Felvonás, jelenés
1 1, 1| hogy férfiatlan.~ÁGNES~Én, anyád mondom azt, egy gyönge
2 1, 1| kitörő haraggal)~Jól van, én nem szólok, nem semmit többé. -
3 1, 1| gyermekül az ünnepélynek, én sírhatok, mert tudom, az
4 1, 2| Nápoly legjobbjai, melyen én az ég kegyéből negyven éven
5 1, 2| s erős új csatákra. - És én kénytelen vagyok szavakba
6 1, 3| malasztját.~TARANTO~Ím, én legyek első, ki hódolatomat
7 1, 3| oltártól, polgárrá lesz. Én tisztelem a hitet, mint
8 1, 3| Becsülöm buzgalmadat, atyám! Én mindenkit tisztelek, ki
9 1, 3| hullattak az Isten igéi. - Uram, én ártatlan vagyok e bűntől.~
10 1, 3| Legyen irgalmas hozzá az ég, én rajta nem segíthetek.~TARANTO~
11 1, 3| alakíts káoszt, melyből én magamnak világot teremtek. -
12 1, 4| oly hosszúk most a napok, én nem tudom mi, egy titkos
13 1, 4| álmaimból; ah, Philippa, én beteg vagyok.~PHILIPPA~De
14 1, 4| gyémántüregben? Ah, Philippa! Én irigylem őt.~PHILIPPA~Hogyan?
15 1, 4| Taranto fölemelte azt, és én mosolyogva elfogadtam; de
16 1, 4| hogy negéd volt.~PHILIPPA~Én önnel, hercegné, nem vitatkozom,
17 1, 4| szenved, s vele szenvedek én is. (A zene egészen közel
18 1, 5| sőt haragszik, hogy éppen én voltam szerencsés felemelni
19 1, 5| férj, egy dicső trón várja, én Johannámmal mindent elvesztek.
20 1, 5| előtte, csak ez egy szót s én élek, én reménylek.~JOHANNA~
21 1, 5| csak ez egy szót s én élek, én reménylek.~JOHANNA~Szentek
22 1, 5| SANCHA~S még itt, leányom, én ágyban véltelek, mint szende
23 1, 5| zúg.~JOHANNA~Anyám - mi - én - itt.~PHILIPPA~Estveli
24 2, 1| jobbfelől.) Ah, anyám!~SANCHIA~Én örök búcsút jövék venni
25 2, 1| SANCHA~Hogy lakhatnám-e én e termeket, melyek mindenikével
26 2, 1| SANCHA~Nem Endre, jól látom én, hogy az agg Sancha feleslegessé
27 2, 1| színekben látod a világot. Az én Johannám ifjú, könnyelmű
28 2, 2| TARANTO~Ha, ha, ha, hisz én mindég mondtam, hogy Artúrnak
29 2, 2| Mit tennél tehát te?~ARTÚR~Én megragadnám üstökét s bevinném. (
30 2, 2| szégyenelnek, óh, gróf! Megvetném, én e pórt, mert ember lennék -
31 2, 2| fizetve.~ARTÚR~Cabanis, én téged nem értlek, te ki
32 2, 2| le, s ily nyomorult, mint én, nem fogja megsiratni üdv
33 2, 2| véle tehát adós a gróf, én csak irántai szeretetből
34 2, 3| elől, de majd megaranyozom én azt, ha jó barátok maradunk.
35 2, 3| Ön királyné igen kegyes, én képtelen vagyok...~JOHANNA (
36 2, 3| gondnokok nyughatatlankodnak.) Én úgy vélekedem, neki itt
37 2, 4| Nem úgy, Johanna, tudom én, mint akartak ők téged elcsábítani,
38 2, 4| tehetek róla.~ENDRE~Tudom én, hogy mindezt nem tevéd
39 2, 5| Rajta, rajta csak, átlátom én a cselek egész szövevényét,
40 3, 1| gyászos éjjelével. Csak én kárhoztam-é el, mint törött
41 3, 1| boldog s mindenkiért csak én kesergenék.~ENDRE~Mi szép,
42 3, 1| vagy, nem lehetsz rossz s én mindezekre már eltompulék.~
43 3, 1| Köszönöm, Sanchiám, óh, én igen szenvedheték, hogy
44 3, 1| koronámat márvány homlokodra, s én minderről lemondok, de nem,
45 3, 3| mosolygna feléje. Óh, Isten, én kész vagyok az áldozatra,
46 3, 3| élet, el-el sötét gondolat, én meghalok.~(Cabanis sötéten
47 3, 3| leányom, ugye nem voltál, hisz én megtiltottam neked, te jó
48 3, 3| gyermekem! Óh, Isten! És én a sors ellen panaszkodom,
49 3, 3| egyetlen e nagy világon, és én is szeretlek mindazon szeretettel,
50 3, 3| szemébe nézve mondhassam, én is ember vagyok. A rengeteg
51 3, 3| hogy így látlak, szinte én is elkeseredem.~SANCHIA~
52 3, 3| látom, most nem boldogulunk, én csak a vidám, a csintalan
53 3, 3| ne szóljak, meglepni az én Sanchiám mindenik gondolatját,
54 3, 3| felemelődik a boldogokhoz, akkor én foglak fogadni, ismét mosolyogva,
55 3, 3| Úgy - nem, nem Arszlán, én nem vagyok beteg, lelkem
56 3, 3| viszontlátig Arszlán. (El.)~ARSZLÁN~Én fel nem foghatom, kis női
57 3, 4| képeiket szemem elébe. - De, én nem álmodok, ez kezem, ez
58 3, 4| hulljatok le örök csillagok, én gyermekemet meggyilkolám! (
59 3, 4| össze, csontvázak, hisz én a napot öltem meg. (Bágyadtan.)
60 3, 5| embertársaid.~ENDRE~Igen, én száműzöm a cselszövők ezredét,
61 3, 5| Johannám meg lesz mentve, én újra boldog leszek általad.~
62 4, 1| előre jő.)~ENDRE~Ismerem én ön költeményeit, ön csupa
63 4, 1| kimegy.)~ENDRE~De megvallom, én azt tartom, a férfi nem
64 4, 1| megragadni a sors gyeplőit, én legalább azon érzést becsülöm,
65 4, 1| dönt le zsarnokokat? Óh, én útálom azokat, kik egy tollvonással
66 4, 1| méltóztatik.~RÓBERT~Mit rendeljek én? Fel, fel királyom, az Istenért,
67 4, 1| magához, királyom, hisz én szegény szolgája, Róbert
68 4, 1| ím ez Nápoly királya! Míg én magamra tekintve e kopott
69 4, 1| kincstárból nehány forintot, hisz én fényt nem űzök, kevéssel
70 4, 1| elkerüléseért, atyám.~RÓBERT~Én, - igen, a királyné - hisz
71 4, 1| mese?~ENDRE~Badarságot, én nem hiszem, bár híres nevű
72 4, 1| Megálljatok, megálljatok, én is készítek vendégeimnek
73 4, 2| hisz csak ön fonja Johanna én életfonalimat, ön sodor
74 4, 2| halántékimat, elfonnyadt s én eldobom őt, Óh, Lajos! Ha
75 4, 2| szenvedély lobogása lenne, s én mindent feláldoznék önért,
76 4, 2| Johannám!~JOHANNA~A sors, nem én, Taranto! Koronázásába beleegyezett
77 4, 2| Nem, nem, atyám! Felőle én kezeskedem.~TARANTO~Még
78 4, 2| egészen elfeledkezénk.~RÓBERT~Én nem felejtkezém el, sőt
79 4, 3| életfonál szakad meg. - Én esküszöm.~GILLET~Aversában
80 4, 3| Sanchiámra. Óh, istenek és én őt látni túlnan sem fogom.
81 5, 1| súlyát.~ÁGNES~Ő megbocsájt, s én pirulva nagylelkűsége előtt,
82 5, 1| ellene. - Igen, Durazzo! Én fel akartam szentségtelen
83 5, 1| bontani baráti frigyeteket, én Endrét rágalmazám előtted.
84 5, 2| örömmel tenném azt. - De nem, én nem zúgolódom a sors örök
85 5, 2| sors örök végzése ellen, én nyugodtan lelépek, csak
86 5, 2| nem fogamzhatik már? Igen, én óvni jöttem önt Gilletől,
87 5, 2| sajnálkozásoddal Philippa, én nem kívánok sajnáltatni
88 5, 2| vádadat, Philippa!~PHILIPPA~Én ismétlem tehát, ő áruló!~
89 5, 2| jelentősen)~Gilletem - én nem értelek, kezedben fekszik
90 5, 2| kulcsa a sötét jövőnek, de én bízom beléd - szívedet csak
91 5, 2| külszín oldalán küzd - és én hiszek beléd, mint gyermek
92 5, 2| ENDRE~Hogyan, Johanna? Én, ki szűk börtönbe lezárva,
93 5, 2| Parancsolj velem, Johanna, én mindent megteszek, előttem
94 5, 2| sápadása leng, te meghalsz - s én? - Óh, sors! Minek élek
95 5, 2| Óh, sors! Minek élek én!~GILLET~Hűségem pecsétje,
96 5, 2| Kürt.) Aversába hívsz? Jó, én megyek, ígérkezém. A jövő
97 5, 2| babérral. (Kürt.) Jól van, jól, én hallok és megyek! (El.)~~
98 5, 3| Mondják, királyom.~ENDRE~Én azt nem hiszem, mert az
|