1009-csupa | dacar-felej | felek-homlo | honab-kiser | kisle-menth | mento-rem | reme-tekin | telje-vonta | vonul-zugol
Felvonás, jelenés
2004 4, 2 | kívül zaj, kifutnak.)~RÓBERT~Kislelkűek, ha, ha, oltárhoz futtok-e,
2005 4, 2 | futtok-e, ha bűneitek felett kissé megrázkódik a föld! (El.)~~
2006 2, 2 | értetek megütlegelnek, kin a kisült gazság szégyene ragad, míg
2007 3, 3 | Sanchiádra, s ha egykor kiszenvedél, s lelked felemelődik a
2008 2, 4 | boldogítására élte át, most kitaszítva azon egy díjtól fosztatott
2009 1, 1 | ÁGNES (elfojtott, de később kitörő haraggal)~Jól van, én nem
2010 3, 5 | segítni undok tétetés, hogy kitudjam az ördögi frigyet, s megsemmisítsem
2011 4, 1 | avatott, most tőle kell kitudnom mindeneket. Olvasva vannak
2012 4, 3 | tehát holnapi egy óra van kitűzve?~CABANIS~Igen, Gillet. (
2013 3, 2 | felségsértő bűnhödni nem kíván. Kinek van ellenem panasza,
2014 1, 4 | Lemondásainkért? Ha ha! Különös kívánat, hogy azt, mit magunk elvetünk,
2015 3, 1 | ígérje meg előbb az egy kívánatot, ím, térdeimen esdem, óh,
2016 2, 5 | Hol tőlem az idegentől is kívánható tisztelet megtagadtatik.~
2017 3, 2 | Leventék! ez egyszer ne kívánjatok elégtételt, hisz a megbántott
2018 1, 6 | ha nemzetem becsülete nem kívánná meg. De már így félre komaság,
2019 3, 1 | kérésemet.~ENDRE~Te kérsz s csak kívánnod kellenék, leányka.~SANCHIA~
2020 1, 3 | az embereket boldogoknak kívánod, boldogoknak, mint Isten
2021 5, 2 | sajnálkozásoddal Philippa, én nem kívánok sajnáltatni az emberektől.
2022 1, 3 | trón, hogy rabszolgákul kívánom népemet. Legyen barátom,
2023 5, 2 | tehát veled - díjadat magad kívántad.~ENDRE (kezét fogva, jelentősen)~
2024 2, 2 | ön, kinek becsülete van, kivel embertársai társalogni nem
2025 3, 1 | zárda szent falai közé, hol kivész az élet és remény, de nincsen
2026 4, 1 | Istenért.~ENDRE~Eressz. (Kivezettetik.)~GILLET~Bocsánat uraim
2027 4, 1 | felvonási terem, fényesen kivilágítva, urak, hölgyek tarka vegyületben,
2028 1, 3 | tehet, ennek dicsőségét kell kivívnod, ha egy fél világ sírrá
2029 3, 5 | jönnek.)~GILLET~Igen, Endrém! Kivívtuk mégis a cselek ellenére,
2030 5, 2 | körültem a léget.~GILLET (kívülről)~Be és ki senkit, értitek,
2031 Inf | egy csontot dobnak ki, s kizárják.~S a kőnek nem dicsőség,
2032 4, 1 | Olvasva vannak a percek, egy kockavetés s rajta a lét vagy nemlét
2033 5, 3 | Hah! Mi zaj! (Az ajtón kocogás.)~RÓBERT (kívül)~Nyisson
2034 4, 1 | atyám, de volt-e valaha kocsis?~RÓBERT~Különös kérdés,
2035 4, 1 | mellékutakon járt a legtestesültebb kocsisnál. De ért valamit mégis a
2036 3, 3 | lesz, múló, mint reggeli köd, szép nap előjele.~~
2037 4, 1 | jő.)~ENDRE~Ismerem én ön költeményeit, ön csupa érzés, Laurája
2038 4, 2 | rá némi kis neheztelést költeni, például, hogy más asszonyság
2039 4, 1 | Érzeni szép; mi az élet költészet nélkül, csontváz, melynek
2040 4, 1 | homlokomra. Érzelmek gyermeke a költő s tenger az érzés, mely
2041 3, 5 | békével, hisz csak hazádba költözél angyal testvéridhez. Te
2042 4, 1 | PETRARCHA~E szókkal, királyom, költői koszorúmat tevé homlokomra.
2043 1, 3 | szívesen is ajándékoz, ha a költséget más viszi - a kéjlepkék
2044 5, 2 | baráti szívet és keblem könnyebb, lelkem emelkedik, hogy
2045 1, 5 | mondjuk el bánatunkat, könnyebben viseljük azt megosztva. ~(
2046 1, 2 | könnyeket nem találok a hála könnyeinél, nem látok egyéb kiontott
2047 2, 1 | ha a hízelgés és szokás könnyeit levonjuk, s mi könnyen leszáradnak
2048 2, 3 | királyné, szeminek kristály könnyeivel.~JOHANNA~S ha éppen sírni
2049 1, 6 | elélte, siratják-e keserű könnyekkel késő nemzedékek kéjperceket.~
2050 2, 1 | világot. Az én Johannám ifjú, könnyelmű az ifjúság, de Istenemre,
2051 4, 1 | A kellem gyöngyvirágitól könnyezett magasztos liliom előtt szerényen
2052 1, 4 | szép, annyi szabad virág könnyezi.~PHILIPPA~Herceg Taranto.~
2053 2, 2 | az ékes arannyal hímezett köntös, irigyli tán a balga, ki
2054 3, 4 | vagy soha.~(Sanchia Endre köntösében s kalapjában föllép, Cabanis
2055 3, 5 | Egy holt tetem.~ENDRE~És köntösöm felette, ez nekem volt szánva. (
2056 3, 4 | szomja betölt. (Fölemeli a köntöst s meredve néz.) Hah! Ördög
2057 5, 2 | megölted azt, kit hozzád könyörgeni küldtem. - (Kint zaj.)~RÓBERT~
2058 4, 2 | Vagy nem hallgatjátok-e meg könyörgésemet, úgy tieteket sem hallgassa
2059 1, 6 | ez a rokonérzet.~PHILIPPA~Könyörgöm, még nincs itt a rendszabta
2060 4, 3 | egyet, melyért emberekhez könyörögtem - végezz ki.~GILLET (az
2061 5, 2 | önt Gilletől, királyom, a könyörület angyala szállott kebelembe,
2062 1, 5 | látták szenvedésimet, s könyörültek fájdalmimon. Ugye Johanna,
2063 1, 4 | hogy rostélyos székeinkben könyveinkre andalogjunk, óh, szörnyű,
2064 4, 1 | személyesít, csak kéjt áraszt körében, hol ön van, onnan távozik
2065 3, 1 | vissza az udvar álfényű köréből, vonulj a zárda szent falai
2066 1, 1 | súlyos, anyám, az érckorona, körét kerüli az álom, s fénye
2067 1, 4 | neki kincsrakások, melyek környezék. Az ifjú kebel másra vágy.~
2068 Inf | hűtlenségében.~Rabszolga. A körülmények által kínkacagó, minden
2069 2, 5 | megbízottak hanyagsága és más körülményeknek tulajdonítsd. S nem legszebb
2070 1, 4 | élet tavaszdad kertében körülrepdezve fénylő pilléktől szabadon
2071 2, 3 | látod a kígyókat, melyek körülsziszegnek, légy ismét Johannám! (Ezalatt
2072 2, 1 | örök egyformasággal mosolyg körülte a mindenség, melyből egy
2073 2, 5 | keresztülmennek, Erzsébet vizsgálódva körültekint, Endre zavarodva áll s lesüti
2074 5, 2 | lehelleted ne fertőzhesse meg körültem a léget.~GILLET (kívülről)~
2075 2, 3 | JOHANNA~Ő már fog is hibázni körünkből. Klastromba vonult, mint
2076 2, 4 | kibontakozhatsz az átkos kötelékekből. Kössünk újra egy szent, egy örök
2077 1, 2 | barátim! (Méltósággal.) Köszönet néktek is, kik elhagyva
2078 2, 2 | nem kérik, ő kér.~ARTÚR~Köszönetemet, Cabanis, kifejezni elégtelen
2079 5, 2 | gyönge panasz dőre hangjait köszönettel kénytelen vagyok fogadni.~
2080 4, 3 | embereknek, mi egymásnak mitsem köszönhetünk, de nem is maradtunk adósok.~
2081 2, 3 | hazához a természet szent kötelékiből egyik sem csatol, ki megtagadva
2082 Inf | első megjelenés: MÖM II. kötet, 718-721. l., szerk. Halász
2083 Inf | Bp. Révai, 1942) első kötetében adta ki (915-1009. l.).
2084 1, 4 | szabad lennék, Philippa, nem kötne semmi, mint a csillagok
2085 3, 1 | legszentebb hivatása, rózsákat kötni a hősök homlokára. Szerelem
2086 1, 3 | örök, egy szent szövetséget kötünk, őrünk a barátság, célunk
2087 4, 1 | minden önérzetét, vakon kövesse vezetőjét, ezt tartsa meg,
2088 2, 2 | ülteted, nem hittél s ez a következés.~DURAZZO~Igen, anyám, el
2089 2, 3 | RÓBERT~Kormányzókká tehát következőket nevezem: Cabassone Fülöp
2090 4, 1 | igazítni, s innen azon hamis következtetést húzza az író, hogy rosszul
2091 1, 1 | az álmot ébredés szokta követni. (Nem figyelve reá, a karszékhez
2092 5, 3 | mind e bűnök tömkelegébe követtelek?~TARANTO~Nem, nem Johanna,
2093 4, 1 | PHILIPPA~Már túl vannak a város kövezetén, derék úr az a herceg.~GILLET (
2094 1, 5 | lesz bemenni. Ily ügyeket közbenjáró nélkül végzeni legjobb. -
2095 2, 3 | úgy, mint ti. (Johannához közelítve.) Jőj, jőj! Johanna! Bontakozzék
2096 2, 3 | átkozott magvait szórjátok közénk, ti mind itt. Rosszabbak
2097 1, 2 | Nápoly! Idegen hazából jövék közétekbe, egy drága honból, mely
2098 5, 3 | hű jobbágyi között áll. (Közikbe lép.)~RÓBERT~Hah, gyáva
2099 1, 3 | őrünk a barátság, célunk a közjó. Ily szent frigy örökös
2100 3, 1 | annak, hogy nem egészen közömbös irántam, ön meghallgatandja
2101 1, 3 | ismét édeni béke, s szeretet közöttük.~BARÁT~Dőre földi hangok,
2102 2, 3 | Artus Károly, ön is! Talán a köztársaság kincseivel akarja tartani
2103 1, 6 | nem nevezhetnél-e egyet is közülök.~ARSZLÁN~Talán nem is kellene
2104 4, 2 | élet zajgó tengerén, melyen közülünk csak egyik menekülhet. De
2105 5, 2 | Gilletem, szörnyű vádakat kohol ellened pokoli ármány, -
2106 2, 3 | ki országokat juttatott koldulásra, fogja ítélni a gyáva tolvajt,
2107 4, 2 | gyermekemet adjátok vissza, koldusul fogok járni házról házra
2108 1, 6 | kívánná meg. De már így félre komaság, barátság; ki kell indulnom
2109 1, 2 | minden, ki örülni tud. De ki komoly képpel jő lakomámra, annak
2110 Inf | élvezetnek irigy ellene, komor, zárt, uralkodni vágyó,
2111 Inf | dobnak ki, s kizárják.~S a kőnek nem dicsőség, melyen egy
2112 2, 2 | Gondolja; nem, gróf, ily kontárral nem akarok többé semmit.
2113 5, 2 | szoba, Endre merengve ül egy kőpadon.)~ENDRE~Ismét alkonyodik -
2114 5, 2 | sugára az elevenen eltemetett koporsójába is lopódzik. - (Zaj.)~RÓBERT~
2115 4, 1 | Míg én magamra tekintve e kopott mezet látom vállaimon, látom
2116 1, 4 | akarna velem egy elrepült korány felett, midőn annyi szép,
2117 1, 5 | boldog s tán örökre elveszett korányból még idézni egy pillanatot,
2118 1, 2 | világon, hogy Nápoly trónján a korhadó gerébnek erőteljes sarja
2119 4, 1 | vagy tespednie, vagy a múlt korhőseit sírjokból előidézve velök
2120 4, 1 | menni, hogy ura farkán fogva kormányozhatná?~RÓBERT~Nem láttam, Felség!
2121 Inf | Lelkiismeret, könny, ki kormányozna akkor.~Itt vagyok boldog,
2122 1, 3 | kormányoznom kell, (sebesen) kormányozni fogok.~~
2123 1, 3 | világot teremtek. - Mert kormányoznom kell, (sebesen) kormányozni
2124 2, 2 | legjobban mozdítandja elő, a kormányra vágyó Róbert s a zavarokban
2125 2, 3 | helyzem bizalmamat, Provence-i kormányzó úr.~SANGUINETTO~Lehetséges! -
2126 2, 3 | tudni élni az élő.~RÓBERT~Kormányzókká tehát következőket nevezem:
2127 2, 3 | lesz, ezennel Provencei kormányzónak nevezem. - Még. -~RÓBERT~
2128 4, 1 | lépve)~Nápoly királynéjának korona, az est királynéjának e
2129 3, 1 | szolgálhaték, kérted volna koronámat márvány homlokodra, s én
2130 4, 2 | A sors, nem én, Taranto! Koronázásába beleegyezett a pápa, óriási
2131 2, 5 | teszem. Először is Endre koronázását kell kieszközölnünk, hogy
2132 5, 2 | lakodalmát. Tegyük örömünneppé koronázásod előestvéjét, mutassuk meg
2133 5, 2 | Köszönöm, barátom! Nagy kort élünk, Endre, mely felett
2134 4, 1 | többnyire azok, kiket csodálunk, koruk gyermekei, kiket az forgószélként
2135 1, 2 | közt zúgás.)~RÓBERT~Fényes koszorúban gyűltetek össze trónom körül
2136 1, 1 | percért, mely az öröklét koszorúját fűzi homlokára. (Megállva.)
2137 4, 1 | szókkal, királyom, költői koszorúmat tevé homlokomra. Érzelmek
2138 2, 3 | kieszközölni, királyné, szeminek kristály könnyeivel.~JOHANNA~S ha
2139 Inf | királynénak.~Egy másik pap, kit küld az Endre által megkért római
2140 2, 3 | alkalmasint egy hadsereget küldendő.~ÁGNES~Úgy álmom elveszett.~
2141 2, 3 | alkalmatlant, mint fészkébe küldeni sergekért?~JOHANNA~Vélekedésök,
2142 5, 2 | hogy végcsapásodat azáltal küldöd hatalmas ég, kire védelmemet
2143 3, 1 | csalódás, mondd Sanchia, ugye küldtek, ne titkold előttem, hisz
2144 5, 2 | azt, kit hozzád könyörgeni küldtem. - (Kint zaj.)~RÓBERT~Ím
2145 1, 2 | Johannát. Isten! Mi boldog, ki külhonban is rokon keblekre talál!
2146 2, 5 | férfias arcaidon.~GILLET~Külnyomok azok, király, Gillet alattok
2147 4, 1 | PETRARCHA~Ez rosszul járt különcködéseivel.~ENDRE (Taranto előre jő.)~
2148 1, 2 | főurak a többi üléseken. A különvált magyar s olasz kíséret a
2149 2, 1 | SANCHA~Zárdába vonulok, különválva a világtól búmmal és hitemmel,
2150 5, 2 | ellened pokoli ármány, - a külszín oldalán küzd - és én hiszek
2151 1, 6 | század annak, kit boldogsága küszöbéről tüzeskardú szeráf óv.~~
2152 5, 2 | ármány, - a külszín oldalán küzd - és én hiszek beléd, mint
2153 5, 2 | tudja, meddig kell még érte küzdenünk. (Int, Gillet elvitetik.)
2154 3, 3 | amott az Aethna csúcsán küzdésben áll az éj, bíbor sugárival -
2155 1, 2 | kegyéből negyven éven át küzdöm a vészt, s vihart, mely
2156 5, 2 | értelek, kezedben fekszik kulcsa a sötét jövőnek, de én bízom
2157 1, 4 | háttért olasz ízlésű, ugró kutakkal s mulató házakkal ékített
2158 Inf | mégis boldogtalanok.~A kutyának az ő fogta nyúlból egy csontot
2159 3, 3 | Holnap, herceg, holtteste lábaidnál. S akkor levetem a szolga
2160 4, 1 | Elvonulnak. Endre Róbert lábaihoz ül.)~RÓBERT~Az Istenért,
2161 4, 1 | legillendőbb hely-e ez Felséged lábainál.~RÓBERT~Térjen magához,
2162 2, 2 | De ugye gróf, ha ebének lábára hajtám volna a vadászaton,
2163 3, 4 | ugye, esküm oldva van. (Lábát reá téve.) Nézzed a világ,
2164 5, 2 | ki szűk börtönbe lezárva, labdaként hányatom a sors hullámitól. (
2165 1, 5 | látom, az őrség nem legjobb lábon áll, tanácsosabb lesz bemenni.
2166 3, 4 | fogja-e csókdosni a szolga lábporát. S ha majd elédbe lépek
2167 2, 1 | feleslegessé lőn e vigalom lakában. Te jó vagy, te gyermekül
2168 2, 1 | nem távozol.~SANCHA~Hogy lakhatnám-e én e termeket, melyek mindenikével
2169 5, 2 | második, de szebb s örökfrigyű lakodalmát. Tegyük örömünneppé koronázásod
2170 5, 3 | ismérjük a bizgatókat, ők lakolni fognak. Hódoljatok királytok
2171 1, 6 | Istenemre, máskor szörnyen lakolsz. (Johanna ajtajához siet.)~
2172 5, 1 | háládod-e meg a vajmi drágán lakolt anyai szeretetet?~DURAZZO~
2173 1, 4 | életre utasítjuk őket s lakomáinknál kacagunk!~JOHANNA~Nem, nem
2174 4, 1 | kevéssel beérem, marad elég a lakomákra is, csak a botrány elkerüléseért,
2175 1, 2 | De ki komoly képpel jő lakomámra, annak büntetésül borba
2176 5, 3 | megrázkódik beléje s véres lakomát ül áldozatjain. - Vitéz
2177 1, 6 | úr, ki tündöklő termekben lakomázik.~ENDRE~S anyád?~CABANIS~
2178 1, 3 | Isten akarta, midőn testvéri lakul e nagyszerű házat adá nékik,
2179 2, 2 | kebelében a szerelem szent lángja lobogott, ha tudja, mit
2180 5, 3 | Tőrt ragad, Endrének megy s lankad.) Ördög és pokol mi ez?
2181 3, 1 | nemtő a vétkek súlya alatt lankadó léleknek kibékítésére az
2182 5, 3 | kürtszó.)~JOHANNA~Gyávák, ti lankadoztok! Megijeszt-e e gyermeki
2183 1, 4 | Igen, szívben kélt e lant s szívet keres. - Ő bizonyosan
2184 1, 4 | folytassam?~(A kertben ének, lantkísérettel.)~JOHANNA~Mi ez? Mi édes
2185 4, 1 | PETRARCHA~Igen, királyné, lantom földi volt, mert földi szépség
2186 3, 1 | Mi szép vagy így, óh, a lány csak addig bájoló, míg bájait
2187 Inf | rosszat feltevő; semmit, csak lányát szerető s eleinte a pénzt.~
2188 3, 1 | legszebbikét, nevedet mondd, lányka.~SANCHIA~Sanchiának hív
2189 Inf | első csodálók tetszenek a lánykának.~Midőn a pap Sámsonnét a
2190 Inf | barátja, ki elveszi a jó lányt. Endre mond, hogy legyenek
2191 4, 1 | teremhet.~GILLET~Boldogok, kik lapokra önthetik az érzést, ők boldogok,
2192 3, 3 | leányom. Aztán ne menj ki, lásd, szegény atyád kér, kinek
2193 3, 4 | az, de még egyszer hadd lássam arcodat, édes a bosszú,
2194 4, 1 | Magyarország címere egy bárddal látható, jelenik meg, gyászos induló.)
2195 5, 3 | székre tántorog.)~ENDRE~Látjátok! Az ég ítélete szent. (Bámulat,
2196 4, 1 | ágon, büszkén tekinte szét látkörén és azt hivé, hogy ily magasra
2197 3, 3 | most? Tudja Isten, hogy így látlak, szinte én is elkeseredem.~
2198 5, 2 | kebelembe, fájt elárulva látnom önt attól, kinek barátságát
2199 1, 2 | találok a hála könnyeinél, nem látok egyéb kiontott vért a csendháborítóénál.
2200 1, 2 | Fel hát, urak! Szívesen látott vendégem minden, ki örülni
2201 2, 3 | gaznál, mely nem akar jobbnak látszani, mint igazán, nem úgy, mint
2202 4, 2 | hatalmas, kit mindnyájan el látszottak feledni, s ki mindezek közt
2203 1, 4 | tovább maradva egymásban - ha láttad volna, minő pillanatot vetett
2204 1, 5 | vak eset, a sors hatalmi látták szenvedésimet, s könyörültek
2205 3, 3 | szörnyű vagy, így sosem láttalak.~CABANIS~Neked, leányom,
2206 4, 1 | kormányozhatná?~RÓBERT~Nem láttam, Felség! Ha, ha! Hálátlan
2207 4, 2 | minden, kit bűnök súlya nyom, látván, hogy Istennél létezik igazság! (
2208 4, 1 | költeményeit, ön csupa érzés, Laurája önnek egy tenger, melyben
2209 3, 3 | vagy, mint ég homlokod, mi lázasan hullámzik a hókebel.~SANCHIA~
2210 1, 6 | szendébb hazánk legdicsőbb leányinál, ártatlanabb a magas fényű
2211 1, 6 | ENDRE~Óh, levente, ha ily leányt találtál, úgy gazdagabb
2212 5, 3 | szállt alá. (Fegyvereiket lebocsájtják.)~~Vége az ötödik és utolsó
2213 2, 5 | Endre hallgatva fejét lebocsátja.) Keblemhez, gyermekem,
2214 5, 2 | neked csak egy szódba kerül lecsendesítni őket, s te megölted azt,
2215 2, 3 | másképp, mint bormámorosan ledér hölgy ölén. Fogja védeni
2216 1, 1 | roskadó trónt föltartani, mint ledönteni. - Hisz annak romjai is
2217 4, 3 | Igen, Gillet. (Egy oszlop ledől s Cabanist lezúzza, kívül
2218 3, 5 | aláássák a királyi tornyot, ledűl ugyan, de romja eltemet. (
2219 1, 4 | tenne ő nálam? (Kendőjét leejti.) Philippa, kendőm leesett,
2220 1, 4 | leejti.) Philippa, kendőm leesett, hozd fel csak Philippa,
2221 4, 2 | fejetekre! (El, egy kép leesik a falról.)~MIND (felugorva)~
2222 1, 2 | ölelése vár.~(A csarnok egy leeső kárpit által eltakartatik.)~~
2223 1, 4 | kaland. Felkelünk, hogy újra lefeködjünk, felöltözünk, hogy zárdáinkban
2224 3, 1 | nem holnapi rózsa, mely ha lefonnyad, újra felvirul. Vonulj vissza
2225 3, 3 | itt a lég, arcod rózsáit lefonnyasztaná. Viszonlátig, leányom -
2226 5, 1 | adtam, mely feltépi az élet legbensejét, mely számolható időre úgy
2227 1, 6 | udvarban él és szendébb hazánk legdicsőbb leányinál, ártatlanabb a
2228 1, 2 | nevelni valósíthassam. - Te legdrágább birtokodat bíztad reám,
2229 Inf | Férje nagyságától megrendül.~Legédesebb, midőn vesztét határozta.~
2230 2, 2 | azt hiszi talán, hogy a legerényesebb asszony haragszik azon,
2231 5, 2 | fertőzhesse meg körültem a léget.~GILLET (kívülről)~Be és
2232 1, 6 | neveznem, mert hisz ő Nápoly leggazdagabb embere.~ENDRE~Nem, nem,
2233 4, 1 | ily helyre ülni.~ENDRE~Nem legillendőbb hely-e ez Felséged lábainál.~
2234 2, 1 | vannak, s ép azok, kiktől leginkább fáj, kik nem szívelhetik
2235 2, 2 | s az örökösödési kérdés legjobban mozdítandja elő, a kormányra
2236 1, 2 | össze trónom körül Nápoly legjobbjai, melyen én az ég kegyéből
2237 1, 6 | teremtése után az első nap, s ez legkisebb érdeme, a nápolyi udvarban
2238 1, 6 | vigyázz, a nápolyi udvar légköre mérges, gyönge virágodnak
2239 Inf | szerelmeteskedésben él, de nem rossz, a legkomolyabbakról női apróságokra megy át. -
2240 1, 3 | ember volt társinak öröktől legnagyobb ördöge. Atyám! Egy országot
2241 1, 4 | hangok, mint érintik a szívek legrejtettebb húrjait. - Igen, szívben
2242 3, 1 | hogy hívják a földi szépek legszebbikét, nevedet mondd, lányka.~
2243 4, 1 | rossz s mellékutakon járt a legtestesültebb kocsisnál. De ért valamit
2244 4, 2 | feledni, s ki mindezek közt legveszélyesb nagyságra nőlt, s ez a Durazzo
2245 1, 3 | malasztját.~TARANTO~Ím, én legyek első, ki hódolatomat bemutatom. (
2246 2, 2 | nemzetnél örökös haszonbérben legyen-e Nápoly. Herceg!~TARANTO~
2247 2, 2 | Giustiniána grófnő esteli 11 órára légyottot rendel.~ARTÚR~Hah, Cabanis,
2248 1, 3 | és dicsőt, hogy boldoggá legyünk. Képére teremte kis istenül
2249 3, 1 | nap, mely messziről életet lehel, tavaszt virágoztat, nem
2250 3, 4 | meg hideg kebelét, éltet lehelek márvány homlokára. Sanchia!
2251 3, 4 | a gazdagok ebe, nem fog lehelleni vétket és halált, ő ember,
2252 5, 2 | szemem elől, hogy mérges lehelleted ne fertőzhesse meg körültem
2253 3, 2 | fekélyen a varjú. Te, ki mérges lehelleteddel vétket s halált szórsz magad
2254 3, 2 | CABANIS (fenyegetve)~Igen, lehelletem bűn és halál.~~
2255 5, 2 | mint üvölt a nép s büdös lehelletével fejedelmi életet kér.~ENDRE~
2256 2, 3 | figyelmedet, hogy boldog lehess a földön. Legyenek azok
2257 2, 3 | Klastromba vonult.~RÓBERT~Lehetetlen.~TARANTO~Mi kéj lenne nézni
2258 1, 5 | Johanna, mutass a szerelemnek lehetetlent.~JOHANNA~Endre férjem -
2259 1, 4 | ily boldogok csak angyalok lehetnek az égben.~PHILIPPA~Reménylem,
2260 2, 1 | Megsózzuk a nadályokat s ők lehullanak, csak el ne hagyj, királyné!~
2261 3, 1 | felretten édes álmaiból, lehullnak ékei, borzadva széled el
2262 1, 1 | Halhatatlanság? Illat, mely a lehullt virágot egy perccel éli
2263 5, 2 | GILLET~Isten veled, Endre, lélegzetem fogy, hallgasd meg végkérésemet,
2264 5, 1 | zsámolyához a titkolt bűnök lélekölő súlyát.~ÁGNES~Ő megbocsájt,
2265 5, 2 | békességben. Éljen Nápoly! (Lelép.)~RÓBERT (fellép az ablakhoz)~
2266 5, 2 | végzése ellen, én nyugodtan lelépek, csak az fáj, hogy végcsapásodat
2267 2, 4 | elcsábítani, a kéjek özönébe ölni lelkednek jobb felét, hogy ők uralkodhassanak.~
2268 5, 2 | Isten, Gilletem! (Reáborul.) Lelkemnek jobb fele, mely e portömeget
2269 2, 2 | kimutatni, de kívánj.~CABANIS~Lelkiisméretlenül cselekednék, gróf, ha nagy
2270 2, 3 | ugye el nem hágy engem, hol lelnék biztosabb helyet, mint önnek
2271 1, 4 | lemondani e szép világról, nem lelni kebelt, mely öröminket megossza,
2272 1, 4 | magunk tömlöcévé, s nem kell lemondanunk.~JOHANNA~Ah, Philippa, te
2273 1, 4 | édenével, mi volna, mi a lemondás szent hitét tartaná meg
2274 3, 3 | bája, minden reménye, te lemondva mindezekről kész volnál
2275 2, 2 | És még ez mind nem elég lemosni a foltot, mellyel gyalázatos
2276 1, 2 | talál! Ő majd nehéz napokban lemosolyogja a gondot, a bút homlokomról,
2277 3, 3 | elűzni a gond fellegeit s te lemosolyogtad azokat - kebleden egy szebb,
2278 5, 2 | Arcodon a halál sápadása leng, te meghalsz - s én? - Óh,
2279 3, 3 | elragadna karjaidból, szent lenne-e emlékem előtted.~ARSZLÁN~
2280 1, 3 | elmegy.)~BARÁT~Meg kell lennie - Perigord hercegnő jogait
2281 Inf | férfival nem versenyezhet, oly lent jár. ~Férje nagyságától
2282 3, 5 | vagy győzök, vagy súlya lenyom. De Istenemre, ha aláássák
2283 1, 3 | szívesen szolgál villámival a lenyomott ártatlanságnak; szívesen
2284 3, 1 | mi édes életünkben, rólad lepattan a földi gyönyör s az ég
2285 1, 4 | ékített kert képezi, melybe lépcsőzet vezet. Balra Johanna hálóterme,
2286 4, 1 | TARANTO~Sok ilyen bamba lepe van, királyom!~ENDRE~Sok,
2287 5, 1 | ki veszélyesb hatalomra lépe, minthogy azt hidegvérrel
2288 3, 4 | lábporát. S ha majd elédbe lépek Sanchiám, és mondom, nézd
2289 4, 1 | Tarantóhoz.) Beszél egy bamba lepéről, mely midőn kikelt hernyójából
2290 5, 1 | DURAZZO~Ő teszi az első lépést a békülésre. Ő csak a bizalmatlanságot
2291 4, 2 | például, hogy más asszonyság lépett be előtte az ajtón, nem
2292 2, 4 | JOHANNA~Valóban meg vagyok lepetve panaszodon, király, nem
2293 4, 1 | szépség élteté azt; most lepte égi lesz, merész, magas,
2294 4, 2 | beleegyezett a pápa, óriási léptekkel közelg a határnap, s minket
2295 3, 4 | gyermekemet meggyilkolám! (Lerogy.) De ő csak alszik, csókommal
2296 4, 1 | bíbor ajkai, igéző keble lerohadtak, melynek csontüregében a
2297 2, 1 | mely nyom nélkül enyész el. Lerongyosul a gyász s a véle játszó
2298 1, 1 | függ, s te sötét zugolyból lesed pillantásait, akkor eszedbe
2299 5, 2 | gyászos helyet, küszöbén halál leselkedik - el ne hagyd, királyom.
2300 1, 4 | mozdulatomat bírói szigorral lesik.~PHILIPPA~Azok a sárkányok.~
2301 2, 5 | körültekint, Endre zavarodva áll s lesüti szemét; ekkor Taranto feltett
2302 3, 1 | örvendeztet s nyom nélkül leszáll, a nőnek egy világ üdvével
2303 2, 1 | könnyeit levonjuk, s mi könnyen leszáradnak azok arcainkról. Míg a kidőlt
2304 2, 2 | melynek csak egyes helyei lesznek érthetőkké.)~DURAZZO~A szerencse
2305 1, 4 | feloldhatatlanul kötve ily férjhez, letépve egy becsülni nem tudónak
2306 3, 3 | meghalok.~(Cabanis sötéten jő, leteszi kardját s fövegét.)~CABANIS~
2307 4, 2 | nyom, látván, hogy Istennél létezik igazság! (Szelíden.) Gyermekemet
2308 1, 6 | CABANIS~Igen, mert máskép nem lettem volna.~ENDRE~Atyádat nem
2309 4, 2 | bíróság.~JOHANNA~Mit vétett? (Leül.) Ide vele.~RÓBERT~Férjét
2310 4, 1 | melyről az életdús tetterő levált, azt hiszi, hogy érzi őket,
2311 1, 1 | Perigordok férfias fajából, miért levék Durazzo hitvese! Miért inkább
2312 2, 2 | híreddel, Cabanis.~CABANIS (levelet adva át)~Giustiniána grófnő
2313 5, 1 | Durazzónál, Ágnes ágyban, Durazzo levéllel kezében jár fel és alá.)~
2314 4, 1 | s unszolásai terhesekké levének, egy csontot dobtak az ajtó
2315 4, 3 | Átok!~GILLET~Elégtelenek levénk-e mi már kibontakozni sorsunk
2316 3, 3 | holtteste lábaidnál. S akkor levetem a szolga Cabanis mocsok
2317 Inf | vagyok boldog, ha a királyt levetkezem. ~A gond ráncokat növeszt,
2318 2, 1 | hízelgés és szokás könnyeit levonjuk, s mi könnyen leszáradnak
2319 4, 3 | oszlop ledől s Cabanist lezúzza, kívül zaj.) Átok!~GILLET~
2320 4, 1 | gyöngyvirágitól könnyezett magasztos liliom előtt szerényen hajtja le
2321 2, 2 | a szerelem szent lángja lobogott, ha tudja, mit tesz lemondani
2322 3, 1 | boldogítna szerelmével, nem ezért lőn-e teremtve, nem ez-e legszentebb
2323 4, 1 | pedig az ember okosabb ám a lónál, hálátlan tanítás az úgy
2324 5, 2 | eltemetett koporsójába is lopódzik. - (Zaj.)~RÓBERT~Nyugtassa
2325 2, 3 | gyáva tolvajt, ki garast lopott, megszűnik-e a bűn bűn lenni,
2326 1, 3 | férjt, férfias udvarával - a lovagi szellemű Szentséges Atya
2327 4, 1 | De ért valamit mégis a lovakhoz.~RÓBERT~Amennyit annyit,
2328 4, 1 | rongyos kíséretemet görhedt lovakon, mint vásárrul kikergetett
2329 Inf | jövő időket, s a fiatal Madáchra jellemző egyéni szóalakokat,
2330 4, 1 | ízleljük az életet, de nem maga az élet.~PETRARCHA~Századunkban,
2331 1, 5 | őrködsz, a herceg gazdag. (Magában.) Kéz kezet mos, innen pártolást
2332 1, 5 | Általján sokat engedsz meg magadnak, mi nékem bút okoz, a magyar
2333 2, 4 | sugallatát, távoztasd el őket magadtól, még most kibontakozhatsz
2334 3, 3 | Sanchia, nem tartanám különben magamat szerelmedre érdemesnek.~
2335 4, 1 | ez Nápoly királya! Míg én magamra tekintve e kopott mezet
2336 5, 2 | innen, mert elfeledkezném magamról. (Kardjához kap.)~PHILIPPA~
2337 2, 4 | cselszövő udvar, mint alkot magának romjain hatalmat, anyai
2338 4, 1 | Meglátta ekkor a királyi sast, magasan fent az égben, utána tört,
2339 4, 1 | gyöngyvirágitól könnyezett magasztos liliom előtt szerényen hajtja
2340 5, 2 | elment - oly őszintén, oly magasztosan szólt, nem, ő nem lehet
2341 2, 3 | tanácskozáshoz jövék! Ne hagyják önök magokat zavarni, alkalmasint országdolgokról
2342 2, 2 | kéjekbe fulladó Johanna magtalan marad, Mária férje, gyermekem
2343 5, 2 | kik szolgáknak hivatják magukat, hogy adniok ne kelljen,
2344 2, 3 | kik a félreértés átkozott magvait szórjátok közénk, ti mind
2345 4, 1 | Hízelgő.~GILLET (a fűzért magyarázva)~A kellem gyöngyvirágitól
2346 1, 2 | trónom védői, őrjei, mint magyarhoz illő, bizalmam belétek erős,
2347 3, 2 | veszteniök fájna, nincs. (El a magyarokkal.)~CABANIS (fenyegetve)~Igen,
2348 1, 6 | az olasz cinegékkel amúgy magyarosan. De itt hazánk becsülete
2349 2, 2 | nagy árt kívánnék azért, mi majdnem munka nélkül jött. Adja,
2350 3, 1 | feleteket a bor s kéjek mámorába, fojtsátok el a nyomor jajgatását
2351 1, 6 | mindennapi kéjhölgyek szerelmi mámorát, s az ártatlan, a szende
2352 3, 3 | örökre.~ARSZLÁN~Badar beszéd, maradhatnék-e egy városban veled, hogy
2353 4, 3 | köszönhetünk, de nem is maradtunk adósok.~GILLET~Sok bűnök
2354 2, 3 | megaranyozom én azt, ha jó barátok maradunk. Ki még?~RÓBERT~Artus Károly.~
2355 1, 4 | érintkezének, történetesen tovább maradva egymásban - ha láttad volna,
2356 4, 1 | elkészíték már.~DURAZZO~S Máriám ismértető jele?~PHILIPPA~
2357 2, 2 | gyümölcseit élvezitek.~RÓBERT~Máriát, a királyné testvérét, Endre
2358 2, 2 | szükségeim fedezésére egy marok ércet kérek; de ha ti barátságot
2359 4, 1 | mint Vulcan, Gillet mint Mars, Philippa mint jósnő van
2360 2, 1 | kik átkos nadályokul a kéj martalékira ragadnak. Megsózzuk a nadályokat
2361 1, 6 | ólálkodik az udvaron, mint martalékra a farkas, nem tudom, mi
2362 5, 3 | országtudós személyedet martalékul kapja is a sátán, az ajtó
2363 Inf | Dajkája a királynénak.~Egy másik pap, kit küld az Endre által
2364 1, 6 | Szerencsétlenségedre?~CABANIS~Igen, mert máskép nem lettem volna.~ENDRE~
2365 2, 3 | alhassanak, ki sohasem virraszta másképp, mint bormámorosan ledér
2366 1, 4 | megvet a férfi. - Beszéljünk másról, mi szép est a mai, mint
2367 4, 2 | ide hát az oklevelet, ő mától udvari káplánom. (Aláírja.)~
2368 4, 1 | becsület s bosszú, el véle - mátul csak ez legyen gondolatom.
2369 5, 2 | pályabérnél, nekünk, ki tudja, meddig kell még érte küzdenünk. (
2370 2, 1 | rendületlen, téged jövélek még megáldani.~ENDRE~Köszönöm anyám, de
2371 1, 5 | kert felől, s figyelmesen megáll.)~TARANTO~Nem, nem ne bánatról
2372 1, 1 | koszorúját fűzi homlokára. (Megállva.) Halhatatlanság? Illat,
2373 2, 3 | szegénység elől, de majd megaranyozom én azt, ha jó barátok maradunk.
2374 4, 2 | így lefoszlanak s akkor ha megbánná, Taranto!~TARANTO~Johanna!~
2375 1, 4 | De hátha engem illet, megbántás lenne nem mutatkoznom. -
2376 1, 2 | tömlöcök jól elzárt ajtaja, a megbékélt ellenek testvérileg osztozzanak
2377 2, 5 | váratlan elérkezésed a megbízottak hanyagsága és más körülményeknek
2378 4, 2 | RÓBERT~Még itt ez egyet megbocsájthatatlannak ítélte a bíróság.~JOHANNA~
2379 1, 6 | Megtaszítja.) Ez egyszer megbocsájtok, de Istenemre, máskor szörnyen
2380 5, 2 | PHILIPPA~Hitetlenségét megbocsátom, király, de meg fogja ismérni
2381 2, 1 | Ha egy ember, egy király megbukik, csillagaid csak úgy ragyognak,
2382 3, 4 | halált osztályrészével akarta megcsalni, s a halhatatlanságról álmodott,
2383 Inf | játszik. ~A selyembogár megcsinálja szép szövetét; hogy használhassuk,
2384 2, 2 | gyalázatot emlegetett, sírt, azaz megegyezett.~ARTÚR~S te?~CABANIS~Hallgattam,
2385 1, 1 | föld legszebb leánya nem, a megelégedés.~ÁGNES (mindég növekvő indulattal)~
2386 5, 2 | Bűnhődjék az áruló!~ENDRE~Megelégszel, királyné?~JOHANNA~Köszönöm,
2387 1, 5 | Philippa asszony önnel megelégszem, folytassa tovább is üdvös
2388 5, 1 | kikerülhetetlen sírja felé. - Róbert megelőzött - de ugyanazon percben,
2389 4, 3 | őrizetet rendelek, nehogy megelőzzön a pokol csábjaival.(El.)~(
2390 3, 5 | jövél ez álnok világra, mely megérteni nem bírt. (Betakarja.) Van
2391 4, 1 | kielégíteni képes, mi reményinknek megfelel.~ENDRE~Igen, mert legjobb
2392 2, 1 | Meg ne átkozd gyermekedet megfontolatlanul, királyné! Vámpír az anyai
2393 3, 1 | nyomorúbb lesz a naptól megfosztott világnál. Óh, királyom!
2394 1, 2 | vészsújtott fenyű, szál termetem meggörbedt. De bátran nézek vissza
2395 5, 1 | nagylelkűsége előtt, nem merem meggondolni, mi szörnyen vétkezém ellene. -
2396 1, 6 | udvar szemében kíséretemet meggyaláztad, ki minden alkalomkor nemzetemet
2397 1, 1 | minthogy gyermeked így meggyalázza családját, nemzetét. - De
2398 3, 4 | csillagok, én gyermekemet meggyilkolám! (Lerogy.) De ő csak alszik,
2399 1, 3 | tudom, hogy belőle a szent meggyőződés beszél.~DURAZZO~Úgy szólsz,
2400 1, 3 | rossz útra tévedő gyermeknek meggyőződését is tiszteled-é, vagy néhány,
2401 1, 3 | legszentebb sajátját, a meggyőződést.~BARÁT~S a rossz útra tévedő
2402 2, 2 | a jámbor.~RÓBERT~Legyen meggyőződve, Philippa asszony, ha örökös
2403 3, 1 | egészen közömbös irántam, ön meghallgatandja ugye kérésemet. Csak ez
2404 3, 3 | el-el sötét gondolat, én meghalok.~(Cabanis sötéten jő, leteszi
2405 5, 2 | halál sápadása leng, te meghalsz - s én? - Óh, sors! Minek
2406 1, 5 | JOHANNA~Ah, Philippa, hogy meghazudtuk anyámat - az szörnyű bűn.~
2407 5, 3 | Gyávák, ti lankadoztok! Megijeszt-e e gyermeki játék, ő meg
2408 2, 4 | Látom Johanna! Jobb feled megindult, hallgasd meg sugallatát,
2409 1, 2 | és boldogítsatok.~ENDRE (megindulva)~Atyám! Nápoly! Idegen hazából
2410 3, 3 | előtted.~ARSZLÁN~Itt van megint, oly szépen tudja elmondani
2411 4, 1 | kárpótlás lesz ezért, Endrém megismerése. Cabanis tehát avatott,
2412 5, 3 | mutatva.) De kit az emberek megjegyeztek, azt tudom kerülni. Jó éjszakát. (
2413 5, 3 | Isoldtól, hogy azokat, kiket megjegyzett a természet, kerülni kell.~
2414 Inf | fogalmazványokat találták (első megjelenés: MÖM II. kötet, 718-721.
2415 Inf | kit küld az Endre által megkért római pápa, s beleszeret
2416 3, 5 | mégis a cselek ellenére, te megkoronáztatol.~ENDRE~S akkor vége minden
2417 3, 4 | vas föltépi élted üterét, meglátjuk a király nem fogja-e csókdosni
2418 4, 1 | magasra senki sem repült még. Meglátta ekkor a királyi sast, magasan
2419 4, 1 | készítek vendégeimnek egy kis meglepetést. (Mindnyájan kerékbe állnak.
2420 3, 3 | háromszor be ne szóljak, meglepni az én Sanchiám mindenik
2421 3, 3 | CABANIS~Szavamat adtam, meglesz.~TARANTO~De mindeddig a
2422 4, 3 | nyomhat, Cabanis, de te megmentéd a királyt s mindent jóvá
2423 4, 3 | oltárokhoz rohannak.)~CABANIS~Megmentém, azt mondja, királyát s
2424 5, 2 | JOHANNA~Köszönöm, Endre, megmentettél a bódultvérű tömegtől. -
2425 5, 1 | felemésztni.~ÁGNES~Endrét megmentheted talán még, óh, mi könnyű
2426 5, 2 | kibeszélhetném az árulásból, melyen megmenthetném vigasztaló hitemet beléje.
2427 1, 4 | tudott dacolni ezekkel, megmenti a rózsaarcú menyasszonyt
2428 1, 5 | néki e csalódás, mintha megmondtuk volna, mit tevénk?~JOHANNA~
2429 1, 6 | igaz harcban is kész vagyok megmutatni bárkinek, s torkába verni
2430 2, 2 | családját oly régi család vére megnemesíti, mint öné.~DURAZZO~Jól van,
2431 3, 4 | szűk volt hatáskörül, azt megnyugtatja egy ölnyi sír. El rossz
2432 5, 2 | elébe sötét ábrázatok, ő megölte Philippát, Philippa szemében
2433 5, 2 | lecsendesítni őket, s te megölted azt, kit hozzád könyörgeni
2434 1, 4 | becsületünkre bízottat szentül kell megőrzenünk, mert felelősekké önmagunk
2435 1, 4 | lelni kebelt, mely öröminket megossza, melybe bizalmasan hajthatnók
2436 2, 1 | hogy áldásomat Johannámmal megosszam.~SANCHA~Néki nincs szüksége
2437 1, 5 | könnyebben viseljük azt megosztva. ~(Pamlagra ülnek, a barát
2438 4, 1 | éljen a bosszú! (Gillet megragadja s ki igyekszik vezetni.)~
2439 2, 2 | tennél tehát te?~ARTÚR~Én megragadnám üstökét s bevinném. (Nevetés.)
2440 4, 1 | erős karokkal kell néki megragadni a sors gyeplőit, én legalább
2441 Inf | jár. ~Férje nagyságától megrendül.~Legédesebb, midőn vesztét
2442 4, 1 | olykor iszonyú habjaival megrengeti keblünk belseit.~PETRARCHA~
2443 2, 4 | romjain hatalmat, anyai keble megreped.~JOHANNA~Nem, ő ezt nem
2444 5, 3 | nem változának. Óh, de a megrögzött bűn s az ártatlanság nem
2445 3, 4 | többé, ki ebként rúgna el. (Megrúgja a holtat) Esküdtem ugye,
2446 3, 5 | kitudjam az ördögi frigyet, s megsemmisítsem munkálódásait.~~
2447 2, 2 | nyomorult, mint én, nem fogja megsiratni üdv perceit. Óh, gróf! Cabanisból
2448 2, 1 | kéj martalékira ragadnak. Megsózzuk a nadályokat s ők lehullanak,
2449 2, 1 | búmmal és hitemmel, míg az ég megszánva szenvedésimet, magához hív
2450 4, 1 | rózsái.~JOHANNA~Valóban megszégyenít, de el innen Gillet, minden
2451 3, 1 | első csókja mérget oszt. Megszólítom. Drága szép?~SANCHIA~Királyom!~
2452 4, 1 | álarcosan, s a tánczene éppen megszűnik. Johanna az ifjúságot ábrázolja,
2453 2, 3 | tolvajt, ki garast lopott, megszűnik-e a bűn bűn lenni, ha nagyszerűvé
2454 1, 3 | reád pazaroló kegyét. De megtagadja tőled ő is azt helyettese
2455 4, 2 | tapad a bűn nehéz mocska, megtagadni emberérzetét kába kincs
2456 1, 3 | úgy! Te hálátlan gyermekül megtagadod az ég reád pazaroló kegyét.
2457 2, 5 | idegentől is kívánható tisztelet megtagadtatik.~ENDRE~Ne ítélj oly szigorúan,
2458 2, 3 | kötelékiből egyik sem csatol, ki megtagadva emberi hivatását, testvéreitől
2459 3, 1 | minden fellengző álmait újra megtalálni.~SANCHIA~De királyom! Nekem
2460 5, 2 | ármány oly soká ülde, végre megtalálta egymást s szent frigye örök
2461 5, 3 | Halált a bitor királynak! (Megtámadják Endrét, ki egy székkel védi
2462 4, 1 | lovat, mely hátrafelé úgy megtanult volna menni, hogy ura farkán
2463 1, 6 | kíséretemre hazudott eb nevet! (Megtaszítja.) Ez egyszer megbocsájtok,
2464 5, 2 | velem, Johanna, én mindent megteszek, előttem már az élet elveszté
2465 4, 1 | úgy, igaza van, atyám, megtévesztett azon átkozott szokás, hogy
2466 3, 3 | ugye nem voltál, hisz én megtiltottam neked, te jó leány vagy.
2467 5, 3 | már egyszer ily szörnyen megtöréd?~JOHANNA~Óh, szörnyű, szörnyű,
2468 5, 2 | Endre, e halál-seb. Te megtörted a határtalan bizalmat, elküldéd
2469 5, 3 | jő fegyverekkel.)~DURAZZO~Megtörtént, későn jövénk! - Arszlán,
2470 5, 3 | ajtó előtt maradt személyed megüdvözülhet. Isten veled! (Róbert el.)
2471 2, 2 | van a szolga, kit értetek megütlegelnek, kin a kisült gazság szégyene
2472 4, 3 | Cabanis, hogy mindeneket híven megvallasz.~CABANIS~Leányom emlékére -
2473 Inf | kell ölni.~Midőn haldokol, megvallja bűneit fiának, ez utálja. ~
2474 4, 1 | mögöttük kimegy.)~ENDRE~De megvallom, én azt tartom, a férfi
2475 3, 1 | még egy kérésem is.~ENDRE (megváltozva)~Úgy, ha, ha, ismét egy
2476 1, 4 | gyermeknek tetszik, s mit megvet a férfi. - Beszéljünk másról,
2477 2, 2 | szégyenelnek, óh, gróf! Megvetném, én e pórt, mert ember lennék -
2478 1, 3 | asszonyi udvar miénk; nem megvető párt, bár cseleit nem a
2479 5, 2 | Endre, midőn Gillet tőlem megvettetett, bosszút esküvék s bosszúját
2480 3, 3 | ARSZLÁN~Isten veled, de hová mégy?~SANCHIA~Dicsőbb hazába,
2481 1, 4 | ki se lásson. Templomba megyünk, hogy rostélyos székeinkben
2482 3, 4 | ébresztem fel, keblemen melegítem meg hideg kebelét, éltet
2483 4, 1 | hogy ön már több rossz s mellékutakon járt a legtestesültebb kocsisnál.
2484 2, 3 | mint önnek oldalánál - ide mellém.~CABASSOLE~Ön királyné igen
2485 2, 5 | Magyarország királynéját nem méltatja-e Nápoly illőbb fogadásra;
2486 2, 5 | ERZSÉBET~S Johanna nem tartá-e méltónak férjének anyját a fogadásra?~
2487 1, 2 | Vitézlő Urak, barátim! (Méltósággal.) Köszönet néktek is, kik
2488 5, 3 | nyughatatlansággal, az álarcosok Endre méltóságos tekintete előtt meredten
2489 4, 1 | Azt teszem, mit rendelni méltóztatik.~RÓBERT~Mit rendeljek én?
2490 2, 2 | Róbert barát beszélgetésbe mélyedve jönnek, külön csoportozatot
2491 4, 2 | mert vannak pillanatok, melyekből nincsen visszalépés, az
2492 2, 3 | kéjhölgyeit, azon kincsekkel, melyeken az adózók véres verejtéke
2493 3, 2 | kevesek pedig e percek, melyekért élni érdemes, mi hosszú
2494 5, 1 | kincseiddel, címjeiddel, melyekre a kába figyelmez, ne mondd,
2495 4, 2 | hűsége csak álszín, lép, melyre a könnyen hívőket csalni
2496 1, 5 | tudná-e egy percre felejteni a mélységet, mely közöttünk tátong.
2497 4, 2 | melyen közülünk csak egyik menekülhet. De ne többet erről. (Róbert
2498 5, 2 | bűnposvány e világ, miből menekülni szerencse.~GILLET~Drága
2499 2, 3 | Hatalmamnak vége.~TARANTO~Menjen ő csak, akkor ön egészen
2500 1, 3 | percre fájdalmas csapással mented meg életüdvét? Az ember,
2501 1, 2 | királya számadásra hív! Menten minden tehertül akarok megjelenni
2502 5, 1 | cselédek! - Őt meg kell mentenünk, jóvá kell tennünk, vétkezénk
2503 3, 3 | lesz a díj. Másként nem menthetem meg, atyámat feladni. Ah,
2504 4, 1 | eloszlanak.)~GILLET~Csak így menthetém őt meg, de majd jő idő s
|