Felvonás,  jelenés

 1  1,  1 |           megvetné kívüled - van-é oly pulya, ki fösvény kedve
 2  1,  2 |       szavakba, melyek érzeteimnek oly elégtelen tolmácsai. (A
 3  1,  4 |      JOHANNA~Azt nem, Philippa, de oly hosszúk most a napok, én
 4  1,  4 |      irigylem őt.~PHILIPPA~Hogyan? Oly ifjan gyémántüregbe lezárva,
 5  1,  4 |          volna a kegyetlennek. Óh, oly férfi rabszolgálójául szörnyű
 6  1,  5 |   tekinténk, s szerelmünk csillaga oly szépen ége, mint ma, míg
 7  1,  5 |            az imádságot megosztani oly édes, mondá próféta.~SANCHA~
 8  1,  5 |            annyiszor édesebb, hogy oly irigyen kell őrzenünk az
 9  2,  1 |            hagynál-e minket, midőn oly szükségünk van szívre, mely
10  2,  2 |            eszénél.~DURAZZO~Nem is oly könnyen jönne zöldágra,
11  2,  2 |         elme, mely első alkalommal oly balgatagul viseli magát.~
12  2,  2 |             ha újra sült családját oly régi család vére megnemesíti,
13  2,  3 |       röviden kérem, az ily dolgok oly untatók.~RÓBERT (olvasva)~
14  2,  3 |          atyám, hogy ily öreg urak oly szenvedéllyel oktatnak.~
15  2,  5 |          vidéki, ragyog-e fölöttök oly édesen a csillagos ég. Szeretett
16  2,  5 |      megtagadtatik.~ENDRE~Ne ítélj oly szigorúan, anyám, (Habozva.)
17  2,  5 |        történet, vak esemény, mely oly szívesen üldi az embert.~
18  3,  1 |       szegzed, jól teszed leányka, oly veszélyes örvényei azok
19  3,  1 |            tavaszt virágoztat, nem oly irigylendő ragyogásáért,
20  3,  1 |      mosolyg feléje, melybe minden oly szépen tükrözi magát. Óh,
21  3,  1 |     tükrözi magát. Óh, de leányka, oly álnokok az emberek, őrizd
22  3,  1 |          csak vázát találja. Pedig oly szép az élet, oly színesek
23  3,  1 |            Pedig oly szép az élet, oly színesek virági, de csak
24  3,  1 |    kebledet. Sírom tehát nem állna oly pusztán s elhagyottan, volna
25  3,  3 |         élet, mi édes élni, ha még oly ifjú a kebel, mi szörnyű
26  3,  3 |           meg, nem volna nap, mely oly édes arccal mosolygna feléje.
27  3,  3 |       véthetett neki Endre, hisz ő oly jó, ő néki nem véthetett.
28  3,  3 |              ím itt leányod. Pedig oly édes az élet, el-el sötét
29  3,  3 |     CABANIS~Az ablakon se nézz ki, oly mérges itt a lég, arcod
30  3,  3 |            feledd atyád parancsit, oly sötét előérzés fogja el
31  3,  3 |            ARSZLÁN~Itt van megint, oly szépen tudja elmondani a
32  4,  1 | Századunkban, hol nincs a léleknek oly hatásköre, hol vagy tespednie,
33  4,  1 |          PETRARCHA~S éppen ezekkel oly édes társaloghatni.~ENDRE~
34  4,  1 |        mondani, szegény Petrarcha, oly nőt énekelt, minőt e föld
35  4,  2 |            szenvedélynek, hogy tán oly férjhez csatlá őt a rideg
36  4,  2 |    Üdvözlöm, herceg.~TARANTO~Ön ma oly korán kelt (Kezet csókol.)
37  4,  2 |             Kezet csókol.) s ismét oly szép, hogy szerényen vonul
38  4,  2 |      JOHANNA~Óh, Taranto! Nem lesz oly irigylendő birtokosa a zsinórnak,
39  4,  2 |             s minket az ég hatalma oly szűk sajkába kárhoztatott
40  5,  1 |          azt hidegvérrel nézhetém, oly ördögi mérget adtam, mely
41  5,  2 |           védelmemet bíztam, pedig oly kínos csatában elesni, ha
42  5,  2 |             Gillet el.) Ő elment - oly őszintén, oly magasztosan
43  5,  2 |           Ő elment - oly őszintén, oly magasztosan szólt, nem,
44  5,  2 |         árulóvá, az árulás nem lép oly bátran, nem mosolyg szemében
45  5,  2 |         két szív, melyet az ármány oly soká ülde, végre megtalálta
46  5,  2 |         mint egykor szebb időkben, oly fellengző ragyogású hajnalt,
47  5,  3 |           nem beszélsz többé tehát oly édes mosollyal, melytől
48 Inf    |         férfival nem versenyezhet, oly lent jár. ~Férje nagyságától