Felvonás, jelenés
1 1, 1 | meggyalázza családját, nemzetét. - De benned kiholt a férfi önérzet,
2 1, 1 | sújtanák.~ÁGNES (elfojtott, de később kitörő haraggal)~
3 1, 1 | szólok, nem semmit többé. - De hogyha az ifjú idegent egy
4 1, 1 | pillantásait, akkor eszedbe jutok, de késő lesz. Örülj, vigadj
5 1, 2 | szál termetem meggörbedt. De bátran nézek vissza átélt
6 1, 2 | vendégem minden, ki örülni tud. De ki komoly képpel jő lakomámra,
7 1, 3 | ég reád pazaroló kegyét. De megtagadja tőled ő is azt
8 1, 3 | e bűntől.~TARANTO~Ámen! De itt az az imádság keveset
9 1, 3 | cseleit nem a csatatéren, de pamlagán szövi. Hisz mik
10 1, 4 | nem függni semmitől. Óh, de Philippa, ily boldogok csak
11 1, 4 | JOHANNA~Azt nem, Philippa, de oly hosszúk most a napok,
12 1, 4 | én beteg vagyok.~PHILIPPA~De hogy tetszett hát regém,
13 1, 4 | fejünket.~JOHANNA~Igen ám, de a barnafürtű ifjú mindenható
14 1, 4 | PHILIPPA~Ez ritka eset, de hány sorvad el feloldhatatlanul
15 1, 4 | unalmas?~PHILIPPA~Kinek hogy. De mit tartozik ez regémhez?
16 1, 4 | én mosolyogva elfogadtam; de hát mondd, nem volt-e kötelesség,
17 1, 4 | ásíthatám.~PHILIPPA~Jól van, de reménylem Endrét csak nem
18 1, 4 | nem Philippa, ő férjem, de azon rideg büszke magyarok,
19 1, 4 | keresztül.~JOHANNA~Hosszú, de nem egyetlen életen, Philippa,
20 1, 4 | megyek, ne lásson a dalnok. - De hátha engem illet, megbántás
21 1, 4 | hozd fel csak Philippa, de nem, ne hozd.~~
22 1, 5 | az édes percet szerezte. De nem, ez nem lehet vak eset,
23 1, 5 | JOHANNA~Köszönöm, herceg! Ah, de az Istenért, ily időben,
24 1, 5 | elfelejtett, ah, Istenem, mindent. De nem csoda, önre az udvar
25 1, 5 | útról drága honába tér. De jőjj ide hozzám, keblemhez,
26 1, 5 | örökre lemondani.~TARANTO~De kell-e hát nékünk egymást
27 1, 5 | TARANTO~Ah, atyám!~BARÁT~De mint látom, az őrség nem
28 1, 6 | becsülete nem kívánná meg. De már így félre komaság, barátság;
29 1, 6 | háládatos leszek.~ARSZLÁN~De becsület szép szó, ma is
30 1, 6 | cinegékkel amúgy magyarosan. De itt hazánk becsülete forog
31 1, 6 | ítéletet tartandok felettek. De nem nevezhetnél-e egyet
32 1, 6 | Köszönöm, Nagyságos Uram! De hátha mégis volna kincs,
33 1, 6 | nem tudó csillogásáért. De vigyázz, a nápolyi udvar
34 1, 6 | volna csak választania, de ő megunta mindennapi kéjhölgyek
35 1, 6 | örököd nem maradt?~CABANIS~De igen, a nyomor s a gyűlölet.~
36 1, 6 | ENDRE~Sajnállak sorsodért. De nem hallgathatom el a vádakat,
37 1, 6 | Ez egyszer megbocsájtok, de Istenemre, máskor szörnyen
38 1, 6 | királynéhoz.~PHILIPPA~Bocsánatot, de úgy hozza magával az udvari
39 1, 6 | hosszú idő a vágyó kebelnek. De nem lesz majd ez így, ez
40 2, 1 | Kedves anyám!~SANCHA~Óh! De vannak, s ép azok, kiktől
41 2, 1 | ifjú, könnyelmű az ifjúság, de Istenemre, ő rossz nem lehet.
42 2, 1 | megáldani.~ENDRE~Köszönöm anyám, de engedj, hogy áldásomat Johannámmal
43 2, 2 | ád a kalandorok Istene. De hát lássuk az okos Tarantót,
44 2, 2 | ÁGNES~Dicső, dicső számolás, de Istenemre ebből nem lesz
45 2, 2 | fedezésére egy marok ércet kérek; de ha ti barátságot színeltek
46 2, 2 | haszonlesés, gróf úr, ugyebár? De mit kapok hát jó híremért?~
47 2, 2 | rövid a nagyok emlékezete. De ugye gróf, ha ebének lábára
48 2, 2 | Isten, hamarább az üdv, de nem az.~ARTÚR~Mondd hát,
49 2, 2 | gyalázatos hivatalom bélyegez. De a szolga örülhet ennek is.~
50 2, 2 | teljes erejéből pártolandja. De egyszersmind dolgoznia kell,
51 2, 2 | lenne alkalmas, ha ön nem. De ellenben tudván, mily hatalmas
52 2, 2 | nagy hálámat kimutatni, de kívánj.~CABANIS~Lelkiisméretlenül
53 2, 2 | hatást.~ARTÚR~Ah, Cabanis! De férje hatalmas ember, bosszúja
54 2, 2 | hogy jókor felébredék. De hogyan eszközölhető tervünk?~
55 2, 3 | csábjait kikerülni nehéz, de becsüld meg, óh, leányom!
56 2, 3 | keserű szegénység elől, de majd megaranyozom én azt,
57 2, 4 | uralkodhassanak.~JOHANNA~De ki mondta ezt neked, vagy
58 2, 4 | nem tudom, nemzetednél, de a műveltebb országokban
59 2, 4 | szeszélyes, sajnálom őt, de ha nem volt elégedve udvarunkkal,
60 2, 4 | hogy mindezt nem tevéd te, de ők, kiket barátidnak hiszel.~
61 2, 4 | könny, a gyász színelhető, de nem a boldogság.~JOHANNA~
62 2, 4 | Öltözködési órád eljár, Johanna, de életboldogságod mentve lesz. (
63 2, 5 | szóhoz, az örökre elveszett, de kedves emlékű múltból. Isten
64 2, 5 | takarni igyekszesz, óh, de azon a szerető anyai szem
65 2, 5 | cselek egész szövevényét, de Istenemre semmivé teszem.
66 3, 1 | fogansznak. (Sanchia jő) De ki jő, mi szép, mi bájoló
67 3, 1 | kívánnék reád a kegy istenétől, de néked arra szükséged nincs.~
68 3, 1 | szép lélek is uralja-e? De szólj, Sanchiám! Tudnál-e
69 3, 1 | szépen tükrözi magát. Óh, de leányka, oly álnokok az
70 3, 1 | törjön kebled templomába, de Sanchiám! A hölgy nem holnapi
71 3, 1 | kivész az élet és remény, de nincsen csalódás is, hol
72 3, 1 | lehet nyerni e világon, de veszteni, mint itt, semmit
73 3, 1 | élet, oly színesek virági, de csak akkor, ha úgy élvezzük
74 3, 1 | újra megtalálni.~SANCHIA~De királyom! Nekem lenne még
75 3, 1 | tudom, mit hisz felőlem, de meg kell bocsájtanom szenvedésiért.~
76 3, 1 | s én minderről lemondok, de nem, ne mondja senki, hogy
77 3, 2 | ki a halandót óvni jő. De mi ez ismét? Mi zaj riaszt
78 3, 2 | kell átküzdenünk miattok. De mit zúgolódom, van-e ott
79 3, 3 | az éj, bíbor sugárival - de csakhamar tágulnia kell
80 3, 3 | mi szörnyű a sötét halál! De nem, nincs-e ott is egy
81 3, 3 | jó, ő néki nem véthetett. De te áldozatot kívánsz , ím
82 3, 3 | kellenék ölelnem. (Zaj.) De menj, menj leányom, Isten
83 3, 3 | adtam, meglesz.~TARANTO~De mindeddig a jutalmat elhallgatád,
84 3, 3 | is halálig védi sivatag, de szabad hazáját. Szabadság
85 3, 3 | ezt vártam tőled.~ARSZLÁN~De miért ily búsan, Sanchia?
86 3, 3 | Arszlán, keserű percek, de őket a sors csak azért adá,
87 3, 3 | igen-igen sokára.~ARSZLÁN~De miért sokára?~SANCHIA~Sokára
88 3, 3 | SANCHIA~Sokára Arszlán, de nem örökre.~ARSZLÁN~Badar
89 3, 3 | boldogul.~ARSZLÁN~Isten veled, de hová mégy?~SANCHIA~Dicsőbb
90 3, 4 | mi kéj lesz karjaiban. De ha kérdeni fogja, min váltád
91 3, 4 | tudja meg, mi ördög vagyok. De csitt, ő közelg. Csendesen
92 3, 4 | eltakarja, bűneit veszi számba. De csendesen, most vagy soha.~(
93 3, 4 | talált és most szabad vagyok. De mért nem tudok örülni szabadságomnak,
94 3, 4 | mi alacsonyan fekszik az, de még egyszer hadd lássam
95 3, 4 | képeiket szemem elébe. - De, én nem álmodok, ez kezem,
96 3, 4 | meggyilkolám! (Lerogy.) De ő csak alszik, csókommal
97 3, 5 | boldog leszek általad.~GILLET~De mi ez? Egy holt tetem.~ENDRE~
98 3, 5 | győzök, vagy súlya lenyom. De Istenemre, ha aláássák a
99 3, 5 | királyi tornyot, ledűl ugyan, de romja eltemet. (El.)~GILLET~
100 4, 1 | aranyat nyújtok vele, ugye, de lássuk mit tudsz csúnya
101 4, 1 | mögöttük kimegy.)~ENDRE~De megvallom, én azt tartom,
102 4, 1 | tettekben fogamzik.~PETRARCHA~De ha a valóság rideg napjaiban
103 4, 1 | általa ízleljük az életet, de nem maga az élet.~PETRARCHA~
104 4, 1 | forgószélként emelt fel, de felemelve máris esésre ítélt.
105 4, 1 | felemelve máris esésre ítélt. De vannak, kik önmaguknak alkotnak
106 4, 1 | JOHANNA~Valóban megszégyenít, de el innen Gillet, minden
107 4, 1 | király parancsol udvarának, de ez persze új, ez műveltebb
108 4, 1 | ENDRE~Csak úgy, atyám. De látja, hogyha végigmegyek
109 4, 1 | vágva)~Igaza van atyám, de volt-e valaha kocsis?~RÓBERT~
110 4, 1 | legtestesültebb kocsisnál. De ért valamit mégis a lovakhoz.~
111 4, 1 | utóvilággal szerelmöket. De nékünk, ki a véghetetlen
112 4, 1 | tökélyeit szereti kedvesének, de sokszor gyengeségét is.~
113 4, 1 | melynek minden órái rosszul, de egyenlőn jártak, élt egy
114 4, 1 | Csak így menthetém őt meg, de majd jő idő s reménylem
115 4, 1 | kicsikarni általad titkaidat. De hagyján, szép kárpótlás
116 4, 2 | Jegyajándokul talán, Taranto, de nem földi nővel.~TARANTO~
117 4, 2 | közülünk csak egyik menekülhet. De ne többet erről. (Róbert
118 4, 2 | JOHANNA~Igen, igen, Philippa - de ide hát az oklevelet, ő
119 4, 2 | TARANTO~Még egy van, egy, de hatalmas, kit mindnyájan
120 4, 2 | napját.~PHILIPPA~Értem atyám, de meg nem jelenése az udvarnál
121 4, 3 | egymásnak mitsem köszönhetünk, de nem is maradtunk adósok.~
122 4, 3 | súlya nyomhat, Cabanis, de te megmentéd a királyt s
123 4, 3 | háládatlanság, neved ember! De nem, ne dicsekedhessen senki
124 5, 1 | ellene - bocsássa meg az ég, de valld meg, ne vidd az örök
125 5, 1 | rágalmazám előtted. Óh, de anyai szeretet vitt erre
126 5, 1 | felé. - Róbert megelőzött - de ugyanazon percben, midőn
127 5, 1 | intézkedésid titkosak, de szörnyűk, mint kell a gonosznak
128 5, 2 | féreg vesz életet belőle, de nem oroszlán többé egyik
129 5, 2 | mi örömmel tenném azt. - De nem, én nem zúgolódom a
130 5, 2 | viszonozhatjuk a halálcsapást. - De ki jő? Philippa? Mit akarhat
131 5, 2 | tudnám barátságod alapját. De Istenemre, Philippa, ide
132 5, 2 | Hitetlenségét megbocsátom, király, de meg fogja ismérni idővel,
133 5, 2 | kulcsa a sötét jövőnek, de én bízom beléd - szívedet
134 5, 2 | kárpótlás lesz mindezekért. - De az emberiség szent nevére
135 5, 2 | előtt üljük a béke második, de szebb s örökfrigyű lakodalmát.
136 5, 2 | Sötét érzéssel, ah, Johanna, de ígérem! - Nem remélve többé,
137 5, 2 | fellengző ragyogású hajnalt, de legalább nyugodt és tiszta
138 5, 2 | hűségednek a vészek napjaiban. De ez egyszer hála az égnek,
139 5, 2 | eseményeit sötét fátyol födi, de jő idő, mely azokat feltakarja.
140 5, 3 | Díszjeleire mutatva.) De kit az emberek megjegyeztek,
141 5, 3 | ők nem változának. Óh, de a megrögzött bűn s az ártatlanság
142 5, 3 | éjszakát, polgárok, a nép jó! De csábítói rosszak, ismérjük
143 5, 3 | feje arannyal váltatik meg, de ő biztosnak érzi magát,
144 Inf | szerelmeteskedésben él, de nem rossz, a legkomolyabbakról
145 Inf | Bűntársait kijátszhatni reményli, de azok egészen morális hatalmuk
146 Inf | viszi, ez fel akarja adni, de a papnak kezében van, mert
147 Inf | dominálják egymást.~Vívni szép, de csellel, ármánnyal, kín.~
148 Inf | A trón ragyog kedvesen, de mi ismerjük, rossz faszék. -~
|