1009-csupa | dacar-felej | felek-homlo | honab-kiser | kisle-menth | mento-rem | reme-tekin | telje-vonta | vonul-zugol
Felvonás, jelenés
1001 4, 2 | titkainkba ön igen beavatta, s félek, hűsége csak álszín, lép,
1002 1, 4 | szentül kell megőrzenünk, mert felelősekké önmagunk levénk.~JOHANNA~
1003 1, 5 | nap sugarában képe mosolyg felém, a hajnal bíborán első csókjainak
1004 1, 5 | éppen én voltam szerencsés felemelni azt.~JOHANNA~Azt nem mondám,
1005 3, 3 | egykor kiszenvedél, s lelked felemelődik a boldogokhoz, akkor én
1006 4, 1 | forgószélként emelt fel, de felemelve máris esésre ítélt. De vannak,
1007 5, 1 | kell a gonosznak egymást felemésztni.~ÁGNES~Endrét megmentheted
1008 2, 1 | látom én, hogy az agg Sancha feleslegessé lőn e vigalom lakában. Te
1009 2, 4 | özönébe ölni lelkednek jobb felét, hogy ők uralkodhassanak.~
1010 3, 1 | Vigadjatok csak, öljétek jobb feleteket a bor s kéjek mámorába,
1011 1, 3 | segíthetek.~TARANTO~A Poklot kell felhívnunk, ha az ég siket lett.~BARÁT~
1012 2, 3 | mint nap, mely a barna felhők megül újra fölmosolyg.~JOHANNA~
1013 2, 2 | felől danolva s nevetve, félig elégett szövétnekekkel s
1014 Inf | alá. Lehet, még kötve is félik. Mint győző lép fel.~Neje.
1015 3, 2 | itt talállak, akkor majd feljebb segítlek, ha itt alant meg
1016 Inf | elméncség stb.~Madách Imre feljegyzései között a Nápolyi Endre c.
1017 1, 6 | CABANIS~Egyszer panaszkodám (Felkacag.) és ez a rokonérzet.~PHILIPPA~
1018 1, 5 | világ lép ellene csatára, felkarolja annál kedvesebbjét, s egekbe
1019 4, 1 | Az Istenért, királyom! (Felkél.)~ENDRE~Maradjon, maradjon,
1020 1, 4 | semmi vigalom, semmi kaland. Felkelünk, hogy újra lefeködjünk,
1021 1, 4 | ragyoghatott volna.~JOHANNA (felkelve)~Kiállhatatlan. - Három
1022 3, 1 | fényével s többé hamvaiból felkölteni az ég minden hatalma képtelen.~
1023 3, 3 | hozzád jövék elűzni a gond fellegeit s te lemosolyogtad azokat -
1024 2, 3 | napforgói, ti gyalázatos fellegek, ki a nap és föld közé tolakodtok,
1025 3, 1 | csergeteg, melyből az ég fellegtelen képe mosolyg feléje, melybe
1026 5, 2 | Nápoly! (Lelép.)~RÓBERT (fellép az ablakhoz)~Bűnhődjék az
1027 5, 2 | vérkutyákat!~ENDRE (az ablakhoz fellépve)~Nápoly! Hála készségedért,
1028 3, 3 | SANCHIA~A gyönyörű regg újra felmosolyg, amott az Aethna csúcsán
1029 Inf | mikor meg is van kötve, félnek tőle.~Az első csodálók tetszenek
1030 1, 4 | hogy újra lefeködjünk, felöltözünk, hogy zárdáinkban ki se
1031 5, 2 | minket, nem akarod-e másként feloldani az átkos csomót, mint halálos
1032 1, 4 | eset, de hány sorvad el feloldhatatlanul kötve ily férjhez, letépve
1033 4, 2 | JOHANNA~Nem, nem, atyám! Felőle én kezeskedem.~TARANTO~Még
1034 3, 1 | Királyom! Nem tudom, mit hisz felőlem, de meg kell bocsájtanom
1035 2, 2 | Kik már kívül is várnak, a felolvasás után tisztelkedendők.~PHILIPPA~
1036 2, 3 | Üdvözöllek urak, ha úgy tetszik, felolvashatjuk a boldogult király végrendeletét.~
1037 2, 2 | király végrendeletét fogjuk felolvasni.~PHILIPPA~Mondják, hogy
1038 2, 3 | emezt ne süsse. Ti, kik a félreértés átkozott magvait szórjátok
1039 1, 4 | sárkányok.~JOHANNA~Mindég félreértesz.~PHILIPPA~S hátha a barna
1040 4, 1 | úgy akarni tanítani, hogy félretéve minden önérzetét, vakon
1041 3, 1 | ízleletében eltompul, melyben felretten édes álmaiból, lehullnak
1042 4, 1 | kormányozhatná?~RÓBERT~Nem láttam, Felség! Ha, ha! Hálátlan tanítás
1043 4, 1 | tudni, mire van szüksége felségednek és ha ő nem találja.~ENDRE (
1044 5, 2 | de jő idő, mely azokat feltakarja. Akkor nem marad egyéb az
1045 3, 4 | villámok mindent, mi él, s a feltárt sírokban recsegjetek össze,
1046 5, 1 | ördögi mérget adtam, mely feltépi az élet legbensejét, mely
1047 1, 3 | hódolatomat bemutatom. (Féltérdre ereszkedik.)~ENDRE~Fel,
1048 2, 5 | lesüti szemét; ekkor Taranto feltett kalappal s danolva megy
1049 Inf | nyomoron örülő, rosszat feltevő; semmit, csak lányát szerető
1050 4, 2 | jelenése az udvarnál máris feltűnik.~RÓBERT~Lehet rá némi kis
1051 5, 3 | kígyóé, le vele!~(Johanna felül, mindég növekedő nyughatatlansággal,
1052 3, 4 | Sanchia! Szegény atyád kér! (Felugrik.) Üvöltsetek szelek, rázzátok
1053 1, 1 | hogyha az ifjú idegent egy félvilág csodálja, meg intéseitől
1054 3, 1 | mely ha lefonnyad, újra felvirul. Vonulj vissza az udvar
1055 5, 3 | Vége az ötödik és utolsó felvonásnak~ ~
1056 4, 2 | átkos szobát, el a pokol fenekéig, hogy borzadva állna meg
1057 1, 3 | elrezgének, míg rendületlen fennmarad az égi dicsőség.~ENDRE~Épp
1058 4, 3 | hű polgárokat védelemre, fennszóval hirdesd mindenütt, hogy
1059 4, 1 | a királyi sast, magasan fent az égben, utána tört, s
1060 3, 2 | a magyarokkal.)~CABANIS (fenyegetve)~Igen, lehelletem bűn és
1061 4, 1 | Az első felvonási terem, fényesen kivilágítva, urak, hölgyek
1062 3, 1 | az érzet, egyszer egész fényével s többé hamvaiból felkölteni
1063 1, 4 | tavaszdad kertében körülrepdezve fénylő pilléktől szabadon s imádva
1064 Inf | szóalakokat, mint fenyü (=fenyő), gyovonni (=gyónni), fogansznak (=
1065 4, 1 | nehány forintot, hisz én fényt nem űzök, kevéssel beérem,
1066 1, 2 | arcaim, s mint vészsújtott fenyű, szál termetem meggörbedt.
1067 Inf | egyéni szóalakokat, mint fenyü (=fenyő), gyovonni (=gyónni),
1068 5, 2 | oroszlán elesik, mi számtalan féreg vesz életet belőle, de nem
1069 1, 3 | országtudománnyal dicsekvő délceg férfiak, mint bábok, melyeket a
1070 1, 1 | hogy Durazzo korcs, hogy férfiatlan.~ÁGNES~Én, anyád mondom
1071 1, 3 | Úgy szólsz, herceg, mint férfihez illő.~ENDRE~Köszönöm, barátom.~
1072 Inf | magát, lássuk.~A nő vágya a férfival nem versenyezhet, oly lent
1073 5, 3 | lép.)~RÓBERT~Hah, gyáva férgek, nézzetek reám. (Tőrt ragad,
1074 5, 3 | úgy sújt le majd a dörgő fergeteg, hogy a pokol megrázkódik
1075 5, 2 | meg a népet, mely iszonyú fergetegként, vészthirdetőn tolul a vár
1076 4, 1 | álmokat lehet álmodni a fergetegtől hányatott hajón.~(Durazzo
1077 5, 3 | így tekintsz reám, mint férjedre tekintél, midőn kinézted
1078 4, 2 | Leül.) Ide vele.~RÓBERT~Férjét gyilkolta meg.~JOHANNA~Férjgyilkos
1079 2, 2 | Johannám meg ne békéljen férjével, mert akkor többé nincs
1080 4, 2 | érni, ma ítéltem el egy férjgyilkost, Taranto. Halálra ítéltem
1081 1, 3 | korán megunta a nem szíves férjt, férfias udvarával - a lovagi
1082 3, 2 | segítlek, ha itt alant meg nem fértek el. - Leventék! ez egyszer
1083 5, 2 | hogy mérges lehelleted ne fertőzhesse meg körültem a léget.~GILLET (
1084 5, 3 | siess Budára, vérszínekkel fesd le a történeteket. S tudom,
1085 3, 1 | mosolyogja azokat reá, a festett rózsának illatja nincs.~
1086 2, 3 | takarítani az alkalmatlant, mint fészkébe küldeni sergekért?~JOHANNA~
1087 2, 4 | e gyalázatos had kimarta fészkiből, agg napjaira nem marad
1088 Inf | társasága hat a királynéra.~Fia.~Egy pap. Minden élvezetnek
1089 1, 1 | Dicső álmaim, melyekben fiaim vállait bíborpalást borítá,
1090 Inf | haldokol, megvallja bűneit fiának, ez utálja. ~A király s
1091 1, 5 | ezer világok néznek a por fiára, míg salaktalan lelke feléjük
1092 Inf | end jeles jövő időket, s a fiatal Madáchra jellemző egyéni
1093 1, 2 | dicső magyar hon fejedelmi fiával, Endrével jegyzem el, kinek
1094 3, 4 | hallatszanak, Cabanis előbbre lép s figyel.)~CABANIS~Öt - hat - hét,
1095 5, 3 | igaz királytok!~RÓBERT~Ne figyeljetek reá, nyelve sima, mint kígyóé,
1096 2, 3 | atyád végső tanácsától figyelmedet, hogy boldog lehess a földön.
1097 1, 5 | barát jő a kert felől, s figyelmesen megáll.)~TARANTO~Nem, nem
1098 4, 1 | Istenért, mit tesz, máris figyelmet gerjeszt.~ENDRE~Azt teszem,
1099 5, 1 | címjeiddel, melyekre a kába figyelmez, ne mondd, hogy érettem
1100 1, 1 | s parancsira egy nemzet figyelt, mind elhagyátok, mindennek
1101 1, 1 | ébredés szokta követni. (Nem figyelve reá, a karszékhez közelít,
1102 4, 1 | hirtelenkedésével veszélybe hozná finomul szőtt terveimet. Átkozott
1103 4, 1 | hiszem. - Azt mondja a gaz fiú, hogy bizonyos városban,
1104 2, 3 | e hon boldogságát egész fiúi szeretettel hordani kebelében,
1105 5, 2 | boldogíthatni egy koldus fiút. - Menj el azokhoz, kik
1106 2, 2 | ékszerárusnéért adott, s meg vagyok fizetve.~ARTÚR~Cabanis, én téged
1107 5, 2 | eseményeit sötét fátyol födi, de jő idő, mely azokat
1108 5, 3 | teremmel, melyet kárpit födöz s erkéllyel. Társaság tarka
1109 1, 1 | anyám beszél. (A karszéket fölállítja.)~ÁGNES (gúnnyal)~Úgy, úgy!
1110 1, 3 | e fordulat?~BARÁT~Rossz földbe hullattak az Isten igéi. -
1111 4, 2 | falról.)~MIND (felugorva)~Földindulás, templomba - segítség! (
1112 1, 1 | hogy őseid trónját egy földönfutó bitorolja? Tűrnéd-e e gyalázatot?
1113 3, 2 | akasztófára a bitor királlyal - a földönfutóval. Endre eleikbe lép.)~ENDRE~
1114 4 | NEGYEDIK FELVONÁS~FÖLDRENGÉS~~
1115 3, 5 | Reszkessetek gonoszok, fölébredt az oroszlán, s bosszúja
1116 1, 4 | tán emlékezel? - S Taranto fölemelte azt, és én mosolyogva elfogadtam;
1117 5, 2 | csak vérem olthatja el. Fölizgatá a könnyen hívő népcsoportot,
1118 5, 2 | a népet, mely védelmedre fölkélt s a véd nélkül maradt barát
1119 4, 2 | szerényen vonul vissza a nap föllegek mögé, mert versenyezni ily
1120 3, 4 | köntösében s kalapjában föllép, Cabanis leszúrja.)~SANCHIA~
1121 2, 3 | barna felhők megül újra fölmosolyg.~JOHANNA~Igen kegyes ön,
1122 3, 4 | a szolga egy gyáva test fölött ünnepli győzelmét, afelett,
1123 2, 5 | hazám drága vidéki, ragyog-e fölöttök oly édesen a csillagos ég.
1124 1, 4 | érzés nem hágy nyugodnom, fölrettent álmaimból; ah, Philippa,
1125 3, 5 | ez nekem volt szánva. (Föltakarja.) Sanchia! Dicső teremtés,
1126 1, 1 | tartották a roskadó trónt föltartani, mint ledönteni. - Hisz
1127 3, 4 | számadásunk van együtt, ha e vas föltépi élted üterét, meglátjuk
1128 4, 2 | Többrendbeli halálítéletek fölterjesztvék kegyelem vagy helybenhagyás
1129 1, 1 | kívüled - van-é oly pulya, ki fösvény kedve életével nem vetné
1130 3, 3 | sötéten jő, leteszi kardját s fövegét.)~CABANIS~Sanchiám, kedves
1131 5, 2 | alkonyodik a remény, és vajon fog-e hajnallani újra? Lezárva
1132 2, 5 | tulajdonítsd. S nem legszebb fogadásod-e gyermekid szeretete?~ERZSÉBET~
1133 3, 3 | Cabanisnak, s elrablanák tőle. Ne fogadj senkit Arszlánon kívül,
1134 Inf | következő vázlatokat, ötleteket, fogalmazványokat találták (első megjelenés:
1135 Inf | fogansznak (=fogannak, fogamzanak), üldi (=üldözi), keserg,
1136 5, 2 | kebelben nemesb érzés nem fogamzhatik már? Igen, én óvni jöttem
1137 4, 1 | becsülöm, mely tettekben fogamzik.~PETRARCHA~De ha a valóság
1138 3, 2 | ízlelnők-e azt, ha ebben nem fogamznék.~(A szín fenekén verekedő
1139 Inf | gyónni), fogansznak (=fogannak, fogamzanak), üldi (=üldözi),
1140 3, 3 | boldogságunk terem.~CABANIS~Fogansz, ha te üdvöd kárhozatomban.~
1141 3, 3 | El.)~ARSZLÁN~Én fel nem foghatom, kis női szeszély lesz,
1142 5, 1 | hová vadászat ürügye alatt fogják kicsalni a gonoszok.~DURAZZO~
1143 2, 2 | boldogult király végrendeletét fogjuk felolvasni.~PHILIPPA~Mondják,
1144 3, 3 | a boldogokhoz, akkor én foglak fogadni, ismét mosolyogva,
1145 1, 2 | a jobb oldalt s háttért foglalja el.)~CABASSOLE (a magyar
1146 1, 2 | őseimtől reám maradt trónomat foglaljam el, hogy ifjúságom szent
1147 4, 1 | van valami, mi emlékemet foglalkoztatja, egy gondolat, mely más,
1148 1, 2 | Endre s Johanna karszékeiken foglalnak helyet, a főurak a többi
1149 1, 2 | kénytelen vagyok szavakba foglalni mindezt, szavakba, melyek
1150 5, 2 | míg ő barátságának árnyába fogódzik, ő hitét kacagva, trónját
1151 4, 3 | és én őt látni túlnan sem fogom. Igyekezz, mondom, megelőzni
1152 4, 1 | ebet, kinek midőn az általa fogott nyulat ura falatozza s unszolásai
1153 Inf | boldogtalanok.~A kutyának az ő fogta nyúlból egy csontot dobnak
1154 2, 2 | DURAZZO~Igen, anyám, el voltam fogulva, hála, hogy jókor felébredék.
1155 5, 2 | veled, Endre, lélegzetem fogy, hallgasd meg végkérésemet,
1156 3, 1 | zenével, óh, hisz a kalibák fohásza könnyen elrezeg, míg csarnoktokba
1157 3, 1 | a bor s kéjek mámorába, fojtsátok el a nyomor jajgatását harsogó
1158 3, 1 | önmagát emészti és fájdalmas foltjait csak a távol föld embere
1159 2, 2 | mind nem elég lemosni a foltot, mellyel gyalázatos hivatalom
1160 1, 5 | asszony önnel megelégszem, folytassa tovább is üdvös oktatásait.~
1161 1, 4 | PHILIPPA~Parancsolja, hogy folytassam?~(A kertben ének, lantkísérettel.)~
1162 4, 1 | őtet, míg a sas büszkén folytatá a pályát.~TARANTO~Sok ilyen
1163 1, 4 | közül.)~PHILIPPA (beszédét folytatólag)~Elrablott kedvesével túlment
1164 4, 2 | egy kék s arany zsinórt fon.)~TARANTO~Jó reggelt, királyné!~
1165 1, 3 | száműzni vágyod az irigység fondor kígyóit, hogy legyen ismét
1166 4, 2 | kedvesebb, óh, hisz csak ön fonja Johanna én életfonalimat,
1167 4, 2 | mégis talán e zsinórral fonom életünk jövőjét.~TARANTO~
1168 2, 3 | tanácskozásunknak is tárgya igen fontos, urak. Erzsébet, a magyar
1169 1, 3 | TARANTO~Hogy tetszik, atyám, e fordulat?~BARÁT~Rossz földbe hullattak
1170 2, 2 | talán, hja, úgy van a világ forgása, vagy az evangéliomok is
1171 4, 1 | koruk gyermekei, kiket az forgószélként emelt fel, de felemelve
1172 4, 1 | végre a kincstárból nehány forintot, hisz én fényt nem űzök,
1173 5, 2 | kebelében a kétségek átkos mérge forr.~ENDRE~Mit kívánsz tőlem,
1174 3, 1 | király, az emberekbe. Ne fossza meg világomat legszebb ékétől.~
1175 2, 4 | kitaszítva azon egy díjtól fosztatott meg, melyért mindazt tevé.
1176 1, 3 | célunk a közjó. Ily szent frigy örökös lesz, ugy-e bár,
1177 5, 1 | rászedhetél, hogy ez ördögi frigybe vonj. - Óh, Endre, bocsánatod
1178 5, 2 | megtalálta egymást s szent frigye örök lesz.~ENDRE~Ah, Johanna,
1179 2, 2 | nevében. (Félre.) Te, te légy frigyesem, egyetlenség s zavar istene.~
1180 2, 2 | zavarokban halászó Philippa frigyesünk, s ha a kéjekbe fulladó
1181 5, 1 | kezekkel bontani baráti frigyeteket, én Endrét rágalmazám előtted.
1182 1, 4 | lég, mint a gondolat, nem függni semmitől. Óh, de Philippa,
1183 3, 1 | Végszándéka ez, királyom siket fülekbe zengnek-e el igéim? Változtat
1184 2, 3 | következőket nevezem: Cabassone Fülöp Cavailloni püspök.~PHILIPPA~
1185 2, 3 | előtted s szentekké ősz fürteim emléke tegye őket.~JOHANNA~
1186 1, 2 | népem boldogsága adott, fürteimen immár az idő moha fehérlik,
1187 2, 3 | Miért kell, Philippa, az ősz fürtöknek mindég tiszteleteseknek
1188 2, 2 | frigyesünk, s ha a kéjekbe fulladó Johanna magtalan marad,
1189 1, 2 | annak büntetésül borba fullasztjuk keservét.~ENDRE (A csarnokig
1190 3, 1 | jő idő, melyben a lélek e fűszerek ízleletében eltompul, melyben
1191 4, 2 | Kislelkűek, ha, ha, oltárhoz futtok-e, ha bűneitek felett kissé
1192 4, 1 | utána tört, s e gyönge fuvalom csakhamar földre sújtá őtet,
1193 4, 1 | az est királynéjának e fűzér. (Átadja.)~JOHANNA~Mit,
1194 4, 1 | JOHANNA~Hízelgő.~GILLET (a fűzért magyarázva)~A kellem gyöngyvirágitól
1195 1, 1 | mely az öröklét koszorúját fűzi homlokára. (Megállva.) Halhatatlanság?
1196 2, 3 | ítélni a gyáva tolvajt, ki garast lopott, megszűnik-e a bűn
1197 5, 1 | meg anyádat. Endrét, ki gát volt terveinkben, Durazzo! -
1198 2, 1 | kiknek vigalmaikban csak gátul vagyok, eltérek tehát előlük,
1199 1, 6 | ily leányt találtál, úgy gazdagabb vagy soknál, kit irigyel
1200 3, 4 | Cabanis nem lesz többé a gazdagok ebe, nem fog lehelleni vétket
1201 2, 3 | Rosszabbak vagytok az utcai gaznál, mely nem akar jobbnak látszani,
1202 Inf | hisznek, s mégis azt mondják a gazok: Oh, hisz mi jó barátok
1203 2, 2 | rossz napja van, tán valami gazsága nem sült el.~CABANIS~Gondolod,
1204 2, 1 | arcainkról. Míg a kidőlt geréb helyét ezernyi új növény
1205 1, 2 | Nápoly trónján a korhadó gerébnek erőteljes sarja virul fel.
1206 4, 1 | mit tesz, máris figyelmet gerjeszt.~ENDRE~Azt teszem, mit rendelni
1207 5, 2 | barátja mégis magasztalt Gilleténél, - ki önt elzárta királyom,
1208 5, 2 | Igen, én óvni jöttem önt Gilletől, királyom, a könyörület
1209 2, 2 | CABANIS (levelet adva át)~Giustiniána grófnő esteli 11 órára légyottot
1210 4, 1 | látom rongyos kíséretemet görhedt lovakon, mint vásárrul kikergetett
1211 2, 2 | ártalmasak a szépségnek az ország gondjai, mint öregít az ily munkálkodás -
1212 Inf | A gyűlésen kineveti a gondnokokat.~Éva is mosolyogva adta
1213 3, 4 | El rossz fekély, Istennek gondolád magad a teremtés közepette,
1214 1, 6 | becsülete forog fenn, ez gondolánk, már csak Nagyságos Urunkat
1215 2, 4 | sugallta neked, ezek nem a te gondolatid, ő, ki életét gyermeke boldogítására
1216 3, 3 | az én Sanchiám mindenik gondolatját, gyönyörködendő tisztaságjokon,
1217 4, 1 | véle - mátul csak ez legyen gondolatom. Éljen a Szabadság, éljen
1218 3, 3 | tőle elszakaszt.~SANCHIA~Gondolj tehát olykor Sanchiádra,
1219 4, 2 | JOHANNA~Férjgyilkos tehát? (Gondolkodva.) S vizsgálta-e a bíróság
1220 1, 2 | napokban lemosolyogja a gondot, a bút homlokomról, szerelme
1221 1, 4 | melybe bizalmasan hajthatnók gondülte fejünket.~JOHANNA~Igen ám,
1222 5, 1 | de szörnyűk, mint kell a gonosznak egymást felemésztni.~ÁGNES~
1223 4, 3 | s Arszlán.)~GILLET~Ide gonosztevő, itt újítsd meg vallomásodat,
1224 2, 2 | mint atyám, nem védik őt, gonoszul vesz el a jámbor.~RÓBERT~
1225 2, 2 | levelet adva át)~Giustiniána grófnő esteli 11 órára légyottot
1226 5, 3 | Ki elsőt sújt, díja egy grófság.~(A magát védő Endrére törnek
1227 2, 3 | JOHANNA~Szegény Marszán, te grófsági szabadalmaid oklevelébe
1228 1, 1 | karszéket fölállítja.)~ÁGNES (gúnnyal)~Úgy, úgy! Szegődj hozzájuk
1229 1, 6 | mit akarhat mást az úr, ha gunyhóba tér, mint elrabolni annak
1230 1, 6 | hatalmas úr volt, ki anyám gunyhójába betért, s mit akarhat mást
1231 5, 3 | a szörnyű ár?~JOHANNA~Mi gúnyosan kacagsz fel, Taranto, mint
1232 1, 1 | lennék férfi, s te asszony a guzsalynál!~DURAZZO~Ne többet erről,
1233 2, 5 | Hah! Ezt merték tenni a gyalázatosak!~ERZSÉBET~S Johanna nem
1234 1, 6 | tehetik, nemzetünket, hazánkat gyalázzák; ha minket illetne a dolog,
1235 1, 2 | Róbert Endrétől s Johannától gyámolítva belép, mellette Sancha,
1236 Inf | sodortatik a rosszra, mit nem is gyaníta, - örül ürügyet találni
1237 2, 4 | mondta ezt neked, vagy puszta gyanúkkal akarod-e kínozni nődet?
1238 2, 4 | nem kellene ily alávalóul gyanusítanod.~ENDRE~Hallgass meg, Johanna!
1239 2 | bevonva, mindinkább távozó gyász-zene. Endre egyszerű fekete öltözetben,
1240 2, 3 | hang, a királyné, Johanna gyászba öltözötten, Tarantótól vezetve
1241 1, 4 | PHILIPPA~Ne mindég ily gyászosan - majd regélek. Egy ősz
1242 5, 3 | Bámulat, kürtszó.)~JOHANNA~Gyávák, ti lankadoztok! Megijeszt-e
1243 2, 1 | úgy ragyognak, hajnalod gyémánti csak úgy éltetik a szomjúzó
1244 1, 4 | PHILIPPA~Hogyan? Oly ifjan gyémántüregbe lezárva, mit értek neki
1245 1, 4 | férje sárkánnyal őriztetett gyémántüregben? Ah, Philippa! Én irigylem
1246 4, 1 | szereti kedvesének, de sokszor gyengeségét is.~GILLET~Óh, ön, királyné,
1247 4, 1 | kell néki megragadni a sors gyeplőit, én legalább azon érzést
1248 3, 3 | jelenés~(Reggel, rövid szoba, gyéren bútorozva, két oldalt ajtó,
1249 Inf | Bájaid szűzéi, kedélyed gyermeké. Nem retteg a rossz névtől
1250 1, 1 | születendő nemzedékeket, minthogy gyermeked így meggyalázza családját,
1251 2, 1 | Óh, anyám! Meg ne átkozd gyermekedet megfontolatlanul, királyné!
1252 5, 1 | anyám! Átokká válnék az gyermekemen. - Lovat elő cselédek! -
1253 4, 2 | házra egy falat kenyérért gyermekemmel. - Vagy nem hallgatjátok-e
1254 4, 2 | vétett ez? (Aláírja.)~RÓBERT~Gyermekgyilkos.~JOHANNA~Hah, szentségtörés
1255 5, 3 | lankadoztok! Megijeszt-e e gyermeki játék, ő meg volt etetve. -
1256 3, 1 | mondja senki, hogy Endre gyermekként reszket élteért.~SANCHIA~
1257 2, 2 | azon esetre, ha Johanna gyermektelen marad, erre száll a trón.~
1258 1, 4 | Pamlag, virágok, asztal gyertyákkal. Johanna karszéken ül, hárfa
1259 4, 2 | talállak haramiák, üdvöm gyilkolói! (Tűzzel.) Óh, lenne hatalmam
1260 4, 2 | Ide vele.~RÓBERT~Férjét gyilkolta meg.~JOHANNA~Férjgyilkos
1261 2, 2 | elrablandó harci üdvért, ha gyilkoltok, árultok a trónért, vagy
1262 5, 2 | Kidobva leszúrja.)~PHILIPPA~Gyilkos! - Királyom, ő elárul!~GILLET~
1263 4, 2 | RÓBERT~Hároman történetes gyilkosok, egy eset nem is egészen
1264 Inf | Midőn a pap Sámsonnét a gyilkosságba viszi, ez fel akarja adni,
1265 1, 2 | trónnál, s a trón legszebb gyöngyét, Johannát. Isten! Mi boldog,
1266 4, 1 | fűzért magyarázva)~A kellem gyöngyvirágitól könnyezett magasztos liliom
1267 3, 1 | rólad lepattan a földi gyönyör s az ég legszebb leánya,
1268 1, 1 | ülés az ott! Mely a világ gyönyörétől, jégihletével elszakít. -
1269 3, 3 | Sanchiám mindenik gondolatját, gyönyörködendő tisztaságjokon, ha a rideg
1270 1, 3 | elveszett kedvesén keserg - a gyönyörök leánya, Johanna, korán megunta
1271 3, 3 | nyugtalanul jár fel-le).~SANCHIA~A gyönyörű regg újra felmosolyg, amott
1272 1, 4 | Kiállhatatlan. - Három napja gyötrő már azon szívölő egyformaság,
1273 4, 2 | kábák; kedvcsapongás, rossz gyomor, ez az egész. (El.)~(Taranto
1274 Inf | fenyü (=fenyő), gyovonni (=gyónni), fogansznak (=fogannak,
1275 1, 3 | szikráját oltva kebelünkbe, a győzedelmes, a királyi elmét, hogy benne
1276 4, 2 | a gőgös nő nem éli túl győzelme napját.~PHILIPPA~Értem atyám,
1277 4, 1 | hagyd ünnepelnem legszebb győzelmemet a bűnön.~GILLET~El az Istenért.~
1278 5, 2 | erő s rendületlen bizalom győzhet.~ENDRE~Te merő titok vagy
1279 Inf | még kötve is félik. Mint győző lép fel.~Neje. Más hitű,
1280 3, 5 | fogok egy pokollal s vagy győzök, vagy súlya lenyom. De Istenemre,
1281 5, 2 | vajh mi páros bíró, mely a győzőt díjazza babérral. (Kürt.)
1282 2, 2 | szégyene ragad, míg ti csak gyümölcseit élvezitek.~RÓBERT~Máriát,
1283 Inf | Sámson-Nápolyi Johanna.) ~A gyűlésen kineveti a gondnokokat.~
1284 1, 6 | CABANIS~De igen, a nyomor s a gyűlölet.~ENDRE~Micsoda hivatalod
1285 1, 2 | RÓBERT~Fényes koszorúban gyűltetek össze trónom körül Nápoly
1286 3, 4 | lett helyette, a mindenség gyűrűjében ez egyremegy. Mi magas országtudományi
1287 4, 1 | varázsol, olykor iszonyú habjaival megrengeti keblünk belseit.~
1288 1, 3 | azt szentségtelen kezekkel háborítani.~DURAZZO~Örök.~TARANTO~Örök! (
1289 2, 5 | ítélj oly szigorúan, anyám, (Habozva.) váratlan elérkezésed a
1290 2, 5 | ERZSÉBET~Nem, Endre! Te habzol, te állásodat takarni igyekszesz,
1291 3, 4 | fekszik az, de még egyszer hadd lássam arcodat, édes a bosszú,
1292 2, 3 | egészen enyém.~JOHANNA~S a hadsereg?~ÁGNES (Tarantóhoz)~Herceg!
1293 2, 3 | helyébe alkalmasint egy hadsereget küldendő.~ÁGNES~Úgy álmom
1294 2, 2 | is lenne egy kérésem, ne hagyja szeretett királynénk jogát
1295 2, 3 | tanácskozáshoz jövék! Ne hagyják önök magokat zavarni, alkalmasint
1296 4, 1 | kicsikarni általad titkaidat. De hagyján, szép kárpótlás lesz ezért,
1297 Inf | a családban. Oh jaj, ne hagyjátok beszélni, - még, mikor meg
1298 2, 1 | ENDRE~Búcsút, anyám? S itt hagynál-e minket, midőn oly szükségünk
1299 5, 3 | emberérzetet kívül kell hagyni.~RÓBERT~Ah, úgy, királyom? -
1300 1, 6 | panaszod?~ARSZLÁN~Hogy ott hagytuk hazánkat, szeretett királyunk
1301 1, 2 | megjelenni előtte, boldogan hagyva népemet. És boldoggá teszem,
1302 5, 2 | a remény, és vajon fog-e hajnallani újra? Lezárva e szűk boltozatban,
1303 2, 1 | csillagaid csak úgy ragyognak, hajnalod gyémánti csak úgy éltetik
1304 5, 2 | oly fellengző ragyogású hajnalt, de legalább nyugodt és
1305 3, 1 | kárhoztam-é el, mint törött hajó a tenger közepén őrjöngő
1306 4, 1 | a fergetegtől hányatott hajón.~(Durazzo ezalatt a fehér
1307 2, 2 | ugye gróf, ha ebének lábára hajtám volna a vadászaton, az nem
1308 2, 4 | vigasztalása, gyermekei ölébe hajthatni fejét. Óh! Ez szörnyű, ez
1309 1, 4 | megossza, melybe bizalmasan hajthatnók gondülte fejünket.~JOHANNA~
1310 4, 1 | magasztos liliom előtt szerényen hajtja le fejét a tisztelet ciprus
1311 4, 3 | se tette meg nekem. Óh, háládatlanság, neved ember! De nem, ne
1312 1, 6 | tevénk.~ENDRE~Miért örökké háládatos leszek.~ARSZLÁN~De becsület
1313 5, 1 | tömkelegébe. - Óh, Durazzo, így háládod-e meg a vajmi drágán lakolt
1314 2, 2 | mondtam-e, mi lesz a jövevény hálája, ha trónodra ülteted, nem
1315 1, 2 | most templomba siessünk, hálákat adni buzgó imával - mert
1316 5, 2 | Hűségem pecsétje, Endre, e halál-seb. Te megtörted a határtalan
1317 5, 2 | ha nem viszonozhatjuk a halálcsapást. - De ki jő? Philippa? Mit
1318 4, 2 | nem is egészen világos, a halálítélet inkább ijesztéseül s kegyelem
1319 4, 2 | jő.)~RÓBERT~Többrendbeli halálítéletek fölterjesztvék kegyelem
1320 5, 2 | vérengző csorda mint üvölt halálomért.~ENDRE~Iszonyú.~JOHANNA~
1321 5, 2 | feloldani az átkos csomót, mint halálos kardcsapással?~ENDRE~Hogyan,
1322 2, 2 | nincsen kincsem elég nagy hálámat kimutatni, de kívánj.~CABANIS~
1323 3, 2 | szép volt mint angyal, ki a halandót óvni jő. De mi ez ismét?
1324 4, 2 | tegnap mint ifjúságnak ékíte halántékimat, elfonnyadt s én eldobom
1325 2, 2 | vágyó Róbert s a zavarokban halászó Philippa frigyesünk, s ha
1326 Inf | használhassuk, meg kell ölni.~Midőn haldokol, megvallja bűneit fiának,
1327 3, 4 | osztályrészével akarta megcsalni, s a halhatatlanságról álmodott, ha, ha! Mi nyugalmasan
1328 1, 3 | helye keblemen.~TARANTO (halkan)~Hah, ördögi szégyen!~ENDRE (
1329 2, 4 | alávalóul gyanusítanod.~ENDRE~Hallgass meg, Johanna! Ládd, a jó
1330 5, 2 | felséges találmány.~PHILIPPA~Hallgasson meg, királyom, Johanna megveté
1331 1, 1 | Istenemre! Durazzo csak anyától hallgatá ezt végig. Vagy hol van
1332 5, 2 | GILLET~Intettelek, nem hallgatál. (Kidobva leszúrja.)~PHILIPPA~
1333 3, 1 | betűin s ön, király, nem hallgatand meg.~ENDRE~Nem Sanchiám,
1334 5, 2 | Istenében, nem zúgolódom hallgatásodon, óh, hisz ha te is elárulsz,
1335 1, 6 | Sajnállak sorsodért. De nem hallgathatom el a vádakat, melyek mindenfelől
1336 4, 2 | gyermekemmel. - Vagy nem hallgatjátok-e meg könyörgésemet, úgy tieteket
1337 3, 2 | ellenem panasza, szóljon - hallgatok - nincs senkinek is. Ah,
1338 2, 2 | megegyezett.~ARTÚR~S te?~CABANIS~Hallgattam, menni készülék.~ARTÚR~S
1339 2, 5 | boldogtalan vagy. (Endre hallgatva fejét lebocsátja.) Keblemhez,
1340 5, 1 | bocsánatot az égtől remélj.~ÁGNES~Hallj meg tehát mindeneket, s
1341 5, 2 | Kint zaj.)~RÓBERT~Ím hallja, királyom, mint üvölt a
1342 5, 2 | Kürt.) Jól van, jól, én hallok és megyek! (El.)~~
1343 5, 3 | Hogyan, királyom?~ENDRE~Tőled hallottam, úgy hiszem, hogyha országdolgokról
1344 1, 4 | lépcsőzet vezet. Balra Johanna hálóterme, jobbra ablak és ajtó. Pamlag,
1345 1, 5 | kell rejtőznie.~JOHANNA~Ide hálótermembe, herceg.~TARANTO~Johanna.~(
1346 2, 3 | PHILIPPA~Nyugodjék békével a halott, fog tudni élni az élő.~
1347 5, 3 | urak, keressük most meg a halottat, fényes tisztelettel legyen
1348 1, 1 | sírhatok, mert tudom, az házam halotti dísze! (Sebesen jobbra el,
1349 2, 2 | Óh, gróf! Cabanisból nem halt ki még az emberérzet. -
1350 4, 1 | jő idő s reménylem igen hamar jő, melyben új erővel kiléphet -
1351 3, 1 | egyszer egész fényével s többé hamvaiból felkölteni az ég minden
1352 5, 2 | hogy e gyönge panasz dőre hangjait köszönettel kénytelen vagyok
1353 2, 5 | elérkezésed a megbízottak hanyagsága és más körülményeknek tulajdonítsd.
1354 5, 2 | börtönbe lezárva, labdaként hányatom a sors hullámitól. (Kívül
1355 4, 1 | lehet álmodni a fergetegtől hányatott hajón.~(Durazzo ezalatt
1356 2, 4 | barátidnak hiszel.~JOHANNA~Miért hányod tehát azt szememre? Ha Sanchának
1357 1, 1 | elfojtott, de később kitörő haraggal)~Jól van, én nem szólok,
1358 2, 3 | ellen védeni. Vagy azon haramia, ki országokat juttatott
1359 4, 2 | komolyan)~Csoportban talállak haramiák, üdvöm gyilkolói! (Tűzzel.)
1360 1, 2 | homlokomról, szerelme ád díjt a harc után, s erős új csatákra. -
1361 1, 6 | nem mesterségem, mit igaz harcban is kész vagyok megmutatni
1362 1, 2 | boldogít, ez Nápoly dicsőségét harctéren vívja ki; míg amaz a béke
1363 1, 4 | gyertyákkal. Johanna karszéken ül, hárfa kezében, Philippa a virágok
1364 1, 4 | felkelve)~Kiállhatatlan. - Három napja gyötrő már azon szívölő
1365 4, 2 | hagyj írjam alá.~RÓBERT~Hároman történetes gyilkosok, egy
1366 3, 3 | városban veled, hogy naponkint háromszor be ne szóljak, meglepni
1367 3, 1 | fojtsátok el a nyomor jajgatását harsogó zenével, óh, hisz a kalibák
1368 1, 4 | reménylem Endrét csak nem hasonlítja az egyszemű vőlegényhez.~
1369 Inf | megcsinálja szép szövetét; hogy használhassuk, meg kell ölni.~Midőn haldokol,
1370 2, 2 | ARTÚR~Badar beszéd, barátim, használni kell tudni csak az alkalmat,
1371 2, 1 | rossz nem lehet. Vannak, kik hasznot szeretnek húzni a zavarból,
1372 2, 2 | e gőgös nemzetnél örökös haszonbérben legyen-e Nápoly. Herceg!~
1373 2, 2 | egy asszonyért, - az nem haszonlesés, gróf úr, ugyebár? De mit
1374 1, 3 | alatt a szolgák ezre közt hasztalan eped a szív. Itt helye keblemen.~
1375 1, 3 | ki nem irtod. Ha felejtve hatalmad, világi, szentségtelen kezekkel
1376 2, 3 | álmom elveszett.~RÓBERT~Hatalmamnak vége.~TARANTO~Menjen ő csak,
1377 3, 4 | Nézzed a világ, nézzétek hatalmasok, a szolga egy gyáva test
1378 2, 4 | mint alkot magának romjain hatalmat, anyai keble megreped.~JOHANNA~
1379 1, 3 | imádjuk végtelen és örök hatalmát. Az éden elveszett, a kajánság
1380 Inf | de azok egészen morális hatalmuk alá kerítik. - Szeszélyes,
1381 1, 4 | dacolni a sors csapásival? Ha hatalmunkban állna egy érnyitással véget
1382 1, 3 | nem illik hódolni földi hatalom előtt; tartsd eszedben,
1383 5, 1 | barátnak, ki veszélyesb hatalomra lépe, minthogy azt hidegvérrel
1384 1, 2 | több gyászos emlék csatol határihoz. Jöttem, hogy őseimtől reám
1385 4, 2 | óriási léptekkel közelg a határnap, s minket az ég hatalma
1386 3, 5 | sas, túlsóvárgott a földi határon, kinek hitében első parancs
1387 5, 2 | emberek ítéleténél, ez fog határozni közöttünk, pedig ez vajh
1388 Inf | Legédesebb, midőn vesztét határozta.~
1389 5, 2 | halál-seb. Te megtörted a határtalan bizalmat, elküldéd a népet,
1390 3, 1 | Tudnál-e egy boldogabbat határtalanul, hűn s örökké szeretni.~
1391 4, 1 | hol nincs a léleknek oly hatásköre, hol vagy tespednie, vagy
1392 1, 3 | szentségtelen kezekkel törsz hatáskörükbe.~ENDRE~Ne többet erről,
1393 3, 4 | kinek egy ország szűk volt hatáskörül, azt megnyugtatja egy ölnyi
1394 2, 2 | beköszönt ráncok ne rontsák el a hatást.~ARTÚR~Ah, Cabanis! De férje
1395 2, 1 | repedt meg, mindannyiszor a hatni vágyó erő a szenvedés nyugodt
1396 5, 3 | Vizsgáltam arcukat szívig ható pillanatokkal, ők nem változának.
1397 1, 6 | Hatodik jelenés~~(Philippa az ajtónál,
1398 2, 5 | szerető anyai szem keresztül hatott. Ugye, Endre! Te boldogtalan
1399 4, 1 | Látott-e tehát lovat, mely hátrafelé úgy megtanult volna menni,
1400 2, 3 | illő, az égnek szentelendő hátralevő napjait.~ÁGNES~Klastromba
1401 1, 2 | kíséret kacag és tapsol, a hátravonuló magyarok közt zúgás.)~RÓBERT~
1402 4, 1 | állnak. Endre tapsol s a háttérben egy fekete ember fekete
1403 1, 4 | Elrablott kedvesével túlment a havasok eget emelő taraján és boldogul
1404 1, 1 | Durazzók ezer éven át viruló háza! - Hah! Dicső álmaim, melyekben
1405 1, 2 | megindulva)~Atyám! Nápoly! Idegen hazából jövék közétekbe, egy drága
1406 2, 2 | mit tennél, herceg, ha házad előtt elvágtatna a Szerencse.~
1407 2, 3 | püspök, ön is! Kit e szép hazához a természet szent kötelékiből
1408 3, 3 | védi sivatag, de szabad hazáját. Szabadság üdvöm ára.~TARANTO (
1409 4, 1 | meg, s rablelkök e munkát hazájok zsarnokának ajánlja.~(Elvonulnak,
1410 1, 4 | ugró kutakkal s mulató házakkal ékített kert képezi, melybe
1411 1, 1 | sírhatok, mert tudom, az házam halotti dísze! (Sebesen
1412 3, 3 | ha tíz életem volna, mind hazámért s királyomért odaadni lenne
1413 5, 3 | Jöhetsz, atyám, mondd híredet hazámról.~(Róbert, Taranto tőrrel
1414 1, 1 | Vagy hol van ember széles e hazán, ki mondani merje, hogy
1415 1, 4 | Mondd csak, Philippa, a házasság mindig ily unalmas?~PHILIPPA~
1416 1, 3 | testvéri lakul e nagyszerű házat adá nékik, a kékboltú világot.
1417 4, 2 | koldusul fogok járni házról házra egy falat kenyérért gyermekemmel. -
1418 4, 2 | vissza, koldusul fogok járni házról házra egy falat kenyérért
1419 1, 6 | fejedre vissza a kíséretemre hazudott eb nevet! (Megtaszítja.)
1420 5, 2 | éltedet általam veszélyeztetni hazudta, s ím, a vérengző csorda
1421 1, 1 | feldönti.) Itt volna helyed! E hely az Isten, s igazság előtt
1422 4, 1 | ENDRE~Nem legillendőbb hely-e ez Felséged lábainál.~RÓBERT~
1423 4, 2 | fölterjesztvék kegyelem vagy helybenhagyás végett.~JOHANNA~Ide velek,
1424 2, 3 | nem lehet.~JOHANNA~Nékem helyébe alkalmasint egy hadsereget
1425 2, 2 | folyik, melynek csak egyes helyei lesznek érthetőkké.)~DURAZZO~
1426 Inf | kiadásnak újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata.
1427 Inf | CD-kiadásunkban modernizáltuk a dráma helyesírását. Természetesen nem javítottuk
1428 2, 1 | arcainkról. Míg a kidőlt geréb helyét ezernyi új növény csakhamar
1429 3, 4 | elesett s egy ember lett helyette, a mindenség gyűrűjében
1430 1, 3 | megtagadja tőled ő is azt helyettese által a földön. Vagy nem
1431 1, 1 | aranyozott karszék s több sorba helyezett ülések. - Az öltözetek mind
1432 4, 1 | királyom, az Istenért, ily helyre ülni.~ENDRE~Nem legillendőbb
1433 2, 3 | Sanguinettohoz)~Önnek hűségében helyzem bizalmamat, Provence-i kormányzó
1434 1, 4 | beszéltem?~JOHANNA~Az aranyhajú hercegasszonyról? Kit egyszemű férje sárkánnyal
1435 1, 5 | szörnyű, szörnyű.~PHILIPPA~A hercegnek el kell rejtőznie.~JOHANNA~
1436 4, 1 | lepéről, mely midőn kikelt hernyójából a magas ágon, büszkén tekinte
1437 1, 4 | egy becsülni nem tudónak hervadni keblén; midőn az élet tavaszdad
1438 1, 1 | kerüli az álom, s fénye hevében lefoszlanak a boldogság
1439 2, 3 | RÓBERT~Még Sancha királyné hibázik.~JOHANNA~Ő már fog is hibázni
1440 2, 3 | hibázik.~JOHANNA~Ő már fog is hibázni körünkből. Klastromba vonult,
1441 Inf | szeretője, hogy interesszáljon, hideget játszik. ~A selyembogár
1442 5, 1 | hatalomra lépe, minthogy azt hidegvérrel nézhetém, oly ördögi mérget
1443 2, 2 | ím, itt az ékes arannyal hímezett köntös, irigyli tán a balga,
1444 1, 3 | herceg! Az Istenért, még azt hinné a reám bízott trón, hogy
1445 1, 4 | érdekelném, ki volna az, ki hinni akarna velem egy elrepült
1446 4, 3 | polgárokat védelemre, fennszóval hirdesd mindenütt, hogy veszélyben
1447 5, 3 | van. El véle, el, vagy azt hirdesse-e a világnak, hogy férjgyilkos
1448 2, 2 | ARTÚR~Ki hát már egyszer híreddel, Cabanis.~CABANIS (levelet
1449 5, 3 | Jöhetsz, atyám, mondd híredet hazámról.~(Róbert, Taranto
1450 2, 2 | ugyebár? De mit kapok hát jó híremért?~ARTÚR~Ütlegeket, ha tetszik.~
1451 4, 1 | Badarságot, én nem hiszem, bár híres nevű bölcs csinálta, a divat
1452 4, 1 | ezek azok, kiket a hajnal hírnökeként sokáig üldöz az álmos nép,
1453 1, 5 | kedves leányom - bocsáss meg hirtelenkedésemért, tulajdonítsd azt az anyai
1454 4, 1 | új erővel kiléphet - most hirtelenkedésével veszélybe hozná finomul
1455 2, 4 | de ők, kiket barátidnak hiszel.~JOHANNA~Miért hányod tehát
1456 5, 2 | PHILIPPA~Királyom, azt hiszi-e, hogy e kebelben nemesb
1457 Inf | faszék. -~A barátságban nem hisznek, s mégis azt mondják a gazok:
1458 1, 3 | BARÁT~Boldoggá csak az igaz hit tehet, ennek dicsőségét
1459 1, 3 | herceg, örökké gyermek a hitben.~ENDRE~Becsülöm buzgalmadat,
1460 3, 5 | túlsóvárgott a földi határon, kinek hitében első parancs volt boldogítni
1461 2, 1 | különválva a világtól búmmal és hitemmel, míg az ég megszánva szenvedésimet,
1462 1, 3 | polgárrá lesz. Én tisztelem a hitet, mint az ember személyességének
1463 5, 2 | vagyok fogadni.~PHILIPPA~Hitetlenségét megbocsátom, király, de
1464 2, 2 | ha trónodra ülteted, nem hittél s ez a következés.~DURAZZO~
1465 Inf | győző lép fel.~Neje. Más hitű, csupán a pap tanácsából
1466 1, 1 | fajából, miért levék Durazzo hitvese! Miért inkább nem ölted
1467 2, 3 | kísértésbe jő egy mosolyomért hivatalán árulóvá lenni. Tovább.~RÓBERT~
1468 1, 6 | gyűlölet.~ENDRE~Micsoda hivatalod van itt az udvarnál?~CABANIS~
1469 2, 2 | foltot, mellyel gyalázatos hivatalom bélyegez. De a szolga örülhet
1470 3, 1 | teremtve, nem ez-e legszentebb hivatása, rózsákat kötni a hősök
1471 2, 3 | csatol, ki megtagadva emberi hivatását, testvéreitől külön vált.
1472 1, 3 | az ég, s nem legszentebb hivatásom-é, mit egy Isten akart, mint
1473 5, 2 | azokhoz, kik szolgáknak hivatják magukat, hogy adniok ne
1474 4, 3 | Cabanis, hogy mindeneket híven megvallasz.~CABANIS~Leányom
1475 2, 4 | gyalázatos! Ez az egek bosszúját hívja fel.~JOHANNA~Az aggság szeszélyes,
1476 3, 1 | királyom!~ENDRE~Óh, szólj, hogy hívják a földi szépek legszebbikét,
1477 3, 3 | kifelé.) Sanchia! Míg nem hívlak, ne jőj ki.~SANCHIA~Ah,
1478 1, 6 | Neved Cabanis?~CABANIS~Úgy hívnak az emberek.~ENDRE~Atyád?~
1479 5, 2 | el. Fölizgatá a könnyen hívő népcsoportot, éltedet általam
1480 4, 2 | álszín, lép, melyre a könnyen hívőket csalni igyekszik.~JOHANNA~
1481 5, 2 | találtam. (Kürt.) Aversába hívsz? Jó, én megyek, ígérkezém.
1482 2, 3 | önöket, urak! (A püspöknek hízelegve szorítja kezét.) Kedves
1483 2, 1 | keserűség szülte könnyek, ha a hízelgés és szokás könnyeit levonjuk,
1484 4, 2 | királyné, többet tegnapi hízelgéseire?~JOHANNA~Igen, igen, Philippa -
1485 4, 1 | szemek pillantásitól.~JOHANNA~Hízelgő.~GILLET (a fűzért magyarázva)~
1486 3, 1 | ékei, borzadva széled el a hízelgők serege, árnyként a királyi
1487 2, 2 | dologhoz, mondád talán, hja, úgy van a világ forgása,
1488 5, 2 | ENDRE~Valóban első, kinek hódolatát megveti. El, el tőlem pokol
1489 1, 3 | TARANTO~Ím, én legyek első, ki hódolatomat bemutatom. (Féltérdre ereszkedik.)~
1490 5, 3 | bizgatókat, ők lakolni fognak. Hódoljatok királytok előtt s bocsánat
1491 1, 3 | Isten szolgájának nem illik hódolni földi hatalom előtt; tartsd
1492 1, 6 | pedig ott voltak az udvar hölgyei, nem kellett volna csak
1493 4, 1 | fényesen kivilágítva, urak, hölgyek tarka vegyületben, többen
1494 3, 3 | leányom, mindég vidám vagyok, hogyne lennék az, hisz te szeretsz,
1495 3, 3 | mi lázasan hullámzik a hókebel.~SANCHIA~Úgy - nem, nem
1496 3, 5 | általad.~GILLET~De mi ez? Egy holt tetem.~ENDRE~És köntösöm
1497 3, 4 | ebként rúgna el. (Megrúgja a holtat) Esküdtem ugye, esküm oldva
1498 3, 3 | CABANIS~Holnap, herceg, holtteste lábaidnál. S akkor levetem
1499 3, 3 | te beteg vagy, mint ég homlokod, mi lázasan hullámzik a
1500 3, 1 | volna koronámat márvány homlokodra, s én minderről lemondok,
1501 1, 2 | lemosolyogja a gondot, a bút homlokomról, szerelme ád díjt a harc
|