Felvonás, jelenés
1 1, 1| virágot egy perccel éli át. Óh, súlyos, anyám, az érckorona,
2 1, 1| mindég növekvő indulattal)~Óh, Ágnes, a Perigordok férfias
3 1, 1| Tűrnéd-e e gyalázatot? Óh, lennék férfi, s te asszony
4 1, 3| elégedni vélem, atyám! - Óh, hisz tudom, te az embereket
5 1, 4| gondolat, nem függni semmitől. Óh, de Philippa, ily boldogok
6 1, 4| könyveinkre andalogjunk, óh, szörnyű, szörnyű! Mondd
7 1, 4| esett volna a kegyetlennek. Óh, oly férfi rabszolgálójául
8 1, 4| JOHANNA~Tán egyetlen életed - óh, ha szabad lennék, Philippa,
9 1, 5| szerelmünk tölte el mindent. Óh, Johanna! Emlékszik-e erre?~
10 1, 5| szűk sorompói dacára enyém, óh! Hisz a szerelem megveti
11 1, 5| melyet elraboltak tőlünk. Óh, pedig bár lenne ez est
12 1, 5| keserűbb lesz a vesztés, óh, Taranto! Érted e szó egész
13 1, 6| Urunkat illeti.~ENDRE (félre)~Óh, fájdalom, hogy igaz. (Fenn.)
14 1, 6| fényű csillagoknál.~ENDRE~Óh, levente, ha ily leányt
15 2, 1| mindennek vége, ő nincs többé. Óh, ég! Ha egy ember, egy király
16 2, 1| ENDRE~Kedves anyám!~SANCHA~Óh! De vannak, s ép azok, kiktől
17 2, 1| az ég fog ítélni.~ENDRE~Óh, anyám! Meg ne átkozd gyermekedet
18 2, 2| társalogni nem szégyenelnek, óh, gróf! Megvetném, én e pórt,
19 2, 2| akkor többé nincs reményem. Óh, hercegné! Ha kebelében
20 2, 2| ítél.~PHILIPPA~Alkalmasnak, óh, Istenem! Ki lenne alkalmas,
21 2, 2| megsiratni üdv perceit. Óh, gróf! Cabanisból nem halt
22 2, 2| Cabanis, 11 órakor tehát, óh, hogy felejteném ezt el,
23 2, 3| Atya nevében ne vond meg, óh, leányom, atyád végső tanácsától
24 2, 3| kikerülni nehéz, de becsüld meg, óh, leányom! Becsüld meg nagy
25 2, 3| látom, asszonyságok is! Óh, hercegné, kit elhagyott
26 2, 4| gyermekei ölébe hajthatni fejét. Óh! Ez szörnyű, ez gyalázatos!
27 2, 4| azt, mit kebelem nem érez? Óh, a könny, a gyász színelhető,
28 2, 4| Ah, Istenem! Anyám jő. - Óh, bosszú, rémképedet miért
29 2, 5| múltból. Isten hozott, urak! Óh! Szóljatok, virulnak-e még
30 2, 5| állásodat takarni igyekszesz, óh, de azon a szerető anyai
31 2, 5| ide, mi kebledet nyomja. Óh! Kinek lenne joga bizalmadra,
32 3, 1| jajgatását harsogó zenével, óh, hisz a kalibák fohásza
33 3, 1| kegyes, királyom!~ENDRE~Óh, szólj, hogy hívják a földi
34 3, 1| fogva.) Mi szép vagy így, óh, a lány csak addig bájoló,
35 3, 1| rózsák díszelegnek.~ENDRE~Óh, e szép templomot szép lélek
36 3, 1| naptól megfosztott világnál. Óh, királyom! Önök nem ismerik
37 3, 1| nékem élvezni nem szabad. Óh, átkos bíbor, váltságod
38 3, 1| oly szépen tükrözi magát. Óh, de leányka, oly álnokok
39 3, 1| ENDRE~Köszönöm, Sanchiám, óh, én igen szenvedheték, hogy
40 3, 1| kívánatot, ím, térdeimen esdem, óh, király! A szeretet nagy
41 3, 2| sors élvezni kéjperceinket. Óh, mi kevesek pedig e percek,
42 3, 3| arccal mosolygna feléje. Óh, Isten, én kész vagyok az
43 3, 3| most karjaimba gyermekem! Óh, Isten! És én a sors ellen
44 3, 3| Arszlán, Sanchia jő.)~SANCHIA~Óh, Arszlán! Te ugye meg tudnál
45 3, 4| álmodok, ez kezem, ez fejem. - Óh, Isten, tágulj föld, szakadj
46 3, 5| teljesülnek kedvenc álmaim. Óh, Gillet, kinek barátja s
47 4, 1| szunnyadó jelennel?~ENDRE~Óh, igen, mert vajmi kevesen
48 4, 1| papíroson dönt le zsarnokokat? Óh, én útálom azokat, kik egy
49 4, 1| sokszor gyengeségét is.~GILLET~Óh, ön, királyné, mint az ifjúság,
50 4, 2| ő szabad.~RÓBERT (menve)~Óh, szent igazság, melyről
51 4, 2| TARANTO~Hogyan?~JOHANNA~Óh, Taranto! Nem lesz oly irigylendő
52 4, 2| Úgy százszorta kedvesebb, óh, hisz csak ön fonja Johanna
53 4, 2| elfonnyadt s én eldobom őt, Óh, Lajos! Ha érzése is ily
54 4, 2| üdvöm gyilkolói! (Tűzzel.) Óh, lenne hatalmam elsüllyeszteni
55 4, 3| CABANIS~Leányom emlékére - óh, pokol, mi húrt pendíte
56 4, 3| szolgálatot se tette meg nekem. Óh, háládatlanság, neved ember!
57 4, 3| CABANIS~Esküszöm Sanchiámra. Óh, istenek és én őt látni
58 5, 1| ez ördögi frigybe vonj. - Óh, Endre, bocsánatod jobban
59 5, 1| Endrét rágalmazám előtted. Óh, de anyai szeretet vitt
60 5, 1| e vétkek tömkelegébe. - Óh, Durazzo, így háládod-e
61 5, 1| ÁGNES~Te máris átkozódol, óh, pedig mi kis részét ismered
62 5, 1| is sírba száll.~DURAZZO~Óh, Isten, intézkedésid titkosak,
63 5, 1| megmentheted talán még, óh, mi könnyű lenne kimúlásom,
64 5, 2| ország szűk börtönűr volt. - Óh, ha egy oroszlán elesik,
65 5, 2| Endre, úgy néked bukni kell. Óh, maradt volna nyitva egy
66 5, 2| sajnáltatni az emberektől. Óh, vagy annyira süllyedtem-e
67 5, 2| zúgolódom hallgatásodon, óh, hisz ha te is elárulsz,
68 5, 2| Itt tegyetek le. -~ENDRE~Óh, Isten, Gilletem! (Reáborul.)
69 5, 2| leng, te meghalsz - s én? - Óh, sors! Minek élek én!~GILLET~
70 5, 2| sebek mind szívemet érték. Óh, hogy kétkedni mertem egy
71 5, 3| pillanatokkal, ők nem változának. Óh, de a megrögzött bűn s az
72 5, 3| Aggasztó híreket Budáról? Óh, ha csel, úgy jól talált
73 5, 3| szörnyen megtöréd?~JOHANNA~Óh, szörnyű, szörnyű, ez-e
|