1009-csupa | dacar-felej | felek-homlo | honab-kiser | kisle-menth | mento-rem | reme-tekin | telje-vonta | vonul-zugol
Felvonás, jelenés
2505 1, 2 | annyiszorta kedvesebb előttem, mentől több gyászos emlék csatol
2506 4, 2 | vonom, ő szabad.~RÓBERT (menve)~Óh, szent igazság, melyről
2507 1, 4 | égben.~PHILIPPA~Reménylem, a menyasszony nem fogja magát boldogtalannak
2508 1, 4 | ezekkel, megmenti a rózsaarcú menyasszonyt és boldogul éltek.~PHILIPPA~
2509 5, 3 | bűnötökért. ~(Az álarcosok merednek, az óra egyet üt.)~RÓBERT~
2510 5, 3 | méltóságos tekintete előtt meredten állnak.)~ENDRE~El tőreitekkel
2511 3, 4 | betölt. (Fölemeli a köntöst s meredve néz.) Hah! Ördög és pokol!
2512 5, 1 | kebel minden üterét, hogy méreggé változtatva az életnedveket,
2513 5, 1 | nagylelkűsége előtt, nem merem meggondolni, mi szörnyen
2514 4, 1 | azt; most lepte égi lesz, merész, magas, mint sasé, szelíd,
2515 5, 2 | kebelében a kétségek átkos mérge forr.~ENDRE~Mit kívánsz
2516 4, 1 | önnek egy tenger, melyben mérhetetlen kincsek vesztegelnek, melyből
2517 1, 1 | széles e hazán, ki mondani merje, hogy Durazzo korcs, hogy
2518 1, 3 | örökös lesz, ugy-e bár, ki is merné azt szentségtelen kezekkel
2519 3, 4 | és most szabad vagyok. De mért nem tudok örülni szabadságomnak,
2520 5, 2 | Philippa szemében is árulónak merte nevezni. - El-el, sötét
2521 2, 5 | ENDRE (tűzzel)~Hah! Ezt merték tenni a gyalázatosak!~ERZSÉBET~
2522 3, 5 | bírt. (Betakarja.) Van egy mértéke, Gillet, a fájdalomnak,
2523 5, 2 | érték. Óh, hogy kétkedni mertem egy pillanatig!~GILLET~Isten
2524 4, 1 | PETRARCHA~S mit mond a mese?~ENDRE~Badarságot, én nem
2525 Inf | királyné egykori társai most messze ágaztak. Az udvari cselek
2526 3, 4 | kápolnával a színfenéken, messzebbről a királyi terem látszik.
2527 3, 1 | leányka, a királyi nap, mely messziről életet lehel, tavaszt virágoztat,
2528 1, 6 | árulkodás, Nagyságos Uram, nem mesterségem, mit igaz harcban is kész
2529 2, 3 | elhagyott már a bűn, ön mérges mételyét az ifjúi kebelbe akarja
2530 4, 1 | magamra tekintve e kopott mezet látom vállaimon, látom rongyos
2531 3, 3 | a szolga Cabanis mocsok mezét, mert emberré születtem
2532 2, 1 | csak úgy éltetik a szomjúzó mezőket, mint máskor. S ha egy világ
2533 4, 2 | emberérzetét kába kincs miatt. S ez?~RÓBERT~Hűtlen nő.~
2534 3, 2 | keresztül kell átküzdenünk miattok. De mit zúgolódom, van-e
2535 5, 2 | Akkor bűnposvány e világ, miből menekülni szerencse.~GILLET~
2536 1, 6 | nyomor s a gyűlölet.~ENDRE~Micsoda hivatalod van itt az udvarnál?~
2537 1, 3 | sugarát, így az asszonyi udvar miénk; nem megvető párt, bár cseleit
2538 2, 2 | tudni bilincselni.~ÁGNES~Miféle készületek ezek itt, atyám!~
2539 1, 3 | de pamlagán szövi. Hisz mik egyebek az országtudománnyal
2540 3, 4 | karjaiban. De ha kérdeni fogja, min váltád szabadságodat atyám,
2541 2, 4 | fosztatott meg, melyért mindazt tevé. Most eljő anyám, s
2542 3, 3 | adtam, meglesz.~TARANTO~De mindeddig a jutalmat elhallgatád,
2543 4, 2 | melyet pazaroltatok reám, mindegyik itt van, csak gyermekemet
2544 2, 3 | GONDNOKOK~Itt kell maradni - mindenesetre itt kell maradni.~PHILIPPA~
2545 1, 6 | hallgathatom el a vádakat, melyek mindenfelől keletkeznek ellened; te
2546 2, 1 | lakhatnám-e én e termeket, melyek mindenikével egy édes emlék van összekötve;
2547 3, 1 | lenne mindenki boldog s mindenkiért csak én kesergenék.~ENDRE~
2548 2, 2 | csak az alkalmat, melyet mindenkinek ád a kalandorok Istene.
2549 1, 3 | Becsülöm buzgalmadat, atyám! Én mindenkit tisztelek, ki ügyét tűzre
2550 1, 6 | választania, de ő megunta mindennapi kéjhölgyek szerelmi mámorát,
2551 1, 4 | meg velünk. Mi volna, mi a mindennel szűkölködőnek erőt adna
2552 4, 1 | rosszul cselekedett, mert mindenüvé korán vagy későn jött.~PETRARCHA~
2553 3, 1 | márvány homlokodra, s én minderről lemondok, de nem, ne mondja
2554 4, 2 | látszottak feledni, s ki mindezek közt legveszélyesb nagyságra
2555 5, 2 | ölelésed dicső kárpótlás lesz mindezekért. - De az emberiség szent
2556 3, 1 | nem lehetsz rossz s én mindezekre már eltompulék.~SANCHIA (
2557 3, 3 | minden reménye, te lemondva mindezekről kész volnál a halált választani.~
2558 2 | trón feketével van bevonva, mindinkább távozó gyász-zene. Endre
2559 2, 2 | azon, ha tetszik?~ARTÚR~S ő mindjárt elfogadá ajánlatom?~CABANIS~
2560 2, 1 | fiam, ő megvetné azt.~(Mindketten eltávoznak.)~~
2561 1, 5 | Édesebben.~PHILIPPA~Így hát mindnyájunknak jót tevénk - vagy jót tenni
2562 1, 5 | édesebb-e néki e csalódás, mintha megmondtuk volna, mit tevénk?~
2563 4, 1 | bizonyosan fogja tudni, mire van szüksége felségednek
2564 1, 3 | ez az, mit fénye nem ád, miután a bíbor alatt a szolgák
2565 4, 2 | Kezemre tapad a bűn nehéz mocska, megtagadni emberérzetét
2566 3, 3 | levetem a szolga Cabanis mocsok mezét, mert emberré születtem
2567 2, 3 | maradjon.~RÓBERT~Nincs-e más mód útból takarítani az alkalmatlant,
2568 Inf | változata. CD-kiadásunkban modernizáltuk a dráma helyesírását. Természetesen
2569 4, 2 | vonul vissza a nap föllegek mögé, mert versenyezni ily kellemekkel
2570 4, 1 | ezalatt a fehér dominóval mögöttük kimegy.)~ENDRE~De megvallom,
2571 Inf | találták (első megjelenés: MÖM II. kötet, 718-721. l.,
2572 1, 2 | fürteimen immár az idő moha fehérlik, országgondok virrasztó
2573 2, 2 | után szóltál-e a dologhoz, mondád talán, hja, úgy van a világ
2574 1, 5 | felemelni azt.~JOHANNA~Azt nem mondám, Taranto.~TARANTO~Vagy tudna-e
2575 3, 3 | hogy emberek szemébe nézve mondhassam, én is ember vagyok. A rengeteg
2576 5, 2 | üdvömet bíztam volna - úgy mondj el, Endre, úgy néked bukni
2577 2, 2 | reggelt.~CABANIS~Miért nem mondjátok, urak, inkább ki egyenesen,
2578 1, 5 | összever a két rokon szív, mondjuk el bánatunkat, könnyebben
2579 1, 4 | tartott a királyné, mit mondott, nem tudom, csak azt, hogy
2580 2, 4 | uralkodhassanak.~JOHANNA~De ki mondta ezt neked, vagy puszta gyanúkkal
2581 2, 2 | anyám.~ÁGNES~Ládd fiam, nem mondtam-e, mi lesz a jövevény hálája,
2582 Inf | reményli, de azok egészen morális hatalmuk alá kerítik. -
2583 1, 5 | gazdag. (Magában.) Kéz kezet mos, innen pártolást remélhetünk. (
2584 5, 3 | beszélsz többé tehát oly édes mosollyal, melytől a bú rémképe távozott.~
2585 1, 1 | szolgálatodat egy jóakaró mosoly jutalmazza meg.~DURAZZO~
2586 5, 3 | alszik, arcán a boldogság mosolya ég - nem, nem, ki így képes
2587 3, 1 | bájoló teremtés és mégis tán mosolygó szemében, kígyó keblében
2588 3, 3 | kebleden egy szebb, egy mosolygóbb életet tanultam ismerni
2589 4, 1 | ezredrészét eléri, úgy az utóvilág mosolygva fogja mondani, szegény Petrarcha,
2590 3, 1 | a természet szent istene mosolyogja azokat reá, a festett rózsának
2591 2, 3 | atyám! Még kísértésbe jő egy mosolyomért hivatalán árulóvá lenni.
2592 2, 2 | örökösödési kérdés legjobban mozdítandja elő, a kormányra vágyó Róbert
2593 1, 4 | büszke magyarok, kik minden mozdulatomat bírói szigorral lesik.~PHILIPPA~
2594 1, 4 | ízlésű, ugró kutakkal s mulató házakkal ékített kert képezi,
2595 4, 2 | is ily könnyű negéd volt, múlékony vértolulás, gondolja jól
2596 1, 5 | TARANTO~Mi édes visszhang ez a multból. Igen, Johanna, ön nem felejti
2597 2, 5 | elveszett, de kedves emlékű múltból. Isten hozott, urak! Óh!
2598 2, 2 | gondjai, mint öregít az ily munkálkodás - érti - azután, hogy ne
2599 3, 5 | frigyet, s megsemmisítsem munkálódásait.~~
2600 4, 1 | szabadítnak meg, s rablelkök e munkát hazájok zsarnokának ajánlja.~(
2601 1, 5 | levénk teremtve? Nem Johanna, mutass a szerelemnek lehetetlent.~
2602 5, 2 | koronázásod előestvéjét, mutassuk meg a világnak, hogy két
2603 1, 4 | illet, megbántás lenne nem mutatkoznom. - Engem illet? S ki volna
2604 5, 3 | nem születik. (Díszjeleire mutatva.) De kit az emberek megjegyeztek,
2605 4, 2 | Mi boldog lesz, ki e szép művet még szebb kezektől ajándokul
2606 2, 2 | erszényt adva neki)~Nesze, nadály.~CABANIS~Lennék, gróf úr,
2607 2, 3 | ha, ön fogja a népet e nadályok ellen védeni. Vagy azon
2608 2, 1 | martalékira ragadnak. Megsózzuk a nadályokat s ők lehullanak, csak el
2609 2, 1 | húzni a zavarból, kik átkos nadályokul a kéj martalékira ragadnak.
2610 1, 2 | ifjúságom szent álmait, népemet naggyá, boldoggá nevelni valósíthassam. -
2611 Inf | tanácsából megy hozzá, csak a nagyhírű hőst szereti benne. Örökös
2612 5, 1 | megbocsájt, s én pirulva nagylelkűsége előtt, nem merem meggondolni,
2613 1, 1 | DURAZZO~A Durazzók mindég nagyobb dicsőségöknek tartották
2614 2, 2 | úgy elfelejtém, mi rövid a nagyok emlékezete. De ugye gróf,
2615 Inf | borzadó.~Hercegnő. Iszonyú nagyra- és uralkodni vágyó nő, ezért
2616 5, 1 | vitt erre is Durazzo; a nagyravágy incselkedő ördöge.~DURAZZO~
2617 2, 3 | JOHANNA~Sanguinetto? Ez nagyravágyó ember, ennek egy aranylánc,
2618 Inf | versenyezhet, oly lent jár. ~Férje nagyságától megrendül.~Legédesebb, midőn
2619 4, 2 | mindezek közt legveszélyesb nagyságra nőlt, s ez a Durazzo ház.~
2620 2, 3 | megszűnik-e a bűn bűn lenni, ha nagyszerűvé lett. Artus Károly, ön is!
2621 1, 4 | hogy nem jön - mit tenne ő nálam? (Kendőjét leejti.) Philippa,
2622 1, 6 | virágodnak árt a királyi napfény.~ARSZLÁN~S e leány atyja
2623 2, 3 | Taranto, ti a királyné kegye napforgói, ti gyalázatos fellegek,
2624 2, 4 | had kimarta fészkiből, agg napjaira nem marad vigasztalása,
2625 2, 3 | égnek szentelendő hátralevő napjait.~ÁGNES~Klastromba vonult.~
2626 4, 2 | nő nem éli túl győzelme napját.~PHILIPPA~Értem atyám, de
2627 4, 1 | rossz néven, ha a virág napnak áldozza illatát, melytől
2628 1, 4 | Philippa, de oly hosszúk most a napok, én nem tudom mi, egy titkos
2629 3, 3 | egy városban veled, hogy naponkint háromszor be ne szóljak,
2630 3, 4 | össze, csontvázak, hisz én a napot öltem meg. (Bágyadtan.)
2631 3, 1 | serege, árnyként a királyi nappal, míg a bűntudat rémváza
2632 4, 2 | jössz-e rosszul végzett napszámoddal? (Kidobja.)~CABANIS~Átok,
2633 3, 1 | ezt el és nyomorúbb lesz a naptól megfosztott világnál. Óh,
2634 4, 2 | bánatot.~JOHANNA~Félre mostan negéddel, nézze, Lajos, e virágfűzért,
2635 2, 2 | gróf, ez egyszer annak negyedét, mit minap az ékszerárusnéért
2636 1, 2 | melyen én az ég kegyéből negyven éven át küzdöm a vészt,
2637 4, 1 | királyának e végre a kincstárból nehány forintot, hisz én fényt
2638 3, 4 | lelkemen mázsányi súly nehezedik. El-el sötét arcok, nincs
2639 4, 1 | terveimet. Átkozott tettetés, mi nehezen tudtam kicsikarni általad
2640 5, 1 | bűnnek, mely mázsányi súllyal nehézkedik keblemen.~DURAZZO~Mindent
2641 4, 2 | RÓBERT~Lehet rá némi kis neheztelést költeni, például, hogy más
2642 3, 1 | már eltompulék.~SANCHIA (neheztelve)~Királyom! Nem tudom, mit
2643 1, 6 | ENDRE~Rendszabta idő? A férj nejéhez akar menni, a király a királynéhoz.~
2644 1, 3 | lakul e nagyszerű házat adá nékik, a kékboltú világot. Tudom,
2645 5, 2 | boldog vagy a pályabérnél, nekünk, ki tudja, meddig kell még
2646 4, 1 | arcát, midőn tudja, hogy nélküle nincsen élet. (Ezalatt Taranto
2647 4, 1 | érzés nem igézőbb, a nő nemcsak tökélyeit szereti kedvesének,
2648 5, 2 | hiszi-e, hogy e kebelben nemesb érzés nem fogamzhatik már?
2649 2, 2 | tisztelkedendők.~PHILIPPA~E rendelés nemigen tetszik az ifjú királynak.~
2650 4, 1 | kockavetés s rajta a lét vagy nemlét kérdése függ. (El.)~~
2651 3, 1 | bűnök csarnokában, mi kedves nemtő a vétkek súlya alatt lankadó
2652 1, 1 | magaddal a még születendő nemzedékeket, minthogy gyermeked így
2653 2, 4 | nődet? Valóban, nem tudom, nemzetednél, de a műveltebb országokban
2654 1, 6 | idejében soha árulóvá, ha nemzetem becsülete nem kívánná meg.
2655 1, 6 | meggyaláztad, ki minden alkalomkor nemzetemet csúffá teszed. Ím vedd fejedre
2656 1, 1 | így meggyalázza családját, nemzetét. - De benned kiholt a férfi
2657 1, 2 | fejedelem nem vonta még meg nemzetétől.~(Zúgás az olaszok, éljen
2658 1, 1 | Endre s a magyar udvar nemzeti viseletben. Durazzo komolyan
2659 1, 1 | kiholt a férfi önérzet, ki a nemzetiség.~DURAZZO~Egy tróneljátszással
2660 2, 2 | lenni semminek, vagy e gőgös nemzetnél örökös haszonbérben legyen-e
2661 1, 6 | hol csak szerét tehetik, nemzetünket, hazánkat gyalázzák; ha
2662 5, 2 | Fölizgatá a könnyen hívő népcsoportot, éltedet általam veszélyeztetni
2663 3, 4 | átkomat. Nézz, nézz le Isten népedre, mi nyomorú az. (Elrohan.)~~
2664 1, 2 | fenyíti. Erőt az öntudat, s népem boldogsága adott, fürteimen
2665 Inf | Erődús, egyenes jellem. Népét boldogítni vágyó, bátran
2666 2, 2 | ARTÚR (erszényt adva neki)~Nesze, nadály.~CABANIS~Lennék,
2667 3, 1 | ENDRE~Sanchia! Mi kedves név ily szép alaknak - te elpirulsz,
2668 5, 3 | talált csel, mert hazám szent neve, melynek ellent nem állhatok. (
2669 3, 1 | földi szépek legszebbikét, nevedet mondd, lányka.~SANCHIA~Sanchiának
2670 1, 2 | népemet naggyá, boldoggá nevelni valósíthassam. - Te legdrágább
2671 5, 2 | De az emberiség szent nevére kérlek, királyom, el ne
2672 1, 6 | kíséretemre hazudott eb nevet! (Megtaszítja.) Ez egyszer
2673 2, 2 | megragadnám üstökét s bevinném. (Nevetés.) Lám, ebben áll a boszorkaság.~(
2674 2, 2 | csarnok felől danolva s nevetve, félig elégett szövétnekekkel
2675 1, 6 | tartandok felettek. De nem nevezhetnél-e egyet is közülök.~ARSZLÁN~
2676 5, 1 | bizalmatlanságot fájlalja, barátjának nevezi azt, ki őt elárulá! - Anyám,
2677 1, 6 | ARSZLÁN~Talán nem is kellene neveznem, mert hisz ő Nápoly leggazdagabb
2678 5, 2 | szemében is árulónak merte nevezni. - El-el, sötét gondolat,
2679 4, 1 | én nem hiszem, bár híres nevű bölcs csinálta, a divat
2680 3, 4 | lépek Sanchiám, és mondom, nézd atyádat, ő szabad, mint
2681 1, 2 | termetem meggörbedt. De bátran nézek vissza átélt éveimre, mert
2682 5, 1 | minthogy azt hidegvérrel nézhetém, oly ördögi mérget adtam,
2683 2, 3 | Lehetetlen.~TARANTO~Mi kéj lenne nézni önt egy örökkévalóságig
2684 Inf | nélkül, mindent eszköznek néző. Egykedvű.~Dajkája a királynénak.~
2685 1, 1 | nyílik a kilátás. - Jobbra a nézőktől két ajtó, balra kettes trón,
2686 4, 2 | JOHANNA~Félre mostan negéddel, nézze, Lajos, e virágfűzért, tegnap
2687 3, 4 | oldva van. (Lábát reá téve.) Nézzed a világ, nézzétek hatalmasok,
2688 5, 3 | RÓBERT~Hah, gyáva férgek, nézzetek reám. (Tőrt ragad, Endrének
2689 3, 4 | reá téve.) Nézzed a világ, nézzétek hatalmasok, a szolga egy
2690 2, 1 | egykor boldog valék.~ENDRE~S nincsenek-e itt gyermekid? Nem szeretnének-e
2691 2, 4 | gyanúkkal akarod-e kínozni nődet? Valóban, nem tudom, nemzetednél,
2692 1, 1 | megelégedés.~ÁGNES (mindég növekvő indulattal)~Óh, Ágnes, a
2693 2, 1 | geréb helyét ezernyi új növény csakhamar befolyja. (Sancha
2694 Inf | levetkezem. ~A gond ráncokat növeszt, el vele.~A férfi föld urának
2695 2, 3 | szóljunk egymáshoz, mint férj a nőhöz, mint kebel kebelhez, és
2696 2, 2 | kegyetlen férj lenne tehát, ki nője kedvesének nem lenne legjobb
2697 4, 2 | legveszélyesb nagyságra nőlt, s ez a Durazzo ház.~JOHANNA~
2698 1, 6 | rendszabta idő? S nem szólhatok-e nőmmel, mikor tetszik, ki az, ki
2699 3, 1 | s nyom nélkül leszáll, a nőnek egy világ üdvével és fájdalmival,
2700 4, 2 | ajtón, nem elég ok-e ez egy nőnél, egy kis epehideglelést
2701 1, 4 | kárpótlást nyujta szerelmök. - Nos, hogy tetszett regém?~JOHANNA~
2702 4, 1 | szegény Petrarcha, oly nőt énekelt, minőt e föld nem
2703 4, 2 | talán, Taranto, de nem földi nővel.~TARANTO~Hogyan?~JOHANNA~
2704 4, 1 | ő órája jár egyedül jól, nyakasul megveté magát a város órái
2705 5, 3 | RÓBERT~Ne figyeljetek reá, nyelve sima, mint kígyóé, le vele!~(
2706 4, 2 | szebb kezektől ajándokul nyerendi.~JOHANNA~Jegyajándokul talán,
2707 5, 1 | szólva.) Fel, fel, cselédek! Nyergeljetek lovat, készüljetek útra,
2708 4, 1 | illatát, melytől életet nyert. Vehetni-e rossz néven,
2709 4, 1 | mely dacol az ellenséges nyilaknak, nem óv ily szemek pillantásitól.~
2710 2, 2 | üdvödet odaadnád, most így nyilatkozol.~CABANIS~Igen, gróf! Most
2711 1, 2 | írva az ünnepek sorában. Nyíljon meg a tömlöcök jól elzárt
2712 5, 3 | kocogás.)~RÓBERT (kívül)~Nyisson királyom ajtót, aggasztó
2713 5, 3 | ellent nem állhatok. (Ajtót nyit.) Jöhetsz, atyám, mondd
2714 5, 2 | bukni kell. Óh, maradt volna nyitva egy kis út, melyen kibeszélhetném
2715 4, 3 | GILLET~Sok bűnök súlya nyomhat, Cabanis, de te megmentéd
2716 Inf | által kínkacagó, minden nyomoron örülő, rosszat feltevő;
2717 3, 1 | honos, vedd tőle ezt el és nyomorúbb lesz a naptól megfosztott
2718 2, 2 | ártatlanságot nem szakaszt le, s ily nyomorult, mint én, nem fogja megsiratni
2719 3, 4 | halhatatlanságról álmodott, ha, ha! Mi nyugalmasan fekszik itt s kinek egy
2720 5, 1 | boldogítsanak mást, ki lelke nyugalmát néhány ércért tudja odadni.~
2721 3, 1 | veszélyes örvényei azok a lelki nyugalomnak. (Kezét fogva.) Mi szép
2722 2, 3 | Vélekedésök, urak? (A gondnokok nyughatatlankodnak.) Én úgy vélekedem, neki
2723 5, 3 | Johanna felül, mindég növekedő nyughatatlansággal, az álarcosok Endre méltóságos
2724 2, 3 | szenvedéllyel oktatnak.~PHILIPPA~Nyugodjék békével a halott, fog tudni
2725 1, 4 | egy titkos érzés nem hágy nyugodnom, fölrettent álmaimból; ah,
2726 5, 2 | sors örök végzése ellen, én nyugodtan lelépek, csak az fáj, hogy
2727 3, 3 | két oldalt ajtó, Sanchia nyugtalanul jár fel-le).~SANCHIA~A gyönyörű
2728 5, 2 | elveszté érdekét.~JOHANNA~Nyugtasd meg a népet, mely iszonyú
2729 5, 2 | lopódzik. - (Zaj.)~RÓBERT~Nyugtassa hát meg az üvöltő vérkutyákat!~
2730 5, 3 | az ártatlanság nem pirul. Nyugtató álom, te álnok barát, ki
2731 2, 3 | át, hogy a békés polgárok nyugton alhassanak, ki sohasem virraszta
2732 5, 1 | bűntudatot új hazádba, mely nyugtot nem adna ott is. Mi jóvátehető,
2733 1, 4 | fáradalmikért dicső kárpótlást nyujta szerelmök. - Nos, hogy tetszett
2734 4, 1 | önnek.~DURAZZO~Ha aranyat nyújtok vele, ugye, de lássuk mit
2735 3, 3 | terhelné az ez áron hosszabbá nyújtott életet, nem volna éj, melyben
2736 4, 1 | kinek midőn az általa fogott nyulat ura falatozza s unszolásai
2737 Inf | boldogtalanok.~A kutyának az ő fogta nyúlból egy csontot dobnak ki, s
2738 4, 2 | Ha úgy tetszik. (Az elsőt odaadja.)~JOHANNA~Mit vétett ez? (
2739 2, 2 | ki csillogásáért üdvödet odaadnád, most így nyilatkozol.~CABANIS~
2740 5, 2 | volna kincsem, aranyom, odaadnám, mert tudnám barátságod
2741 3, 3 | mind hazámért s királyomért odaadni lenne dicsőségem.~SANCHIA~
2742 5, 1 | nyugalmát néhány ércért tudja odadni.~ÁGNES~Te máris átkozódol,
2743 2, 2 | királyné testvérét, Endre öccsének akarja eljegyezni, mert
2744 2, 4 | vigasztalása, gyermekei ölébe hajthatni fejét. Óh! Ez
2745 5, 3 | Ha, ha, ha! Nem ez volt-e ölelésedért a szörnyű ár?~JOHANNA~Mi
2746 5, 2 | testvér őrizkedjék testvéri öleléstől, mert a lelki barát is áruló
2747 3, 3 | Sanchiám!~SANCHIA~Ah, atyám! (Ölelkezés.)~CABANIS~Nem voltál kint
2748 3, 3 | mellyel egy világot kellenék ölelnem. (Zaj.) De menj, menj leányom,
2749 5, 3 | TARANTO (Johannát át akarja ölelni)~Hah! Mi hideg ölelésed,
2750 2, 3 | bormámorosan ledér hölgy ölén. Fogja védeni az ártatlanságot,
2751 5, 1 | Holnap éjjeli egy órakor öletik meg Aversában, hová vadászat
2752 3, 1 | ENDRE~Vigadjatok csak, öljétek jobb feleteket a bor s kéjek
2753 4, 1 | legjobb erőnket az érzelgésben öljük el, s míg a tettre jövünk,
2754 3, 4 | hatáskörül, azt megnyugtatja egy ölnyi sír. El rossz fekély, Istennek
2755 1, 1 | hitvese! Miért inkább nem ölted el magaddal a még születendő
2756 3, 4 | csontvázak, hisz én a napot öltem meg. (Bágyadtan.) Vagy minden
2757 4, 1 | ismértető jele?~PHILIPPA~Fehér öltözet, kék szalaggal.~DURAZZO (
2758 1, 1 | sorba helyezett ülések. - Az öltözetek mind ünnepélyesek, Endre
2759 2, 5 | anyját a fogadásra?~ENDRE~Ő öltözni ment.~ERZSÉBET~Nem, Endre!
2760 2, 3 | királyné, Johanna gyászba öltözötten, Tarantótól vezetve jő a
2761 4, 1 | Philippa mint jósnő van öltözve. Durazzo fekete dominóban,
2762 2, 3 | PHILIPPA~Halálig szerelmes önbe királyné!~JOHANNA~Ha, ha!
2763 2, 2 | család vére megnemesíti, mint öné.~DURAZZO~Jól van, anyám.~
2764 4, 2 | s én mindent feláldoznék önért, erényt, üdvöt, trónt talán -
2765 1, 1 | De benned kiholt a férfi önérzet, ki a nemzetiség.~DURAZZO~
2766 4, 1 | tanítani, hogy félretéve minden önérzetét, vakon kövesse vezetőjét,
2767 2, 3 | javairól rendelkezni, ki önjavait is eltékozlá, ki minden
2768 2, 2 | százszorta súlyosabb az önkény, mely rajta tapad.~ARTÚR~
2769 5, 2 | szilárd öntudat. - És mégis önkénytelen tolakodtok képzetem elébe
2770 1, 5 | csalódásból ébredek. Johanna önkénytelenül ejti el a kendőt, sőt haragszik,
2771 3, 1 | ragyogásáért, örök tüzében önmagát emészti és fájdalmas foltjait
2772 4, 1 | vajmi kevesen vannak, kik önmagoknak tudnak teremteni századot,
2773 4, 1 | esésre ítélt. De vannak, kik önmaguknak alkotnak világot s ezek
2774 1, 4 | megőrzenünk, mert felelősekké önmagunk levénk.~JOHANNA~Ezt tartá
2775 2, 3 | belépnek.)~JOHANNA~Isten hozta önöket, urak! (A püspöknek hízelegve
2776 5, 3 | öltözetben.)~ENDRE~Isten önökkel, urak, jó éjszakát, leventék.
2777 1, 5 | mindent. De nem csoda, önre az udvar mosolyg, önt egy
2778 4, 1 | szeretni.~JOHANNA~A dalba öntetett érzés nem igézőbb, a nő
2779 4, 1 | GILLET~Boldogok, kik lapokra önthetik az érzést, ők boldogok,
2780 2, 5 | gyermekem, itt helyed, öntsd ki ide, mi kebledet nyomja.
2781 2, 3 | dologhoz, atyám, hogy ily öreg urak oly szenvedéllyel oktatnak.~
2782 2, 2 | az ország gondjai, mint öregít az ily munkálkodás - érti -
2783 5, 2 | béke második, de szebb s örökfrigyű lakodalmát. Tegyük örömünneppé
2784 1, 5 | lenne ez est hosszú, mint az örökkévalóság, s benne semmi, mint mi
2785 2, 3 | kéj lenne nézni önt egy örökkévalóságig és semmit mást ön kívül.~
2786 1, 6 | ENDRE~Néked tehát tőle semmi örököd nem maradt?~CABANIS~De igen,
2787 2, 2 | szólsz, hisz ha Johannának örököse nem lesz, akkor Durazzo
2788 2, 2 | egyenetlenségöket Taranto szerelme s az örökösödési kérdés legjobban mozdítandja
2789 1, 3 | hisz az ember volt társinak öröktől legnagyobb ördöge. Atyám!
2790 1, 2 | Martel Károly unokájának, örökül esett. - Legyetek boldogak
2791 1, 2 | testvérileg osztozzanak öröminkben, s a szalmavityilló szűk
2792 1, 4 | nem lelni kebelt, mely öröminket megossza, melybe bizalmasan
2793 5, 2 | hitemet beléje. Vajh mi örömmel tenném azt. - De nem, én
2794 3, 1 | csarnok, belülről zene s örömrivallások hallatszanak. Endre komolyan
2795 5, 2 | örökfrigyű lakodalmát. Tegyük örömünneppé koronázásod előestvéjét,
2796 Inf | kínkacagó, minden nyomoron örülő, rosszat feltevő; semmit,
2797 3, 1 | bolygó tünde fény, mely örvendeztet s nyom nélkül leszáll, a
2798 3, 1 | teszed leányka, oly veszélyes örvényei azok a lelki nyugalomnak. (
2799 4, 1 | tükör alatt rejti az iszonyú örvényt.~ENDRE~Érzeni szép; mi az
2800 3, 3 | csókot, melyben a lélek összefon, mely üdvöm előérlete.~ARSZLÁN~
2801 1, 3 | zavarok istene jőj, s ez összefont érdekekből alakíts káoszt,
2802 2, 2 | elkövet, mivel fiam és Mária összekelését elősegítheti.~TARANTO~Kegyed
2803 2, 1 | mindenikével egy édes emlék van összekötve; hogyan tűrhetném pusztaságukat,
2804 1, 5 | ide hozzám, keblemhez, hol összever a két rokon szív, mondjuk
2805 3, 4 | előbbre lép s figyel.)~CABANIS~Öt - hat - hét, az óra eljött,
2806 Inf | a következő vázlatokat, ötleteket, fogalmazványokat találták (
2807 2, 4 | téged elcsábítani, a kéjek özönébe ölni lelkednek jobb felét,
2808 Inf | uralkodni vágyó nő, ezért zavart óhajtó, rossz társasága hat a királynéra.~
2809 4, 2 | előtte az ajtón, nem elég ok-e ez egy nőnél, egy kis epehideglelést
2810 2, 3 | te grófsági szabadalmaid oklevelébe burkolózol a keserű szegénység
2811 3, 4 | Mi magas országtudományi okokban keresendik késő nemzedékek
2812 2, 2 | Istene. De hát lássuk az okos Tarantót, mit tennél, herceg,
2813 4, 1 | Hálátlan, atyám, pedig az ember okosabb ám a lónál, hálátlan tanítás
2814 1, 5 | meg magadnak, mi nékem bút okoz, a magyar udvar viseleteden
2815 1, 1 | lesz. Örülj, vigadj csak oktalan gyermekül az ünnepélynek,
2816 2, 2 | ARTÚR~Ah, félre most ez oktalanságokkal, szólj inkább, hoztál-e
2817 1, 5 | folytassa tovább is üdvös oktatásait.~PHILIPPA~Kötelesség felebarátunk
2818 2, 1 | fáj, kik nem szívelhetik oktatásimat, kiknek vigalmaikban csak
2819 1, 4 | Endre reám, s mi hosszú oktatást tartott a királyné, mit
2820 2, 3 | öreg urak oly szenvedéllyel oktatnak.~PHILIPPA~Nyugodjék békével
2821 1, 2 | a béke angyalát ültetem olajággal s őrül a had istenét állítom
2822 1, 6 | akarok vele.~ARSZLÁN~Most itt ólálkodik az udvaron, mint martalékra
2823 1, 2 | Hátra a magyar ebekkel, - olaszé az elsőség! (Az olasz kíséret
2824 3, 2 | a magyar ebekkel - éljen Olaszország - akasztófára a bitor királlyal -
2825 1, 2 | őrül a had istenét állítom oldalához. Hogy míg amaz hon boldogít,
2826 5, 2 | pokoli ármány, - a külszín oldalán küzd - és én hiszek beléd,
2827 2, 3 | biztosabb helyet, mint önnek oldalánál - ide mellém.~CABASSOLE~
2828 3, 4 | holtat) Esküdtem ugye, esküm oldva van. (Lábát reá téve.) Nézzed
2829 5, 3 | felségsértő büntetése nagy, Isten oltalma alatt áll a fejedelem, átkozott,
2830 4, 2 | RÓBERT~Kislelkűek, ha, ha, oltárhoz futtok-e, ha bűneitek felett
2831 4, 3 | Taranto és így tovább az oltárokhoz rohannak.)~CABANIS~Megmentém,
2832 1, 3 | Isten szolgája, ha eltér az oltártól, polgárrá lesz. Én tisztelem
2833 4, 3 | CABANIS~Királyné! El az oltártul akkor, midőn a pokol beszél,
2834 5, 2 | esküvék s bosszúját csak vérem olthatja el. Fölizgatá a könnyen
2835 1, 3 | szent szellemének szikráját oltva kebelünkbe, a győzedelmes,
2836 5, 1 | elszöktetéséért?~DURAZZO~Ím olvasd. - Vallj meg anyám mindent,
2837 4, 1 | Petrarchához)~Különös mesét olvastam e napokban.~PETRARCHA~S
2838 4, 1 | áraszt körében, hol ön van, onnan távozik a gond.~ENDRE (előre
2839 2, 4 | El.)~ENDRE~Öltözködési órád eljár, Johanna, de életboldogságod
2840 4, 1 | ember, ki tudván, hogy az ő órája jár egyedül jól, nyakasul
2841 1, 6 | mindenható malasztját kimért órákba szorítja? (Előre jő.)~PHILIPPA~
2842 2, 4 | Sietnem kell. Öltözködési órám eljár! (El.)~ENDRE~Öltözködési
2843 2, 2 | Giustiniána grófnő esteli 11 órára légyottot rendel.~ARTÚR~
2844 2, 2 | emberérzet. - Jól tartsa meg az órát.~ARTÚR~Kedves Cabanis, 11
2845 3, 5 | tanácsival, midőn szenvedélyem óriás nagy. És dacolni fogok egy
2846 3, 1 | oly álnokok az emberek, őrizd szerelmed szép tavaszát
2847 1, 4 | hogy a bizalmatlanság, az őrizet jogosítnak annak kijátszására.
2848 4, 3 | Endréhez addig kemény őrizetet rendelek, nehogy megelőzzön
2849 5, 2 | elárulsz, akkor testvér őrizkedjék testvéri öleléstől, mert
2850 1, 4 | egyszemű férje sárkánnyal őriztetett gyémántüregben? Ah, Philippa!
2851 1, 2 | ápolja, ez férfi erővel őrizze meg őket a vésztől. - Elvégre
2852 1, 2 | Legyetek trónom védői, őrjei, mint magyarhoz illő, bizalmam
2853 3, 1 | törött hajó a tenger közepén őrjöngő vigalmatok közt emésztetni
2854 1, 5 | bevezeti.) Philippa, te őrködsz, a herceg gazdag. (Magában.)
2855 1, 1 | bemenettel, melyen keresztül őrökkel s apródokkal ellátott csarnokba
2856 3, 3 | ember vagyok. A rengeteg oroszlánja is halálig védi sivatag,
2857 1, 5 | BARÁT~De mint látom, az őrség nem legjobb lábon áll, tanácsosabb
2858 1, 2 | immár az idő moha fehérlik, országgondok virrasztó súlya alatt elhamvadtak
2859 2, 2 | királyné teljesévűségéig országkormányzókat rendelt.~RÓBERT~Kik már
2860 1, 1 | csodálja, meg intéseitől országok sorsa függ, s te sötét zugolyból
2861 2, 4 | nemzetednél, de a műveltebb országokban rabszolgálónédat nem kellene
2862 1, 3 | legnagyobb ördöge. Atyám! Egy országot bízott reám az ég, s nem
2863 1, 3 | szövi. Hisz mik egyebek az országtudománnyal dicsekvő délceg férfiak,
2864 3, 4 | gyűrűjében ez egyremegy. Mi magas országtudományi okokban keresendik késő
2865 5, 3 | van előttünk, atyám, ha országtudós személyedet martalékul kapja
2866 1, 2 | angyalát ültetem olajággal s őrül a had istenét állítom oldalához.
2867 1, 3 | szent szövetséget kötünk, őrünk a barátság, célunk a közjó.
2868 1, 5 | édesebb, hogy oly irigyen kell őrzenünk az irigy világtól.~JOHANNA~
2869 1, 1 | tűrnéd-e, Martel rokona, hogy őseid trónját egy földönfutó bitorolja?
2870 1, 2 | határihoz. Jöttem, hogy őseimtől reám maradt trónomat foglaljam
2871 5, 2 | Gillet el.) Ő elment - oly őszintén, oly magasztosan szólt,
2872 Inf | Nápolyi Endre kézirata az OSzK kézirattárában található,
2873 4, 3 | CABANIS~Igen, Gillet. (Egy oszlop ledől s Cabanist lezúzza,
2874 1, 4 | jelenés~(Éj, nyitott csarnok oszlopokkal, a háttért olasz ízlésű,
2875 1, 1 | királyi terem, a háttért oszlopzat képezi, magas boltozatú
2876 Inf | a susogóknál, hol a ház oszol. ~Sámsonné szeretője, hogy
2877 2, 1 | nyugodt éjjelében semmivé oszolt. S a könnyek mi kevesek,
2878 3, 1 | szorít, első csókja mérget oszt. Megszólítom. Drága szép?~
2879 3, 4 | embertársainál, ki a halált osztályrészével akarta megcsalni, s a halhatatlanságról
2880 1, 2 | megbékélt ellenek testvérileg osztozzanak öröminkben, s a szalmavityilló
2881 5, 2 | reményeit, melyek az első óta elsorvadának.~(Johanna elmereng.)~
2882 4, 1 | fuvalom csakhamar földre sújtá őtet, míg a sas büszkén folytatá
2883 5, 2 | barát! Te boldog vagy a pályabérnél, nekünk, ki tudja, meddig
2884 4, 1 | a sas büszkén folytatá a pályát.~TARANTO~Sok ilyen bamba
2885 1, 4 | hálóterme, jobbra ablak és ajtó. Pamlag, virágok, asztal gyertyákkal.
2886 1, 3 | cseleit nem a csatatéren, de pamlagán szövi. Hisz mik egyebek
2887 1, 5 | viseljük azt megosztva. ~(Pamlagra ülnek, a barát jő a kert
2888 5, 2 | süllyedtem-e már, hogy e gyönge panasz dőre hangjait köszönettel
2889 3, 2 | kíván. Kinek van ellenem panasza, szóljon - hallgatok - nincs
2890 1, 6 | ajtajához siet.)~CABANIS~Egyszer panaszkodám (Felkacag.) és ez a rokonérzet.~
2891 3, 3 | Isten! És én a sors ellen panaszkodom, midőn ily drága kincs enyém,
2892 1, 6 | színnel.~ENDRE~Mi tehát panaszod?~ARSZLÁN~Hogy ott hagytuk
2893 2, 4 | Valóban meg vagyok lepetve panaszodon, király, nem tudom, a királynénak
2894 Inf | mert becsülik egymást.~Papi, s női cselnek Isten sem
2895 4, 1 | őket, ha mint ők egykor, ön papíroson dönt le zsarnokokat? Óh,
2896 Inf | ez fel akarja adni, de a papnak kezében van, mert tudja
2897 Inf | Férjének Sámsonné hízelg is. A papok eszköze, kém a családban.
2898 3, 5 | határon, kinek hitében első parancs volt boldogítni embertársaid.~
2899 2, 5 | kegyvadászatán, úgy döröghesse el parancsait, hogy a dörgés felett porba
2900 3, 3 | Viszonlátig, leányom - ne felejtsd parancsimat - Isten veled.~SANCHIA (
2901 1, 1 | vállait bíborpalást borítá, s parancsira egy nemzet figyelt, mind
2902 3, 3 | leányom, ne feledd atyád parancsit, oly sötét előérzés fogja
2903 2, 2 | evangéliomok is szerelmet parancsolnak, vagy hogyan kezdéd?~CABANIS~
2904 5, 2 | közöttünk, pedig ez vajh mi páros bíró, mely a győzőt díjazza
2905 1, 3 | udvar miénk; nem megvető párt, bár cseleit nem a csatatéren,
2906 2, 2 | szerelmemet teljes erejéből pártolandja. De egyszersmind dolgoznia
2907 1, 5 | Magában.) Kéz kezet mos, innen pártolást remélhetünk. (Jobbra el.)~~
2908 1, 3 | gyermekül megtagadod az ég reád pazaroló kegyét. De megtagadja tőled
2909 4, 2 | emberek, itt aranyatok, melyet pazaroltatok reám, mindegyik itt van,
2910 5, 2 | élek én!~GILLET~Hűségem pecsétje, Endre, e halál-seb. Te
2911 4, 3 | emlékére - óh, pokol, mi húrt pendíte meg ön szívemben, melynek
2912 5, 1 | rajtok véres bűnök szennye penészlik. Lemondok róluk egyig, boldogítsanak
2913 5, 2 | jövél, nékem nincsen egy kis pénzem is; nincsen hatalmam boldogíthatni
2914 2, 2 | téged nem értlek, te ki a pénznek élsz, ki csillogásáért üdvödet
2915 5, 1 | megelőzött - de ugyanazon percben, midőn Endre felett győzelmét
2916 5, 2 | Endrém! Kevesek már a titok percei és akkor ölelésed dicső
2917 3, 3 | csak azért adá, hogy édes perceinket jobban kiemeljék.~ARSZLÁN~
2918 2, 2 | nem fogja megsiratni üdv perceit. Óh, gróf! Cabanisból nem
2919 1, 5 | felejti el egészen azon üdvös perceket, mondja legalább, hogy emlékük
2920 1, 1 | életével nem vetné azt oda egy percért, mely az öröklét koszorúját
2921 1, 5 | az esetet, mely az édes percet szerezte. De nem, ez nem
2922 1, 5 | fájdalmimon. Ugye Johanna, e percnyi üdvöt nem egészen a vak
2923 1, 1 | indulattal)~Óh, Ágnes, a Perigordok férfias fajából, miért levék
2924 4, 1 | parancsol udvarának, de ez persze új, ez műveltebb világ.~
2925 4, 1 | gond.~ENDRE (előre lépve Petrarchához)~Különös mesét olvastam
2926 4, 1 | mégis - (Johanna, Gillet és Petrarchával.)~PETRARCHA~Igen, királyné,
2927 2, 2 | Hátrább vonulnak.)~RÓBERT (Philippához)~Tudom, hogy ön, Philippa
2928 4, 2 | az egész. (El.)~(Taranto Philippával jő, Johanna egy kék s arany
2929 1, 5 | nem ne bánatról ez üdv pillanatban, mely annyiszor édesebb,
2930 4, 2 | keble, mi közel állunk a pillanathoz, mely vagy égbe ragad, vagy
2931 5, 2 | hogy kétkedni mertem egy pillanatig!~GILLET~Isten veled, Endre,
2932 4, 2 | gondolja jól meg, mert vannak pillanatok, melyekből nincsen visszalépés,
2933 5, 3 | Vizsgáltam arcukat szívig ható pillanatokkal, ők nem változának. Óh,
2934 1, 1 | te sötét zugolyból lesed pillantásait, akkor eszedbe jutok, de
2935 4, 1 | nyilaknak, nem óv ily szemek pillantásitól.~JOHANNA~Hízelgő.~GILLET (
2936 1, 4 | kertében körülrepdezve fénylő pilléktől szabadon s imádva ragyoghatott
2937 2, 4 | keblemen.~PHILIPPA (belépve)~A pipereasztal készen áll. (El.)~JOHANNA~
2938 5, 3 | bűn s az ártatlanság nem pirul. Nyugtató álom, te álnok
2939 5, 1 | ÁGNES~Ő megbocsájt, s én pirulva nagylelkűsége előtt, nem
2940 4, 2 | hozatott.~JOHANNA~Voltak pör alatt?~RÓBERT~Igen.~JOHANNA~
2941 4, 2 | Igen.~JOHANNA~Úgy, itt újra pört nem indítunk, ide vélek.~
2942 1, 5 | Taranto! Érted e szó egész poklát, örökre lemondani.~TARANTO~
2943 1, 3 | nem segíthetek.~TARANTO~A Poklot kell felhívnunk, ha az ég
2944 4, 2 | mely vagy égbe ragad, vagy pokolba sújt?~TARANTO~Ah, Johanna!
2945 5, 2 | szörnyű vádakat kohol ellened pokoli ármány, - a külszín oldalán
2946 3, 5 | nagy. És dacolni fogok egy pokollal s vagy győzök, vagy súlya
2947 5, 2 | Királyom, ő elárul!~GILLET~Pokolra tehát veled - díjadat magad
2948 4, 3 | széltiben szólítsd fel a hű polgárokat védelemre, fennszóval hirdesd
2949 1, 3 | szolgája, ha eltér az oltártól, polgárrá lesz. Én tisztelem a hitet,
2950 2, 1 | lappang, örül, vigad, a síri pompának, a szövétnekek lobogása
2951 4, 2 | Taranto, elérkezett a választó pont, ha érzetem múló szenvedély
2952 2, 5 | parancsait, hogy a dörgés felett porba dűljön a vétkes. Mert Endrével
2953 1, 5 | Hisz a szerelem megveti a porbilincseket, s ha egy világ lép ellene
2954 4, 2 | Taranto. Halálra ítéltem a pórnőt s ez ékes zsinórral Endrét
2955 2, 1 | a mindenség, melyből egy porszem esett el. A teremtés történetében
2956 2, 2 | óh, gróf! Megvetném, én e pórt, mert ember lennék - vagy
2957 5, 2 | Lelkemnek jobb fele, mely e portömeget magasra vezérlé. - Arcodon
2958 1, 5 | megosztani oly édes, mondá próféta.~SANCHA~Jó éjszakát tehát,
2959 2, 3 | hűségében helyzem bizalmamat, Provence-i kormányzó úr.~SANGUINETTO~
2960 2, 3 | emberemmé lesz, ezennel Provencei kormányzónak nevezem. -
2961 Inf | levél, címlap hiányzik. Prózában írt dráma. A szövegből egyes
2962 2, 3 | Isten hozta önöket, urak! (A püspöknek hízelegve szorítja kezét.)
2963 1, 1 | megvetné kívüled - van-é oly pulya, ki fösvény kedve életével
2964 3, 4 | él, minden örül, csak e purpur sebek beszélik átkomat.
2965 2, 4 | ki mondta ezt neked, vagy puszta gyanúkkal akarod-e kínozni
2966 3, 1 | az emberiséggel, mint a puszták vándorának egy tiszta ezüst
2967 3, 1 | Sírom tehát nem állna oly pusztán s elhagyottan, volna ember,
2968 2, 1 | összekötve; hogyan tűrhetném pusztaságukat, melyekben egykor boldog
2969 Inf | található, jelzete: 2066 Quart. Hung. 31 levél, címlap
2970 4, 2 | máris feltűnik.~RÓBERT~Lehet rá némi kis neheztelést költeni,
2971 4, 1 | országokat szabadítnak meg, s rablelkök e munkát hazájok zsarnokának
2972 4, 2 | szeretet ellen. S ez?~RÓBERT~Rablógyilkos.~JOHANNA~Kezemre tapad a
2973 Inf | találni férje hűtlenségében.~Rabszolga. A körülmények által kínkacagó,
2974 1, 3 | a reám bízott trón, hogy rabszolgákul kívánom népemet. Legyen
2975 1, 4 | kegyetlennek. Óh, oly férfi rabszolgálójául szörnyű tűrni egy hosszú
2976 2, 4 | a műveltebb országokban rabszolgálónédat nem kellene ily alávalóul
2977 1, 5 | PHILIPPA~Ha! Ha! Éljen aki él, ráérünk imádkozni, ha élni nem tudunk
2978 2, 1 | nadályokul a kéj martalékira ragadnak. Megsózzuk a nadályokat
2979 5, 2 | fejedelmed védelmére fegyvert ragadtál, szent záloga ez hűségednek
2980 5, 1 | baráti frigyeteket, én Endrét rágalmazám előtted. Óh, de anyai szeretet
2981 4, 1 | azok, kiknek teremtésükön rágódik egy korcs utóvilág.~PETRARCHA~
2982 Inf | nagy ember bukik. ~A trón ragyog kedvesen, de mi ismerjük,
2983 2, 5 | még hazám drága vidéki, ragyog-e fölöttök oly édesen a csillagos
2984 3, 1 | virágoztat, nem oly irigylendő ragyogásáért, örök tüzében önmagát emészti
2985 5, 2 | szebb időkben, oly fellengző ragyogású hajnalt, de legalább nyugodt
2986 1, 4 | pilléktől szabadon s imádva ragyoghatott volna.~JOHANNA (felkelve)~
2987 5, 1 | Isten veled, könyörüljön rajtad az ég, ez életben többé
2988 5, 1 | érettem szerezted őket, ha rajtok véres bűnök szennye penészlik.
2989 4, 1 | innen Gillet, minden szem rajtunk van.~GILLET~S vehetni-e
2990 2, 2 | hogy a korán beköszönt ráncok ne rontsák el a hatást.~
2991 Inf | királyt levetkezem. ~A gond ráncokat növeszt, el vele.~A férfi
2992 5, 1 | Anyám, te engem szörnyen rászedhetél, hogy ez ördögi frigybe
2993 3, 4 | Felugrik.) Üvöltsetek szelek, rázzátok meg a földet sarkaiban,
2994 5, 2 | ENDRE~Óh, Isten, Gilletem! (Reáborul.) Lelkemnek jobb fele, mely
2995 2, 2 | hallám, Martel Károlytól reámaradt jogát erősen készül védeni.~(
2996 3, 4 | él, s a feltárt sírokban recsegjetek össze, csontvázak, hisz
2997 1, 3 | Dőre földi hangok, melyek rég elrezgének, míg rendületlen
2998 1, 4 | mindég ily gyászosan - majd regélek. Egy ősz szakállú bölcs
2999 1, 4 | hogy. De mit tartozik ez regémhez? Még most sem tudom, mint
3000 3, 3 | fel-le).~SANCHIA~A gyönyörű regg újra felmosolyg, amott az
3001 3, 3 | szeszély lesz, múló, mint reggeli köd, szép nap előjele.~~
3002 4, 1 | mely legszebb tükör alatt rejti az iszonyú örvényt.~ENDRE~
3003 1, 5 | PHILIPPA~A hercegnek el kell rejtőznie.~JOHANNA~Ide hálótermembe,
3004 3, 3 | volna éj, melyben véres rém ne jelenne meg, nem volna
|