Felvonás,  jelenés

 1  1,  1 |          feldönti.) Itt volna helyed! E hely az Isten, s igazság
 2  1,  1 |             Vagy hol van ember széles e hazán, ki mondani merje,
 3  1,  1 |        földönfutó bitorolja? Tűrnéd-e e gyalázatot? Óh, lennék férfi,
 4  1,  2 |            Endrével jegyzem el, kinek e trón úgyis, mint Martel
 5  1,  2 |            erőteljes sarja virul fel. E mai nap legyen az öröm napja,
 6  1,  3 |          akarta, midőn testvéri lakul e nagyszerű házat adá nékik,
 7  1,  3 |            ezt, ha nem véded szolgáit e földön? Véded, s hogyan
 8  1,  3 |                barátom.~DURAZZO~Tőled e névre büszke vagyok.~ENDRE~
 9  1,  3 |          TARANTO~Hogy tetszik, atyám, e fordulat?~BARÁT~Rossz földbe
10  1,  3 |              Uram, én ártatlan vagyok e bűntől.~TARANTO~Ámen! De
11  1,  4 |           PHILIPPA~S örökre lemondani e szép világról, nem lelni
12  1,  4 |               meg! Nem alkotá-e az ég e földet elég tágassá, ne
13  1,  4 |              ezek számára van alkotva e tan, kiktől, ha mindent
14  1,  4 |            ugye tréfálsz, vond vissza e szót, mond, hogy negéd volt.~
15  1,  4 |         húrjait. - Igen, szívben kélt e lant s szívet keres. - Ő
16  1,  5 |            fájdalmimon. Ugye Johanna, e percnyi üdvöt nem egészen
17  1,  5 |           PHILIPPA~Nem édesebb-e néki e csalódás, mintha megmondtuk
18  1,  5 |           vesztés, óh, Taranto! Érted e szó egész poklát, örökre
19  1,  6 |            királyi napfény.~ARSZLÁN~S e leány atyja a gonoszok egyike,
20  1,  6 |              ENDRE~Cabanis, emlékszem e névre, beszélni akarok vele.~
21  2,  1 |               örök búcsút jövék venni e teremtől.~ENDRE~Búcsút,
22  2,  1 |               bánatunkat, vond vissza e szót, mondd, hogy nem távozol.~
23  2,  1 |            SANCHA~Hogy lakhatnám-e én e termeket, melyek mindenikével
24  2,  1 |               Sancha feleslegessé lőn e vigalom lakában. Te jó vagy,
25  2,  2 |             tisztelkedendők.~PHILIPPA~E rendelés nemigen tetszik
26  2,  2 |           szabad lenni semminek, vagy e gőgös nemzetnél örökös haszonbérben
27  2,  2 |               óh, gróf! Megvetném, én e pórt, mert ember lennék -
28  2,  3 |             PHILIPPA~Mivel, királyné, e csík által mindenki remél
29  2,  3 |              ha, ha, ön fogja a népet e nadályok ellen védeni. Vagy
30  2,  3 |         Cavailloni püspök, ön is! Kit e szép hazához a természet
31  2,  3 |   testvéreitől külön vált. Fogja-e ön e hon boldogságát egész fiúi
32  2,  4 |        Johanna! Ládd, a jó Sanchát is e gyalázatos had kimarta fészkiből,
33  2,  4 |               már ő eleget élt.~ENDRE~E szókat is ördög sugallta
34  2,  5 |              szent emlékek kapcsolvák e drága szóhoz, az örökre
35  3,  1 |               jő idő, melyben a lélek e fűszerek ízleletében eltompul,
36  3,  1 |         rózsák díszelegnek.~ENDRE~Óh, e szép templomot szép lélek
37  3,  1 |            szép, mi szokatlan hang ez e bűnök csarnokában, mi kedves
38  3,  1 |          semmit s mit is lehet nyerni e világon, de veszteni, mint
39  3,  1 |          mondja meg, - ugye királyom, e kérésemet meg nem vetendi -
40  3,  2 |   kéjperceinket. Óh, mi kevesek pedig e percek, melyekért élni érdemes,
41  3,  3 |            CABANIS~Becsülsz, egyetlen e nagy világon, és én is szeretlek
42  3,  3 |              dicsőségem.~SANCHIA~S ha e földön egy szerető kebel
43  3,  3 |         angyalként tűnjön fel előttem e romlott udvar közepette.~
44  3,  4 |            számadásunk van együtt, ha e vas föltépi élted üterét,
45  3,  4 |          minden él, minden örül, csak e purpur sebek beszélik átkomat.
46  3,  5 |            vagy király.~ENDRE~El most e rideg ész tanácsival, midőn
47  4,  1 |            keblünk belseit.~PETRARCHA~E szókkal, királyom, költői
48  4,  1 |          szabadítnak meg, s rablelkök e munkát hazájok zsarnokának
49  4,  1 |          korona, az est királynéjának e fűzér. (Átadja.)~JOHANNA~
50  4,  1 |               néven, ha a királyi nap e por földön tükrözi vissza
51  4,  1 |               Míg én magamra tekintve e kopott mezet látom vállaimon,
52  4,  1 |             Rendeljen csak királyának e végre a kincstárból nehány
53  4,  1 |                oly nőt énekelt, minőt e föld nem teremhet.~GILLET~
54  4,  1 |                Különös mesét olvastam e napokban.~PETRARCHA~S mit
55  4,  1 |              Több más mesét is beszél e bölcs. (Tarantóhoz.) Beszél
56  4,  1 |               az égben, utána tört, s e gyönge fuvalom csakhamar
57  4,  2 |            TARANTO~Mi boldog lesz, ki e szép művet még szebb kezektől
58  4,  2 | Megfoghatatlan.~JOHANNA~S mégis talán e zsinórral fonom életünk
59  4,  2 |               negéddel, nézze, Lajos, e virágfűzért, tegnap mint
60  4,  3 |             ti jövétek ítélni istenek e földre.~CABANIS~Itt, Gillet,
61  4,  3 |                azt mondja, királyát s e kis szolgálatot se tette
62  5,  1 |              szereteted sodra el mind e vétkek tömkelegébe. - Óh,
63  5,  2 |              hajnallani újra? Lezárva e szűk boltozatban, mint kelepcében
64  5,  2 |           Királyom, azt hiszi-e, hogy e kebelben nemesb érzés nem
65  5,  2 |        annyira süllyedtem-e már, hogy e gyönge panasz dőre hangjait
66  5,  2 |              lett. - Akkor bűnposvány e világ, miből menekülni szerencse.~
67  5,  2 |         kérlek, királyom, el ne hagyd e gyászos helyet, küszöbén
68  5,  2 |             Lelkemnek jobb fele, mely e portömeget magasra vezérlé. -
69  5,  2 |              Hűségem pecsétje, Endre, e halál-seb. Te megtörted
70  5,  3 |              lankadoztok! Megijeszt-e e gyermeki játék, ő meg volt
71  5,  3 |       Kárhozatot váltottam-e magamnak e földön is eljátszott üdvömmel
72  5,  3 |        szörnyű, ez-e díjam, hogy mind e bűnök tömkelegébe követtelek?~
73 Inf    |            archaizmusait, az -a, -á, -e, -é jeles múlt és az -and, -