Felvonás,  jelenés

 1  1,  1 |        halhatatlanság; van-é férfi, ki megvetné kívüled - van-é
 2  1,  1 |          kívüled - van-é oly pulya, ki fösvény kedve életével nem
 3  1,  1 |         Emelje azt óriási karokkal, ki boldogítni tud anélkül,
 4  1,  1 |             kiholt a férfi önérzet, ki a nemzetiség.~DURAZZO~Egy
 5  1,  1 |           van ember széles e hazán, ki mondani merje, hogy Durazzo
 6  1,  2 |          dicsőségét harctéren vívja ki; míg amaz a béke virágit
 7  1,  2 |         Johannát. Isten! Mi boldog, ki külhonban is rokon keblekre
 8  1,  2 |             látott vendégem minden, ki örülni tud. De ki komoly
 9  1,  2 |           minden, ki örülni tud. De ki komoly képpel jő lakomámra,
10  1,  3 |         TARANTO~Ím, én legyek első, ki hódolatomat bemutatom. (
11  1,  3 |             örökös lesz, ugy-e bár, ki is merné azt szentségtelen
12  1,  3 |         élet, a szeretet Istenének, ki élettel tölti el a sírfenéket,
13  1,  3 |      élettel tölti el a sírfenéket, ki számtalan világok tengelyéül
14  1,  3 |              s hogyan ha ellenségit ki nem irtod. Ha felejtve hatalmad,
15  1,  3 |             Én mindenkit tisztelek, ki ügyét tűzre viszi, mert
16  1,  4 |       felöltözünk, hogy zárdáinkban ki se lásson. Templomba megyünk,
17  1,  4 |       mutatkoznom. - Engem illet? S ki volna az, kinek keblét érdekelném,
18  1,  4 |            kinek keblét érdekelném, ki volna az, ki hinni akarna
19  1,  4 |            érdekelném, ki volna az, ki hinni akarna velem egy elrepült
20  1,  5 |            elfelejtek, mint vándor, ki fáradalmas útról drága honába
21  1,  5 |    Fegyvertárs és jó barát, herceg, ki azt mondja, hogy semmi sem
22  1,  6 |            félre komaság, barátság; ki kell indulnom az igazi színnel.~
23  1,  6 |          Alkalmasint egy fényes úr, ki tündöklő termekben lakomázik.~
24  1,  6 |            Egy szegény virágkötőné, ki szerencsétlenségemre szép
25  1,  6 |       alkalmasint hatalmas úr volt, ki anyám gunyhójába betért,
26  1,  6 |  keletkeznek ellened; te voltál az, ki az egész udvar szemében
27  1,  6 |           kíséretemet meggyaláztad, ki minden alkalomkor nemzetemet
28  1,  6 |  szólhatok-e nőmmel, mikor tetszik, ki az, ki itt rendet csinál?
29  1,  6 |       nőmmel, mikor tetszik, ki az, ki itt rendet csinál? Ki a
30  1,  6 |           az, ki itt rendet csinál? Ki a természet mindenható malasztját
31  2,  2 |             mondjátok, urak, inkább ki egyenesen, vigyen el az
32  2,  2 |        köntös, irigyli tán a balga, ki nem tudja, hogy százszorta
33  2,  2 |           Alkalmasnak, óh, Istenem! Ki lenne alkalmas, ha ön nem.
34  2,  2 |   egyetlenség s zavar istene.~ARTÚR~Ki hát már egyszer híreddel,
35  2,  2 |             én téged nem értlek, te ki a pénznek élsz, ki csillogásáért
36  2,  2 |       értlek, te ki a pénznek élsz, ki csillogásáért üdvödet odaadnád,
37  2,  2 |           gróf! Cabanisból nem halt ki még az emberérzet. - Jól
38  2,  2 |         kegyetlen férj lenne tehát, ki nője kedvesének nem lenne
39  2,  2 |      irántai szeretetből tevém ezt, ki tudja, tán testvéri szeretetből.~
40  2,  3 |             ha jó barátok maradunk. Ki még?~RÓBERT~Artus Károly.~
41  2,  3 |          örökre elveszett önnek, ha ki nem eszközli, hogy Endre
42  2,  3 |        ország javairól rendelkezni, ki önjavait is eltékozlá, ki
43  2,  3 |           ki önjavait is eltékozlá, ki minden gazdag uzsorásnak,
44  2,  3 |          védeni. Vagy azon haramia, ki országokat juttatott koldulásra,
45  2,  3 |             ítélni a gyáva tolvajt, ki garast lopott, megszűnik-e
46  2,  3 |        polgárok nyugton alhassanak, ki sohasem virraszta másképp,
47  2,  3 |       kötelékiből egyik sem csatol, ki megtagadva emberi hivatását,
48  2,  3 |             ti gyalázatos fellegek, ki a nap és föld közé tolakodtok,
49  2,  3 |           jőj! Johanna! Bontakozzék ki lelked ez alacsony kötelékekből,
50  2,  4 |         uralkodhassanak.~JOHANNA~De ki mondta ezt neked, vagy puszta
51  2,  4 |             nem a te gondolatid, ő, ki életét gyermeke boldogítására
52  2,  4 | kétségbeesés sápadása szárnyal át. (Ki.)~~
53  2,  5 |        gyermekem, itt helyed, öntsd ki ide, mi kebledet nyomja.
54  3,  1 |         fogansznak. (Sanchia jő) De ki jő, mi szép, mi bájoló teremtés
55  3,  1 |        SANCHIA~Ön hízelg, királyom, ki venné észre az alant viruló
56  3,  1 |          bár szentségtelen kezekkel ki se törjön kebled templomába,
57  3,  1 |           elhagyottan, volna ember, ki bánatkönnyeivel tarka viráglepelt
58  3,  2 |           mi szép volt mint angyal, ki a halandót óvni jő. De mi
59  3,  2 |     Megálljatok, el a fegyverekkel, ki mint felségsértő bűnhödni
60  3,  2 |             te is itt, Cabanis! Te, ki minden bűntettben található,
61  3,  2 |          mint fekélyen a varjú. Te, ki mérges lehelleteddel vétket
62  3,  3 |         részünk, a szenvedés. Igen, ki tiszta kebellel tér át,
63  3,  3 |           leányom szobádba, ne menj ki, ily kincset irígylenének
64  3,  3 |       kedves leányom. Aztán ne menj ki, lásd, szegény atyád kér,
65  3,  3 |          CABANIS~Az ablakon se nézz ki, oly mérges itt a lég, arcod
66  3,  3 |              Míg nem hívlak, ne jőj ki.~SANCHIA~Ah, atyám! Mi szörnyű
67  3,  3 |              herceg, ezt eszközölje ki nekem, hogy emberek szemébe
68  3,  4 |           sötét arcok, nincs többé, ki ebként rúgna el. (Megrúgja
69  3,  4 |         ünnepli győzelmét, afelett, ki jobb, több akart lenni embertársainál,
70  3,  4 |         akart lenni embertársainál, ki a halált osztályrészével
71  4,  1 |             szerelmöket. De nékünk, ki a véghetetlen érzést nem
72  4,  1 |     egyenlőn jártak, élt egy ember, ki tudván, hogy az ő órája
73  4,  1 |        bosszú! (Gillet megragadja s ki igyekszik vezetni.)~GILLET~
74  4,  2 |         csatlá őt a rideg számolás, ki keble választottja nem volt?~
75  4,  2 |             TARANTO~Mi boldog lesz, ki e szép művet még szebb kezektől
76  4,  2 |            el látszottak feledni, s ki mindezek közt legveszélyesb
77  4,  3 |     emberekhez könyörögtem - végezz ki.~GILLET (az írásokat átnézve)~
78  5,  1 |              barátjának nevezi azt, ki őt elárulá! - Anyám, te
79  5,  1 |    elborzadol, elfordulsz anyádtól, ki érted játszotta el üdvét!
80  5,  1 |          egyig, boldogítsanak mást, ki lelke nyugalmát néhány ércért
81  5,  1 |          utáld meg anyádat. Endrét, ki gát volt terveinkben, Durazzo! -
82  5,  1 |              ÁGNES~Róbert barátnak, ki veszélyesb hatalomra lépe,
83  5,  2 | viszonozhatjuk a halálcsapást. - De ki jő? Philippa? Mit akarhat
84  5,  2 |            magasztalt Gilleténél, - ki önt elzárta királyom, talán
85  5,  2 |             GILLET (kívülről)~Be és ki senkit, értitek, leventék!
86  5,  2 |          ENDRE~Hogyan, Johanna? Én, ki szűk börtönbe lezárva, labdaként
87  5,  2 |         vagy a pályabérnél, nekünk, ki tudja, meddig kell még érte
88  5,  3 |      Nyugtató álom, te álnok barát, ki búcsút veszel tőlünk a változó
89  5,  3 |    boldogság mosolya ég - nem, nem, ki így képes aludni, az vétkes
90  5,  3 |     királynak! (Megtámadják Endrét, ki egy székkel védi magát s
91  5,  3 |           mert Endre áll előttetek, ki Isten s igazság előtt igaz
92  5,  3 |          áll a fejedelem, átkozott, ki ellene fegyvert ragad. -
93  5,  3 |           Fel, fel, vagy elveszénk! Ki elsőt sújt, díja egy grófság.~(
94  5,  3 |          bízhatok-e benned egészen, ki szent esküdet már egyszer
95 Inf    |           1942) első kötetében adta ki (915-1009. l.). Jelenlegi
96 Inf    |       királynéba.~Endre jó barátja, ki elveszi a jó lányt. Endre
97 Inf    |          nyúlból egy csontot dobnak ki, s kizárják.~S a kőnek nem
98 Inf    |                Lelkiismeret, könny, ki kormányozna akkor.~Itt vagyok