1009-csupa | dacar-felej | felek-homlo | honab-kiser | kisle-menth | mento-rem | reme-tekin | telje-vonta | vonul-zugol
Felvonás, jelenés
1 Inf | első kötetében adta ki (915-1009. l.). Jelenlegi CD-szövegünk
2 Inf | művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetében adta ki (
3 2, 5 | ENDRE~[A kéziratból itt 2 levél hiányzik.]~GILLET~
4 Inf | kézirattárában található, jelzete: 2066 Quart. Hung. 31 levél, címlap
5 Inf | jelzete: 2066 Quart. Hung. 31 levél, címlap hiányzik.
6 Inf | megjelenés: MÖM II. kötet, 718-721. l., szerk. Halász Gábor):~
7 Inf | megjelenés: MÖM II. kötet, 718-721. l., szerk. Halász Gábor):~
8 Inf | első kötetében adta ki (915-1009. l.). Jelenlegi CD-szövegünk
9 Inf | dráma archaizmusait, az -a, -á, -e, -é jeles múlt és az -
10 1, 4 | Johanna hálóterme, jobbra ablak és ajtó. Pamlag, virágok,
11 1, 2 | s a szalmavityilló szűk ablakán is tekintsen bé a szokatlan
12 2, 5 | hogy kíséretemre az udvar ablakiból szemét dobatott?~ENDRE (
13 5, 2 | tolakodtok képzetem elébe sötét ábrázatok, ő megölte Philippát, Philippa
14 4, 1 | megszűnik. Johanna az ifjúságot ábrázolja, Taranto mint Vulcan, Gillet
15 5, 1 | DURAZZO~Nem, áldásodat ne add anyám! Átokká válnék az
16 5, 2 | szolgáknak hivatják magukat, hogy adniok ne kelljen, s ez álarc alatt
17 2, 2 | CABANIS~Maradjon véle tehát adós a gróf, én csak irántai
18 4, 3 | köszönhetünk, de nem is maradtunk adósok.~GILLET~Sok bűnök súlya
19 2, 3 | kincsekkel, melyeken az adózók véres verejtéke tapad? Gyalázatos!
20 5, 2 | Aversába, fényes vadászatot adunk ott s egy nemzet színe előtt
21 3, 3 | újra felmosolyg, amott az Aethna csúcsán küzdésben áll az
22 3, 4 | fölött ünnepli győzelmét, afelett, ki jobb, több akart lenni
23 4, 1 | fejét a tisztelet ciprus ága s a szerelem rózsái.~JOHANNA~
24 Inf | egykori társai most messze ágaztak. Az udvari cselek közt balga
25 2, 3 | Klastromba vonult, mint agghoz illő, az égnek szentelendő
26 2, 4 | bosszúját hívja fel.~JOHANNA~Az aggság szeszélyes, sajnálom őt,
27 4, 1 | kikelt hernyójából a magas ágon, büszkén tekinte szét látkörén
28 5, 2 | elzárta királyom, talán agyrémekkel tölté el képzetét, hogy
29 1, 3 | ártatlanságnak; szívesen is ajándékoz, ha a költséget más viszi -
30 4, 1 | kiforrt. Az érzés szent ajándoka az égieknek, mert általa
31 4, 2 | művet még szebb kezektől ajándokul nyerendi.~JOHANNA~Jegyajándokul
32 2, 2 | ARTÚR~S ő mindjárt elfogadá ajánlatom?~CABANIS~Elszörnyedt, halált,
33 4, 1 | munkát hazájok zsarnokának ajánlja.~(Elvonulnak, Philippa Johannával
34 4, 1 | csontváz, melynek bíbor ajkai, igéző keble lerohadtak,
35 1, 2 | meg a tömlöcök jól elzárt ajtaja, a megbékélt ellenek testvérileg
36 1, 6 | szörnyen lakolsz. (Johanna ajtajához siet.)~CABANIS~Egyszer panaszkodám (
37 1, 6 | Hatodik jelenés~~(Philippa az ajtónál, Endre jő a kert felől.)~
38 1, 3 | hiszek Istenben, hogy a szent akarathoz meg nem tagadandja malasztját.~
39 1, 4 | érdekelném, ki volna az, ki hinni akarna velem egy elrepült korány
40 4, 1 | hálátlan tanítás az úgy akarni tanítani, hogy félretéve
41 5, 2 | JOHANNA~Ah, Endre, el akarsz-e veszteni minket, nem akarod-e
42 2, 4 | Johanna, tudom én, mint akartak ők téged elcsábítani, a
43 5, 1 | Igen, Durazzo! Én fel akartam szentségtelen kezekkel bontani
44 3, 2 | ebekkel - éljen Olaszország - akasztófára a bitor királlyal - a földönfutóval.
45 1, 5 | PHILIPPA~Ha! Ha! Éljen aki él, ráérünk imádkozni, ha
46 3, 5 | lenyom. De Istenemre, ha aláássák a királyi tornyot, ledűl
47 3, 4 | nemzedékek bukásodat, s mi alacsonyan fekszik az, de még egyszer
48 5, 3 | atyám, te tudsz ugyebár két alakban megjelenni?~RÓBERT~Hogyan,
49 1, 3 | ez összefont érdekekből alakíts káoszt, melyből én magamnak
50 3, 1 | Mi kedves név ily szép alaknak - te elpirulsz, te szemed
51 2, 1 | mint máskor. S ha egy világ alámegy, talán akkor is örök egyformasággal
52 5, 2 | mert tudnám barátságod alapját. De Istenemre, Philippa,
53 5, 3 | Róbert, Taranto tőrrel s két álarcos a selyemzsinórral.)~TARANTO~
54 4, 1 | tarka vegyületben, többen álarcosan, s a tánczene éppen megszűnik.
55 2, 2 | eszközölhető tervünk?~ÁGNES~Egy álarcosbált rendezünk el, te őt elragadod;
56 2, 5 | Külnyomok azok, király, Gillet alattok a régi maradt.~(Ágnes és
57 2, 4 | rabszolgálónédat nem kellene ily alávalóul gyanusítanod.~ENDRE~Hallgass
58 4, 3 | midőn a pokol beszél, Gillet álbarátod, ő tud mindent, s elárul,
59 2, 1 | Néki nincs szüksége anyja áldására, fiam, ő megvetné azt.~(
60 5, 1 | Végáldásomat, fiam!~DURAZZO~Nem, áldásodat ne add anyám! Átokká válnék
61 2, 1 | tűrted az agg szeszélyeit, s áldásom érte reád.~ENDRE~Kedves
62 2, 1 | Köszönöm anyám, de engedj, hogy áldásomat Johannámmal megosszam.~SANCHA~
63 3, 1 | SANCHIA~Királyom!~ENDRE~Áldást kívánnék reád a kegy istenétől,
64 5, 3 | szerelmemért? Melynek üdvömet áldozám fel? Kárhozatot váltottam-e
65 1, 4 | bírt volna bűvszerével, ha áldozatául esett volna a kegyetlennek.
66 5, 3 | kacagsz fel, Taranto, mint áldozatja felett a pokol.~TARANTO~
67 5, 3 | beléje s véres lakomát ül áldozatjain. - Vitéz urak, keressük
68 3, 3 | Isten, én kész vagyok az áldozatra, néki halni nem szabad,
69 4, 1 | Mit, a harcok istene is áldozik a kegy - isteneknek?~GILLET~
70 4, 1 | néven, ha a virág napnak áldozza illatát, melytől életet
71 3, 1 | Vonulj vissza az udvar álfényű köréből, vonulj a zárda
72 2, 3 | a békés polgárok nyugton alhassanak, ki sohasem virraszta másképp,
73 2, 2 | Alkalmasnak, óh, Istenem! Ki lenne alkalmas, ha ön nem. De ellenben
74 2, 2 | használni kell tudni csak az alkalmat, melyet mindenkinek ád a
75 2, 3 | mód útból takarítani az alkalmatlant, mint fészkébe küldeni sergekért?~
76 1, 6 | meggyaláztad, ki minden alkalomkor nemzetemet csúffá teszed.
77 2, 2 | magasztalt elme, mely első alkalommal oly balgatagul viseli magát.~
78 5, 2 | sok munka vár reám még alkonyatig. -~ENDRE~Gilletem! (Gillet
79 5, 2 | legalább nyugodt és tiszta alkonyatot. Ah, a remény sugára az
80 2, 4 | a cselszövő udvar, mint alkot magának romjain hatalmat,
81 1, 4 | elvetünk, más térítse meg! Nem alkotá-e az ég e földet elég tágassá,
82 4, 1 | De vannak, kik önmaguknak alkotnak világot s ezek azok, kiket
83 1, 3 | atyám! Ő nékünk egy édent alkotott, szépet és dicsőt, hogy
84 3, 3 | azt súgja, hogy emberré alkottatám. - Szabadságot, herceg,
85 1, 4 | Hisz épen ezek számára van alkotva e tan, kiktől, ha mindent
86 2, 2 | Tarantohoz)~Úgy, tehát áll az alku.~TARANTO~Becsületemre.~ÁGNES~
87 3, 3 | boldoggá.~TARANTO~Hogy áll alkunk, Cabanis?~CABANIS~Szavamat
88 Inf | elbújással.~A nő ügyel, hogy szép állásban legyen, mikor meghal. (Sámson-Nápolyi
89 2, 5 | Nem, Endre! Te habzol, te állásodat takarni igyekszesz, óh,
90 3, 2 | vehetnénk tőlük, kiknek az állati életnél egyebük, mit veszteniök
91 5, 3 | neve, melynek ellent nem állhatok. (Ajtót nyit.) Jöhetsz,
92 1, 2 | olajággal s őrül a had istenét állítom oldalához. Hogy míg amaz
93 4, 2 | Johanna! Ön Isten, sokáig álltam tekintetétől várva életet
94 4, 2 | nem érzi-e keble, mi közel állunk a pillanathoz, mely vagy
95 3, 1 | melyben felretten édes álmaiból, lehullnak ékei, borzadva
96 3, 1 | legszebb ékétől.~ENDRE~Bár szép álmaid holtig kísérjenek, bár szentségtelen
97 Inf | Éva is mosolyogva adta az almát.~"Taranto, tudsz-e szeretni?
98 4, 1 | boldog, szép álmokat lehet álmodni a fergetegtől hányatott
99 3, 4 | szemem elébe. - De, én nem álmodok, ez kezem, ez fejem. - Óh,
100 1, 5 | TARANTO (a kendővel jő)~Mint álmodom az esetet, mely az édes
101 3, 4 | megcsalni, s a halhatatlanságról álmodott, ha, ha! Mi nyugalmasan
102 4, 1 | azt tartom, a férfi nem álmodozni lőn, erős karokkal kell
103 4, 1 | ember csalódva boldog, szép álmokat lehet álmodni a fergetegtől
104 2, 3 | hadsereget küldendő.~ÁGNES~Úgy álmom elveszett.~RÓBERT~Hatalmamnak
105 4, 1 | hírnökeként sokáig üldöz az álmos nép, ezek azok, kiknek teremtésükön
106 1, 1 | volt, anyám! Kár, hogy az álmot ébredés szokta követni. (
107 5, 3 | újonnan született ember álnoknak nem születik. (Díszjeleire
108 3, 1 | magát. Óh, de leányka, oly álnokok az emberek, őrizd szerelmed
109 2, 3 | Lehetséges! - Királyné, nem álom-e ez?~(Mind leülnek.)~JOHANNA~
110 4, 2 | beavatta, s félek, hűsége csak álszín, lép, melyre a könnyen hívőket
111 5, 2 | hívő népcsoportot, éltedet általam veszélyeztetni hazudta,
112 2, 5 | Azt jelenté talán a bohóc általi üdvözöltetés.~ENDRE~Hidd
113 1, 5 | szobádból, ez nem illik. Általján sokat engedsz meg magadnak,
114 5, 3 | nem, nem, ki így képes aludni, az vétkes nem lehet. -
115 5, 3 | kárpitot fölemeli, Johanna alva látszik. ) Ő alszik, arcán
116 Inf | vagyunk. Csalják egymást, alvással, elbújással.~A nő ügyel,
117 1, 2 | Johannát, szeretett unokámat, ama harci nép, a dicső magyar
118 1, 5 | leányom, Isten veled.~PHILIPPA~Amen.~JOHANNA~Jó éjszakát, anyám. (
119 1, 3 | vagyok e bűntől.~TARANTO~Ámen! De itt az az imádság keveset
120 4, 1 | mégis a lovakhoz.~RÓBERT~Amennyit annyit, még iskolaéveimből.~
121 2, 3 | áldozat napja elérkezik. Ah! S amint látom, asszonyságok is!
122 1, 2 | buzgó imával - mert csak az amit Istenben kezdénk, végződhetik
123 3, 3 | gyönyörű regg újra felmosolyg, amott az Aethna csúcsán küzdésben
124 1, 6 | végeznénk mi az olasz cinegékkel amúgy magyarosan. De itt hazánk
125 Inf | e, -é jeles múlt és az -and, -end jeles jövő időket,
126 1, 4 | székeinkben könyveinkre andalogjunk, óh, szörnyű, szörnyű! Mondd
127 1, 1 | karokkal, ki boldogítni tud anélkül, hogy boldog legyen, mert
128 5, 2 | királyom, a könyörület angyala szállott kebelembe, fájt
129 1, 2 | teszem, mert trónjára a béke angyalát ültetem olajággal s őrül
130 3, 3 | hogy kebled tisztasága angyalként tűnjön fel előttem e romlott
131 1, 4 | Philippa, ily boldogok csak angyalok lehetnek az égben.~PHILIPPA~
132 4, 1 | mint angyal éneke, mert angyalt zeng, önt, királyné.~JOHANNA~
133 5, 2 | az emberektől. Óh, vagy annyira süllyedtem-e már, hogy e
134 1, 5 | ez üdv pillanatban, mely annyiszor édesebb, hogy oly irigyen
135 1, 2 | egy drága honból, mely annyiszorta kedvesebb előttem, mentől
136 2, 5 | bizalmadra, ha nem nekem, anyádnak.~ENDRE~[A kéziratból itt
137 5, 1 | Te elborzadol, elfordulsz anyádtól, ki érted játszotta el üdvét!
138 1, 5 | Philippa, hogy meghazudtuk anyámat - az szörnyű bűn.~PHILIPPA~
139 1, 1 | Istenemre! Durazzo csak anyától hallgatá ezt végig. Vagy
140 2, 1 | SANCHA~Néki nincs szüksége anyja áldására, fiam, ő megvetné
141 2, 5 | tartá-e méltónak férjének anyját a fogadásra?~ENDRE~Ő öltözni
142 1, 2 | csendháborítóénál. Ím, szép apák! Közelít a nap, melyben
143 Inf | névtől sem visszaborzadó nő. Apjának is elmondja szerelmét. A
144 1, 2 | míg amaz a béke virágit ápolja, ez férfi erővel őrizze
145 1, 1 | melyen keresztül őrökkel s apródokkal ellátott csarnokba nyílik
146 Inf | a legkomolyabbakról női apróságokra megy át. - Bűntársait kijátszhatni
147 3, 3 | hazáját. Szabadság üdvöm ára.~TARANTO (kezet adva)~Legyen
148 2, 2 | CABANIS~Ah! Hisz még urának aranya is a szolgát nyomja csak,
149 4, 1 | jósolok önnek.~DURAZZO~Ha aranyat nyújtok vele, ugye, de lássuk
150 4, 2 | adjátok vissza emberek, itt aranyatok, melyet pazaroltatok reám,
151 1, 4 | imént beszéltem?~JOHANNA~Az aranyhajú hercegasszonyról? Kit egyszemű
152 2, 3 | nagyravágyó ember, ennek egy aranylánc, és emberemmé lesz, ezennel
153 5, 2 | vezérle, ha volna kincsem, aranyom, odaadnám, mert tudnám barátságod
154 1, 1 | kettes trón, mellette két aranyozott karszék s több sorba helyezett
155 4, 1 | melyet személyesít, csak kéjt áraszt körében, hol ön van, onnan
156 2, 5 | zúga el nyom nélkül férfias arcaidon.~GILLET~Külnyomok azok,
157 1, 2 | súlya alatt elhamvadtak arcaim, s mint vészsújtott fenyű,
158 2, 1 | könnyen leszáradnak azok arcainkról. Míg a kidőlt geréb helyét
159 5, 3 | alva látszik. ) Ő alszik, arcán a boldogság mosolya ég -
160 3, 3 | volna nap, mely oly édes arccal mosolygna feléje. Óh, Isten,
161 Inf | Természetesen nem javítottuk a dráma archaizmusait, az -a, -á, -e, -é jeles
162 3, 3 | ki, oly mérges itt a lég, arcod rózsáit lefonnyasztaná.
163 5, 2 | portömeget magasra vezérlé. - Arcodon a halál sápadása leng, te
164 3, 4 | súly nehezedik. El-el sötét arcok, nincs többé, ki ebként
165 5, 3 | veszel tőlünk a változó arcú szerencsével, te is elhagysz. (
166 Inf | Vívni szép, de csellel, ármánnyal, kín.~Jó keresetük a susogóknál,
167 5, 2 | megveti. El, el tőlem pokol ármányaiddal, - el szemem elől, hogy
168 5, 2 | vadászva, míg ő barátságának árnyába fogódzik, ő hitét kacagva,
169 2, 3 | minden kiviláglik. Te ön árnyadban nem látod a kígyókat, melyek
170 3, 1 | széled el a hízelgők serege, árnyként a királyi nappal, míg a
171 3, 3 | bűntudat terhelné az ez áron hosszabbá nyújtott életet,
172 3, 1 | kegy istenétől, de néked arra szükséged nincs.~SANCHIA~
173 3, 1 | átköltözék egy boldogabb hazába, Arszlánnak mondja meg, - ugye királyom,
174 3, 3 | elrablanák tőle. Ne fogadj senkit Arszlánon kívül, érted kedves leányom.
175 2, 2 | el ön néki, Philippa, mi ártalmasak a szépségnek az ország gondjai,
176 1, 6 | hazánk legdicsőbb leányinál, ártatlanabb a magas fényű csillagoknál.~
177 1, 3 | szolgál villámival a lenyomott ártatlanságnak; szívesen is ajándékoz,
178 2, 2 | én mindég mondtam, hogy Artúrnak több a szerencséje eszénél.~
179 2, 2 | azért választá kegyencéül Arturt.~ARTÚR~Asszony, barátim,
180 5, 2 | ő nem lehet árulóvá, az árulás nem lép oly bátran, nem
181 1, 6 | bárkinek, s torkába verni árulását.~ENDRE~A dologra, vitézlő
182 5, 2 | melyen kibeszélhetném az árulásból, melyen megmenthetném vigasztaló
183 1, 6 | kívánsz, levente?~ARSZLÁN~Az árulkodás, Nagyságos Uram, nem mesterségem,
184 5, 2 | azt mondá, az áruló, s hát áruló-e Gillet.~(Gilletet fegyver-ravatalon
185 5, 2 | Philippát, Philippa szemében is árulónak merte nevezni. - El-el,
186 2, 2 | harci üdvért, ha gyilkoltok, árultok a trónért, vagy zsarnokokat
187 1, 4 | tudom, csak azt, hogy sokat ásíthatám.~PHILIPPA~Jól van, de reménylem
188 2, 3 | sírni nem tudnék?~ÁGNES~Nem asszony-e ön, királyné?~(Endre komolyan
189 2, 2 | megbántott büszkeségtekért, egy asszonyért, - az nem haszonlesés, gróf
190 1, 3 | ünnepélyek sugarát, így az asszonyi udvar miénk; nem megvető
191 1, 3 | melyeket a szőnyeg megül ügyes asszonykéz vezet! Úgy, úgy, zavarok
192 4, 2 | költeni, például, hogy más asszonyság lépett be előtte az ajtón,
193 4, 1 | GILLET~Bocsánat uraim s asszonyságaim, Endre megőrült.~MIND~Megőrült -
194 2, 3 | elérkezik. Ah! S amint látom, asszonyságok is! Óh, hercegné, kit elhagyott
195 4, 1 | királynéjának e fűzér. (Átadja.)~JOHANNA~Mit, a harcok
196 Inf | magát egészen szerelemnek átadó, ezért mindent szenvedni
197 1, 2 | De bátran nézek vissza átélt éveimre, mert bennek egyéb
198 3, 1 | ha többé nem leszek, ha átköltözék egy boldogabb hazába, Arszlánnak
199 3, 4 | e purpur sebek beszélik átkomat. Nézz, nézz le Isten népedre,
200 2, 1 | ENDRE~Óh, anyám! Meg ne átkozd gyermekedet megfontolatlanul,
201 5, 1 | tudja odadni.~ÁGNES~Te máris átkozódol, óh, pedig mi kis részét
202 3, 2 | keserveken keresztül kell átküzdenünk miattok. De mit zúgolódom,
203 1, 4 | taraján és boldogul éltek, míg átküzdött fáradalmikért dicső kárpótlást
204 2, 5 | GILLET~Rajta, rajta csak, átlátom én a cselek egész szövevényét,
205 4, 3 | ki.~GILLET (az írásokat átnézve)~El, el Arszlán, járd be
206 1, 5 | szentek a sírig.~TARANTO (átölelve)~Úgy enyim vagy, egy világ
207 5, 1 | áldásodat ne add anyám! Átokká válnék az gyermekemen. -
208 5, 2 | fájt elárulva látnom önt attól, kinek barátságát erősbnek
209 1, 4 | JOHANNA~Tehát akkor, midőn átvettem a kesztyűm, s kezeink természetesen
210 3, 3 | Másként nem menthetem meg, atyámat feladni. Ah, ő atyám, mit
211 1, 6 | napfény.~ARSZLÁN~S e leány atyja a gonoszok egyike, Cabanis.~
212 4, 1 | megismerése. Cabanis tehát avatott, most tőle kell kitudnom
213 4, 1 | szerint a sírontúli dolgok avatottja is lehetsz.~PHILIPPA~Ezer
214 1, 6 | akarta ízlelni. S mit gondol avval a gazdag, ha kéjperceit
215 5, 2 | fáj, hogy végcsapásodat azáltal küldöd hatalmas ég, kire
216 2, 2 | gyalázatot emlegetett, sírt, azaz megegyezett.~ARTÚR~S te?~
217 4, 2 | életfonalimat, ön sodor azokból kéjt, vagy bánatot.~JOHANNA~
218 5, 2 | egy koldus fiút. - Menj el azokhoz, kik szolgáknak hivatják
219 1, 5 | vagy jót tenni bűn-e? Azonban ha parancsolja, visszahívom
220 2, 1 | számoltatik, egy ember földi báb, élte buborék, mely nyom
221 5, 2 | bíró, mely a győzőt díjazza babérral. (Kürt.) Jól van, jól, én
222 1, 3 | dicsekvő délceg férfiak, mint bábok, melyeket a szőnyeg megül
223 4, 1 | DURAZZO~Philippa! Félre badarsággal, komolyan beszélj.~PHILIPPA~
224 4, 1 | S mit mond a mese?~ENDRE~Badarságot, én nem hiszem, bár híres
225 3, 4 | hisz én a napot öltem meg. (Bágyadtan.) Vagy minden él, minden
226 3, 3 | édesen mosolygna élted minden bája, minden reménye, te lemondva
227 Inf | cselnek Isten sem dacolhat.~Bájaid szűzéi, kedélyed gyermeké.
228 4, 2 | előztem a még következő bajt.~TARANTO~Hogyan?~RÓBERT~
229 2, 2 | mely első alkalommal oly balgatagul viseli magát.~TARANTO~Mit
230 5, 3 | Látjátok! Az ég ítélete szent. (Bámulat, kürtszó.)~JOHANNA~Gyávák,
231 3, 1 | elhagyottan, volna ember, ki bánatkönnyeivel tarka viráglepelt varázsolna
232 3, 1 | vigalmatok közt emésztetni bánatomtól, üldöztetni sötét képektől,
233 4, 2 | sodor azokból kéjt, vagy bánatot.~JOHANNA~Félre mostan negéddel,
234 1, 5 | megáll.)~TARANTO~Nem, nem ne bánatról ez üdv pillanatban, mely
235 2, 4 | Johanna! Hidd el nekem, ők nem barátid.~JOHANNA~Igen különös. Valóban,
236 2, 4 | nem tevéd te, de ők, kiket barátidnak hiszel.~JOHANNA~Miért hányod
237 2, 4 | királynénak nem szabad-e beszélni barátival?~ENDRE~Nem Johanna! Hidd
238 5, 1 | bizalmatlanságot fájlalja, barátjának nevezi azt, ki őt elárulá! -
239 5, 2 | király, találnom, álnok barátjától börtönbe zárva, elhagyatva,
240 5, 1 | Iszonyú. -~ÁGNES~Róbert barátnak, ki veszélyesb hatalomra
241 5, 2 | Johanna megveté a hűtlen barátot.~ENDRE~Valóban első, kinek
242 1, 3 | herceg, a királynak igaz, hű barátra van szüksége, ez az, mit
243 5, 2 | szerelmét vadászva, míg ő barátságának árnyába fogódzik, ő hitét
244 5, 2 | látnom önt attól, kinek barátságát erősbnek hivé a világ örök
245 Inf | ismerjük, rossz faszék. -~A barátságban nem hisznek, s mégis azt
246 5, 2 | aranyom, odaadnám, mert tudnám barátságod alapját. De Istenemre, Philippa,
247 2, 2 | marok ércet kérek; de ha ti barátságot színeltek egy elrablandó
248 4, 1 | Magyarország címere egy bárddal látható, jelenik meg, gyászos
249 1, 6 | is kész vagyok megmutatni bárkinek, s torkába verni árulását.~
250 1, 4 | fejünket.~JOHANNA~Igen ám, de a barnafürtű ifjú mindenható szerelme
251 5, 3 | egyet üt.)~RÓBERT~Le véle bátrak, díjatok elvesz!~ENDRE (
252 1, 2 | szűk ablakán is tekintsen bé a szokatlan öröm.~SANCHA~
253 4, 2 | királyné, őt titkainkba ön igen beavatta, s félek, hűsége csak álszín,
254 1, 6 | iránti hűségből, magyar becsülésből tevénk.~ENDRE~Miért örökké
255 2, 2 | tehát áll az alku.~TARANTO~Becsületemre.~ÁGNES~A herceg mindent
256 3, 2 | elégtételt, hisz a megbántott becsületért mit is vehetnénk tőlük,
257 1, 4 | kijátszására. Ellenben a becsületünkre bízottat szentül kell megőrzenünk,
258 Inf | legyenek boldogok, mert becsülik egymást.~Papi, s női cselnek
259 1, 4 | ily férjhez, letépve egy becsülni nem tudónak hervadni keblén;
260 3, 3 | SANCHIA~Atyám!~CABANIS~Becsülsz, egyetlen e nagy világon,
261 4, 1 | fényt nem űzök, kevéssel beérem, marad elég a lakomákra
262 2, 1 | ezernyi új növény csakhamar befolyja. (Sancha jő jobbfelől.)
263 4, 3 | BELSEJE~(Gillet Cabanist behurcolja, s Arszlán.)~GILLET~Ide
264 2, 2 | kell, hogy Johannám meg ne békéljen férjével, mert akkor többé
265 2, 3 | virrasztani éjeken át, hogy a békés polgárok nyugton alhassanak,
266 5, 2 | Térjetek haza polgárok békességben. Éljen Nápoly! (Lelép.)~
267 2, 2 | elrontani, nem dúl fel egy házi békét, egy ártatlanságot nem szakaszt
268 2, 2 | Természetesen este, hogy a korán beköszönt ráncok ne rontsák el a hatást.~
269 5, 1 | Ő teszi az első lépést a békülésre. Ő csak a bizalmatlanságot
270 4, 2 | én, Taranto! Koronázásába beleegyezett a pápa, óriási léptekkel
271 2, 3 | Jöhetnek. (A gondnokok belépnek.)~JOHANNA~Isten hozta önöket,
272 1, 2 | mely az olasz előtt akar belépni)~Hátra a magyar ebekkel, -
273 2, 4 | frigyet keblemen.~PHILIPPA (belépve)~A pipereasztal készen áll. (
274 Inf | által megkért római pápa, s beleszeret a királynéba.~Endre jó barátja,
275 1, 2 | magyarhoz illő, bizalmam belétek erős, mint Istenben, bizalmát
276 3, 3 | búsan, Sanchia? Máskor, ha beleunva a világ fáradalmas tengerébe,
277 4, 3 | Gillet, vedd irományimat, belőlök minden kiviláglik. Végrendeletem
278 4, 1 | habjaival megrengeti keblünk belseit.~PETRARCHA~E szókkal, királyom,
279 4, 3 | Harmadik jelenés~KÁPOLNA BELSEJE~(Gillet Cabanist behurcolja,
280 3, 1 | felvonási nyitott csarnok, belülről zene s örömrivallások hallatszanak.
281 2, 2 | mellyel gyalázatos hivatalom bélyegez. De a szolga örülhet ennek
282 1, 1 | képezi, magas boltozatú bemenettel, melyen keresztül őrökkel
283 1, 5 | lábon áll, tanácsosabb lesz bemenni. Ily ügyeket közbenjáró
284 5, 2 | szeretném átkos véreddel bemocskolni tettem tisztaságát.~PHILIPPA~
285 5, 3 | Endre vére tapad ruhádon, bemocskolsz.~TARANTO~Ha, ha, ha! Nem
286 1, 3 | legyek első, ki hódolatomat bemutatom. (Féltérdre ereszkedik.)~
287 1, 2 | vissza átélt éveimre, mert bennek egyéb könnyeket nem találok
288 1, 4 | virágok közül.)~PHILIPPA (beszédét folytatólag)~Elrablott kedvesével
289 5, 2 | Philippa bár kevésbé ékes beszédű, hűbb barátja mégis magasztalt
290 2, 2 | Philippa s Róbert barát beszélgetésbe mélyedve jönnek, külön csoportozatot
291 3, 4 | örül, csak e purpur sebek beszélik átkomat. Nézz, nézz le Isten
292 4, 1 | Félre badarsággal, komolyan beszélj.~PHILIPPA~Ismétlem jóslatomat,
293 2, 2 | sokat tehet a királynénál, beszélje el ön néki, Philippa, mi
294 1, 4 | s mit megvet a férfi. - Beszéljünk másról, mi szép est a mai,
295 4, 2 | igazság, melyről annyit beszélnek a kábák; kedvcsapongás,
296 5, 3 | égben?~TARANTO~Miért nem beszélsz többé tehát oly édes mosollyal,
297 1, 4 | hát regém, melyet imént beszéltem?~JOHANNA~Az aranyhajú hercegasszonyról?
298 3, 5 | mely megérteni nem bírt. (Betakarja.) Van egy mértéke, Gillet,
299 2, 2 | Szerencse.~TARANTO~Esdeném, hogy betérjen.~ARTÚR~Ím itt van a magasztalt
300 1, 6 | volt, ki anyám gunyhójába betért, s mit akarhat mást az úr,
301 3, 1 | ég is buzgó imákra örök betűin s ön, király, nem hallgatand
302 3, 4 | Negyedik jelenés~(Fákkal beültetett sétatér, kápolnával a színfenéken,
303 2, 2 | ARTÚR~Szólj Cabanis, hosszú bevezetés után szóltál-e a dologhoz,
304 1, 5 | tetszik! (Taranto Johannát bevezeti.) Philippa, te őrködsz,
305 2, 2 | Én megragadnám üstökét s bevinném. (Nevetés.) Lám, ebben áll
306 2 | székek, a trón feketével van bevonva, mindinkább távozó gyász-zene.
307 1, 5 | mosolyg felém, a hajnal bíborán első csókjainak emléke él.
308 1, 1 | melyekben fiaim vállait bíborpalást borítá, s parancsira egy
309 5, 2 | kelljen, s ez álarc alatt bíbort viselnek. Isten veled, Philippa!~
310 2, 2 | szeszélyeivel kell őt tudni bilincselni.~ÁGNES~Miféle készületek
311 3, 1 | értelek, egy boldogabb bírja kebledet, melynek üdvét
312 3, 1 | világnak szenvedéseit hordani bírnám, hogy lenne mindenki boldog
313 1, 4 | kik minden mozdulatomat bírói szigorral lesik.~PHILIPPA~
314 1, 1 | vádolsz anyám, mellyel nem bírtam; Istenemre! Durazzo csak
315 1, 2 | valósíthassam. - Te legdrágább birtokodat bíztad reám, kedvesebbet
316 4, 2 | Nem lesz oly irigylendő birtokosa a zsinórnak, a halál jegyajándéka
317 2, 3 | gazdag uzsorásnak, zsaroló birtokosnak zsebébe van? Ha, ha, ha,
318 1, 1 | tiéd, melyet most idegen bitorol. Ne irigyeld őt, anyám,
319 2, 5 | nyomja. Óh! Kinek lenne joga bizalmadra, ha nem nekem, anyádnak.~
320 1, 2 | őrjei, mint magyarhoz illő, bizalmam belétek erős, mint Istenben,
321 2, 3 | Önnek hűségében helyzem bizalmamat, Provence-i kormányzó úr.~
322 1, 4 | öröminket megossza, melybe bizalmasan hajthatnók gondülte fejünket.~
323 5, 2 | Te megtörted a határtalan bizalmat, elküldéd a népet, mely
324 1, 2 | belétek erős, mint Istenben, bizalmát magyar fejedelem nem vonta
325 1, 4 | tehát azt tartá, hogy a bizalmatlanság, az őrizet jogosítnak annak
326 5, 1 | lépést a békülésre. Ő csak a bizalmatlanságot fájlalja, barátjának nevezi
327 5, 2 | óriási erő s rendületlen bizalom győzhet.~ENDRE~Te merő titok
328 5, 3 | csábítói rosszak, ismérjük a bizgatókat, ők lakolni fognak. Hódoljatok
329 5, 3 | TARANTO~Nem, nem Johanna, te bizgattál fel, te voltál a bűnös. (
330 5, 3 | midőn kinézted áldozatul. És bízhatok-e benned egészen, ki szent
331 5, 2 | kulcsa a sötét jövőnek, de én bízom beléd - szívedet csak az
332 4, 1 | Azt mondja a gaz fiú, hogy bizonyos városban, melynek minden
333 3, 1 | leányka.~SANCHIA~Úgy tehát bizonyságul annak, hogy nem egészen
334 1, 4 | Ellenben a becsületünkre bízottat szentül kell megőrzenünk,
335 1, 2 | Te legdrágább birtokodat bíztad reám, kedvesebbet a trónnál,
336 2, 3 | nem hágy engem, hol lelnék biztosabb helyet, mint önnek oldalánál -
337 5, 3 | arannyal váltatik meg, de ő biztosnak érzi magát, hisz hű jobbágyi
338 2, 2 | hogy ne törődjék ő ezekkel, bízza azokat hű szolgáira, kik
339 3, 1 | hisz felőlem, de meg kell bocsájtanom szenvedésiért.~ENDRE~Köszönöm,
340 5, 1 | frigybe vonj. - Óh, Endre, bocsánatod jobban fáj, mint bosszúd
341 1, 5 | SANCHA~Úgy kedves leányom - bocsáss meg hirtelenkedésemért,
342 5, 1 | mindent, mit vétél ellene - bocsássa meg az ég, de valld meg,
343 5, 2 | Köszönöm, Endre, megmentettél a bódultvérű tömegtől. - Viszonlátig
344 5, 2 | melynek egy ország szűk börtönűr volt. - Óh, ha egy oroszlán
345 2, 5 | ERZSÉBET~Azt jelenté talán a bohóc általi üdvözöltetés.~ENDRE~
346 3, 1 | Sanchiám! Tudnál-e egy boldogabbat határtalanul, hűn s örökké
347 1, 2 | örökül esett. - Legyetek boldogak és boldogítsatok.~ENDRE (
348 1, 2 | oldalához. Hogy míg amaz hon boldogít, ez Nápoly dicsőségét harctéren
349 2, 4 | gondolatid, ő, ki életét gyermeke boldogítására élte át, most kitaszítva
350 5, 2 | pénzem is; nincsen hatalmam boldogíthatni egy koldus fiút. - Menj
351 3, 1 | volna a nő, királyom! Ha nem boldogítna szerelmével, nem ezért lőn-e
352 5, 1 | penészlik. Lemondok róluk egyig, boldogítsanak mást, ki lelke nyugalmát
353 1, 2 | Legyetek boldogak és boldogítsatok.~ENDRE (megindulva)~Atyám!
354 1, 3 | Isten akart, mint ember boldogítva teljesíteni.~BARÁT~Boldoggá
355 1, 6 | negyed, mily rohanó perc a boldognak, egy század annak, kit boldogsága
356 3, 3 | s lelked felemelődik a boldogokhoz, akkor én foglak fogadni,
357 3, 3 | nem szabad, néki sok ember boldogságáért kell élni, értem egy könny
358 2, 3 | külön vált. Fogja-e ön e hon boldogságát egész fiúi szeretettel hordani
359 3, 3 | TARANTO~Nem sietünk-e oda, hol boldogságunk terem.~CABANIS~Fogansz,
360 2, 4 | ha látja, mint dúlja fel boldogságunkat a cselszövő udvar, mint
361 1, 4 | menyasszony nem fogja magát boldogtalannak érezni.~JOHANNA~Azt nem,
362 Inf | Szeretik egymást, mégis boldogtalanok.~A kutyának az ő fogta nyúlból
363 3, 3 | szemébe. Már látom, most nem boldogulunk, én csak a vidám, a csintalan
364 5, 2 | hajnallani újra? Lezárva e szűk boltozatban, mint kelepcében a királyi
365 1, 1 | oszlopzat képezi, magas boltozatú bemenettel, melyen keresztül
366 3, 1 | szerelmet, a férfiú életében az bolygó tünde fény, mely örvendeztet
367 3, 1 | nem ismeri az élet bájait, bonckése alatt ön azoknak csak vázát
368 2, 3 | közelítve.) Jőj, jőj! Johanna! Bontakozzék ki lelked ez alacsony kötelékekből,
369 5, 1 | akartam szentségtelen kezekkel bontani baráti frigyeteket, én Endrét
370 3, 1 | öljétek jobb feleteket a bor s kéjek mámorába, fojtsátok
371 1, 2 | lakomámra, annak büntetésül borba fullasztjuk keservét.~ENDRE (
372 1, 1 | fiaim vállait bíborpalást borítá, s parancsira egy nemzet
373 2, 3 | virraszta másképp, mint bormámorosan ledér hölgy ölén. Fogja
374 Inf | udvari cselek közt balga és borzadó.~Hercegnő. Iszonyú nagyra-
375 5, 1 | bocsánatod jobban fáj, mint bosszúd fájhatott, mert tudom, hogy
376 5, 2 | Gillet tőlem megvettetett, bosszút esküvék s bosszúját csak
377 2, 2 | Nevetés.) Lám, ebben áll a boszorkaság.~(Ágnes, Philippa s Róbert
378 4, 1 | elég a lakomákra is, csak a botrány elkerüléseért, atyám.~RÓBERT~
379 Inf | összes művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetében
380 5, 3 | édes mosollyal, melytől a bú rémképe távozott.~JOHANNA~
381 2, 1 | egy ember földi báb, élte buborék, mely nyom nélkül enyész
382 5, 3 | Társaság tarka vegyületben búcsúzóban, Endre házi öltözetben.)~
383 5, 3 | jövénk! - Arszlán, siess Budára, vérszínekkel fesd le a
384 5, 2 | királyom, mint üvölt a nép s büdös lehelletével fejedelmi életet
385 5, 2 | senkit, értitek, leventék! Büntetés alatt. (Be.)~ENDRE~Most
386 5, 3 | királytok előtt! A felségsértő büntetése nagy, Isten oltalma alatt
387 5, 2 | ENDRE~Istenem! Mi szörnyű büntetésed, a tátongó sebek mind szívemet
388 1, 2 | képpel jő lakomámra, annak büntetésül borba fullasztjuk keservét.~
389 2, 2 | zsarnokokat döntötök le megbántott büszkeségtekért, egy asszonyért, - az nem
390 3, 4 | keresendik késő nemzedékek bukásodat, s mi alacsonyan fekszik
391 Inf | dicsőség, melyen egy nagy ember bukik. ~A trón ragyog kedvesen,
392 5, 2 | mondj el, Endre, úgy néked bukni kell. Óh, maradt volna nyitva
393 2, 1 | vonulok, különválva a világtól búmmal és hitemmel, míg az ég megszánva
394 1, 5 | tevénk - vagy jót tenni bűn-e? Azonban ha parancsolja,
395 4, 2 | ha, oltárhoz futtok-e, ha bűneitek felett kissé megrázkódik
396 4, 2 | hallgassa meg az ég, ha a bűnhődés napja elérkezik.~RÓBERT~
397 1, 6 | Légy nyugodt, levente, bűnhődni fognak a bűnösök, szigorú
398 3, 2 | fegyverekkel, ki mint felségsértő bűnhödni nem kíván. Kinek van ellenem
399 5, 1 | kis részét ismered csak a bűnnek, mely mázsányi súllyal nehézkedik
400 4, 1 | ünnepelnem legszebb győzelmemet a bűnön.~GILLET~El az Istenért.~
401 3, 1 | szenvedheték, hogy szemedbe nézve bűnösnek tarthatálak.~SANCHIA~Hallgassa
402 1, 6 | levente, bűnhődni fognak a bűnösök, szigorú ítéletet tartandok
403 5, 3 | királytok előtt s bocsánat bűnötökért. ~(Az álarcosok merednek,
404 5, 2 | barát is áruló lett. - Akkor bűnposvány e világ, miből menekülni
405 Inf | alá kerítik. - Szeszélyes, bűntársainak már parancsolni sem mer,
406 Inf | női apróságokra megy át. - Bűntársait kijátszhatni reményli, de
407 3, 2 | Cabanis! Te, ki minden bűntettben található, mint fekélyen
408 1, 3 | Uram, én ártatlan vagyok e bűntől.~TARANTO~Ámen! De itt az
409 5, 1 | salakból. Ne vidd magaddal a bűntudatot új hazádba, mely nyugtot
410 2, 3 | szabadalmaid oklevelébe burkolózol a keserű szegénység elől,
411 3, 3 | tőled.~ARSZLÁN~De miért ily búsan, Sanchia? Máskor, ha beleunva
412 3, 3 | Reggel, rövid szoba, gyéren bútorozva, két oldalt ajtó, Sanchia
413 1, 4 | barna ifjú nem bírt volna bűvszerével, ha áldozatául esett volna
414 1, 3 | a hitben.~ENDRE~Becsülöm buzgalmadat, atyám! Én mindenkit tisztelek,
415 2, 2 | megsiratni üdv perceit. Óh, gróf! Cabanisból nem halt ki még az emberérzet. -
416 2, 3 | tehát következőket nevezem: Cabassone Fülöp Cavailloni püspök.~
417 Inf | kiigazított változata. CD-kiadásunkban modernizáltuk a dráma helyesírását.
418 Inf | Információ~NÁPOLYI ENDRE~CD-szöveg, Madách Imre összes művei~
419 Inf | 915-1009. l.). Jelenlegi CD-szövegünk ennek a kiadásnak újra ellenőrzött,
420 1, 3 | kötünk, őrünk a barátság, célunk a közjó. Ily szent frigy
421 4, 1 | kezében, melyen Magyarország címere egy bárddal látható, jelenik
422 5, 1 | anyám dőre kincseiddel, címjeiddel, melyekre a kába figyelmez,
423 Inf | 2066 Quart. Hung. 31 levél, címlap hiányzik. Prózában írt dráma.
424 1, 6 | majd végeznénk mi az olasz cinegékkel amúgy magyarosan. De itt
425 4, 1 | hajtja le fejét a tisztelet ciprus ága s a szerelem rózsái.~
426 Inf | király s királyné kísérete civódnak.~A pap: Csalatni akar a
427 5, 3 | polgárok, a nép jó! De csábítói rosszak, ismérjük a bizgatókat,
428 2, 3 | RÓBERT~Az ifjúságnak fényes csábjait kikerülni nehéz, de becsüld
429 4, 3 | nehogy megelőzzön a pokol csábjaival.(El.)~(Johanna, Philippa,
430 3, 3 | mosolyogva, vidáman ismét, csakhogy ott többé nem vonul vész
431 3, 3 | hamis, hogy majd könnyeket csal a férfiú szemébe. Már látom,
432 2, 2 | sült családját oly régi család vére megnemesíti, mint öné.~
433 Inf | A papok eszköze, kém a családban. Oh jaj, ne hagyjátok beszélni, -
434 Inf | kísérete civódnak.~A pap: Csalatni akar a világ, - csalódjon. ~
435 Inf | hisz mi jó barátok vagyunk. Csalják egymást, alvással, elbújással.~
436 4, 2 | melyre a könnyen hívőket csalni igyekszik.~JOHANNA~Nem,
437 1, 5 | úgy, tehát ismét egy szép csalódásból ébredek. Johanna önkénytelenül
438 Inf | Csalatni akar a világ, - csalódjon. ~Szeretik egymást, mégis
439 4, 1 | van, királyom! Az ember csalódva boldog, szép álmokat lehet
440 1, 2 | velem megosztani a sors csapásit. Legyetek trónom védői,
441 1, 4 | erőt adna dacolni a sors csapásival? Ha hatalmunkban állna egy
442 1, 3 | néhány, azon percre fájdalmas csapással mented meg életüdvét? Az
443 1, 4 | mint a csillagok honában csapongó sóvár szeszély.~PHILIPPA~
444 3, 1 | szokatlan hang ez e bűnök csarnokában, mi kedves nemtő a vétkek
445 1, 1 | őrökkel s apródokkal ellátott csarnokba nyílik a kilátás. - Jobbra
446 1, 2 | Második jelenés~(Kürtszó, a csarnokban mozgás és több szózat: "
447 1, 2 | fullasztjuk keservét.~ENDRE (A csarnokig kísérve Johannát, elragadtatással)~
448 2, 2 | a trónra.~(Taranto el a csarnokon, Durazzo a többiekkel kezet
449 3, 1 | fohásza könnyen elrezeg, míg csarnoktokba ér. Ijesszétek el kebletektől
450 5, 2 | bíztam, pedig oly kínos csatában elesni, ha nem viszonozhatjuk
451 1, 2 | díjt a harc után, s erős új csatákra. - És én kénytelen vagyok
452 1, 5 | ha egy világ lép ellene csatára, felkarolja annál kedvesebbjét,
453 1, 3 | párt, bár cseleit nem a csatatéren, de pamlagán szövi. Hisz
454 4, 2 | szenvedélynek, hogy tán oly férjhez csatlá őt a rideg számolás, ki
455 5, 1 | készüljetek útra, szaporán cselédim. - Anyám Isten veled, könyörüljön
456 1, 3 | miénk; nem megvető párt, bár cseleit nem a csatatéren, de pamlagán
457 4, 1 | húzza az író, hogy rosszul cselekedett, mert mindenüvé korán vagy
458 2, 2 | CABANIS~Lelkiisméretlenül cselekednék, gróf, ha nagy árt kívánnék
459 Inf | egymást.~Vívni szép, de csellel, ármánnyal, kín.~Jó keresetük
460 Inf | becsülik egymást.~Papi, s női cselnek Isten sem dacolhat.~Bájaid
461 2, 4 | dúlja fel boldogságunkat a cselszövő udvar, mint alkot magának
462 3, 5 | ENDRE~Igen, én száműzöm a cselszövők ezredét, s Johannám meg
463 1, 5 | midőn így mint most, a csendes, a tiszta csillagos égbe
464 1, 2 | látok egyéb kiontott vért a csendháborítóénál. Ím, szép apák! Közelít
465 1, 3 | melyeket gyönge kebeledbe csepegteték, s légy boldog.~ENDRE~Meg
466 3, 1 | egy tiszta ezüst zománcú csergeteg, melyből az ég fellegtelen
467 2, 3 | PHILIPPA~Mivel, királyné, e csík által mindenki remél még
468 1, 5 | tekinténk, s szerelmünk csillaga oly szépen ége, mint ma,
469 2, 1 | ember, egy király megbukik, csillagaid csak úgy ragyognak, hajnalod
470 3, 1 | te elpirulsz, te szemed csillagit földre szegzed, jól teszed
471 1, 6 | ártatlanabb a magas fényű csillagoknál.~ENDRE~Óh, levente, ha ily
472 1, 6 | tetszik, ki az, ki itt rendet csinál? Ki a természet mindenható
473 4, 1 | hiszem, bár híres nevű bölcs csinálta, a divat ellenére sem hiszem. -
474 3, 3 | boldogulunk, én csak a vidám, a csintalan Sanchiát kedvelem, így inkább
475 3, 4 | meg, mi ördög vagyok. De csitt, ő közelg. Csendesen jő,
476 1, 5 | Istenem, mindent. De nem csoda, önre az udvar mosolyg,
477 1, 1 | ifjú idegent egy félvilág csodálja, meg intéseitől országok
478 Inf | kötve, félnek tőle.~Az első csodálók tetszenek a lánykának.~Midőn
479 4, 1 | századot, többnyire azok, kiket csodálunk, koruk gyermekei, kiket
480 3, 4 | meglátjuk a király nem fogja-e csókdosni a szolga lábporát. S ha
481 3, 1 | szerelemszínlő kebléhez szorít, első csókja mérget oszt. Megszólítom.
482 1, 5 | felém, a hajnal bíborán első csókjainak emléke él. Johannám, örökre
483 4, 2 | ma oly korán kelt (Kezet csókol.) s ismét oly szép, hogy
484 3, 4 | Lerogy.) De ő csak alszik, csókommal ébresztem fel, keblemen
485 3, 3 | Arszlán, egy hosszú, hosszú csókot, melyben a lélek összefon,
486 5, 2 | másként feloldani az átkos csomót, mint halálos kardcsapással?~
487 2, 2 | a trónra bárki által is csonkíttatni. Ha ily érdemes emberek,
488 4, 1 | kizárták? (El.)~RÓBERT~Egy csonttal kizárták, ez nem lehet s
489 4, 1 | keble lerohadtak, melynek csontüregében a kajánság kígyója lappang.~
490 4, 1 | az élet költészet nélkül, csontváz, melynek bíbor ajkai, igéző
491 3, 4 | sírokban recsegjetek össze, csontvázak, hisz én a napot öltem meg. (
492 4, 2 | belép.)~CABANIS (komolyan)~Csoportban talállak haramiák, üdvöm
493 4, 1 | vásárrul kikergetett koldus csoportot, elpirulok, s ez fáj, atyám.
494 2, 2 | beszélgetésbe mélyedve jönnek, külön csoportozatot képezve. Ezen egész jelenet
495 5, 2 | hazudta, s ím, a vérengző csorda mint üvölt halálomért.~ENDRE~
496 3, 3 | felmosolyg, amott az Aethna csúcsán küzdésben áll az éj, bíbor
497 1, 6 | minden alkalomkor nemzetemet csúffá teszed. Ím vedd fejedre
498 4, 1 | ugye, de lássuk mit tudsz csúnya rémkép, kinézésed szerint
499 4, 1 | Ismerem én ön költeményeit, ön csupa érzés, Laurája önnek egy
500 Inf | lép fel.~Neje. Más hitű, csupán a pap tanácsából megy hozzá,
|