Felvonás, jelenés
1 1, 2 | is rokon keblekre talál! Ő majd nehéz napokban lemosolyogja
2 1, 3 | dicsőség.~ENDRE~Épp ez, atyám! Ő nékünk egy édent alkotott,
3 1, 3 | kegyét. De megtagadja tőled ő is azt helyettese által
4 1, 4 | JOHANNA~Azt nem Philippa, ő férjem, de azon rideg büszke
5 1, 4 | e lant s szívet keres. - Ő bizonyosan szenved, s vele
6 1, 4 | Taranto.~JOHANNA~Nem, nem ő, Philippa, vagy miért nem
7 1, 4 | miért nem jő fel, ha mégis ő? - Vagy úgy jó, hogy nem
8 1, 4 | hogy nem jön - mit tenne ő nálam? (Kendőjét leejti.)
9 1, 5 | férjem jönne, s ön itt! - Ah, ő férjem, Taranto.~TARANTO~
10 1, 6 | kellene neveznem, mert hisz ő Nápoly leggazdagabb embere.~
11 1, 6 | elrabolta.~ENDRE~Értlek, ő elcsábítá anyádat, s elhagyá.~
12 1, 6 | volna csak választania, de ő megunta mindennapi kéjhölgyek
13 2, 1 | fájdalmasan)~És mindennek vége, ő nincs többé. Óh, ég! Ha
14 2, 1 | az ifjúság, de Istenemre, ő rossz nem lehet. Vannak,
15 2, 1 | szüksége anyja áldására, fiam, ő megvetné azt.~(Mindketten
16 2, 2 | férje.~ÁGNES~Igen, mert ő, mint hallám, Martel Károlytól
17 2, 2 | azután, hogy ne törődjék ő ezekkel, bízza azokat hű
18 2, 2 | azon, ha tetszik?~ARTÚR~S ő mindjárt elfogadá ajánlatom?~
19 2, 2 | menni készülék.~ARTÚR~S ő?~CABANIS~Mit tesz az asszony,
20 2, 2 | az asszony, ha nem kérik, ő kér.~ARTÚR~Köszönetemet,
21 2, 3 | királyné hibázik.~JOHANNA~Ő már fog is hibázni körünkből.
22 2, 3 | anyádat, Sancha királynét, ő tégedet a - - -~JOHANNA~
23 2, 3 | Hatalmamnak vége.~TARANTO~Menjen ő csak, akkor ön egészen enyém.~
24 2, 4 | tetszett menni, azért már ő eleget élt.~ENDRE~E szókat
25 2, 4 | ezek nem a te gondolatid, ő, ki életét gyermeke boldogítására
26 2, 4 | keble megreped.~JOHANNA~Nem, ő ezt nem fogja látni.~ENDRE~
27 2, 5 | anyját a fogadásra?~ENDRE~Ő öltözni ment.~ERZSÉBET~Nem,
28 3, 2 | Második jelenés~ENDRE~Ő elment, megfoghatatlan,
29 3, 3 | át, az boldog lesz, hisz ő csak egy perccel siet előre
30 3, 3 | meg, atyámat feladni. Ah, ő atyám, mit is véthetett
31 3, 3 | véthetett neki Endre, hisz ő oly jó, ő néki nem véthetett.
32 3, 3 | neki Endre, hisz ő oly jó, ő néki nem véthetett. De te
33 3, 4 | lehelleni vétket és halált, ő ember, ő szabad lesz. Jőj
34 3, 4 | vétket és halált, ő ember, ő szabad lesz. Jőj Endre,
35 3, 4 | és mondom, nézd atyádat, ő szabad, mint bárki más,
36 3, 4 | azt néki tudni nem szabad, ő jó, ne tudja meg, mi ördög
37 3, 4 | ördög vagyok. De csitt, ő közelg. Csendesen jő, térdei
38 3, 4 | meggyilkolám! (Lerogy.) De ő csak alszik, csókommal ébresztem
39 4, 1 | igen, a királyné - hisz ő bizonyosan fogja tudni,
40 4, 1 | szüksége felségednek és ha ő nem találja.~ENDRE (szavába
41 4, 1 | ember, ki tudván, hogy az ő órája jár egyedül jól, nyakasul
42 4, 2 | szavamat vissza nem vonom, ő szabad.~RÓBERT (menve)~Óh,
43 4, 2 | de ide hát az oklevelet, ő mától udvari káplánom. (
44 4, 3 | beszél, Gillet álbarátod, ő tud mindent, s elárul, igyekezz
45 5, 1 | jár fel és alá.)~DURAZZO~Ő teszi az első lépést a békülésre.
46 5, 1 | első lépést a békülésre. Ő csak a bizalmatlanságot
47 5, 1 | érdemeltem.~ÁGNES~A király írt, ő megbocsájt Mária elszöktetéséért?~
48 5, 1 | bűnök lélekölő súlyát.~ÁGNES~Ő megbocsájt, s én pirulva
49 5, 1 | felett győzelmét ünnepelendi, ő is sírba száll.~DURAZZO~
50 5, 2 | jő? Philippa? Mit akarhat ő itt? - (Philippa jő.)~PHILIPPA~
51 5, 2 | szerelmét vadászva, míg ő barátságának árnyába fogódzik,
52 5, 2 | barátságának árnyába fogódzik, ő hitét kacagva, trónját s
53 5, 2 | PHILIPPA~Én ismétlem tehát, ő áruló!~GILLET~Hah! Ide is
54 5, 2 | PHILIPPA~Gyilkos! - Királyom, ő elárul!~GILLET~Pokolra tehát
55 5, 2 | ENDRE~Gilletem! (Gillet el.) Ő elment - oly őszintén, oly
56 5, 2 | magasztosan szólt, nem, ő nem lehet árulóvá, az árulás
57 5, 2 | képzetem elébe sötét ábrázatok, ő megölte Philippát, Philippa
58 5, 3 | Johanna alva látszik. ) Ő alszik, arcán a boldogság
59 5, 3 | arannyal váltatik meg, de ő biztosnak érzi magát, hisz
60 5, 3 | Megijeszt-e e gyermeki játék, ő meg volt etetve. - Fel,
61 Inf | boldogtalanok.~A kutyának az ő fogta nyúlból egy csontot
|