1009-csupa | dacar-felej | felek-homlo | honab-kiser | kisle-menth | mento-rem | reme-tekin | telje-vonta | vonul-zugol
Felvonás, jelenés
3005 2, 1 | tudja, hogy benne a halál réme lappang, örül, vigad, a
3006 2, 3 | királyné, e csík által mindenki remél még tiszteletessé lenni.~
3007 1, 5 | kezet mos, innen pártolást remélhetünk. (Jobbra el.)~~
3008 5, 1 | anyám, bocsánatot az égtől remélj.~ÁGNES~Hallj meg tehát mindeneket,
3009 5, 2 | Johanna, de ígérem! - Nem remélve többé, mint egykor szebb
3010 4, 2 | inkább ijesztéseül s kegyelem reményéből hozatott.~JOHANNA~Voltak
3011 5, 2 | kebel minden vágyait és reményeit, melyek az első óta elsorvadának.~(
3012 1, 3 | adja az ég, hogy mindazon remények melyeket egy trón épít reá,
3013 2, 2 | mert akkor többé nincs reményem. Óh, hercegné! Ha kebelében
3014 4, 1 | érzetinket kielégíteni képes, mi reményinknek megfelel.~ENDRE~Igen, mert
3015 1, 5 | ez egy szót s én élek, én reménylek.~JOHANNA~Szentek előttem,
3016 Inf | Bűntársait kijátszhatni reményli, de azok egészen morális
3017 3, 1 | kebletektől a lelkiismeret rémét, majd jő idő, melyben a
3018 5, 3 | mosollyal, melytől a bú rémképe távozott.~JOHANNA~Taranto!~
3019 2, 4 | Anyám jő. - Óh, bosszú, rémképedet miért nem idézhetem elő,
3020 3, 1 | királyi nappal, míg a bűntudat rémváza egyedül marad fenn gyászos
3021 2, 2 | esteli 11 órára légyottot rendel.~ARTÚR~Hah, Cabanis, nincsen
3022 4, 3 | Endréhez addig kemény őrizetet rendelek, nehogy megelőzzön a pokol
3023 2, 2 | tisztelkedendők.~PHILIPPA~E rendelés nemigen tetszik az ifjú
3024 4, 1 | méltóztatik.~RÓBERT~Mit rendeljek én? Fel, fel királyom, az
3025 4, 1 | elpirulok, s ez fáj, atyám. Rendeljen csak királyának e végre
3026 2, 3 | Ön fog az ország javairól rendelkezni, ki önjavait is eltékozlá,
3027 4, 1 | gerjeszt.~ENDRE~Azt teszem, mit rendelni méltóztatik.~RÓBERT~Mit
3028 2, 2 | teljesévűségéig országkormányzókat rendelt.~RÓBERT~Kik már kívül is
3029 1, 6 | mikor tetszik, ki az, ki itt rendet csinál? Ki a természet mindenható
3030 Inf | drámát először Halász Gábor rendezte sajtó alá, s az általa szerkesztett
3031 2, 2 | tervünk?~ÁGNES~Egy álarcosbált rendezünk el, te őt elragadod; Endre
3032 3, 3 | mondhassam, én is ember vagyok. A rengeteg oroszlánja is halálig védi
3033 2, 1 | hogy mindannyiszor egy szív repedt meg, mindannyiszor a hatni
3034 3, 1 | le virágit. Csak egyszer repül fel az érzet, egyszer egész
3035 4, 1 | hogy ily magasra senki sem repült még. Meglátta ekkor a királyi
3036 5, 2 | GILLET~Hah! Ide is találtál rést, kígyó! El, ördög, innen,
3037 Inf | dráma. A szövegből egyes részeket a Mária királynő-be és egy
3038 5, 1 | átkozódol, óh, pedig mi kis részét ismered csak a bűnnek, mely
3039 3, 5 | mely ha betölt, kiözönlik. Reszkessetek gonoszok, fölébredt az oroszlán,
3040 3, 1 | hogy Endre gyermekként reszket élteért.~SANCHIA~Végszándéka
3041 4, 1 | üvöltnek-e fejeitek körül? Te reszketsz, - te is, te is - ha, ha,
3042 3, 3 | melyet többé nem zavar földi részünk, a szenvedés. Igen, ki tiszta
3043 Inf | kedélyed gyermeké. Nem retteg a rossz névtől sem.~Férjének
3044 Inf | összes művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetében adta
3045 4, 3 | szívemben, melynek mindenik rezzenésinél egy életfonál szakad meg. -
3046 3, 2 | De mi ez ismét? Mi zaj riaszt fel álmaimból, ily röviden
3047 4, 1 | véghetetlen érzést nem tudjuk a rím szűk sorompóiba önteni,
3048 1, 4 | boldogul éltek.~PHILIPPA~Ez ritka eset, de hány sorvad el
3049 4, 1 | korán, ha tetszik, vajmi ritkán találjuk el a jókort.~JOHANNA~
3050 5, 3 | Mind el, kivévén Endrét, Róbertet és Tarantót.)~TARANTO~Jó
3051 1, 5 | salaktalan lelke feléjük röpül.~JOHANNA~Igen, anyám! Imádkozunk. -~
3052 5, 3 | székkel védi magát s az első rohanást visszaveri.)~ENDRE~Bitor
3053 4, 3 | így tovább az oltárokhoz rohannak.)~CABANIS~Megmentém, azt
3054 1, 6 | lehet. Egy negyed, mily rohanó perc a boldognak, egy század
3055 1, 1 | asszony! Vagy tűrnéd-e, Martel rokona, hogy őseid trónját egy
3056 1, 6 | panaszkodám (Felkacag.) és ez a rokonérzet.~PHILIPPA~Könyörgöm, még
3057 3, 1 | minden, mi édes életünkben, rólad lepattan a földi gyönyör
3058 5, 1 | szennye penészlik. Lemondok róluk egyig, boldogítsanak mást,
3059 4, 2 | RÓBERT~Tőle mitsem félhetünk, Rómában ügyünket fogja vinni.~PHILIPPA~
3060 Inf | küld az Endre által megkért római pápa, s beleszeret a királynéba.~
3061 3, 5 | tornyot, ledűl ugyan, de romja eltemet. (El.)~GILLET~Már
3062 1, 1 | ledönteni. - Hisz annak romjai is édes hazánkat sújtanák.~
3063 2, 4 | udvar, mint alkot magának romjain hatalmat, anyai keble megreped.~
3064 3, 3 | angyalként tűnjön fel előttem e romlott udvar közepette.~SANCHIA~
3065 4, 1 | mezet látom vállaimon, látom rongyos kíséretemet görhedt lovakon,
3066 1, 3 | elveszett, a kajánság kígyója rontá el azt, mert hisz az ember
3067 2, 2 | korán beköszönt ráncok ne rontsák el a hatást.~ARTÚR~Ah, Cabanis!
3068 1, 1 | dicsőségöknek tartották a roskadó trónt föltartani, mint ledönteni. -
3069 5, 3 | világot emberek! Térdeim roskadoznak, a pokol nyílik meg előttem. (
3070 2, 3 | szórjátok közénk, ti mind itt. Rosszabbak vagytok az utcai gaznál,
3071 5, 3 | polgárok, a nép jó! De csábítói rosszak, ismérjük a bizgatókat,
3072 Inf | minden nyomoron örülő, rosszat feltevő; semmit, csak lányát
3073 Inf | parancsolni sem mer, sodortatik a rosszra, mit nem is gyaníta, - örül
3074 1, 4 | Templomba megyünk, hogy rostélyos székeinkben könyveinkre
3075 1, 4 | dacolni ezekkel, megmenti a rózsaarcú menyasszonyt és boldogul
3076 4, 1 | ciprus ága s a szerelem rózsái.~JOHANNA~Valóban megszégyenít,
3077 3, 3 | mérges itt a lég, arcod rózsáit lefonnyasztaná. Viszonlátig,
3078 3, 1 | alant viruló ibolyát, hol rózsák díszelegnek.~ENDRE~Óh, e
3079 3, 1 | ez-e legszentebb hivatása, rózsákat kötni a hősök homlokára.
3080 3, 1 | mosolyogja azokat reá, a festett rózsának illatja nincs.~SANCHIA~Ön
3081 3, 4 | nincs többé, ki ebként rúgna el. (Megrúgja a holtat)
3082 5, 3 | El, el, Endre vére tapad ruhádon, bemocskolsz.~TARANTO~Ha,
3083 1, 3 | személyességének legszentebb sajátját, a meggyőződést.~BARÁT~S
3084 4, 2 | minket az ég hatalma oly szűk sajkába kárhoztatott az élet zajgó
3085 5, 2 | tengelyénél.~ENDRE~El gyáva sajnálkozásoddal Philippa, én nem kívánok
3086 1, 6 | szolgálni elméncségének.~ENDRE~Sajnállak sorsodért. De nem hallgathatom
3087 2, 4 | JOHANNA~Az aggság szeszélyes, sajnálom őt, de ha nem volt elégedve
3088 5, 2 | Philippa, én nem kívánok sajnáltatni az emberektől. Óh, vagy
3089 Inf | először Halász Gábor rendezte sajtó alá, s az általa szerkesztett
3090 5, 1 | kibontakozik lelked a bűnös földi salakból. Ne vidd magaddal a bűntudatot
3091 1, 5 | néznek a por fiára, míg salaktalan lelke feléjük röpül.~JOHANNA~
3092 Inf | állásban legyen, mikor meghal. (Sámson-Nápolyi Johanna.) ~A gyűlésen kineveti
3093 Inf | a lánykának.~Midőn a pap Sámsonnét a gyilkosságba viszi, ez
3094 2, 4 | hányod tehát azt szememre? Ha Sanchának klastromba tetszett menni,
3095 2, 4 | meg, Johanna! Ládd, a jó Sanchát is e gyalázatos had kimarta
3096 3, 3 | SANCHIA~Gondolj tehát olykor Sanchiádra, s ha egykor kiszenvedél,
3097 4, 3 | valót.~CABANIS~Esküszöm Sanchiámra. Óh, istenek és én őt látni
3098 3, 1 | nevedet mondd, lányka.~SANCHIA~Sanchiának hív az udvar.~ENDRE~Sanchia!
3099 3, 3 | csak a vidám, a csintalan Sanchiát kedvelem, így inkább távozom.~
3100 2, 3 | képtelen vagyok...~JOHANNA (Sanguinettohoz)~Önnek hűségében helyzem
3101 4, 1 | TARANTO~Mint látom, a sánta Vulcan itt későn érkezett.~
3102 4, 1 | jelenik meg, gyászos induló.) Sápadtok ugye, a bűntudat fekete
3103 1, 2 | korhadó gerébnek erőteljes sarja virul fel. E mai nap legyen
3104 3, 4 | szelek, rázzátok meg a földet sarkaiban, dúljatok fel villámok mindent,
3105 1, 4 | hercegasszonyról? Kit egyszemű férje sárkánnyal őriztetett gyémántüregben?
3106 4, 2 | Hogyan?~RÓBERT~A veszélyes sárkánynak fejét vevém, mely nélkül
3107 1, 4 | szigorral lesik.~PHILIPPA~Azok a sárkányok.~JOHANNA~Mindég félreértesz.~
3108 4, 1 | lesz, merész, magas, mint sasé, szelíd, mint angyal éneke,
3109 4, 1 | Meglátta ekkor a királyi sast, magasan fent az égben,
3110 5, 3 | személyedet martalékul kapja is a sátán, az ajtó előtt maradt személyed
3111 1, 3 | itt az az imádság keveset segít. Itt tenni kell.~BARÁT (
3112 1, 3 | hozzá az ég, én rajta nem segíthetek.~TARANTO~A Poklot kell felhívnunk,
3113 3, 2 | talállak, akkor majd feljebb segítlek, ha itt alant meg nem fértek
3114 3, 5 | ennyire ment, most neked kell segítni undok tétetés, hogy kitudjam
3115 4, 2 | Földindulás, templomba - segítség! (kívül zaj, kifutnak.)~
3116 Inf | interesszáljon, hideget játszik. ~A selyembogár megcsinálja szép szövetét;
3117 5, 3 | Taranto tőrrel s két álarcos a selyemzsinórral.)~TARANTO~Halált a bitor
3118 3, 3 | kér, kinek kívüled nincs semmije.~SANCHIA~Jól van, atyám!~
3119 2, 2 | semmi, nem szabad lenni semminek, vagy e gőgös nemzetnél
3120 1, 5 | nem vágytunk, nem tudtunk semmiről, mert véghetetlen szerelmünk
3121 1, 4 | mint a gondolat, nem függni semmitől. Óh, de Philippa, ily boldogok
3122 3, 2 | szóljon - hallgatok - nincs senkinek is. Ah, te is itt, Cabanis!
3123 3, 1 | borzadva széled el a hízelgők serege, árnyként a királyi nappal,
3124 2, 3 | alkalmatlant, mint fészkébe küldeni sergekért?~JOHANNA~Vélekedésök, urak? (
3125 1, 3 | Perigord hercegnő jogait látja sértve - Taranto elveszett kedvesén
3126 3, 4 | jelenés~(Fákkal beültetett sétatér, kápolnával a színfenéken,
3127 1, 2 | SANCHA~És most templomba siessünk, hálákat adni buzgó imával -
3128 2, 4 | készen áll. (El.)~JOHANNA~Sietnem kell. Öltözködési órám eljár! (
3129 3, 3 | korán jössz.~TARANTO~Nem sietünk-e oda, hol boldogságunk terem.~
3130 4, 1 | tartsa meg, atyám. - S ha sikerülne mégis, látott-e már ebet,
3131 1, 5 | el!~(Felugornak, Johanna sikolt.)~TARANTO~Mi ez?~BARÁT~Fegyvertárs
3132 5, 3 | figyeljetek reá, nyelve sima, mint kígyóé, le vele!~(
3133 1, 6 | gazdag, ha kéjperceit elélte, siratják-e keserű könnyekkel késő nemzedékek
3134 5, 1 | győzelmét ünnepelendi, ő is sírba száll.~DURAZZO~Óh, Isten,
3135 1, 3 | Istenének, ki élettel tölti el a sírfenéket, ki számtalan világok tengelyéül
3136 1, 1 | gyermekül az ünnepélynek, én sírhatok, mert tudom, az házam halotti
3137 1, 5 | előttem, Lajos, szentek a sírig.~TARANTO (átölelve)~Úgy
3138 4, 1 | tespednie, vagy a múlt korhőseit sírjokból előidézve velök kell társalognia,
3139 4, 2 | zsinórral Endrét jegyzem a sírnak.~TARANTO~Végre tehát mégis
3140 2, 3 | könnyeivel.~JOHANNA~S ha éppen sírni nem tudnék?~ÁGNES~Nem asszony-e
3141 3, 4 | mindent, mi él, s a feltárt sírokban recsegjetek össze, csontvázak,
3142 3, 1 | tehát vesztem is kebledet. Sírom tehát nem állna oly pusztán
3143 4, 1 | rémkép, kinézésed szerint a sírontúli dolgok avatottja is lehetsz.~
3144 1, 3 | kivívnod, ha egy fél világ sírrá lesz is felette.~ENDRE~Atyám!
3145 Inf | Taranto szól a végén: Miért sírsz.~Szívén keresztül gondol. (
3146 2, 2 | örök gyalázatot emlegetett, sírt, azaz megegyezett.~ARTÚR~
3147 3, 3 | oroszlánja is halálig védi sivatag, de szabad hazáját. Szabadság
3148 4, 2 | Johanna én életfonalimat, ön sodor azokból kéjt, vagy bánatot.~
3149 5, 1 | életnedveket, iszonyúan sodorja az elevenholt áldozatot,
3150 Inf | már parancsolni sem mer, sodortatik a rosszra, mit nem is gyaníta, -
3151 5, 1 | el üdvét! Kit szereteted sodra el mind e vétkek tömkelegébe. -
3152 1, 6 | találtál, úgy gazdagabb vagy soknál, kit irigyel a kába tömeg
3153 4, 1 | tökélyeit szereti kedvesének, de sokszor gyengeségét is.~GILLET~Óh,
3154 2, 3 | tiszteleteseknek lenni, ha egy hosszú sor gazság fehéríté is meg őket.~
3155 1, 2 | vörösre írva az ünnepek sorában. Nyíljon meg a tömlöcök
3156 1, 1 | aranyozott karszék s több sorba helyezett ülések. - Az öltözetek
3157 1, 5 | enyim vagy, egy világ szűk sorompói dacára enyém, óh! Hisz a
3158 4, 1 | érzést nem tudjuk a rím szűk sorompóiba önteni, sorsunk tűrni és
3159 1, 1 | meg intéseitől országok sorsa függ, s te sötét zugolyból
3160 1, 5 | üdvöt nem egészen a vak sorsnak köszönöm.~JOHANNA~Köszönöm,
3161 1, 6 | elméncségének.~ENDRE~Sajnállak sorsodért. De nem hallgathatom el
3162 3, 5 | Dicső teremtés, te jobb sorsra voltál érdemes, nyugodj
3163 1, 4 | PHILIPPA~Ez ritka eset, de hány sorvad el feloldhatatlanul kötve
3164 3, 1 | nehogy a való rideg keze sorvassza le virágit. Csak egyszer
3165 3, 3 | atyám! Mi szörnyű vagy, így sosem láttalak.~CABANIS~Neked,
3166 1, 4 | csillagok honában csapongó sóvár szeszély.~PHILIPPA~Ne mindég
3167 Inf | keserg, tavaszdad, elméncség stb.~Madách Imre feljegyzései
3168 2, 2 | herceg, néktek ugye sohasem sül el rosszul, mert hisz ott
3169 2, 5 | a vétkes. Mert Endrével süllyedni nem szabad.~~
3170 5, 2 | emberektől. Óh, vagy annyira süllyedtem-e már, hogy e gyönge panasz
3171 2, 3 | tolakodtok, hogy az emezt ne süsse. Ti, kik a félreértés átkozott
3172 2, 4 | megindult, hallgasd meg sugallatát, távoztasd el őket magadtól,
3173 2, 4 | ENDRE~E szókat is ördög sugallta neked, ezek nem a te gondolatid,
3174 5, 2 | alkonyatot. Ah, a remény sugára az elevenen eltemetett koporsójába
3175 1, 5 | képe kisért, a déli nap sugarában képe mosolyg felém, a hajnal
3176 1, 3 | az elveszett ünnepélyek sugarát, így az asszonyi udvar miénk;
3177 3, 3 | küzdésben áll az éj, bíbor sugárival - de csakhamar tágulnia
3178 3, 3 | érzés keblemben, mely azt súgja, hogy emberré alkottatám. -
3179 4, 1 | fuvalom csakhamar földre sújtá őtet, míg a sas büszkén
3180 1, 1 | romjai is édes hazánkat sújtanák.~ÁGNES (elfojtott, de később
3181 5, 1 | a bűnnek, mely mázsányi súllyal nehézkedik keblemen.~DURAZZO~
3182 3, 4 | szabadságomnak, lelkemen mázsányi súly nehezedik. El-el sötét arcok,
3183 5, 1 | a titkolt bűnök lélekölő súlyát.~ÁGNES~Ő megbocsájt, s én
3184 1, 1 | egy perccel éli át. Óh, súlyos, anyám, az érckorona, körét
3185 2, 2 | nem tudja, hogy százszorta súlyosabb az önkény, mely rajta tapad.~
3186 2, 2 | asszony, ha örökös lesz is a súrlódás, Endre csak úgy lehet király,
3187 Inf | ármánnyal, kín.~Jó keresetük a susogóknál, hol a ház oszol. ~Sámsonné
3188 2, 4 | tudom, a királynénak nem szabad-e beszélni barátival?~ENDRE~
3189 2, 3 | Szegény Marszán, te grófsági szabadalmaid oklevelébe burkolózol a
3190 4, 1 | tollvonással országokat szabadítnak meg, s rablelkök e munkát
3191 4, 2 | többiek?~JOHANNA~Legyenek szabadok.~RÓBERT~Még itt ez egyet
3192 3, 4 | kérdeni fogja, min váltád szabadságodat atyám, azt néki tudni nem
3193 3, 4 | De mért nem tudok örülni szabadságomnak, lelkemen mázsányi súly
3194 3, 3 | hogy emberré alkottatám. - Szabadságot, herceg, ezt eszközölje
3195 1, 6 | Előre jő.)~PHILIPPA~Udvari szabály, egy negyed után, ha tetszik.~
3196 5, 3 | vonáson kacagok, Johanna, mely szád körül van. El véle, el,
3197 4, 3 | rezzenésinél egy életfonál szakad meg. - Én esküszöm.~GILLET~
3198 3, 4 | Óh, Isten, tágulj föld, szakadj le ég, hulljatok le örök
3199 1, 4 | majd regélek. Egy ősz szakállú bölcs tehát azt tartá, hogy
3200 2, 2 | békét, egy ártatlanságot nem szakaszt le, s ily nyomorult, mint
3201 3, 1 | melynek véget csak a halál szakít.~ENDRE~Úgy tehát te már
3202 1, 2 | mint vészsújtott fenyű, szál termetem meggörbedt. De
3203 4, 1 | PHILIPPA~Fehér öltözet, kék szalaggal.~DURAZZO (erszényt adva)~
3204 5, 2 | királyom, a könyörület angyala szállott kebelembe, fájt elárulva
3205 5, 3 | temetkezése, véle egy nagy lélek szállt alá. (Fegyvereiket lebocsájtják.)~~
3206 1, 2 | osztozzanak öröminkben, s a szalmavityilló szűk ablakán is tekintsen
3207 1, 2 | melyben a királyok királya számadásra hív! Menten minden tehertül
3208 3, 4 | lesz. Jőj Endre, jőj, régi számadásunk van együtt, ha e vas föltépi
3209 1, 4 | PHILIPPA~Hisz épen ezek számára van alkotva e tan, kiktől,
3210 3, 4 | eltakarja, bűneit veszi számba. De csendesen, most vagy
3211 5, 1 | az élet legbensejét, mely számolható időre úgy elönti a kebel
3212 2, 1 | történetében csak világok sírja számoltatik, egy ember földi báb, élte
3213 1, 3 | kékboltú világot. Tudom, te is száműzni vágyod az irigység fondor
3214 3, 5 | embertársaid.~ENDRE~Igen, én száműzöm a cselszövők ezredét, s
3215 5, 2 | Philippa, téged ily tiszta szándok soha nem vezérle, ha volna
3216 3, 1 | boldogtalan lehet, királyom és szánom önt, ön nem ismeri az élet
3217 Inf | tervbe vett Sámson c. darabba szánt.~A drámát először Halász
3218 3, 5 | köntösöm felette, ez nekem volt szánva. (Föltakarja.) Sanchia!
3219 5, 1 | lovat, készüljetek útra, szaporán cselédim. - Anyám Isten
3220 3, 4 | két perccel ezelőtt s égi származású arcodat csakhamar a vad
3221 4, 1 | ugye, a bűntudat fekete szárnyai üvöltnek-e fejeitek körül?
3222 2, 4 | a kétségbeesés sápadása szárnyal át. (Ki.)~~
3223 4, 1 | ha ő nem találja.~ENDRE (szavába vágva)~Igaza van atyám,
3224 1, 6 | rohanó perc a boldognak, egy század annak, kit boldogsága küszöbéről
3225 4, 1 | önmagoknak tudnak teremteni századot, többnyire azok, kiket csodálunk,
3226 4, 1 | maga az élet.~PETRARCHA~Századunkban, hol nincs a léleknek oly
3227 2, 4 | Valóban, király, nőd vendégeit szebben illett volna üdvözölnöd.~
3228 2, 3 | oklevelébe burkolózol a keserű szegénység elől, de majd megaranyozom
3229 1, 1 | ÁGNES (gúnnyal)~Úgy, úgy! Szegődj hozzájuk szolgául is, míg
3230 1, 3 | TARANTO (halkan)~Hah, ördögi szégyen!~ENDRE (kezöket tartva)~
3231 2, 2 | megütlegelnek, kin a kisült gazság szégyene ragad, míg ti csak gyümölcseit
3232 2, 2 | embertársai társalogni nem szégyenelnek, óh, gróf! Megvetném, én
3233 3, 1 | szemed csillagit földre szegzed, jól teszed leányka, oly
3234 1, 4 | megyünk, hogy rostélyos székeinkben könyveinkre andalogjunk,
3235 2 | terem, közepén asztal, körül székek, a trón feketével van bevonva,
3236 5, 3 | elvesz!~ENDRE (eldobva a széket)~Ím, itt védtelen áll előttetek
3237 5, 3 | Megtámadják Endrét, ki egy székkel védi magát s az első rohanást
3238 5, 3 | nyílik meg előttem. (Egy székre tántorog.)~ENDRE~Látjátok!
3239 3, 1 | lehullnak ékei, borzadva széled el a hízelgők serege, árnyként
3240 3, 4 | Felugrik.) Üvöltsetek szelek, rázzátok meg a földet sarkaiban,
3241 1, 1 | végig. Vagy hol van ember széles e hazán, ki mondani merje,
3242 4, 1 | merész, magas, mint sasé, szelíd, mint angyal éneke, mert
3243 4, 2 | Istennél létezik igazság! (Szelíden.) Gyermekemet adjátok vissza
3244 1, 3 | a világ közepette, szent szellemének szikráját oltva kebelünkbe,
3245 1, 3 | férfias udvarával - a lovagi szellemű Szentséges Atya szívesen
3246 4, 3 | Arszlán, járd be a várost, széltiben szólítsd fel a hű polgárokat
3247 3, 1 | alaknak - te elpirulsz, te szemed csillagit földre szegzed,
3248 3, 1 | igen szenvedheték, hogy szemedbe nézve bűnösnek tarthatálak.~
3249 4, 1 | ellenséges nyilaknak, nem óv ily szemek pillantásitól.~JOHANNA~Hízelgő.~
3250 5, 3 | sátán, az ajtó előtt maradt személyed megüdvözülhet. Isten veled! (
3251 5, 3 | előttünk, atyám, ha országtudós személyedet martalékul kapja is a sátán,
3252 4, 1 | mint az ifjúság, melyet személyesít, csak kéjt áraszt körében,
3253 1, 3 | tisztelem a hitet, mint az ember személyességének legszentebb sajátját, a
3254 2, 4 | JOHANNA~Miért hányod tehát azt szememre? Ha Sanchának klastromba
3255 2, 3 | kieszközölni, királyné, szeminek kristály könnyeivel.~JOHANNA~
3256 1, 6 | a nápolyi udvarban él és szendébb hazánk legdicsőbb leányinál,
3257 5, 1 | őket, ha rajtok véres bűnök szennye penészlik. Lemondok róluk
3258 2, 3 | Legyenek azok szentek előtted s szentekké ősz fürteim emléke tegye
3259 2, 3 | mint agghoz illő, az égnek szentelendő hátralevő napjait.~ÁGNES~
3260 1, 3 | udvarával - a lovagi szellemű Szentséges Atya szívesen szolgál villámival
3261 4, 2 | Gyermekgyilkos.~JOHANNA~Hah, szentségtörés az égi szeretet ellen. S
3262 1, 4 | a becsületünkre bízottat szentül kell megőrzenünk, mert felelősekké
3263 1, 4 | szívet keres. - Ő bizonyosan szenved, s vele szenvedek én is. (
3264 1, 4 | bizonyosan szenved, s vele szenvedek én is. (A zene egészen közel
3265 2, 3 | hogy ily öreg urak oly szenvedéllyel oktatnak.~PHILIPPA~Nyugodjék
3266 4, 2 | választó pont, ha érzetem múló szenvedély lobogása lenne, s én mindent
3267 3, 5 | rideg ész tanácsival, midőn szenvedélyem óriás nagy. És dacolni fogok
3268 4, 2 | nem tudott a mindent uraló szenvedélynek, hogy tán oly férjhez csatlá
3269 1, 4 | érnyitással véget vetni szenvedéseinknek.~PHILIPPA~Hisz épen ezek
3270 3, 1 | SANCHIA~Vajh, ha egy világnak szenvedéseit hordani bírnám, hogy lenne
3271 3, 1 | de meg kell bocsájtanom szenvedésiért.~ENDRE~Köszönöm, Sanchiám,
3272 3, 5 | ENDRE~S akkor vége minden szenvedésnek, akkor teljesülnek kedvenc
3273 3, 1 | Köszönöm, Sanchiám, óh, én igen szenvedheték, hogy szemedbe nézve bűnösnek
3274 Inf | szerelemnek átadó, ezért mindent szenvedni tudó és rossz névtől sem
3275 1, 5 | szerelmünk.~JOHANNA~Mennyit szenvedtem érted, mennyit töprenkedék
3276 3, 1 | szólj, hogy hívják a földi szépek legszebbikét, nevedet mondd,
3277 1, 3 | nékünk egy édent alkotott, szépet és dicsőt, hogy boldoggá
3278 4, 1 | lantom földi volt, mert földi szépség élteté azt; most lepte égi
3279 2, 2 | Philippa, mi ártalmasak a szépségnek az ország gondjai, mint
3280 1, 6 | boldogsága küszöbéről tüzeskardú szeráf óv.~~
3281 3, 1 | keblében pokol ül. Tán míg szerelemszínlő kebléhez szorít, első csókja
3282 3, 1 | álnokok az emberek, őrizd szerelmed szép tavaszát előttük, nehogy
3283 3, 3 | tartanám különben magamat szerelmedre érdemesnek.~SANCHIA~Köszönöm
3284 5, 3 | Taranto! Így jutalmazol-e meg szerelmemért? Melynek üdvömet áldozám
3285 2, 2 | ellenben Johanna iránti szerelmemet teljes erejéből pártolandja.
3286 1, 6 | az ártatlan, a szende nő szerelmének üdvét akarta ízlelni. S
3287 2, 3 | püspök.~PHILIPPA~Halálig szerelmes önbe királyné!~JOHANNA~Ha,
3288 Inf | hőst szereti benne. Örökös szerelmeteskedésben él, de nem rossz, a legkomolyabbakról
3289 3, 1 | királyom! Ha nem boldogítna szerelmével, nem ezért lőn-e teremtve,
3290 1, 6 | megunta mindennapi kéjhölgyek szerelmi mámorát, s az ártatlan,
3291 1, 4 | dicső kárpótlást nyujta szerelmök. - Nos, hogy tetszett regém?~
3292 4, 1 | tudhatják az utóvilággal szerelmöket. De nékünk, ki a véghetetlen
3293 2, 2 | mondtam, hogy Artúrnak több a szerencséje eszénél.~DURAZZO~Nem is
3294 2, 2 | azokat hű szolgáira, kik szerencséjeknek tartandják érte valamit
3295 1, 5 | haragszik, hogy éppen én voltam szerencsés felemelni azt.~JOHANNA~Azt
3296 4, 1 | Johannával előre jő.)~JOHANNA~Szerencsésen végbement, Philippa?~PHILIPPA~
3297 3, 3 | most a dologra.~TARANTO~Szerencsét hozzá.~CABANIS (tőrt véve
3298 1, 6 | szerencsétlenségemre szép volt.~ENDRE~Szerencsétlenségedre?~CABANIS~Igen, mert máskép
3299 1, 6 | szegény virágkötőné, ki szerencsétlenségemre szép volt.~ENDRE~Szerencsétlenségedre?~
3300 5, 3 | veszel tőlünk a változó arcú szerencsével, te is elhagysz. (A kárpitot
3301 1, 6 | el, mindenütt, hol csak szerét tehetik, nemzetünket, hazánkat
3302 2, 5 | legszebb fogadásod-e gyermekid szeretete?~ERZSÉBET~Azt jelenté talán
3303 5, 1 | vajmi drágán lakolt anyai szeretetet?~DURAZZO~El, el anyám dőre
3304 1, 5 | tulajdonítsd azt az anyai szeretetnek. Philippa asszony önnel
3305 Inf | akar a világ, - csalódjon. ~Szeretik egymást, mégis boldogtalanok.~
3306 3, 3 | e nagy világon, és én is szeretlek mindazon szeretettel, mellyel
3307 2, 1 | lehet. Vannak, kik hasznot szeretnek húzni a zavarból, kik átkos
3308 5, 2 | Elmondom, Philippa! Nem szeretném átkos véreddel bemocskolni
3309 2, 1 | nincsenek-e itt gyermekid? Nem szeretnének-e ők mindazon szeretettel,
3310 Inf | hol a ház oszol. ~Sámsonné szeretője, hogy interesszáljon, hideget
3311 3, 3 | a király kincsrakásival szerezni nem bír. Isten veled. (Sanchia
3312 1, 5 | esetet, mely az édes percet szerezte. De nem, ez nem lehet vak
3313 5, 1 | ne mondd, hogy érettem szerezted őket, ha rajtok véres bűnök
3314 Inf | II. kötet, 718-721. l., szerk. Halász Gábor):~SÁMSON (
3315 Inf | rendezte sajtó alá, s az általa szerkesztett Madách Imre összes művei (
3316 1, 2 | égnek, s az ég visszhangozza szerte a világon, hogy Nápoly trónján
3317 2, 2 | Asszony, barátim, pedig kacér, szeszélyeivel kell őt tudni bilincselni.~
3318 2, 2 | ígérem?~CABANIS~Pénzt, mennyi szeszélyemnek tetszik, mennyi után keblem
3319 4, 1 | magas ágon, büszkén tekinte szét látkörén és azt hivé, hogy
3320 3, 1 | őket, mint Isten teremté, a szétboncolt rózsa többé nem kecsegtet.~
3321 1, 4 | minden mozdulatomat bírói szigorral lesik.~PHILIPPA~Azok a sárkányok.~
3322 1, 6 | bűnhődni fognak a bűnösök, szigorú ítéletet tartandok felettek.
3323 2, 5 | megtagadtatik.~ENDRE~Ne ítélj oly szigorúan, anyám, (Habozva.) váratlan
3324 1, 3 | közepette, szent szellemének szikráját oltva kebelünkbe, a győzedelmes,
3325 5, 2 | nem mosolyg szemében a szilárd öntudat. - És mégis önkénytelen
3326 3, 2 | ebben nem fogamznék.~(A szín fenekén verekedő olaszok
3327 5, 2 | vadászatot adunk ott s egy nemzet színe előtt üljük a béke második,
3328 2, 1 | nem anyám! Te igen fekete színekben látod a világot. Az én Johannám
3329 2, 2 | kérek; de ha ti barátságot színeltek egy elrablandó harci üdvért,
3330 2, 5 | kalappal s danolva megy át a színen.)~ERZSÉBET~Mi ez? Magyarország
3331 3, 1 | Pedig oly szép az élet, oly színesek virági, de csak akkor, ha
3332 2, 5 | és Philippa beszéd közt a színfenék közt keresztülmennek, Erzsébet
3333 3, 4 | beültetett sétatér, kápolnával a színfenéken, messzebbről a királyi terem
3334 2, 4 | ezt nem fogja látni.~ENDRE~Színlelhető-e a boldogság egy anyai szem
3335 2, 4 | egy anyai szem előtt és színleljem-e azt, mit kebelem nem érez?
3336 1, 6 | ki kell indulnom az igazi színnel.~ENDRE~Mi tehát panaszod?~
3337 2, 5 | Ötödik jelenés~(Kis ideig a színpad üresen marad, azután jő
3338 3, 3 | Isten, hogy így látlak, szinte én is elkeseredem.~SANCHIA~
3339 1, 1 | többet erről, elfelejthetném szitkaid felett, hogy anyám beszél. (
3340 1, 4 | legrejtettebb húrjait. - Igen, szívben kélt e lant s szívet keres. -
3341 4, 2 | S vizsgálta-e a bíróság szíve történetét is? - Nem, szavamat
3342 5, 2 | jövőnek, de én bízom beléd - szívedet csak az ég ítéli meg.~GILLET~
3343 1, 4 | édes hangok, mint érintik a szívek legrejtettebb húrjait. -
3344 2, 1 | kiktől leginkább fáj, kik nem szívelhetik oktatásimat, kiknek vigalmaikban
3345 4, 3 | mi húrt pendíte meg ön szívemben, melynek mindenik rezzenésinél
3346 2, 2 | Ígérem, herceg! (Félre) Szívemből szólsz, hisz ha Johannának
3347 5, 2 | büntetésed, a tátongó sebek mind szívemet érték. Óh, hogy kétkedni
3348 Inf | szól a végén: Miért sírsz.~Szívén keresztül gondol. (Nápolyi
3349 1, 3 | Johanna, korán megunta a nem szíves férjt, férfias udvarával -
3350 5, 3 | el.) Vizsgáltam arcukat szívig ható pillanatokkal, ők nem
3351 1, 4 | Három napja gyötrő már azon szívölő egyformaság, semmi vigalom,
3352 2, 1 | midőn oly szükségünk van szívre, mely érti bánatunkat, vond
3353 Inf | Madáchra jellemző egyéni szóalakokat, mint fenyü (=fenyő), gyovonni (=
3354 3, 3 | atyám!~CABANIS~Menj leányom szobádba, ne menj ki, ily kincset
3355 1, 5 | Későn éjjel még kint lenni szobádból, ez nem illik. Általján
3356 4, 2 | elsüllyeszteni ez átkos szobát, el a pokol fenekéig, hogy
3357 5, 2 | Igen, Endre, neked csak egy szódba kerül lecsendesítni őket,
3358 5, 1 | intézkedésid titkosak, de szörnyűk, mint kell a gonosznak egymást
3359 Inf | hiányzik. Prózában írt dráma. A szövegből egyes részeket a Mária királynő-be
3360 Inf | selyembogár megcsinálja szép szövetét; hogy használhassuk, meg
3361 2, 1 | vigad, a síri pompának, a szövétnekek lobogása neki ünnep, s nem
3362 2, 2 | s nevetve, félig elégett szövétnekekkel s fátyolos virágbokrokkal
3363 1, 3 | Mi egy örök, egy szent szövetséget kötünk, őrünk a barátság,
3364 2, 5 | átlátom én a cselek egész szövevényét, de Istenemre semmivé teszem.
3365 1, 3 | csatatéren, de pamlagán szövi. Hisz mik egyebek az országtudománnyal
3366 2, 5 | emlékek kapcsolvák e drága szóhoz, az örökre elveszett, de
3367 2, 4 | már ő eleget élt.~ENDRE~E szókat is ördög sugallta neked,
3368 4, 1 | keblünk belseit.~PETRARCHA~E szókkal, királyom, költői koszorúmat
3369 1, 1 | Kár, hogy az álmot ébredés szokta követni. (Nem figyelve reá,
3370 2, 2 | ezekkel, bízza azokat hű szolgáira, kik szerencséjeknek tartandják
3371 1, 3 | teheted ezt, ha nem véded szolgáit e földön? Véded, s hogyan
3372 1, 3 | sötét nyugalommal)~Az Isten szolgájának nem illik hódolni földi
3373 1, 3 | miután a bíbor alatt a szolgák ezre közt hasztalan eped
3374 5, 2 | Menj el azokhoz, kik szolgáknak hivatják magukat, hogy adniok
3375 1, 3 | Szentséges Atya szívesen szolgál villámival a lenyomott ártatlanságnak;
3376 1, 4 | kötelesség, szívesen fogadni szolgálatát?~PHILIPPA~Természetesen.~
3377 1, 1 | trónodon kacagnak. Örülj, ha szolgálatodat egy jóakaró mosoly jutalmazza
3378 3, 1 | volna üdvömet, s vele neked szolgálhaték, kérted volna koronámat
3379 1, 6 | ura szeszélyeit, s tárgyul szolgálni elméncségének.~ENDRE~Sajnállak
3380 1, 6 | CABANIS~Mi volna más a szolgának, mint tűrni ura szeszélyeit,
3381 2, 2 | Hisz még urának aranya is a szolgát nyomja csak, ím, itt az
3382 1, 1 | Úgy, úgy! Szegődj hozzájuk szolgául is, míg ők trónodon kacagnak.
3383 1, 6 | rend, rendszabta idő? S nem szólhatok-e nőmmel, mikor tetszik, ki
3384 4, 3 | járd be a várost, széltiben szólítsd fel a hű polgárokat védelemre,
3385 3, 3 | naponkint háromszor be ne szóljak, meglepni az én Sanchiám
3386 2, 5 | Isten hozott, urak! Óh! Szóljatok, virulnak-e még hazám drága
3387 2, 3 | ez alacsony kötelékekből, szóljunk egymáshoz, mint férj a nőhöz,
3388 1, 1 | haraggal)~Jól van, én nem szólok, nem semmit többé. - De
3389 5, 2 | őszintén, oly magasztosan szólt, nem, ő nem lehet árulóvá,
3390 2, 2 | Cabanis, hosszú bevezetés után szóltál-e a dologhoz, mondád talán,
3391 5, 1 | ide még lenne idő! (Kifelé szólva.) Fel, fel, cselédek! Nyergeljetek
3392 3, 4 | arcodat, édes a bosszú, ha szomja betölt. (Fölemeli a köntöst
3393 2, 1 | gyémánti csak úgy éltetik a szomjúzó mezőket, mint máskor. S
3394 1, 3 | mint bábok, melyeket a szőnyeg megül ügyes asszonykéz vezet!
3395 2, 3 | félreértés átkozott magvait szórjátok közénk, ti mind itt. Rosszabbak
3396 3, 2 | lehelleteddel vétket s halált szórsz magad körül. Takarodjatok
3397 4, 1 | veszélybe hozná finomul szőtt terveimet. Átkozott tettetés,
3398 2, 2 | ellenben tudván, mily hatalmas szóval bír atyám az ország dolgaiban,
3399 1, 2 | csarnokban mozgás és több szózat: "A király éljen! Éljen
3400 3, 1 | istenétől, de néked arra szükséged nincs.~SANCHIA~Igen kegyes,
3401 2, 2 | Haszonleső pór! Azt tudtam, mert szükségeim fedezésére egy marok ércet
3402 2, 1 | hagynál-e minket, midőn oly szükségünk van szívre, mely érti bánatunkat,
3403 1, 1 | ölted el magaddal a még születendő nemzedékeket, minthogy gyermeked
3404 5, 3 | hiszem, mert az újonnan született ember álnoknak nem születik. (
3405 5, 3 | született ember álnoknak nem születik. (Díszjeleire mutatva.)
3406 3, 3 | mocsok mezét, mert emberré születtem újra. S most a dologra.~
3407 2, 1 | mi kevesek, a keserűség szülte könnyek, ha a hízelgés és
3408 4, 2 | RÓBERT~Hűtlen nő.~JOHANNA (szünet után)~Tehetett-e róla, hogy
3409 1, 4 | Mi volna, mi a mindennel szűkölködőnek erőt adna dacolni a sors
3410 4, 1 | képzeletben élni, mint tespedni a szunnyadó jelennel?~ENDRE~Óh, igen,
3411 Inf | Isten sem dacolhat.~Bájaid szűzéi, kedélyed gyermeké. Nem
3412 1, 3 | szent akarathoz meg nem tagadandja malasztját.~TARANTO~Ím,
3413 1, 4 | alkotá-e az ég e földet elég tágassá, ne tegyük azt magunk tömlöcévé,
3414 2, 3 | És mint látom, érdemes tagokból áll (Növekedő tűzzel.) Ön
3415 3, 4 | ez fejem. - Óh, Isten, tágulj föld, szakadj le ég, hulljatok
3416 3, 3 | sugárival - de csakhamar tágulnia kell és újra te fogsz uralkodni,
3417 4, 2 | Tovább ez?~RÓBERT~Ellenségét takarítá útból.~JOHANNA~S nem tesszük-e
3418 2, 3 | RÓBERT~Nincs-e más mód útból takarítani az alkalmatlant, mint fészkébe
3419 2, 5 | Te habzol, te állásodat takarni igyekszesz, óh, de azon
3420 3, 2 | halált szórsz magad körül. Takarodjatok haza s ha még egyszer itt
3421 1, 2 | külhonban is rokon keblekre talál! Ő majd nehéz napokban lemosolyogja
3422 4, 1 | ha tetszik, vajmi ritkán találjuk el a jókort.~JOHANNA~S hogy
3423 5, 1 | ég, ez életben többé nem találkozunk.~ÁGNES~Végáldásomat, fiam!~
3424 5, 2 | Ha, ha! Dicső, felséges találmány.~PHILIPPA~Hallgasson meg,
3425 1, 5 | távozzon, herceg, kérem, ha itt találnák. Ha férjem jönne, s ön itt! -
3426 Inf | gyaníta, - örül ürügyet találni férje hűtlenségében.~Rabszolga.
3427 5, 2 | Így kell-e önt, király, találnom, álnok barátjától börtönbe
3428 1, 2 | bennek egyéb könnyeket nem találok a hála könnyeinél, nem látok
3429 4, 1 | annyi közül.~TARANTO~S nem-e találta Vulcan is csakhamar ifjú
3430 Inf | ötleteket, fogalmazványokat találták (első megjelenés: MÖM II.
3431 5, 2 | Nem, Gillet, innen, egy talpalatnyit is.~GILLET~Elmondom, Philippa!
3432 1, 4 | ezek számára van alkotva e tan, kiktől, ha mindent elvevénk,
3433 Inf | Más hitű, csupán a pap tanácsából megy hozzá, csak a nagyhírű
3434 2, 3 | óh, leányom, atyád végső tanácsától figyelmedet, hogy boldog
3435 3, 5 | ENDRE~El most e rideg ész tanácsival, midőn szenvedélyem óriás
3436 2, 3 | országdolgokról folyik a tanácskozás? Tán lett volna helye benne
3437 2, 3 | ENDRE~Mint látom, itt tanácskozáshoz jövék! Ne hagyják önök magokat
3438 2, 3 | Mind leülnek.)~JOHANNA~Első tanácskozásunknak is tárgya igen fontos, urak.
3439 1, 5 | őrség nem legjobb lábon áll, tanácsosabb lesz bemenni. Ily ügyeket
3440 1, 4 | minap, Philippa, midőn a táncnál kesztyűm elesett, hisz tán
3441 4, 1 | vegyületben, többen álarcosan, s a tánczene éppen megszűnik. Johanna
3442 4, 1 | hálátlan tanítás az úgy akarni tanítani, hogy félretéve minden önérzetét,
3443 1, 3 | tartsd eszedben, fiam, tanításimat, melyeket gyönge kebeledbe
3444 5, 3 | meg előttem. (Egy székre tántorog.)~ENDRE~Látjátok! Az ég
3445 3, 3 | szebb, egy mosolygóbb életet tanultam ismerni és most? Tudja Isten,
3446 1, 4 | túlment a havasok eget emelő taraján és boldogul éltek, míg átküzdött
3447 2, 2 | nyomorú kárpótlásomat?~ÁGNES (Tarantohoz)~Úgy, tehát áll az alku.~
3448 2, 3 | Johanna gyászba öltözötten, Tarantótól vezetve jő a csarnok felől
3449 2, 3 | Első tanácskozásunknak is tárgya igen fontos, urak. Erzsébet,
3450 1, 6 | tűrni ura szeszélyeit, s tárgyul szolgálni elméncségének.~
3451 Inf | szerelmét. A királyné egykori társai most messze ágaztak. Az
3452 2, 2 | egész jelenet alatt élénk társalgás folyik, melynek csak egyes
3453 4, 1 | ENDRE~S azt hiszi ön, hogy társaloghat velök, kiknek csak vázát
3454 4, 1 | S éppen ezekkel oly édes társaloghatni.~ENDRE~S azt hiszi ön, hogy
3455 2, 2 | becsülete van, kivel embertársai társalogni nem szégyenelnek, óh, gróf!
3456 4, 1 | sírjokból előidézve velök kell társalognia, nem jobb-e a képzeletben
3457 5, 3 | kárpit födöz s erkéllyel. Társaság tarka vegyületben búcsúzóban,
3458 Inf | ezért zavart óhajtó, rossz társasága hat a királynéra.~Fia.~Egy
3459 1, 3 | mert hisz az ember volt társinak öröktől legnagyobb ördöge.
3460 2, 5 | ERZSÉBET~S Johanna nem tartá-e méltónak férjének anyját
3461 1, 4 | mi a lemondás szent hitét tartaná meg velünk. Mi volna, mi
3462 3, 3 | ARSZLÁN~Igen, Sanchia, nem tartanám különben magamat szerelmedre
3463 2, 2 | szolgáira, kik szerencséjeknek tartandják érte valamit tehetni, -
3464 1, 6 | bűnösök, szigorú ítéletet tartandok felettek. De nem nevezhetnél-e
3465 2, 3 | köztársaság kincseivel akarja tartani kéjhölgyeit, azon kincsekkel,
3466 3, 1 | szemedbe nézve bűnösnek tarthatálak.~SANCHIA~Hallgassa meg tehát
3467 4, 1 | ENDRE~De megvallom, én azt tartom, a férfi nem álmodozni lőn,
3468 1, 4 | reám, s mi hosszú oktatást tartott a királyné, mit mondott,
3469 1, 1 | mindég nagyobb dicsőségöknek tartották a roskadó trónt föltartani,
3470 1, 4 | PHILIPPA~Kinek hogy. De mit tartozik ez regémhez? Még most sem
3471 1, 3 | hódolni földi hatalom előtt; tartsd eszedben, fiam, tanításimat,
3472 1, 3 | szégyen!~ENDRE (kezöket tartva)~Így barátim! Mi egy örök,
3473 1, 5 | mélységet, mely közöttünk tátong. Ah, Johanna, midőn így
3474 5, 2 | Mi szörnyű büntetésed, a tátongó sebek mind szívemet érték.
3475 3, 1 | emberek, őrizd szerelmed szép tavaszát előttük, nehogy a való rideg
3476 3, 1 | messziről életet lehel, tavaszt virágoztat, nem oly irigylendő
3477 3, 1 | fájdalmas foltjait csak a távol föld embere nem látja.~SANCHIA~
3478 4, 1 | körében, hol ön van, onnan távozik a gond.~ENDRE (előre lépve
3479 2 | van bevonva, mindinkább távozó gyász-zene. Endre egyszerű
3480 2, 1 | e szót, mondd, hogy nem távozol.~SANCHA~Hogy lakhatnám-e
3481 3, 3 | Sanchiát kedvelem, így inkább távozom.~SANCHIA~Úgy vegyünk tehát
3482 5, 3 | mosollyal, melytől a bú rémképe távozott.~JOHANNA~Taranto!~TARANTO~
3483 2, 4 | hallgasd meg sugallatát, távoztasd el őket magadtól, még most
3484 1, 6 | mi keresetben van.~ENDRE~Távozz, vitézlő levente, légy türelemmel,
3485 4, 3 | mindent jóvá tevél.~CABANIS~Tedd meg, Gillet, nekem ez egy
3486 2, 3 | anyádat, Sancha királynét, ő tégedet a - - -~JOHANNA~A dologhoz,
3487 4, 2 | nézze, Lajos, e virágfűzért, tegnap mint ifjúságnak ékíte halántékimat,
3488 4, 2 | emlékszik-é, királyné, többet tegnapi hízelgéseire?~JOHANNA~Igen,
3489 5, 2 | Köszönöm leventék! - Itt tegyetek le. -~ENDRE~Óh, Isten, Gilletem! (
3490 1, 2 | számadásra hív! Menten minden tehertül akarok megjelenni előtte,
3491 1, 3 | dicsőségét előmozdítanod? S hogy teheted ezt, ha nem véded szolgáit
3492 2, 4 | elégedve udvarunkkal, úgy nem tehetek róla.~ENDRE~Tudom én, hogy
3493 4, 2 | nő.~JOHANNA (szünet után)~Tehetett-e róla, hogy parancsolni nem
3494 1, 6 | mindenütt, hol csak szerét tehetik, nemzetünket, hazánkat gyalázzák;
3495 1, 6 | mégis volna kincs, mely azt tehetné, egy deli leányka, szép,
3496 5, 1 | lenne kimúlásom, ha ezt tehetnéd.~DURAZZO~Szólj, szólj anyám!
3497 2, 2 | tartandják érte valamit tehetni, - érti.~PHILIPPA~Például
3498 2 | öltözetben, egyideig némán tekint a csarnok felé.)~
3499 4, 1 | hernyójából a magas ágon, büszkén tekinte szét látkörén és azt hivé,
3500 5, 3 | tekintsz reám, mint férjedre tekintél, midőn kinézted áldozatul.
3501 1, 5 | a tiszta csillagos égbe tekinténk, s szerelmünk csillaga oly
3502 5, 3 | álarcosok Endre méltóságos tekintete előtt meredten állnak.)~
3503 4, 2 | Ön Isten, sokáig álltam tekintetétől várva életet s halált, sokáig,
3504 1, 2 | szalmavityilló szűk ablakán is tekintsen bé a szokatlan öröm.~SANCHA~
3505 5, 3 | TARANTO~Igen, Johanna, így tekintsz reám, mint férjedre tekintél,
3506 4, 1 | királya! Míg én magamra tekintve e kopott mezet látom vállaimon,
|