Felvonás, jelenés
1 1, 1 | Szép álom volt, anyám! Kár, hogy az álmot ébredés szokta
2 1, 1 | boldogítni tud anélkül, hogy boldog legyen, mert a fény
3 1, 1 | hazán, ki mondani merje, hogy Durazzo korcs, hogy férfiatlan.~
4 1, 1 | merje, hogy Durazzo korcs, hogy férfiatlan.~ÁGNES~Én, anyád
5 1, 1 | tűrnéd-e, Martel rokona, hogy őseid trónját egy földönfutó
6 1, 1 | elfelejthetném szitkaid felett, hogy anyám beszél. (A karszéket
7 1, 1 | anyám! Mert azt hiszed, hogy boldog csak az irigyelt
8 1, 2 | istenét állítom oldalához. Hogy míg amaz hon boldogít, ez
9 1, 2 | csatol határihoz. Jöttem, hogy őseimtől reám maradt trónomat
10 1, 2 | maradt trónomat foglaljam el, hogy ifjúságom szent álmait,
11 1, 2 | visszhangozza szerte a világon, hogy Nápoly trónján a korhadó
12 1, 3 | DURAZZO~Herceg, adja az ég, hogy mindazon remények melyeket
13 1, 3 | herceg, - hiszek Istenben, hogy a szent akarathoz meg nem
14 1, 3 | hinné a reám bízott trón, hogy rabszolgákul kívánom népemet.
15 1, 3 | irigység fondor kígyóit, hogy legyen ismét édeni béke,
16 1, 3 | alkotott, szépet és dicsőt, hogy boldoggá legyünk. Képére
17 1, 3 | győzedelmes, a királyi elmét, hogy benne imádjuk végtelen és
18 1, 3 | gondolod ezt? Te nem hiszed, hogy az élet, a szeretet Istenének,
19 1, 3 | dicsőségét előmozdítanod? S hogy teheted ezt, ha nem véded
20 1, 3 | tűzre viszi, mert tudom, hogy belőle a szent meggyőződés
21 1, 3 | Durazzóval el, csend.)~TARANTO~Hogy tetszik, atyám, e fordulat?~
22 1, 4 | nyujta szerelmök. - Nos, hogy tetszett regém?~JOHANNA~
23 1, 4 | beteg vagyok.~PHILIPPA~De hogy tetszett hát regém, melyet
24 1, 4 | semmi kaland. Felkelünk, hogy újra lefeködjünk, felöltözünk,
25 1, 4 | lefeködjünk, felöltözünk, hogy zárdáinkban ki se lásson.
26 1, 4 | lásson. Templomba megyünk, hogy rostélyos székeinkben könyveinkre
27 1, 4 | unalmas?~PHILIPPA~Kinek hogy. De mit tartozik ez regémhez?
28 1, 4 | mondott, nem tudom, csak azt, hogy sokat ásíthatám.~PHILIPPA~
29 1, 4 | Ha ha! Különös kívánat, hogy azt, mit magunk elvetünk,
30 1, 4 | vond vissza e szót, mond, hogy negéd volt.~PHILIPPA~Én
31 1, 4 | szakállú bölcs tehát azt tartá, hogy a bizalmatlanság, az őrizet
32 1, 4 | volna?~PHILIPPA~Parancsolja, hogy folytassam?~(A kertben ének,
33 1, 4 | mégis ő? - Vagy úgy jó, hogy nem jön - mit tenne ő nálam? (
34 1, 5 | a kendőt, sőt haragszik, hogy éppen én voltam szerencsés
35 1, 5 | perceket, mondja legalább, hogy emlékük szent előtte, csak
36 1, 5 | természet nagyszerű templomában, hogy ezer világok néznek a por
37 1, 5 | királyné.~JOHANNA~Ah, Philippa, hogy meghazudtuk anyámat - az
38 1, 5 | mely annyiszor édesebb, hogy oly irigyen kell őrzenünk
39 1, 5 | herceg, ki azt mondja, hogy semmi sem veszett el.~TARANTO~
40 1, 6 | tehát panaszod?~ARSZLÁN~Hogy ott hagytuk hazánkat, szeretett
41 1, 6 | ENDRE (félre)~Óh, fájdalom, hogy igaz. (Fenn.) Légy nyugodt,
42 1, 6 | ismeréd?~CABANIS~Mondtam, hogy az alkalmasint hatalmas
43 2, 1 | játszó gyermek nem tudja, hogy benne a halál réme lappang,
44 2, 1 | neki ünnep, s nem tudja, hogy mindannyiszor egy szív repedt
45 2, 1 | vond vissza e szót, mondd, hogy nem távozol.~SANCHA~Hogy
46 2, 1 | hogy nem távozol.~SANCHA~Hogy lakhatnám-e én e termeket,
47 2, 1 | Nem Endre, jól látom én, hogy az agg Sancha feleslegessé
48 2, 1 | Köszönöm anyám, de engedj, hogy áldásomat Johannámmal megosszam.~
49 2, 2 | hisz én mindég mondtam, hogy Artúrnak több a szerencséje
50 2, 2 | Szerencse.~TARANTO~Esdeném, hogy betérjen.~ARTÚR~Ím itt van
51 2, 2 | felolvasni.~PHILIPPA~Mondják, hogy a királyné teljesévűségéig
52 2, 2 | RÓBERT~S az még kevésbé, hogy csak úgy jő a trónra, mint
53 2, 2 | tán a balga, ki nem tudja, hogy százszorta súlyosabb az
54 2, 2 | egyszersmind dolgoznia kell, hogy Johannám meg ne békéljen
55 2, 2 | RÓBERT (Philippához)~Tudom, hogy ön, Philippa asszony, sokat
56 2, 2 | munkálkodás - érti - azután, hogy ne törődjék ő ezekkel, bízza
57 2, 2 | Cabanis, 11 órakor tehát, óh, hogy felejteném ezt el, 11-kor
58 2, 2 | CABANIS~Természetesen este, hogy a korán beköszönt ráncok
59 2, 2 | el voltam fogulva, hála, hogy jókor felébredék. De hogyan
60 2, 2 | CABANIS~Hát azt hiszi talán, hogy a legerényesebb asszony
61 2, 3 | tanácsától figyelmedet, hogy boldog lehess a földön.
62 2, 3 | dologhoz, a dologhoz, atyám, hogy ily öreg urak oly szenvedéllyel
63 2, 3 | önnek, ha ki nem eszközli, hogy Endre itt maradjon.~RÓBERT~
64 2, 3 | fog virrasztani éjeken át, hogy a békés polgárok nyugton
65 2, 3 | és föld közé tolakodtok, hogy az emezt ne süsse. Ti, kik
66 2, 4 | ölni lelkednek jobb felét, hogy ők uralkodhassanak.~JOHANNA~
67 2, 4 | tehetek róla.~ENDRE~Tudom én, hogy mindezt nem tevéd te, de
68 2, 4 | miért nem idézhetem elő, hogy uraljon lelkemen, melyet
69 2, 5 | ERZSÉBET~S történet volt az is, hogy kíséretemre az udvar ablakiból
70 2, 5 | koronázását kell kieszközölnünk, hogy mint király túlemelődve
71 2, 5 | döröghesse el parancsait, hogy a dörgés felett porba dűljön
72 3, 1 | királyom!~ENDRE~Óh, szólj, hogy hívják a földi szépek legszebbikét,
73 3, 1 | szenvedéseit hordani bírnám, hogy lenne mindenki boldog s
74 3, 1 | óh, én igen szenvedheték, hogy szemedbe nézve bűnösnek
75 3, 1 | tehát bizonyságul annak, hogy nem egészen közömbös irántam,
76 3, 1 | egyet ígérje meg királyom, hogy holnap gyovonni nem megy,
77 3, 1 | de nem, ne mondja senki, hogy Endre gyermekként reszket
78 3, 1 | kérésemet meg nem vetendi - hogy holtig hű valék iránta.
79 3, 3 | legyen boldoggá.~TARANTO~Hogy áll alkunk, Cabanis?~CABANIS~
80 3, 3 | keblemben, mely azt súgja, hogy emberré alkottatám. - Szabadságot,
81 3, 3 | ezt eszközölje ki nekem, hogy emberek szemébe nézve mondhassam,
82 3, 3 | ismerni és most? Tudja Isten, hogy így látlak, szinte én is
83 3, 3 | őket a sors csak azért adá, hogy édes perceinket jobban kiemeljék.~
84 3, 3 | azért adott nékem az ég, hogy kebled tisztasága angyalként
85 3, 3 | tudja elmondani a kis hamis, hogy majd könnyeket csal a férfiú
86 3, 3 | maradhatnék-e egy városban veled, hogy naponkint háromszor be ne
87 3, 5 | kell segítni undok tétetés, hogy kitudjam az ördögi frigyet,
88 4, 1 | társaloghatni.~ENDRE~S azt hiszi ön, hogy társaloghat velök, kiknek
89 4, 1 | tetterő levált, azt hiszi, hogy érzi őket, ha mint ők egykor,
90 4, 1 | kedves arcát, midőn tudja, hogy nélküle nincsen élet. (Ezalatt
91 4, 1 | találjuk el a jókort.~JOHANNA~S hogy tudja Vulcan, hogy későn
92 4, 1 | JOHANNA~S hogy tudja Vulcan, hogy későn érkezett, nem-e választá
93 4, 1 | megtévesztett azon átkozott szokás, hogy honomban a király parancsol
94 4, 1 | ENDRE~Miért, atyám? Tudom, hogy ön már több rossz s mellékutakon
95 4, 1 | úgy megtanult volna menni, hogy ura farkán fogva kormányozhatná?~
96 4, 1 | az úgy akarni tanítani, hogy félretéve minden önérzetét,
97 4, 1 | Azt mondja a gaz fiú, hogy bizonyos városban, melynek
98 4, 1 | élt egy ember, ki tudván, hogy az ő órája jár egyedül jól,
99 4, 1 | következtetést húzza az író, hogy rosszul cselekedett, mert
100 4, 1 | szét látkörén és azt hivé, hogy ily magasra senki sem repült
101 4, 2 | szünet után)~Tehetett-e róla, hogy parancsolni nem tudott a
102 4, 2 | mindent uraló szenvedélynek, hogy tán oly férjhez csatlá őt
103 4, 2 | csókol.) s ismét oly szép, hogy szerényen vonul vissza a
104 4, 2 | neheztelést költeni, például, hogy más asszonyság lépett be
105 4, 2 | szobát, el a pokol fenekéig, hogy borzadva állna meg az üregnél
106 4, 2 | bűnök súlya nyom, látván, hogy Istennél létezik igazság! (
107 4, 3 | emlékére esküdj Cabanis, hogy mindeneket híven megvallasz.~
108 4, 3 | kibontakozni sorsunk viszonyiból, hogy ti jövétek ítélni istenek
109 4, 3 | fennszóval hirdesd mindenütt, hogy veszélyben forog királyunk,
110 4, 3 | dicsekedhessen senki is, hogy Cabanis véle jót tett. Királyné!~
111 4, 3 | JOHANNA~Emlékezz, Cabanis, hogy a sír küszöbén vagy, szólj
112 5, 1 | engem szörnyen rászedhetél, hogy ez ördögi frigybe vonj. -
113 5, 1 | bosszúd fájhatott, mert tudom, hogy meg nem érdemeltem.~ÁGNES~
114 5, 1 | kába figyelmez, ne mondd, hogy érettem szerezted őket,
115 5, 1 | vallj meg, anyám, tudod, hogy az öröklét küszöbén vagy,
116 5, 1 | elönti a kebel minden üterét, hogy méreggé változtatva az életnedveket,
117 5, 2 | nyugodtan lelépek, csak az fáj, hogy végcsapásodat azáltal küldöd
118 5, 2 | szolgáknak hivatják magukat, hogy adniok ne kelljen, s ez
119 5, 2 | PHILIPPA~Királyom, azt hiszi-e, hogy e kebelben nemesb érzés
120 5, 2 | annyira süllyedtem-e már, hogy e gyönge panasz dőre hangjait
121 5, 2 | meg fogja ismérni idővel, hogy Philippa bár kevésbé ékes
122 5, 2 | agyrémekkel tölté el képzetét, hogy addig a királyné szerelmét
123 5, 2 | ármányaiddal, - el szemem elől, hogy mérges lehelleted ne fertőzhesse
124 5, 2 | mutassuk meg a világnak, hogy két szív, melyet az ármány
125 5, 2 | RÓBERT~Ígérje meg, királyom, hogy eljő. - (kívül zaj.)~ENDRE~
126 5, 2 | mind szívemet érték. Óh, hogy kétkedni mertem egy pillanatig!~
127 5, 2 | könnyebb, lelkem emelkedik, hogy az álnok világban hűt találtam. (
128 5, 3 | herceg, a vén Isoldtól, hogy azokat, kiket megjegyzett
129 5, 3 | azt hirdesse-e a világnak, hogy férjgyilkos vagy?~JOHANNA~
130 5, 3 | szörnyű, szörnyű, ez-e díjam, hogy mind e bűnök tömkelegébe
131 5, 3 | le majd a dörgő fergeteg, hogy a pokol megrázkódik beléje
132 Inf | a jó lányt. Endre mond, hogy legyenek boldogok, mert
133 Inf | oszol. ~Sámsonné szeretője, hogy interesszáljon, hideget
134 Inf | megcsinálja szép szövetét; hogy használhassuk, meg kell
135 Inf | elbújással.~A nő ügyel, hogy szép állásban legyen, mikor
|