, ezt az arany
116  4,  2 |            kezektől ajándokul nyerendi.~JOHANNA~Jegyajándokul talán, Taranto,
117  4,  2 |            földi nővel.~TARANTO~Hogyan?~JOHANNA~Óh, Taranto! Nem lesz oly
118  4,  2 |                 TARANTO~Megfoghatatlan.~JOHANNA~S mégis talán e zsinórral
119  4,  2 |                  óh, hisz csak ön fonja Johanna én életfonalimat, ön sodor
120  4,  2 |             azokból kéjt, vagy bánatot.~JOHANNA~Félre mostan negéddel, nézze,
121  4,  2 |              megbánná, Taranto!~TARANTO~Johanna!~JOHANNA~Igen, Taranto,
122  4,  2 |               Taranto!~TARANTO~Johanna!~JOHANNA~Igen, Taranto, elérkezett
123  4,  2 |               pokolba sújt?~TARANTO~Ah, Johanna! Ön Isten, sokáig álltam
124  4,  2 |            üdvvel jutalmaz türelmemért.~JOHANNA~Üdvvel! Ha pokol útján üdvöt
125  4,  2 |                egyetlen drága Johannám!~JOHANNA~A sors, nem én, Taranto!
126  4,  2 |                 a kinevezési oklevelet.~JOHANNA~S Petrarcha?~RÓBERT~Tőle
127  4,  2 |            többet tegnapi hízelgéseire?~JOHANNA~Igen, igen, Philippa - de
128  4,  2 |               hívőket csalni igyekszik.~JOHANNA~Nem, nem, atyám! Felőle
129  4,  2 |               nőlt, s ez a Durazzo ház.~JOHANNA~Fájdalom, úgy van.~PHILIPPA~
130  4,  3 |                 pokol csábjaival.(El.)~(Johanna, Philippa, Taranto és így
131  4,  3 |          megelőzni.~TARANTO~Lehetséges?~JOHANNA~Emlékezz, Cabanis, hogy
132  5,  2 |               Hallgasson meg, királyom, Johanna megveté a hűtlen barátot.~
133  5,  2 |    tömkelegedben elvész a lélek. - Hah, Johanna! ~(Johanna hüledezve jő
134  5,  2 |                lélek. - Hah, Johanna! ~(Johanna hüledezve jő Róberttel.)~
135  5,  2 |                hüledezve jő Róberttel.)~JOHANNA~Ah, Endre, el akarsz-e veszteni
136  5,  2 |            kardcsapással?~ENDRE~Hogyan, Johanna? Én, ki szűk börtönbe lezárva,
137  5,  2 |                hullámitól. (Kívül zaj.)~JOHANNA~Igen, Endre, midőn Gillet
138  5,  2 |              halálomért.~ENDRE~Iszonyú.~JOHANNA~Igen, Endre, neked csak
139  5,  2 |            előttem. - Parancsolj velem, Johanna, én mindent megteszek, előttem
140  5,  2 |               az élet elveszté érdekét.~JOHANNA~Nyugtasd meg a népet, mely
141  5,  2 |             frigye örök lesz.~ENDRE~Ah, Johanna, s előidézhetjük-e ismét
142  5,  2 |                 első óta elsorvadának.~(Johanna elmereng.)~RÓBERT~Ígérje
143  5,  2 |               kívül zaj.)~ENDRE~Ígérem.~JOHANNA~Drága Endrém!~ENDRE~Sötét
144  5,  2 |               ENDRE~Sötét érzéssel, ah, Johanna, de ígérem! - Nem remélve
145  5,  2 |            ENDRE~Megelégszel, királyné?~JOHANNA~Köszönöm, Endre, megmentettél
146  5,  2 |            veled.~ENDRE~Isten veled! - (Johanna Róberttel el.) Bűnhődjék,
147  5,  3 |         elhagysz. (A kárpitot fölemeli, Johanna alva látszik. ) Ő alszik,
148  5,  3 |                  mint kígyóé, le vele!~(Johanna felül, mindég növekedő nyughatatlansággal,
149  5,  3 |              szent. (Bámulat, kürtszó.)~JOHANNA~Gyávák, ti lankadoztok!
150  5,  3 |                 Hah! Mi hideg ölelésed, Johanna!~JOHANNA (borzadva)~El,
151  5,  3 |                hideg ölelésed, Johanna!~JOHANNA (borzadva)~El, el, Endre
152  5,  3 |               ölelésedért a szörnyű ár?~JOHANNA~Mi gúnyosan kacagsz fel,
153  5,  3 |                 ördögi vonáson kacagok, Johanna, mely szád körül van. El
154  5,  3 |                  hogy férjgyilkos vagy?~JOHANNA~Mi ez, Taranto! Így jutalmazol-e
155  5,  3 |          melytől a bú rémképe távozott.~JOHANNA~Taranto!~TARANTO~Igen, Johanna,
156  5,  3 |          JOHANNA~Taranto!~TARANTO~Igen, Johanna, így tekintsz reám, mint
157  5,  3 |          egyszer ily szörnyen megtöréd?~JOHANNA~Óh, szörnyű, szörnyű, ez-e
158  5,  3 |            követtelek?~TARANTO~Nem, nem Johanna, te bizgattál fel, te voltál
159 Inf    |                 meghal. (Sámson-Nápolyi Johanna.) ~A gyűlésen kineveti a
160 Inf    |              keresztül gondol. (Nápolyi Johanna.) ~Lelkiismeret, könny,