1009-csupa | dacar-felej | felek-homlo | honab-kiser | kisle-menth | mento-rem | reme-tekin | telje-vonta | vonul-zugol
Felvonás, jelenés
501 1, 5 | egy világ szűk sorompói dacára enyém, óh! Hisz a szerelem
502 4, 1 | isteneknek?~GILLET~Vértem, mely dacol az ellenséges nyilaknak,
503 Inf | s női cselnek Isten sem dacolhat.~Bájaid szűzéi, kedélyed
504 Inf | eszköznek néző. Egykedvű.~Dajkája a királynénak.~Egy másik
505 5, 3 | éjszakát, királyom!~ENDRE~Dajkámtól hallám egykor, herceg, a
506 4, 1 | tűrni és szeretni.~JOHANNA~A dalba öntetett érzés nem igézőbb,
507 1, 4 | Hátrább megyek, ne lásson a dalnok. - De hátha engem illet,
508 Inf | egy tervbe vett Sámson c. darabba szánt.~A drámát először
509 1, 3 | országtudománnyal dicsekvő délceg férfiak, mint bábok, melyeket
510 1, 6 | kincs, mely azt tehetné, egy deli leányka, szép, mint a világ
511 1, 5 | keresztül képe kisért, a déli nap sugarában képe mosolyg
512 4, 1 | vannak a város kövezetén, derék úr az a herceg.~GILLET (
513 4, 3 | neved ember! De nem, ne dicsekedhessen senki is, hogy Cabanis véle
514 4, 2 | elérkezik.~RÓBERT~El szolga, dicsekedni jössz-e rosszul végzett
515 1, 3 | egyebek az országtudománnyal dicsekvő délceg férfiak, mint bábok,
516 3, 3 | veled, de hová mégy?~SANCHIA~Dicsőbb hazába, viszontlátig Arszlán. (
517 3, 3 | királyomért odaadni lenne dicsőségem.~SANCHIA~S ha e földön egy
518 1, 1 | Durazzók mindég nagyobb dicsőségöknek tartották a roskadó trónt
519 1, 3 | édent alkotott, szépet és dicsőt, hogy boldoggá legyünk.
520 3, 3 | értem egy könny lesz a díj. Másként nem menthetem meg,
521 5, 2 | GILLET~Pokolra tehát veled - díjadat magad kívántad.~ENDRE (kezét
522 5, 3 | szörnyű, szörnyű, ez-e díjam, hogy mind e bűnök tömkelegébe
523 5, 3 | RÓBERT~Le véle bátrak, díjatok elvesz!~ENDRE (eldobva a
524 5, 2 | páros bíró, mely a győzőt díjazza babérral. (Kürt.) Jól van,
525 1, 2 | homlokomról, szerelme ád díjt a harc után, s erős új csatákra. -
526 2, 4 | most kitaszítva azon egy díjtól fosztatott meg, melyért
527 1, 1 | tudom, az házam halotti dísze! (Sebesen jobbra el, Durazzo
528 3, 1 | viruló ibolyát, hol rózsák díszelegnek.~ENDRE~Óh, e szép templomot
529 5, 3 | álnoknak nem születik. (Díszjeleire mutatva.) De kit az emberek
530 4, 1 | híres nevű bölcs csinálta, a divat ellenére sem hiszem. - Azt
531 2, 5 | az udvar ablakiból szemét dobatott?~ENDRE (tűzzel)~Hah! Ezt
532 Inf | fogta nyúlból egy csontot dobnak ki, s kizárják.~S a kőnek
533 4, 1 | terhesekké levének, egy csontot dobtak az ajtó elébe s kizárták? (
534 4, 1 | ők egykor, ön papíroson dönt le zsarnokokat? Óh, én útálom
535 2, 2 | trónért, vagy zsarnokokat döntötök le megbántott büszkeségtekért,
536 2, 5 | döröghesse el parancsait, hogy a dörgés felett porba dűljön a vétkes.
537 5, 3 | égből, úgy sújt le majd a dörgő fergeteg, hogy a pokol megrázkódik
538 2, 5 | udvaroncok kegyvadászatán, úgy döröghesse el parancsait, hogy a dörgés
539 1, 2 | RÓBERT~Most vigalmaink dörögjék az égnek, s az ég visszhangozza
540 2, 2 | szóval bír atyám az ország dolgaiban, nekem is lenne egy kérésem,
541 2, 2 | pártolandja. De egyszersmind dolgoznia kell, hogy Johannám meg
542 1, 6 | gyalázzák; ha minket illetne a dolog, hisz majd végeznénk mi
543 2, 2 | hogyan kezdéd?~CABANIS~A dolognál, gróf.~ARTÚR~Az Istenért!~
544 Inf | Egymás titkait tudva, dominálják egymást.~Vívni szép, de
545 4, 1 | öltözve. Durazzo fekete dominóban, Endre, Petrarcha és Róbert
546 4, 1 | Durazzo ezalatt a fehér dominóval mögöttük kimegy.)~ENDRE~
547 5, 1 | így háládod-e meg a vajmi drágán lakolt anyai szeretetet?~
548 Inf | között a Nápolyi Endre c. drámára vonatkozóan a következő
549 Inf | Sámson c. darabba szánt.~A drámát először Halász Gábor rendezte
550 2, 2 | mit sem fog elrontani, nem dúl fel egy házi békét, egy
551 2, 4 | mindezt, ha látja, mint dúlja fel boldogságunkat a cselszövő
552 3, 4 | meg a földet sarkaiban, dúljatok fel villámok mindent, mi
553 2, 5 | hogy a dörgés felett porba dűljön a vétkes. Mert Endrével
554 4, 1 | álarc nélkül.)~PHILIPPA (Durazzóhoz.)~Tenyerét ide, drága ismeretlen,
555 5, 1 | Első jelenés~(Szoba Durazzónál, Ágnes ágyban, Durazzo levéllel
556 1, 3 | ENDRE~Atyám, Isten veled. (Durazzóval el, csend.)~TARANTO~Hogy
557 Inf | archaizmusait, az -a, -á, -e, -é jeles múlt és az -and, -
558 1, 6 | vissza a kíséretemre hazudott eb nevet! (Megtaszítja.) Ez
559 2, 2 | dicső számolás, de Istenemre ebből nem lesz semmi, nem szabad
560 3, 4 | nem lesz többé a gazdagok ebe, nem fog lehelleni vétket
561 1, 6 | ünnepélyen "hátra magyar ebek" üdvözléssel utasítának
562 2, 2 | emlékezete. De ugye gróf, ha ebének lábára hajtám volna a vadászaton,
563 4, 1 | sikerülne mégis, látott-e már ebet, kinek midőn az általa fogott
564 3, 4 | sötét arcok, nincs többé, ki ebként rúgna el. (Megrúgja a holtat)
565 1, 5 | ismét egy szép csalódásból ébredek. Johanna önkénytelenül ejti
566 1, 1 | anyám! Kár, hogy az álmot ébredés szokta követni. (Nem figyelve
567 3, 4 | ő csak alszik, csókommal ébresztem fel, keblemen melegítem
568 Inf | titkait, s tennie kell.~Eddig Endre volt a jogban, neje
569 1, 3 | végtelen és örök hatalmát. Az éden elveszett, a kajánság kígyója
570 1, 4 | visszatartana örülni a tiltott kéjek édenével, mi volna, mi a lemondás
571 1, 3 | kígyóit, hogy legyen ismét édeni béke, s szeretet közöttük.~
572 1, 3 | ez, atyám! Ő nékünk egy édent alkotott, szépet és dicsőt,
573 1, 5 | pillanatban, mely annyiszor édesebb, hogy oly irigyen kell őrzenünk
574 1, 5 | szörnyű bűn.~PHILIPPA~Nem édesebb-e néki e csalódás, mintha
575 5, 3 | Budáról, mint hatalmas égből, úgy sújt le majd a dörgő
576 1, 5 | szerelmünk csillaga oly szépen ége, mint ma, míg mi csak egymásban
577 2, 4 | szörnyű, ez gyalázatos! Ez az egek bosszúját hívja fel.~JOHANNA~
578 1, 5 | felkarolja annál kedvesebbjét, s egekbe tör.~PHILIPPA~Jő a királyné.~
579 5, 2 | Ismét alkonyodik - éltem egén is alkonyodik a remény,
580 1, 4 | kedvesével túlment a havasok eget emelő taraján és boldogul
581 4, 1 | érzés szent ajándoka az égieknek, mert általa ízleljük az
582 4, 3 | vallomásodat, esküdj az égre, mindenre, mi szent előtted,
583 5, 1 | meg anyám, bocsánatot az égtől remélj.~ÁGNES~Hallj meg
584 1, 3 | pamlagán szövi. Hisz mik egyebek az országtudománnyal dicsekvő
585 3, 2 | kiknek az állati életnél egyebük, mit veszteniök fájna, nincs. (
586 Inf | Jellemek~Sámson. Erődús, egyenes jellem. Népét boldogítni
587 2, 2 | mondjátok, urak, inkább ki egyenesen, vigyen el az ördög, hisz
588 2, 2 | elragadod; Endre s Johanna egyenetlenségöket Taranto szerelme s az örökösödési
589 Inf | fiatal Madáchra jellemző egyéni szóalakokat, mint fenyü (=
590 4, 1 | minden órái rosszul, de egyenlőn jártak, élt egy ember, ki
591 2, 2 | Te, te légy frigyesem, egyetlenség s zavar istene.~ARTÚR~Ki
592 1, 4 | gyötrő már azon szívölő egyformaság, semmi vigalom, semmi kaland.
593 2, 1 | alámegy, talán akkor is örök egyformasággal mosolyg körülte a mindenség,
594 2 | egyszerű fekete öltözetben, egyideig némán tekint a csarnok felé.)~
595 5, 1 | penészlik. Lemondok róluk egyig, boldogítsanak mást, ki
596 1, 6 | e leány atyja a gonoszok egyike, Cabanis.~ENDRE~Cabanis,
597 1, 1 | karszékhez közelít, s azoknak egyikét feldönti.) Itt volna helyed!
598 Inf | mindent eszköznek néző. Egykedvű.~Dajkája a királynénak.~
599 Inf | elmondja szerelmét. A királyné egykori társai most messze ágaztak.
600 Inf | neje örül, midőn excedál. ~Egymás titkait tudva, dominálják
601 1, 5 | örökre elvesztenünk, kik egymásért levénk teremtve? Nem Johanna,
602 2, 3 | alacsony kötelékekből, szóljunk egymáshoz, mint férj a nőhöz, mint
603 4, 3 | Végrendeletem átok az embereknek, mi egymásnak mitsem köszönhetünk, de
604 5, 3 | a bűnös. (Sötéten néznek egymásra, kürtszó és Durazzo jő fegyverekkel.)~
605 2, 3 | ismét Johannám! (Ezalatt egymásután mindnyájan kikotródtak.)~~
606 3, 4 | mindenség gyűrűjében ez egyremegy. Mi magas országtudományi
607 2, 2 | erejéből pártolandja. De egyszersmind dolgoznia kell, hogy Johannám
608 2 | távozó gyász-zene. Endre egyszerű fekete öltözetben, egyideig
609 3, 4 | jőj, régi számadásunk van együtt, ha e vas föltépi élted
610 2, 2 | után keblem vágy, mennyi éhemet eloltja. És még ez mind
611 2, 3 | Gyalázatos! Ön fog virrasztani éjeken át, hogy a békés polgárok
612 1, 5 | mindent elvesztek. A vak éjen keresztül képe kisért, a
613 1, 5 | szende jegyeshez illő. Későn éjjel még kint lenni szobádból,
614 2, 1 | erő a szenvedés nyugodt éjjelében semmivé oszolt. S a könnyek
615 3, 1 | egyedül marad fenn gyászos éjjelével. Csak én kárhoztam-é el,
616 5, 1 | anyám! Hogyan?~ÁGNES~Holnap éjjeli egy órakor öletik meg Aversában,
617 1, 5 | ébredek. Johanna önkénytelenül ejti el a kendőt, sőt haragszik,
618 3, 1 | édes álmaiból, lehullnak ékei, borzadva széled el a hízelgők
619 3, 1 | fossza meg világomat legszebb ékétől.~ENDRE~Bár szép álmaid holtig
620 4, 2 | tegnap mint ifjúságnak ékíte halántékimat, elfonnyadt
621 1, 4 | kutakkal s mulató házakkal ékített kert képezi, melybe lépcsőzet
622 2, 2 | annak negyedét, mit minap az ékszerárusnéért adott, s meg vagyok fizetve.~
623 5, 1 | barátjának nevezi azt, ki őt elárulá! - Anyám, te engem szörnyen
624 5, 2 | többé egyik is. - Gilletem, elárulál-e hát te is? - Te, kire üdvömet
625 5, 2 | hallgatásodon, óh, hisz ha te is elárulsz, akkor testvér őrizkedjék
626 5, 2 | szállott kebelembe, fájt elárulva látnom önt attól, kinek
627 5, 1 | Szörnyű! Szörnyű!~ÁGNES~Te elborzadol, elfordulsz anyádtól, ki
628 Inf | Csalják egymást, alvással, elbújással.~A nő ügyel, hogy szép állásban
629 1, 6 | elrabolta.~ENDRE~Értlek, ő elcsábítá anyádat, s elhagyá.~CABANIS~
630 2, 4 | én, mint akartak ők téged elcsábítani, a kéjek özönébe ölni lelkednek
631 4, 2 | halántékimat, elfonnyadt s én eldobom őt, Óh, Lajos! Ha érzése
632 5, 3 | díjatok elvesz!~ENDRE (eldobva a széket)~Ím, itt védtelen
633 3, 4 | szolga lábporát. S ha majd elédbe lépek Sanchiám, és mondom,
634 1, 3 | boldog.~ENDRE~Meg fogsz elégedni vélem, atyám! - Óh, hisz
635 2, 4 | sajnálom őt, de ha nem volt elégedve udvarunkkal, úgy nem tehetek
636 2, 4 | tetszett menni, azért már ő eleget élt.~ENDRE~E szókat is ördög
637 2, 2 | danolva s nevetve, félig elégett szövétnekekkel s fátyolos
638 4, 3 | kívül zaj.) Átok!~GILLET~Elégtelenek levénk-e mi már kibontakozni
639 3, 2 | ez egyszer ne kívánjatok elégtételt, hisz a megbántott becsületért
640 3, 2 | a földönfutóval. Endre eleikbe lép.)~ENDRE~Megálljatok,
641 Inf | semmit, csak lányát szerető s eleinte a pénzt.~Leánya. Egy minden
642 1, 6 | a gazdag, ha kéjperceit elélte, siratják-e keserű könnyekkel
643 2, 2 | Ezen egész jelenet alatt élénk társalgás folyik, melynek
644 4, 1 | tökélyeinek egy ezredrészét eléri, úgy az utóvilág mosolygva
645 2, 5 | anyám, (Habozva.) váratlan elérkezésed a megbízottak hanyagsága
646 4, 2 | JOHANNA~Igen, Taranto, elérkezett a választó pont, ha érzetem
647 5, 2 | volt. - Óh, ha egy oroszlán elesik, mi számtalan féreg vesz
648 5, 2 | pedig oly kínos csatában elesni, ha nem viszonozhatjuk a
649 2, 4 | órád eljár, Johanna, de életboldogságod mentve lesz. (Kürt.) Ah,
650 4, 1 | vázát ismeri, melyről az életdús tetterő levált, azt hiszi,
651 3, 1 | ismerik a szerelmet, a férfiú életében az bolygó tünde fény, mely
652 1, 4 | csillagok.~JOHANNA~Tán egyetlen életed - óh, ha szabad lennék,
653 3, 3 | Istenemre leányka, s ha tíz életem volna, mind hazámért s királyomért
654 1, 1 | pulya, ki fösvény kedve életével nem vetné azt oda egy percért,
655 4, 3 | mindenik rezzenésinél egy életfonál szakad meg. - Én esküszöm.~
656 4, 2 | csak ön fonja Johanna én életfonalimat, ön sodor azokból kéjt,
657 5, 1 | hogy méreggé változtatva az életnedveket, iszonyúan sodorja az elevenholt
658 3, 2 | tőlük, kiknek az állati életnél egyebük, mit veszteniök
659 1, 4 | mindent elvevénk, a más életre utasítjuk őket s lakomáinknál
660 1, 3 | a szeretet Istenének, ki élettel tölti el a sírfenéket, ki
661 1, 3 | fájdalmas csapással mented meg életüdvét? Az ember, herceg, örökké
662 4, 2 | talán e zsinórral fonom életünk jövőjét.~TARANTO~Úgy százszorta
663 3, 1 | váltságod minden, mi édes életünkben, rólad lepattan a földi
664 5, 2 | Ah, a remény sugára az elevenen eltemetett koporsójába is
665 5, 1 | életnedveket, iszonyúan sodorja az elevenholt áldozatot, kikerülhetetlen
666 4, 2 | PHILIPPA~S erről egészen elfeledkezénk.~RÓBERT~Én nem felejtkezém
667 5, 2 | El, ördög, innen, mert elfeledkezném magamról. (Kardjához kap.)~
668 1, 5 | mindennek vége, mindent elfelejtek, mint vándor, ki fáradalmas
669 2, 2 | tetszik.~CABANIS~Úgy, úgy elfelejtém, mi rövid a nagyok emlékezete.
670 1, 5 | Johanna, ön akarja, ön mindent elfelejtett, ah, Istenem, mindent. De
671 1, 1 | DURAZZO~Ne többet erről, elfelejthetném szitkaid felett, hogy anyám
672 2, 2 | vadászaton, az nem lenne elfelejtve, hamarább az Isten, hamarább
673 2, 2 | tetszik?~ARTÚR~S ő mindjárt elfogadá ajánlatom?~CABANIS~Elszörnyedt,
674 1, 4 | fölemelte azt, és én mosolyogva elfogadtam; de hát mondd, nem volt-e
675 1, 1 | hazánkat sújtanák.~ÁGNES (elfojtott, de később kitörő haraggal)~
676 4, 2 | ifjúságnak ékíte halántékimat, elfonnyadt s én eldobom őt, Óh, Lajos!
677 5, 1 | Szörnyű!~ÁGNES~Te elborzadol, elfordulsz anyádtól, ki érted játszotta
678 1, 1 | egy nemzet figyelt, mind elhagyátok, mindennek vége. Szép álom
679 5, 2 | barátjától börtönbe zárva, elhagyatva, míg kebelében a kétségek
680 2, 3 | asszonyságok is! Óh, hercegné, kit elhagyott már a bűn, ön mérges mételyét
681 3, 1 | nem állna oly pusztán s elhagyottan, volna ember, ki bánatkönnyeivel
682 5, 3 | arcú szerencsével, te is elhagysz. (A kárpitot fölemeli, Johanna
683 1, 2 | Köszönet néktek is, kik elhagyva mindent, készek valátok
684 3, 3 | De mindeddig a jutalmat elhallgatád, kérj kincset, kérj vagyont
685 1, 2 | országgondok virrasztó súlya alatt elhamvadtak arcaim, s mint vészsújtott
686 4, 2 | erről. (Róbert jő.)~RÓBERT~Elhoztam a kinevezési oklevelet.~
687 3, 3 | lelkem szabad, az égbe vágy. Élj boldogul.~ARSZLÁN~Isten
688 5, 3 | váltottam-e magamnak e földön is eljátszott üdvömmel az égben?~TARANTO~
689 2, 2 | testvérét, Endre öccsének akarja eljegyezni, mert azon esetre, ha Johanna
690 3, 4 | CABANIS~Öt - hat - hét, az óra eljött, s Cabanis nem lesz többé
691 4, 1 | lakomákra is, csak a botrány elkerüléseért, atyám.~RÓBERT~Én, - igen,
692 3, 3 | így látlak, szinte én is elkeseredem.~SANCHIA~Vannak percek az
693 4, 1 | Ismétlem jóslatomat, mindent elkészíték már.~DURAZZO~S Máriám ismértető
694 2, 2 | ÁGNES~A herceg mindent elkövet, mivel fiam és Mária összekelését
695 5, 2 | megtörted a határtalan bizalmat, elküldéd a népet, mely védelmedre
696 1, 1 | keresztül őrökkel s apródokkal ellátott csarnokba nyílik a kilátás. -
697 1, 2 | elzárt ajtaja, a megbékélt ellenek testvérileg osztozzanak
698 3, 2 | bűnhödni nem kíván. Kinek van ellenem panasza, szóljon - hallgatok -
699 Inf | CD-szövegünk ennek a kiadásnak újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított
700 4, 1 | GILLET~Vértem, mely dacol az ellenséges nyilaknak, nem óv ily szemek
701 4, 2 | JOHANNA~Tovább ez?~RÓBERT~Ellenségét takarítá útból.~JOHANNA~
702 1, 3 | földön? Véded, s hogyan ha ellenségit ki nem irtod. Ha felejtve
703 5, 3 | áll előttetek a király! Ellenségitől feje arannyal váltatik meg,
704 5, 3 | hazám szent neve, melynek ellent nem állhatok. (Ajtót nyit.)
705 2, 2 | Ím itt van a magasztalt elme, mely első alkalommal oly
706 1, 3 | adva)~Legyen meg.~(Taranto elmegy.)~BARÁT~Meg kell lennie -
707 Inf | üldözi), keserg, tavaszdad, elméncség stb.~Madách Imre feljegyzései
708 1, 6 | szeszélyeit, s tárgyul szolgálni elméncségének.~ENDRE~Sajnállak sorsodért.
709 3, 3 | szent, a drága szabadság.~(Elmennek, Arszlán, Sanchia jő.)~SANCHIA~
710 5, 2 | óta elsorvadának.~(Johanna elmereng.)~RÓBERT~Ígérje meg, királyom,
711 1, 3 | tenni kell.~BARÁT (mindig elmerülve)~Legyen irgalmas hozzá az
712 1, 3 | a győzedelmes, a királyi elmét, hogy benne imádjuk végtelen
713 3, 3 | megint, oly szépen tudja elmondani a kis hamis, hogy majd könnyeket
714 Inf | visszaborzadó nő. Apjának is elmondja szerelmét. A királyné egykori
715 5, 2 | talpalatnyit is.~GILLET~Elmondom, Philippa! Nem szeretném
716 2, 1 | jelenés~ENDRE (midőn minden elnémul, fájdalmasan)~És mindennek
717 2, 3 | halott, fog tudni élni az élő.~RÓBERT~Kormányzókká tehát
718 3, 1 | Mostan ne erről, ígérje meg előbb az egy kívánatot, ím, térdeimen
719 3, 4 | ütései hallatszanak, Cabanis előbbre lép s figyel.)~CABANIS~Öt -
720 5, 1 | mely számolható időre úgy elönti a kebel minden üterét, hogy
721 3, 3 | lélek összefon, mely üdvöm előérlete.~ARSZLÁN~Sanchiám, te beteg
722 3, 3 | atyád parancsit, oly sötét előérzés fogja el keblemet - most
723 5, 2 | örömünneppé koronázásod előestvéjét, mutassuk meg a világnak,
724 5, 2 | lesz.~ENDRE~Ah, Johanna, s előidézhetjük-e ismét az ifjú kebel minden
725 4, 2 | egy kis epehideglelést előidézni. (Cabanis belép.)~CABANIS (
726 4, 1 | múlt korhőseit sírjokból előidézve velök kell társalognia,
727 3, 3 | mint reggeli köd, szép nap előjele.~~
728 2, 2 | keblem vágy, mennyi éhemet eloltja. És még ez mind nem elég
729 2, 1 | gátul vagyok, eltérek tehát előlük, s nem zúgolódom, felettek
730 1, 5 | Kötelesség felebarátunk üdvét előmozdítani, - s az imádságot megosztani
731 1, 3 | kellene különben dicsőségét előmozdítanod? S hogy teheted ezt, ha
732 1, 5 | minden elveszett!~BARÁT (előrelépve)~Semmi sem veszett el!~(
733 2, 2 | fiam és Mária összekelését elősegítheti.~TARANTO~Kegyed ellenben
734 1, 1 | ülésről hirtelen fölkél s az előszínre jő.)~DURAZZO~Vesszen tehát
735 4, 1 | lesz - szörnyű eset. (Mind eloszlanak.)~GILLET~Csak így menthetém
736 3, 1 | szerelmed szép tavaszát előttük, nehogy a való rideg keze
737 5, 3 | Lám, minő elsőséged van előttünk, atyám, ha országtudós személyedet
738 4, 2 | felejtkezém el, sőt meg is előztem a még következő bajt.~TARANTO~
739 4, 1 | kikergetett koldus csoportot, elpirulok, s ez fáj, atyám. Rendeljen
740 3, 1 | név ily szép alaknak - te elpirulsz, te szemed csillagit földre
741 3, 3 | irígylenének a szolga Cabanisnak, s elrablanák tőle. Ne fogadj senkit Arszlánon
742 2, 2 | barátságot színeltek egy elrablandó harci üdvért, ha gyilkoltok,
743 1, 4 | PHILIPPA (beszédét folytatólag)~Elrablott kedvesével túlment a havasok
744 1, 6 | úr, ha gunyhóba tér, mint elrabolni annak világit, ha kincsét
745 1, 6 | annak világit, ha kincsét elrabolta.~ENDRE~Értlek, ő elcsábítá
746 1, 5 | néhány édes perc, melyet elraboltak tőlünk. Óh, pedig bár lenne
747 3, 3 | ha a sors irigy hatalma elragadna karjaidból, szent lenne-e
748 2, 2 | álarcosbált rendezünk el, te őt elragadod; Endre s Johanna egyenetlenségöket
749 1, 2 | csarnokig kísérve Johannát, elragadtatással)~Isten veled Johanna, nem
750 3, 5 | Istenért! Te fájdalmadtól elragadtatol, elrontod terveinket, türelmet
751 1, 4 | ki hinni akarna velem egy elrepült korány felett, midőn annyi
752 3, 1 | kalibák fohásza könnyen elrezeg, míg csarnoktokba ér. Ijesszétek
753 1, 3 | földi hangok, melyek rég elrezgének, míg rendületlen fennmarad
754 3, 4 | népedre, mi nyomorú az. (Elrohan.)~~
755 2, 2 | gróf! Most ön mit sem fog elrontani, nem dúl fel egy házi békét,
756 3, 5 | fájdalmadtól elragadtatol, elrontod terveinket, türelmet barátom,
757 5, 2 | reményeit, melyek az első óta elsorvadának.~(Johanna elmereng.)~RÓBERT~
758 1, 2 | magyar ebekkel, - olaszé az elsőség! (Az olasz kíséret kacag
759 5, 3 | Az igaz.~ENDRE~Lám, minő elsőséged van előttünk, atyám, ha
760 4, 2 | Tűzzel.) Óh, lenne hatalmam elsüllyeszteni ez átkos szobát, el a pokol
761 2, 2 | értlek, te ki a pénznek élsz, ki csillogásáért üdvödet
762 3, 3 | a rideg kötelesség tőle elszakaszt.~SANCHIA~Gondolj tehát olykor
763 1, 1 | gyönyörétől, jégihletével elszakít. - Kényelmetlen ülés? S
764 5, 1 | írt, ő megbocsájt Mária elszöktetéséért?~DURAZZO~Ím olvasd. - Vallj
765 2, 2 | elfogadá ajánlatom?~CABANIS~Elszörnyedt, halált, örök gyalázatot
766 3, 4 | térdei ingadoznak, arcát eltakarja, bűneit veszi számba. De
767 1, 2 | csarnok egy leeső kárpit által eltakartatik.)~~
768 2, 1 | megvetné azt.~(Mindketten eltávoznak.)~~
769 5, 2 | könnyen hívő népcsoportot, éltedet általam veszélyeztetni hazudta,
770 3, 1 | Endre gyermekként reszket élteért.~SANCHIA~Végszándéka ez,
771 2, 3 | rendelkezni, ki önjavait is eltékozlá, ki minden gazdag uzsorásnak,
772 5, 2 | ENDRE~Ismét alkonyodik - éltem egén is alkonyodik a remény,
773 3, 5 | tornyot, ledűl ugyan, de romja eltemet. (El.)~GILLET~Már ennyire
774 5, 2 | remény sugára az elevenen eltemetett koporsójába is lopódzik. - (
775 1, 3 | melyben az Isten szolgája, ha eltér az oltártól, polgárrá lesz.
776 2, 1 | vigalmaikban csak gátul vagyok, eltérek tehát előlük, s nem zúgolódom,
777 3, 4 | melegítem meg hideg kebelét, éltet lehelek márvány homlokára.
778 4, 1 | volt, mert földi szépség élteté azt; most lepte égi lesz,
779 2, 1 | hajnalod gyémánti csak úgy éltetik a szomjúzó mezőket, mint
780 4, 2 | TARANTO~Végre tehát mégis eltökéléd, egyetlen drága Johannám!~
781 3, 1 | lélek e fűszerek ízleletében eltompul, melyben felretten édes
782 3, 1 | rossz s én mindezekre már eltompulék.~SANCHIA (neheztelve)~Királyom!
783 5, 2 | Köszönöm, barátom! Nagy kort élünk, Endre, mely felett csak
784 3, 3 | tengerébe, hozzád jövék elűzni a gond fellegeit s te lemosolyogtad
785 2, 2 | herceg, ha házad előtt elvágtatna a Szerencse.~TARANTO~Esdeném,
786 1, 5 | ma, míg mi csak egymásban élve, nem vágytunk, nem tudtunk
787 1, 2 | őrizze meg őket a vésztől. - Elvégre Johannát, szeretett unokámat,
788 5, 3 | Le véle bátrak, díjatok elvesz!~ENDRE (eldobva a széket)~
789 5, 2 | gondolat, tömkelegedben elvész a lélek. - Hah, Johanna! ~(
790 5, 3 | etetve. - Fel, fel, vagy elveszénk! Ki elsőt sújt, díja egy
791 Inf | királynéba.~Endre jó barátja, ki elveszi a jó lányt. Endre mond,
792 5, 2 | megteszek, előttem már az élet elveszté érdekét.~JOHANNA~Nyugtasd
793 1, 5 | én Johannámmal mindent elvesztek. A vak éjen keresztül képe
794 1, 5 | hát nékünk egymást örökre elvesztenünk, kik egymásért levénk teremtve?
795 1, 4 | kívánat, hogy azt, mit magunk elvetünk, más térítse meg! Nem alkotá-e
796 1, 4 | tan, kiktől, ha mindent elvevénk, a más életre utasítjuk
797 Inf | királynéra.~Fia.~Egy pap. Minden élvezetnek irigy ellene, komor, zárt,
798 2, 2 | míg ti csak gyümölcseit élvezitek.~RÓBERT~Máriát, a királyné
799 3, 1 | virági, de csak akkor, ha úgy élvezzük őket, mint Isten teremté,
800 5, 2 | küzdenünk. (Int, Gillet elvitetik.) Találtam tehát mégis egy
801 1, 2 | Nyíljon meg a tömlöcök jól elzárt ajtaja, a megbékélt ellenek
802 5, 2 | magasztalt Gilleténél, - ki önt elzárta királyom, talán agyrémekkel
803 3, 1 | szent hitemet, király, az emberekbe. Ne fossza meg világomat
804 1, 3 | Óh, hisz tudom, te az embereket boldogoknak kívánod, boldogoknak,
805 4, 3 | szolgálatot, ez egyet, melyért emberekhez könyörögtem - végezz ki.~
806 4, 3 | kiviláglik. Végrendeletem átok az embereknek, mi egymásnak mitsem köszönhetünk,
807 5, 2 | nem kívánok sajnáltatni az emberektől. Óh, vagy annyira süllyedtem-e
808 2, 3 | ennek egy aranylánc, és emberemmé lesz, ezennel Provencei
809 2, 2 | Cabanisból nem halt ki még az emberérzet. - Jól tartsa meg az órát.~
810 5, 3 | országdolgokról van szó, az emberérzetet kívül kell hagyni.~RÓBERT~
811 4, 2 | nehéz mocska, megtagadni emberérzetét kába kincs miatt. S ez?~
812 2, 3 | sem csatol, ki megtagadva emberi hivatását, testvéreitől
813 5, 2 | lesz mindezekért. - De az emberiség szent nevére kérlek, királyom,
814 3, 1 | léleknek kibékítésére az emberiséggel, mint a puszták vándorának
815 2, 5 | mely oly szívesen üldi az embert.~ERZSÉBET~S történet volt
816 2, 2 | kinek becsülete van, kivel embertársai társalogni nem szégyenelnek,
817 3, 5 | parancs volt boldogítni embertársaid.~ENDRE~Igen, én száműzöm
818 3, 4 | ki jobb, több akart lenni embertársainál, ki a halált osztályrészével
819 1, 1 | lefoszlanak a boldogság virági. Emelje azt óriási karokkal, ki
820 5, 2 | keblem könnyebb, lelkem emelkedik, hogy az álnok világban
821 1, 4 | kedvesével túlment a havasok eget emelő taraján és boldogul éltek,
822 4, 1 | kiket az forgószélként emelt fel, de felemelve máris
823 2, 1 | átok, mely az élet üterén emészt.~SANCHA~Zárdába vonulok,
824 3, 1 | őrjöngő vigalmatok közt emésztetni bánatomtól, üldöztetni sötét
825 3, 1 | ragyogásáért, örök tüzében önmagát emészti és fájdalmas foltjait csak
826 2, 3 | közé tolakodtok, hogy az emezt ne süsse. Ti, kik a félreértés
827 2, 2 | halált, örök gyalázatot emlegetett, sírt, azaz megegyezett.~
828 2, 5 | ENDRE~Mi édes hang! Mi szent emlékek kapcsolvák e drága szóhoz,
829 3, 3 | karjaidból, szent lenne-e emlékem előtted.~ARSZLÁN~Itt van
830 4, 1 | ha, ha, ha van valami, mi emlékemet foglalkoztatja, egy gondolat,
831 1, 4 | kesztyűm elesett, hisz tán emlékezel? - S Taranto fölemelte azt,
832 2, 2 | elfelejtém, mi rövid a nagyok emlékezete. De ugye gróf, ha ebének
833 4, 3 | TARANTO~Lehetséges?~JOHANNA~Emlékezz, Cabanis, hogy a sír küszöbén
834 1, 6 | Cabanis.~ENDRE~Cabanis, emlékszem e névre, beszélni akarok
835 1, 5 | el mindent. Óh, Johanna! Emlékszik-e erre?~JOHANNA~Az Istenért,
836 4, 2 | fogja vinni.~PHILIPPA~Nem emlékszik-é, királyné, többet tegnapi
837 2, 5 | örökre elveszett, de kedves emlékű múltból. Isten hozott, urak!
838 1, 5 | perceket, mondja legalább, hogy emlékük szent előtte, csak ez egy
839 Inf | jeles múlt és az -and, -end jeles jövő időket, s a fiatal
840 4, 3 | siess levente. (Arszlán el.) Endréhez addig kemény őrizetet rendelek,
841 5, 3 | nézzetek reám. (Tőrt ragad, Endrének megy s lankad.) Ördög és
842 1, 2 | Éljen a király!" Róbert Endrétől s Johannától gyámolítva
843 1, 4 | hogy folytassam?~(A kertben ének, lantkísérettel.)~JOHANNA~
844 4, 1 | sasé, szelíd, mint angyal éneke, mert angyalt zeng, önt,
845 4, 1 | szegény Petrarcha, oly nőt énekelt, minőt e föld nem teremhet.~
846 3, 2 | fel álmaimból, ily röviden engedi-e a sors élvezni kéjperceinket.
847 2, 1 | ENDRE~Köszönöm anyám, de engedj, hogy áldásomat Johannámmal
848 1, 5 | nem illik. Általján sokat engedsz meg magadnak, mi nékem bút
849 3, 5 | eltemet. (El.)~GILLET~Már ennyire ment, most neked kell segítni
850 2, 1 | buborék, mely nyom nélkül enyész el. Lerongyosul a gyász
851 1, 5 | TARANTO (átölelve)~Úgy enyim vagy, egy világ szűk sorompói
852 2, 1 | SANCHA~Óh! De vannak, s ép azok, kiktől leginkább fáj,
853 1, 3 | szolgák ezre közt hasztalan eped a szív. Itt helye keblemen.~
854 4, 2 | ok-e ez egy nőnél, egy kis epehideglelést előidézni. (Cabanis belép.)~
855 1, 4 | szenvedéseinknek.~PHILIPPA~Hisz épen ezek számára van alkotva
856 1, 3 | remények melyeket egy trón épít reá, teljesüljenek.~ENDRE~
857 1, 3 | fennmarad az égi dicsőség.~ENDRE~Épp ez, atyám! Ő nékünk egy
858 5, 1 | ki lelke nyugalmát néhány ércért tudja odadni.~ÁGNES~Te máris
859 2, 2 | szükségeim fedezésére egy marok ércet kérek; de ha ti barátságot
860 1, 1 | át. Óh, súlyos, anyám, az érckorona, körét kerüli az álom, s
861 1, 6 | téged, tudom, ily alacsony érdek visszatartani nem fog.~ARSZLÁN~
862 1, 3 | Azt is, fiam, a szent ügy érdekéből.~TARANTO~Legyen meg.~BARÁT (
863 1, 3 | istene jőj, s ez összefont érdekekből alakíts káoszt, melyből
864 1, 4 | ki volna az, kinek keblét érdekelném, ki volna az, ki hinni akarna
865 5, 2 | előttem már az élet elveszté érdekét.~JOHANNA~Nyugtasd meg a
866 1, 6 | első nap, s ez legkisebb érdeme, a nápolyi udvarban él és
867 5, 1 | mert tudom, hogy meg nem érdemeltem.~ÁGNES~A király írt, ő megbocsájt
868 3, 3 | különben magamat szerelmedre érdemesnek.~SANCHIA~Köszönöm Arszlán,
869 2, 2 | iránti szerelmemet teljes erejéből pártolandja. De egyszersmind
870 4, 1 | vesztegelnek, melyből ha új és új ereklyéket halász, mindég kimeríthetetlen
871 4, 2 | mindent feláldoznék önért, erényt, üdvöt, trónt talán - nem
872 4, 1 | GILLET~El az Istenért.~ENDRE~Eressz. (Kivezettetik.)~GILLET~
873 1, 3 | hódolatomat bemutatom. (Féltérdre ereszkedik.)~ENDRE~Fel, herceg! Az
874 5, 1 | figyelmez, ne mondd, hogy érettem szerezted őket, ha rajtok
875 2, 4 | színleljem-e azt, mit kebelem nem érez? Óh, a könny, a gyász színelhető,
876 1, 4 | fogja magát boldogtalannak érezni.~JOHANNA~Azt nem, Philippa,
877 1, 4 | ez? Mi édes hangok, mint érintik a szívek legrejtettebb húrjait. -
878 1, 4 | s kezeink természetesen érintkezének, történetesen tovább maradva
879 5, 3 | teremmel, melyet kárpit födöz s erkéllyel. Társaság tarka vegyületben
880 5, 3 | védő Endrére törnek s őt az erkélyre kinyomják.)~TARANTO (Johannát
881 4, 2 | pokol útján üdvöt lehet érni, ma ítéltem el egy férjgyilkost,
882 1, 4 | Ha hatalmunkban állna egy érnyitással véget vetni szenvedéseinknek.~
883 Inf | Endre)~Jellemek~Sámson. Erődús, egyenes jellem. Népét boldogítni
884 4, 1 | ENDRE~Igen, mert legjobb erőnket az érzelgésben öljük el,
885 5, 2 | attól, kinek barátságát erősbnek hivé a világ örök tengelyénél.~
886 2, 2 | Károlytól reámaradt jogát erősen készül védeni.~(Cabanis
887 1, 2 | trónján a korhadó gerébnek erőteljes sarja virul fel. E mai nap
888 1, 4 | gyémántüregbe lezárva, mit értek neki kincsrakások, melyek
889 5, 2 | tátongó sebek mind szívemet érték. Óh, hogy kétkedni mertem
890 2, 2 | hisz ott van a szolga, kit értetek megütlegelnek, kin a kisült
891 2, 2 | csak egyes helyei lesznek érthetőkké.)~DURAZZO~A szerencse asszony,
892 5, 2 | kívülről)~Be és ki senkit, értitek, leventék! Büntetés alatt. (
893 4, 1 | mert legjobb erőnket az érzelgésben öljük el, s míg a tettre
894 4, 1 | koszorúmat tevé homlokomra. Érzelmek gyermeke a költő s tenger
895 4, 1 | az iszonyú örvényt.~ENDRE~Érzeni szép; mi az élet költészet
896 4, 2 | eldobom őt, Óh, Lajos! Ha érzése is ily könnyű negéd volt,
897 5, 2 | Drága Endrém!~ENDRE~Sötét érzéssel, ah, Johanna, de ígérem! -
898 3, 1 | Csak egyszer repül fel az érzet, egyszer egész fényével
899 1, 2 | mindezt, szavakba, melyek érzeteimnek oly elégtelen tolmácsai. (
900 4, 2 | elérkezett a választó pont, ha érzetem múló szenvedély lobogása
901 1, 3 | tengelyéül a szerelem szent érzetét vevé ily áldozat kedves
902 4, 1 | valóság rideg napjaiban mi érzetinket kielégíteni képes, mi reményinknek
903 4, 2 | üdvöt, trónt talán - nem érzi-e keble, mi közel állunk a
904 3, 1 | kívánatot, ím, térdeimen esdem, óh, király! A szeretet
905 2, 2 | elvágtatna a Szerencse.~TARANTO~Esdeném, hogy betérjen.~ARTÚR~Ím
906 3, 3 | földön egy szerető kebel esdne feléd, ha édesen mosolygna
907 2, 5 | anyám, merő történet, vak esemény, mely oly szívesen üldi
908 5, 2 | megyek, ígérkezém. A jövő eseményeit sötét fátyol födi, de jő
909 4, 1 | fel, de felemelve máris esésre ítélt. De vannak, kik önmaguknak
910 1, 5 | kendővel jő)~Mint álmodom az esetet, mely az édes percet szerezte.
911 2, 2 | akarja eljegyezni, mert azon esetre, ha Johanna gyermektelen
912 5, 3 | benned egészen, ki szent esküdet már egyszer ily szörnyen
913 3, 4 | el. (Megrúgja a holtat) Esküdtem ugye, esküm oldva van. (
914 3, 4 | a holtat) Esküdtem ugye, esküm oldva van. (Lábát reá téve.)
915 5, 2 | tőlem megvettetett, bosszút esküvék s bosszúját csak vérem olthatja
916 2, 2 | adva át)~Giustiniána grófnő esteli 11 órára légyottot rendel.~
917 1, 5 | mi - én - itt.~PHILIPPA~Estveli imádságunkat végezénk királyné,
918 3, 5 | király.~ENDRE~El most e rideg ész tanácsival, midőn szenvedélyem
919 1, 1 | lesed pillantásait, akkor eszedbe jutok, de késő lesz. Örülj,
920 1, 3 | földi hatalom előtt; tartsd eszedben, fiam, tanításimat, melyeket
921 2, 2 | Artúrnak több a szerencséje eszénél.~DURAZZO~Nem is oly könnyen
922 Inf | Sámsonné hízelg is. A papok eszköze, kém a családban. Oh jaj,
923 2, 3 | elveszett önnek, ha ki nem eszközli, hogy Endre itt maradjon.~
924 Inf | kielégítés nélkül, mindent eszköznek néző. Egykedvű.~Dajkája
925 2, 2 | jókor felébredék. De hogyan eszközölhető tervünk?~ÁGNES~Egy álarcosbált
926 3, 3 | Szabadságot, herceg, ezt eszközölje ki nekem, hogy emberek szemébe
927 5, 3 | gyermeki játék, ő meg volt etetve. - Fel, fel, vagy elveszénk!
928 Inf | kineveti a gondnokokat.~Éva is mosolyogva adta az almát.~"
929 2, 2 | a világ forgása, vagy az evangéliomok is szerelmet parancsolnak,
930 1, 2 | bátran nézek vissza átélt éveimre, mert bennek egyéb könnyeket
931 2, 5 | Szeretett Gilletem! Az évek vihara nem zúga el nyom
932 Inf | jogban, neje örül, midőn excedál. ~Egymás titkait tudva,
933 3, 4 | teremtés közepette, két perccel ezelőtt s égi származású arcodat
934 2, 2 | külön csoportozatot képezve. Ezen egész jelenet alatt élénk
935 2, 3 | aranylánc, és emberemmé lesz, ezennel Provencei kormányzónak nevezem. -
936 2, 1 | Míg a kidőlt geréb helyét ezernyi új növény csakhamar befolyja. (
937 1, 3 | a bíbor alatt a szolgák ezre közt hasztalan eped a szív.
938 3, 5 | én száműzöm a cselszövők ezredét, s Johannám meg lesz mentve,
939 4, 1 | PETRARCHA~S ha tökélyeinek egy ezredrészét eléri, úgy az utóvilág mosolygva
940 3, 1 | puszták vándorának egy tiszta ezüst zománcú csergeteg, melyből
941 3, 3 | kárhozatomban.~TARANTO~Félre most ezzel!~CABANIS~Félre ugye kárhozatommal,
942 1, 1 | Ágnes, a Perigordok férfias fajából, miért levék Durazzo hitvese!
943 3, 5 | GILLET~Endre, az Istenért! Te fájdalmadtól elragadtatol, elrontod terveinket,
944 2, 1 | ENDRE (midőn minden elnémul, fájdalmasan)~És mindennek vége, ő nincs
945 1, 5 | szenvedésimet, s könyörültek fájdalmimon. Ugye Johanna, e percnyi
946 3, 1 | nőnek egy világ üdvével és fájdalmival, melynek véget csak a halál
947 3, 5 | Van egy mértéke, Gillet, a fájdalomnak, mely ha betölt, kiözönlik.
948 5, 1 | jobban fáj, mint bosszúd fájhatott, mert tudom, hogy meg nem
949 5, 1 | csak a bizalmatlanságot fájlalja, barátjának nevezi azt,
950 1, 3 | más viszi - a kéjlepkék fájlalják az elveszett ünnepélyek
951 3, 2 | egyebük, mit veszteniök fájna, nincs. (El a magyarokkal.)~
952 5, 2 | angyala szállott kebelembe, fájt elárulva látnom önt attól,
953 3, 4 | Negyedik jelenés~(Fákkal beültetett sétatér, kápolnával
954 3, 1 | köréből, vonulj a zárda szent falai közé, hol kivész az élet
955 4, 2 | fogok járni házról házra egy falat kenyérért gyermekemmel. -
956 4, 1 | általa fogott nyulat ura falatozza s unszolásai terhesekké
957 4, 2 | fejetekre! (El, egy kép leesik a falról.)~MIND (felugorva)~Földindulás,
958 1, 4 | boldogul éltek, míg átküzdött fáradalmikért dicső kárpótlást nyujta
959 4, 1 | megtanult volna menni, hogy ura farkán fogva kormányozhatná?~RÓBERT~
960 1, 6 | udvaron, mint martalékra a farkas, nem tudom, mi keresetben
961 Inf | kedvesen, de mi ismerjük, rossz faszék. -~A barátságban nem hisznek,
962 5, 2 | A jövő eseményeit sötét fátyol födi, de jő idő, mely azokat
963 2, 2 | elégett szövétnekekkel s fátyolos virágbokrokkal jő Taranto,
964 2, 2 | tudtam, mert szükségeim fedezésére egy marok ércet kérek; de
965 5, 2 | áruló-e Gillet.~(Gilletet fegyver-ravatalon hozzák be több magyar leventék.)~
966 5, 3 | nagy lélek szállt alá. (Fegyvereiket lebocsájtják.)~~Vége az
967 1, 5 | sikolt.)~TARANTO~Mi ez?~BARÁT~Fegyvertárs és jó barát, herceg, ki
968 2, 3 | ha egy hosszú sor gazság fehéríté is meg őket.~PHILIPPA~Mivel,
969 1, 2 | fürteimen immár az idő moha fehérlik, országgondok virrasztó
970 5, 3 | előttetek a király! Ellenségitől feje arannyal váltatik meg, de
971 5, 2 | Hála készségedért, mellyel fejedelmed védelmére fegyvert ragadtál,
972 3, 3 | tudnál, hisz a magyar hű fejedelméhez.~ARSZLÁN~Istenemre leányka,
973 1, 6 | nemzetemet csúffá teszed. Ím vedd fejedre vissza a kíséretemre hazudott
974 4, 1 | fekete szárnyai üvöltnek-e fejeitek körül? Te reszketsz, - te
975 3, 4 | nem álmodok, ez kezem, ez fejem. - Óh, Isten, tágulj föld,
976 4, 2 | Kidobja.)~CABANIS~Átok, átok fejetekre! (El, egy kép leesik a falról.)~
977 1, 4 | bizalmasan hajthatnók gondülte fejünket.~JOHANNA~Igen ám, de a barnafürtű
978 3, 4 | egy ölnyi sír. El rossz fekély, Istennek gondolád magad
979 3, 2 | bűntettben található, mint fekélyen a varjú. Te, ki mérges lehelleteddel
980 2 | asztal, körül székek, a trón feketével van bevonva, mindinkább
981 1, 3 | dicsőségét kell kivívnod, ha egy fél világ sírrá lesz is felette.~
982 3, 3 | Sanchia nyugtalanul jár fel-le).~SANCHIA~A gyönyörű regg
983 3, 3 | nem menthetem meg, atyámat feladni. Ah, ő atyám, mit is véthetett
984 4, 2 | lobogása lenne, s én mindent feláldoznék önért, erényt, üdvöt, trónt
985 1, 1 | közelít, s azoknak egyikét feldönti.) Itt volna helyed! E hely
986 5, 2 | Reáborul.) Lelkemnek jobb fele, mely e portömeget magasra
987 1, 5 | oktatásait.~PHILIPPA~Kötelesség felebarátunk üdvét előmozdítani, - s
988 2, 2 | fogulva, hála, hogy jókor felébredék. De hogyan eszközölhető
989 2, 4 | ENDRE~Látom Johanna! Jobb feled megindult, hallgasd meg
990 3, 3 | egy szerető kebel esdne feléd, ha édesen mosolygna élted
991 3, 3 | Az Istenért, leányom, ne feledd atyád parancsit, oly sötét
992 4, 2 | mindnyájan el látszottak feledni, s ki mindezek közt legveszélyesb
993 4, 1 | élet. (Ezalatt Taranto jő feléjek.)~TARANTO~Mint látom, a
994 2, 2 | 11 órakor tehát, óh, hogy felejteném ezt el, 11-kor az este.~
995 1, 5 | üdvében, tudná-e egy percre felejteni a mélységet, mely közöttünk
996 1, 5 | multból. Igen, Johanna, ön nem felejti el egészen azon üdvös perceket,
997 4, 2 | elfeledkezénk.~RÓBERT~Én nem felejtkezém el, sőt meg is előztem a
998 3, 3 | Viszonlátig, leányom - ne felejtsd parancsimat - Isten veled.~
999 1, 3 | ellenségit ki nem irtod. Ha felejtve hatalmad, világi, szentségtelen
1000 1, 5 | fiára, míg salaktalan lelke feléjük röpül.~JOHANNA~Igen, anyám!
|