Felvonás, jelenés
1 1, 1 | kedve életével nem vetné azt oda egy percért, mely az
2 1, 1 | boldogság virági. Emelje azt óriási karokkal, ki boldogítni
3 1, 1 | ÁGNES~Én, anyád mondom azt, egy gyönge asszony! Vagy
4 1, 1 | Szereteted ragad el, anyám! Mert azt hiszed, hogy boldog csak
5 1, 3 | herceg! Az Istenért, még azt hinné a reám bízott trón,
6 1, 3 | ugy-e bár, ki is merné azt szentségtelen kezekkel háborítani.~
7 1, 3 | kajánság kígyója rontá el azt, mert hisz az ember volt
8 1, 3 | De megtagadja tőled ő is azt helyettese által a földön.
9 1, 3 | az ég siket lett.~BARÁT~Azt is, fiam, a szent ügy érdekéből.~
10 1, 4 | boldogtalannak érezni.~JOHANNA~Azt nem, Philippa, de oly hosszúk
11 1, 4 | emlékezel? - S Taranto fölemelte azt, és én mosolyogva elfogadtam;
12 1, 4 | mondott, nem tudom, csak azt, hogy sokat ásíthatám.~PHILIPPA~
13 1, 4 | egyszemű vőlegényhez.~JOHANNA~Azt nem Philippa, ő férjem,
14 1, 4 | ha! Különös kívánat, hogy azt, mit magunk elvetünk, más
15 1, 4 | elég tágassá, ne tegyük azt magunk tömlöcévé, s nem
16 1, 4 | ősz szakállú bölcs tehát azt tartá, hogy a bizalmatlanság,
17 1, 5 | voltam szerencsés felemelni azt.~JOHANNA~Azt nem mondám,
18 1, 5 | szerencsés felemelni azt.~JOHANNA~Azt nem mondám, Taranto.~TARANTO~
19 1, 5 | hirtelenkedésemért, tulajdonítsd azt az anyai szeretetnek. Philippa
20 1, 5 | töltöttük-e időnket, mint azt imákkal tettük volna?~JOHANNA~
21 1, 5 | bánatunkat, könnyebben viseljük azt megosztva. ~(Pamlagra ülnek,
22 1, 5 | és jó barát, herceg, ki azt mondja, hogy semmi sem veszett
23 1, 6 | mégis volna kincs, mely azt tehetné, egy deli leányka,
24 2, 1 | áldására, fiam, ő megvetné azt.~(Mindketten eltávoznak.)~~
25 2, 2 | CABANIS~Haszonleső pór! Azt tudtam, mert szükségeim
26 2, 2 | tisztelendő atyám!~RÓBERT~Azt is, Philippa asszony, ha
27 2, 2 | Az Istenért!~CABANIS~Hát azt hiszi talán, hogy a legerényesebb
28 2, 3 | de majd megaranyozom én azt, ha jó barátok maradunk.
29 2, 4 | JOHANNA~Miért hányod tehát azt szememre? Ha Sanchának klastromba
30 2, 4 | szem előtt és színleljem-e azt, mit kebelem nem érez? Óh,
31 2, 5 | gyermekid szeretete?~ERZSÉBET~Azt jelenté talán a bohóc általi
32 3, 2 | nincsen keserv, ízlelnők-e azt, ha ebben nem fogamznék.~(
33 3, 3 | egy érzés keblemben, mely azt súgja, hogy emberré alkottatám. -
34 3, 4 | váltád szabadságodat atyám, azt néki tudni nem szabad, ő
35 3, 4 | ország szűk volt hatáskörül, azt megnyugtatja egy ölnyi sír.
36 4, 1 | ENDRE~De megvallom, én azt tartom, a férfi nem álmodozni
37 4, 1 | édes társaloghatni.~ENDRE~S azt hiszi ön, hogy társaloghat
38 4, 1 | életdús tetterő levált, azt hiszi, hogy érzi őket, ha
39 4, 1 | figyelmet gerjeszt.~ENDRE~Azt teszem, mit rendelni méltóztatik.~
40 4, 1 | végigmegyek az utcán, s azt mondják az emberek, ím ez
41 4, 1 | mert földi szépség élteté azt; most lepte égi lesz, merész,
42 4, 1 | divat ellenére sem hiszem. - Azt mondja a gaz fiú, hogy bizonyos
43 4, 1 | tekinte szét látkörén és azt hivé, hogy ily magasra senki
44 4, 3 | rohannak.)~CABANIS~Megmentém, azt mondja, királyát s e kis
45 5, 1 | fájlalja, barátjának nevezi azt, ki őt elárulá! - Anyám,
46 5, 1 | hatalomra lépe, minthogy azt hidegvérrel nézhetém, oly
47 5, 2 | Vajh mi örömmel tenném azt. - De nem, én nem zúgolódom
48 5, 2 | Philippa!~PHILIPPA~Királyom, azt hiszi-e, hogy e kebelben
49 5, 2 | lecsendesítni őket, s te megölted azt, kit hozzád könyörgeni küldtem. - (
50 5, 2 | Róberttel el.) Bűnhődjék, azt mondá, az áruló, s hát áruló-e
51 5, 3 | Mondják, királyom.~ENDRE~Én azt nem hiszem, mert az újonnan
52 5, 3 | az emberek megjegyeztek, azt tudom kerülni. Jó éjszakát. (
53 5, 3 | körül van. El véle, el, vagy azt hirdesse-e a világnak, hogy
54 Inf | barátságban nem hisznek, s mégis azt mondják a gazok: Oh, hisz
|