1009-csupa | dacar-felej | felek-homlo | honab-kiser | kisle-menth | mento-rem | reme-tekin | telje-vonta | vonul-zugol
Felvonás, jelenés
3507 2, 2 | Johanna iránti szerelmemet teljes erejéből pártolandja. De
3508 2, 2 | Mondják, hogy a királyné teljesévűségéig országkormányzókat rendelt.~
3509 1, 3 | akart, mint ember boldogítva teljesíteni.~BARÁT~Boldoggá csak az
3510 1, 3 | melyeket egy trón épít reá, teljesüljenek.~ENDRE~Kezét, herceg, -
3511 3, 5 | minden szenvedésnek, akkor teljesülnek kedvenc álmaim. Óh, Gillet,
3512 5, 3 | fényes tisztelettel legyen temetkezése, véle egy nagy lélek szállt
3513 3, 1 | kezekkel ki se törjön kebled templomába, de Sanchiám! A hölgy nem
3514 1, 5 | királyné, a természet nagyszerű templomában, hogy ezer világok néznek
3515 3, 1 | díszelegnek.~ENDRE~Óh, e szép templomot szép lélek is uralja-e?
3516 5, 2 | erősbnek hivé a világ örök tengelyénél.~ENDRE~El gyáva sajnálkozásoddal
3517 1, 3 | sírfenéket, ki számtalan világok tengelyéül a szerelem szent érzetét
3518 3, 3 | beleunva a világ fáradalmas tengerébe, hozzád jövék elűzni a gond
3519 4, 2 | kárhoztatott az élet zajgó tengerén, melyen közülünk csak egyik
3520 1, 4 | úgy jó, hogy nem jön - mit tenne ő nálam? (Kendőjét leejti.)
3521 5, 2 | beléje. Vajh mi örömmel tenném azt. - De nem, én nem zúgolódom
3522 Inf | van, mert tudja titkait, s tennie kell.~Eddig Endre volt a
3523 5, 1 | kell mentenünk, jóvá kell tennünk, vétkezénk felette. (El.)~
3524 4, 1 | PHILIPPA (Durazzóhoz.)~Tenyerét ide, drága ismeretlen, boldog
3525 3, 4 | ő közelg. Csendesen jő, térdei ingadoznak, arcát eltakarja,
3526 5, 3 | Világot, világot emberek! Térdeim roskadoznak, a pokol nyílik
3527 3, 1 | előbb az egy kívánatot, ím, térdeimen esdem, óh, király! A szeretet
3528 4, 1 | énekelt, minőt e föld nem teremhet.~GILLET~Boldogok, kik lapokra
3529 5, 3 | Szoba Aversában, egy vak teremmel, melyet kárpit födöz s erkéllyel.
3530 1, 3 | boldoggá legyünk. Képére teremte kis istenül a világ közepette,
3531 3, 1 | élvezzük őket, mint Isten teremté, a szétboncolt rózsa többé
3532 1, 3 | melyből én magamnak világot teremtek. - Mert kormányoznom kell, (
3533 4, 1 | vannak, kik önmagoknak tudnak teremteni századot, többnyire azok,
3534 1, 6 | leányka, szép, mint a világ teremtése után az első nap, s ez legkisebb
3535 4, 1 | álmos nép, ezek azok, kiknek teremtésükön rágódik egy korcs utóvilág.~
3536 2, 1 | örök búcsút jövék venni e teremtől.~ENDRE~Búcsút, anyám? S
3537 3, 3 | kedveseinek s ha bűntudat terhelné az ez áron hosszabbá nyújtott
3538 4, 1 | ura falatozza s unszolásai terhesekké levének, egy csontot dobtak
3539 1, 4 | mit magunk elvetünk, más térítse meg! Nem alkotá-e az ég
3540 4, 1 | Felséged lábainál.~RÓBERT~Térjen magához, királyom, hisz
3541 5, 2 | melyet egy áruló idéze elő. Térjetek haza polgárok békességben.
3542 1, 6 | egy fényes úr, ki tündöklő termekben lakomázik.~ENDRE~S anyád?~
3543 2, 1 | SANCHA~Hogy lakhatnám-e én e termeket, melyek mindenikével egy
3544 1, 2 | vészsújtott fenyű, szál termetem meggörbedt. De bátran nézek
3545 Inf | Mária királynő-be és egy tervbe vett Sámson c. darabba szánt.~
3546 4, 1 | veszélybe hozná finomul szőtt terveimet. Átkozott tettetés, mi nehezen
3547 5, 1 | anyádat. Endrét, ki gát volt terveinkben, Durazzo! - Halálra ítélénk.~
3548 3, 5 | fájdalmadtól elragadtatol, elrontod terveinket, türelmet barátom, tudod,
3549 2, 2 | De hogyan eszközölhető tervünk?~ÁGNES~Egy álarcosbált rendezünk
3550 4, 1 | a képzeletben élni, mint tespedni a szunnyadó jelennel?~ENDRE~
3551 4, 1 | oly hatásköre, hol vagy tespednie, vagy a múlt korhőseit sírjokból
3552 2, 3 | JOHANNA (az asztalhoz ülve)~Tessék. (Mind leülnek, kivévén
3553 4, 2 | takarítá útból.~JOHANNA~S nem tesszük-e ezt mi is? Nem teszi-e ezt
3554 3, 4 | hatalmasok, a szolga egy gyáva test fölött ünnepli győzelmét,
3555 2, 2 | barátja lesz, vagy nem egy test-e a nő és a férj, mi kegyetlen
3556 4, 2 | vevém, mely nélkül balga testtömeggé lesz az egész. Perigord
3557 5, 2 | ha te is elárulsz, akkor testvér őrizkedjék testvéri öleléstől,
3558 2, 3 | megtagadva emberi hivatását, testvéreitől külön vált. Fogja-e ön e
3559 2, 2 | RÓBERT~Máriát, a királyné testvérét, Endre öccsének akarja eljegyezni,
3560 3, 5 | hazádba költözél angyal testvéridhez. Te tévedésből jövél ez
3561 1, 2 | ajtaja, a megbékélt ellenek testvérileg osztozzanak öröminkben,
3562 5, 1 | jár fel és alá.)~DURAZZO~Ő teszi az első lépést a békülésre.
3563 4, 2 | tesszük-e ezt mi is? Nem teszi-e ezt a nagy világban minden?
3564 3, 5 | GILLET~De mi ez? Egy holt tetem.~ENDRE~És köntösöm felette,
3565 3, 5 | neked kell segítni undok tétetés, hogy kitudjam az ördögi
3566 Inf | félnek tőle.~Az első csodálók tetszenek a lánykának.~Midőn a pap
3567 1, 2 | Istenben kezdénk, végződhetik tetszően az égnek.~RÓBERT~Fel hát,
3568 4, 3 | is, hogy Cabanis véle jót tett. Királyné!~PHILIPPA~Mi síri
3569 4, 3 | királyát s e kis szolgálatot se tette meg nekem. Óh, háládatlanság,
3570 4, 1 | azon érzést becsülöm, mely tettekben fogamzik.~PETRARCHA~De ha
3571 5, 2 | átkos véreddel bemocskolni tettem tisztaságát.~PHILIPPA~Csak
3572 4, 1 | ismeri, melyről az életdús tetterő levált, azt hiszi, hogy
3573 5, 2 | királyi oroszlán, egész tetterőmmel, melynek egy ország szűk
3574 4, 1 | s míg a tettre jövünk, tetterőnk kiforrt. Az érzés szent
3575 4, 1 | érzelgésben öljük el, s míg a tettre jövünk, tetterőnk kiforrt.
3576 1, 5 | időnket, mint azt imákkal tettük volna?~JOHANNA~Édesebben.~
3577 3, 4 | esküm oldva van. (Lábát reá téve.) Nézzed a világ, nézzétek
3578 2, 4 | Tudom én, hogy mindezt nem tevéd te, de ők, kiket barátidnak
3579 3, 5 | angyal testvéridhez. Te tévedésből jövél ez álnok világra,
3580 1, 3 | meggyőződést.~BARÁT~S a rossz útra tévedő gyermeknek meggyőződését
3581 4, 3 | a királyt s mindent jóvá tevél.~CABANIS~Tedd meg, Gillet,
3582 2, 2 | csak irántai szeretetből tevém ezt, ki tudja, tán testvéri
3583 1, 4 | JOHANNA~Ah, Philippa, te engem tévutakra vezetsz, mi volna hát, mi
3584 4, 2 | hallgatjátok-e meg könyörgésemet, úgy tieteket sem hallgassa meg az ég,
3585 1, 4 | mi visszatartana örülni a tiltott kéjek édenével, mi volna,
3586 3, 3 | nékem az ég, hogy kebled tisztasága angyalként tűnjön fel előttem
3587 5, 2 | véreddel bemocskolni tettem tisztaságát.~PHILIPPA~Csak úgy, ha ön
3588 3, 3 | gondolatját, gyönyörködendő tisztaságjokon, ha a rideg kötelesség tőle
3589 1, 3 | gyermeknek meggyőződését is tiszteled-é, vagy néhány, azon percre
3590 1, 3 | buzgalmadat, atyám! Én mindenkit tisztelek, ki ügyét tűzre viszi, mert
3591 1, 3 | oltártól, polgárrá lesz. Én tisztelem a hitet, mint az ember személyességének
3592 2, 2 | érti.~PHILIPPA~Például tisztelendő atyám!~RÓBERT~Azt is, Philippa
3593 2, 3 | az ősz fürtöknek mindég tiszteleteseknek lenni, ha egy hosszú sor
3594 2, 3 | által mindenki remél még tiszteletessé lenni.~RÓBERT~Az ifjúságnak
3595 5, 3 | most meg a halottat, fényes tisztelettel legyen temetkezése, véle
3596 2, 2 | várnak, a felolvasás után tisztelkedendők.~PHILIPPA~E rendelés nemigen
3597 4, 1 | tudtam kicsikarni általad titkaidat. De hagyján, szép kárpótlás
3598 4, 2 | Gillettől, királyné, őt titkainkba ön igen beavatta, s félek,
3599 3, 1 | Sanchia, ugye küldtek, ne titkold előttem, hisz te nem vagy,
3600 5, 1 | örök bíró zsámolyához a titkolt bűnök lélekölő súlyát.~ÁGNES~
3601 1, 4 | napok, én nem tudom mi, egy titkos érzés nem hágy nyugodnom,
3602 5, 1 | Óh, Isten, intézkedésid titkosak, de szörnyűk, mint kell
3603 3, 3 | Istenemre leányka, s ha tíz életem volna, mind hazámért
3604 4, 1 | hölgyek tarka vegyületben, többen álarcosan, s a tánczene
3605 1, 2 | foglalnak helyet, a főurak a többi üléseken. A különvált magyar
3606 4, 2 | egyszer. (Fölkél.)~RÓBERT~S a többiek?~JOHANNA~Legyenek szabadok.~
3607 2, 2 | el a csarnokon, Durazzo a többiekkel kezet szorít.)~ARTÚR~Szólj
3608 4, 1 | tudnak teremteni századot, többnyire azok, kiket csodálunk, koruk
3609 4, 2 | írásokkal s Johanna jő.)~RÓBERT~Többrendbeli halálítéletek fölterjesztvék
3610 2, 1 | hagyj, királyné!~SANCHA~Tökéletem rendületlen, téged jövélek
3611 4, 1 | Igen kegyes.~PETRARCHA~S ha tökélyeinek egy ezredrészét eléri, úgy
3612 4, 1 | nem igézőbb, a nő nemcsak tökélyeit szereti kedvesének, de sokszor
3613 1, 5 | mert véghetetlen szerelmünk tölte el mindent. Óh, Johanna!
3614 5, 2 | királyom, talán agyrémekkel tölté el képzetét, hogy addig
3615 1, 3 | szeretet Istenének, ki élettel tölti el a sírfenéket, ki számtalan
3616 1, 5 | PHILIPPA~S mi nem édesebben töltöttük-e időnket, mint azt imákkal
3617 1, 6 | soknál, kit irigyel a kába tömeg boldogítni nem tudó csillogásáért.
3618 5, 2 | megmentettél a bódultvérű tömegtől. - Viszonlátig Aversában,
3619 5, 2 | El-el, sötét gondolat, tömkelegedben elvész a lélek. - Hah, Johanna! ~(
3620 1, 4 | tágassá, ne tegyük azt magunk tömlöcévé, s nem kell lemondanunk.~
3621 1, 2 | ünnepek sorában. Nyíljon meg a tömlöcök jól elzárt ajtaja, a megbékélt
3622 1, 5 | szenvedtem érted, mennyit töprenkedék és most mindennek vége,
3623 1, 5 | annál kedvesebbjét, s egekbe tör.~PHILIPPA~Jő a királyné.~
3624 3, 1 | szentségtelen kezekkel ki se törjön kebled templomába, de Sanchiám!
3625 5, 3 | grófság.~(A magát védő Endrére törnek s őt az erkélyre kinyomják.)~
3626 2, 2 | érti - azután, hogy ne törődjék ő ezekkel, bízza azokat
3627 3, 1 | én kárhoztam-é el, mint törött hajó a tenger közepén őrjöngő
3628 1, 3 | szentségtelen kezekkel törsz hatáskörükbe.~ENDRE~Ne többet
3629 4, 1 | magasan fent az égben, utána tört, s e gyönge fuvalom csakhamar
3630 2, 1 | porszem esett el. A teremtés történetében csak világok sírja számoltatik,
3631 5, 3 | vérszínekkel fesd le a történeteket. S tudom, Budáról, mint
3632 4, 2 | írjam alá.~RÓBERT~Hároman történetes gyilkosok, egy eset nem
3633 1, 4 | természetesen érintkezének, történetesen tovább maradva egymásban -
3634 4, 2 | vizsgálta-e a bíróság szíve történetét is? - Nem, szavamat vissza
3635 4, 2 | nem volt?~RÓBERT~Világos törvény szól ellene. (Johanna ír.)~
3636 4, 1 | én útálom azokat, kik egy tollvonással országokat szabadítnak meg,
3637 1, 2 | érzeteimnek oly elégtelen tolmácsai. (A magyar udvarhoz.) Vitézlő
3638 3, 2 | becsületért mit is vehetnénk tőlük, kiknek az állati életnél
3639 5, 2 | fergetegként, vészthirdetőn tolul a vár felé. Jőj, aztán velem
3640 2, 3 | koldulásra, fogja ítélni a gyáva tolvajt, ki garast lopott, megszűnik-e
3641 5, 3 | meredten állnak.)~ENDRE~El tőreitekkel királytok előtt! A felségsértő
3642 1, 6 | vagyok megmutatni bárkinek, s torkába verni árulását.~ENDRE~A
3643 3, 5 | Istenemre, ha aláássák a királyi tornyot, ledűl ugyan, de romja eltemet. (
3644 5, 3 | hazámról.~(Róbert, Taranto tőrrel s két álarcos a selyemzsinórral.)~
3645 1, 4 | Nem, nem Philippa, ugye tréfálsz, vond vissza e szót, mond,
3646 Inf | boldogítni vágyó, bátran és tréfásan megy halni alá. Lehet, még
3647 1, 1 | nemzetiség.~DURAZZO~Egy tróneljátszással vádolsz anyám, mellyel nem
3648 2, 2 | ha gyilkoltok, árultok a trónért, vagy zsarnokokat döntötök
3649 1, 2 | szerte a világon, hogy Nápoly trónján a korhadó gerébnek erőteljes
3650 1, 2 | És boldoggá teszem, mert trónjára a béke angyalát ültetem
3651 1, 2 | bíztad reám, kedvesebbet a trónnál, s a trón legszebb gyöngyét,
3652 3, 3 | vétkezik.~TARANTO~Hah, Endre! Trónod s nőd enyém lett.~CABANIS~
3653 1, 1 | hozzájuk szolgául is, míg ők trónodon kacagnak. Örülj, ha szolgálatodat
3654 2, 2 | lesz a jövevény hálája, ha trónodra ülteted, nem hittél s ez
3655 1, 2 | hogy őseimtől reám maradt trónomat foglaljam el, hogy ifjúságom
3656 1, 2 | kísérettel. Róbert és Sancha a trónon, Endre s Johanna karszékeiken
3657 4, 1 | érzést, ők boldogok, mert tudhatják az utóvilággal szerelmöket.
3658 4, 1 | a véghetetlen érzést nem tudjuk a rím szűk sorompóiba önteni,
3659 1, 5 | mondám, Taranto.~TARANTO~Vagy tudna-e a boldog s tán örökre elveszett
3660 1, 5 | csak egyet egész üdvében, tudná-e egy percre felejteni a mélységet,
3661 4, 1 | kevesen vannak, kik önmagoknak tudnak teremteni századot, többnyire
3662 3, 1 | uralja-e? De szólj, Sanchiám! Tudnál-e egy boldogabbat határtalanul,
3663 5, 2 | aranyom, odaadnám, mert tudnám barátságod alapját. De Istenemre,
3664 2, 3 | JOHANNA~S ha éppen sírni nem tudnék?~ÁGNES~Nem asszony-e ön,
3665 3, 4 | szabad vagyok. De mért nem tudok örülni szabadságomnak, lelkemen
3666 1, 4 | letépve egy becsülni nem tudónak hervadni keblén; midőn az
3667 Inf | adta az almát.~"Taranto, tudsz-e szeretni? Nem, te sem tudsz."
3668 1, 5 | élve, nem vágytunk, nem tudtunk semmiről, mert véghetetlen
3669 1, 5 | ráérünk imádkozni, ha élni nem tudunk már, mint te jó királyné.~
3670 Inf | excedál. ~Egymás titkait tudva, dominálják egymást.~Vívni
3671 4, 1 | az érzés, mely legszebb tükör alatt rejti az iszonyú örvényt.~
3672 4, 1 | Mely olykor ha a csillagok tükrözik benne fényes arcukat, égbe
3673 3, 1 | férfiú életében az bolygó tünde fény, mely örvendeztet s
3674 1, 6 | Alkalmasint egy fényes úr, ki tündöklő termekben lakomázik.~ENDRE~
3675 1, 6 | Távozz, vitézlő levente, légy türelemmel, jó éjszakát. (Arszlán el,
3676 4, 2 | engem egy üdvvel jutalmaz türelmemért.~JOHANNA~Üdvvel! Ha pokol
3677 3, 5 | elragadtatol, elrontod terveinket, türelmet barátom, tudod, még nem
3678 2, 3 | Erzsébet, a magyar királyné tüstént elérkezik, s fiát magával
3679 3, 1 | irigylendő ragyogásáért, örök tüzében önmagát emészti és fájdalmas
3680 1, 6 | kit boldogsága küszöbéről tüzeskardú szeráf óv.~~
3681 2, 5 | kieszközölnünk, hogy mint király túlemelődve a gaz udvaroncok kegyvadászatán,
3682 1, 4 | folytatólag)~Elrablott kedvesével túlment a havasok eget emelő taraján
3683 4, 3 | istenek és én őt látni túlnan sem fogom. Igyekezz, mondom,
3684 3, 5 | reménye büszke, mint a sas, túlsóvárgott a földi határon, kinek hitében
3685 3, 3 | kebled tisztasága angyalként tűnjön fel előttem e romlott udvar
3686 2, 1 | emlék van összekötve; hogyan tűrhetném pusztaságukat, melyekben
3687 2, 1 | Te jó vagy, te gyermekül tűrted az agg szeszélyeit, s áldásom
3688 1, 3 | mindenkit tisztelek, ki ügyét tűzre viszi, mert tudom, hogy
3689 4, 1 | honomban a király parancsol udvarának, de ez persze új, ez műveltebb
3690 1, 3 | nem szíves férjt, férfias udvarával - a lovagi szellemű Szentséges
3691 1, 6 | legkisebb érdeme, a nápolyi udvarban él és szendébb hazánk legdicsőbb
3692 1, 2 | elégtelen tolmácsai. (A magyar udvarhoz.) Vitézlő Urak, barátim! (
3693 1, 6 | ARSZLÁN~Most itt ólálkodik az udvaron, mint martalékra a farkas,
3694 2, 5 | király túlemelődve a gaz udvaroncok kegyvadászatán, úgy döröghesse
3695 2, 4 | de ha nem volt elégedve udvarunkkal, úgy nem tehetek róla.~ENDRE~
3696 1, 5 | pillanatot, csak egyet egész üdvében, tudná-e egy percre felejteni
3697 2, 2 | színeltek egy elrablandó harci üdvért, ha gyilkoltok, árultok
3698 3, 1 | leszáll, a nőnek egy világ üdvével és fájdalmival, melynek
3699 3, 3 | CABANIS~Fogansz, ha te üdvöd kárhozatomban.~TARANTO~Félre
3700 2, 2 | pénznek élsz, ki csillogásáért üdvödet odaadnád, most így nyilatkozol.~
3701 3, 3 | ez nem ingerel, ez kis ár üdvömért.~TARANTO~Kívánj tehát.~CABANIS~
3702 5, 3 | magamnak e földön is eljátszott üdvömmel az égben?~TARANTO~Miért
3703 2, 2 | hisz tudom, mit ért ily üdvözlés alatt a világ.~TARANTO~Cabanisnak
3704 1, 6 | ünnepélyen "hátra magyar ebek" üdvözléssel utasítának el, mindenütt,
3705 2, 3 | csarnok felől s mosolyogva üdvözli a jelenlevőket. Artúr kimegy.)~
3706 4, 2 | reggelt, királyné!~JOHANNA~Üdvözlöm, herceg.~TARANTO~Ön ma oly
3707 2, 3 | Igen kegyes ön, herceg. - Üdvözöllek urak, ha úgy tetszik, felolvashatjuk
3708 2, 4 | vendégeit szebben illett volna üdvözölnöd.~ENDRE~Nem úgy, Johanna,
3709 2, 5 | jelenté talán a bohóc általi üdvözöltetés.~ENDRE~Hidd meg nekem, anyám,
3710 1, 3 | BARÁT~Azt is, fiam, a szent ügy érdekéből.~TARANTO~Legyen
3711 1, 5 | tanácsosabb lesz bemenni. Ily ügyeket közbenjáró nélkül végzeni
3712 Inf | alvással, elbújással.~A nő ügyel, hogy szép állásban legyen,
3713 1, 3 | melyeket a szőnyeg megül ügyes asszonykéz vezet! Úgy, úgy,
3714 1, 3 | mindenkit tisztelek, ki ügyét tűzre viszi, mert tudom,
3715 4, 2 | mitsem félhetünk, Rómában ügyünket fogja vinni.~PHILIPPA~Nem
3716 5, 2 | melyet az ármány oly soká ülde, végre megtalálta egymást
3717 4, 1 | hajnal hírnökeként sokáig üldöz az álmos nép, ezek azok,
3718 Inf | fogannak, fogamzanak), üldi (=üldözi), keserg, tavaszdad, elméncség
3719 3, 1 | közt emésztetni bánatomtól, üldöztetni sötét képektől, melyek lelkem
3720 1, 1 | karszék s több sorba helyezett ülések. - Az öltözetek mind ünnepélyesek,
3721 1, 2 | helyet, a főurak a többi üléseken. A különvált magyar s olasz
3722 1, 1 | indulatos beszéd közt egyik ülésről hirtelen fölkél s az előszínre
3723 5, 2 | s egy nemzet színe előtt üljük a béke második, de szebb
3724 1, 5 | azt megosztva. ~(Pamlagra ülnek, a barát jő a kert felől,
3725 4, 1 | az Istenért, ily helyre ülni.~ENDRE~Nem legillendőbb
3726 2, 2 | jövevény hálája, ha trónodra ülteted, nem hittél s ez a következés.~
3727 1, 2 | trónjára a béke angyalát ültetem olajággal s őrül a had istenét
3728 2, 3 | kívül.~JOHANNA (az asztalhoz ülve)~Tessék. (Mind leülnek,
3729 1, 2 | legyen vörösre írva az ünnepek sorában. Nyíljon meg a tömlöcök
3730 5, 1 | midőn Endre felett győzelmét ünnepelendi, ő is sírba száll.~DURAZZO~
3731 4, 1 | Nem, hagyj Gillet, hagyd ünnepelnem legszebb győzelmemet a bűnön.~
3732 1, 3 | kéjlepkék fájlalják az elveszett ünnepélyek sugarát, így az asszonyi
3733 1, 6 | becsület szép szó, ma is az ünnepélyen "hátra magyar ebek" üdvözléssel
3734 1, 1 | ülések. - Az öltözetek mind ünnepélyesek, Endre s a magyar udvar
3735 1, 1 | csak oktalan gyermekül az ünnepélynek, én sírhatok, mert tudom,
3736 3, 4 | szolga egy gyáva test fölött ünnepli győzelmét, afelett, ki jobb,
3737 4, 2 | hogy borzadva állna meg az üregnél minden, kit bűnök súlya
3738 2, 5 | jelenés~(Kis ideig a színpad üresen marad, azután jő Erzsébet,
3739 5, 1 | Aversában, hová vadászat ürügye alatt fogják kicsalni a
3740 Inf | mit nem is gyaníta, - örül ürügyet találni férje hűtlenségében.~
3741 2, 2 | te?~ARTÚR~Én megragadnám üstökét s bevinném. (Nevetés.) Lám,
3742 2, 1 | anyai átok, mely az élet üterén emészt.~SANCHA~Zárdába vonulok,
3743 3, 4 | terem látszik. Az óra végső ütései hallatszanak, Cabanis előbbre
3744 2, 2 | kapok hát jó híremért?~ARTÚR~Ütlegeket, ha tetszik.~CABANIS~Úgy,
3745 4, 1 | bűntudat fekete szárnyai üvöltnek-e fejeitek körül? Te reszketsz, -
3746 5, 2 | RÓBERT~Nyugtassa hát meg az üvöltő vérkutyákat!~ENDRE (az ablakhoz
3747 3, 4 | Szegény atyád kér! (Felugrik.) Üvöltsetek szelek, rázzátok meg a földet
3748 1, 4 | a háttért olasz ízlésű, ugró kutakkal s mulató házakkal
3749 1, 3 | szent frigy örökös lesz, ugy-e bár, ki is merné azt szentségtelen
3750 3, 5 | a királyi tornyot, ledűl ugyan, de romja eltemet. (El.)~
3751 5, 1 | Róbert megelőzött - de ugyanazon percben, midőn Endre felett
3752 1, 2 | jegyzem el, kinek e trón úgyis, mint Martel Károly unokájának,
3753 4, 3 | GILLET~Ide gonosztevő, itt újítsd meg vallomásodat, esküdj
3754 5, 3 | azt nem hiszem, mert az újonnan született ember álnoknak
3755 1, 4 | Philippa, a házasság mindig ily unalmas?~PHILIPPA~Kinek hogy. De
3756 3, 5 | most neked kell segítni undok tétetés, hogy kitudjam az
3757 1, 2 | úgyis, mint Martel Károly unokájának, örökül esett. - Legyetek
3758 1, 2 | Elvégre Johannát, szeretett unokámat, ama harci nép, a dicső
3759 4, 1 | fogott nyulat ura falatozza s unszolásai terhesekké levének, egy
3760 2, 3 | kérem, az ily dolgok oly untatók.~RÓBERT (olvasva)~A mindenható
3761 4, 1 | Kivezettetik.)~GILLET~Bocsánat uraim s asszonyságaim, Endre megőrült.~
3762 2, 5 | Nagy, Gillet több magyar urakkal.)~ENDRE~Szeretett anyám!~
3763 3, 1 | templomot szép lélek is uralja-e? De szólj, Sanchiám! Tudnál-e
3764 2, 4 | nem idézhetem elő, hogy uraljon lelkemen, melyet a kétségbeesés
3765 2, 4 | lelkednek jobb felét, hogy ők uralkodhassanak.~JOHANNA~De ki mondta ezt
3766 4, 2 | parancsolni nem tudott a mindent uraló szenvedélynek, hogy tán
3767 1, 6 | gondolánk, már csak Nagyságos Urunkat illeti.~ENDRE (félre)~Óh,
3768 5, 2 | maradt volna nyitva egy kis út, melyen kibeszélhetném az
3769 2, 2 | kapok, ha hoztam?~ARTÚR~Utálatos, haszonleső pór.~CABANIS~
3770 5, 1 | meg tehát mindeneket, s utáld meg anyádat. Endrét, ki
3771 Inf | megvallja bűneit fiának, ez utálja. ~A király s királyné kísérete
3772 4, 1 | dönt le zsarnokokat? Óh, én útálom azokat, kik egy tollvonással
3773 1, 2 | belép, mellette Sancha, utánuk magyar s olasz főurak kísérettel.
3774 1, 6 | magyar ebek" üdvözléssel utasítának el, mindenütt, hol csak
3775 1, 4 | mindent elvevénk, a más életre utasítjuk őket s lakomáinknál kacagunk!~
3776 2, 3 | itt. Rosszabbak vagytok az utcai gaznál, mely nem akar jobbnak
3777 4, 1 | látja, hogyha végigmegyek az utcán, s azt mondják az emberek,
3778 4, 2 | JOHANNA~Üdvvel! Ha pokol útján üdvöt lehet érni, ma ítéltem
3779 Inf | pénzt.~Leánya. Egy minden utógondolatok nélkül magát egészen szerelemnek
3780 5, 3 | lebocsájtják.)~~Vége az ötödik és utolsó felvonásnak~ ~
3781 4, 1 | boldogok, mert tudhatják az utóvilággal szerelmöket. De nékünk,
3782 1, 5 | mint vándor, ki fáradalmas útról drága honába tér. De jőjj
3783 4, 1 | forintot, hisz én fényt nem űzök, kevéssel beérem, marad
3784 2, 3 | eltékozlá, ki minden gazdag uzsorásnak, zsaroló birtokosnak zsebébe
3785 3, 4 | származású arcodat csakhamar a vad is kerülni fogja. Egy ember
3786 5, 2 | ENDRE~Most mondd szemébe vádadat, Philippa!~PHILIPPA~Én ismétlem
3787 5, 1 | öletik meg Aversában, hová vadászat ürügye alatt fogják kicsalni
3788 2, 2 | ebének lábára hajtám volna a vadászaton, az nem lenne elfelejtve,
3789 5, 2 | aztán velem Aversába, fényes vadászatot adunk ott s egy nemzet színe
3790 5, 2 | addig a királyné szerelmét vadászva, míg ő barátságának árnyába
3791 1, 1 | DURAZZO~Egy tróneljátszással vádolsz anyám, mellyel nem bírtam;
3792 4, 1 | találja.~ENDRE (szavába vágva)~Igaza van atyám, de volt-e
3793 Inf | hiszi magát, lássuk.~A nő vágya a férfival nem versenyezhet,
3794 5, 2 | ismét az ifjú kebel minden vágyait és reményeit, melyek az
3795 1, 3 | világot. Tudom, te is száműzni vágyod az irigység fondor kígyóit,
3796 3, 3 | elhallgatád, kérj kincset, kérj vagyont és tiéd lesz.~CABANIS~Nem
3797 2, 3 | ti mind itt. Rosszabbak vagytok az utcai gaznál, mely nem
3798 1, 5 | csak egymásban élve, nem vágytunk, nem tudtunk semmiről, mert
3799 Inf | Oh, hisz mi jó barátok vagyunk. Csalják egymást, alvással,
3800 2, 5 | azután jő Erzsébet, Endre, Vait, Nagy, Gillet több magyar
3801 5, 2 | alkonyodik a remény, és vajon fog-e hajnallani újra? Lezárva
3802 4, 1 | félretéve minden önérzetét, vakon kövesse vezetőjét, ezt tartsa
3803 4, 1 | Igaza van atyám, de volt-e valaha kocsis?~RÓBERT~Különös kérdés,
3804 3, 3 | mindezekről kész volnál a halált választani.~ARSZLÁN~Igen, Sanchia,
3805 1, 6 | nem kellett volna csak választania, de ő megunta mindennapi
3806 4, 2 | Igen, Taranto, elérkezett a választó pont, ha érzetem múló szenvedély
3807 4, 2 | rideg számolás, ki keble választottja nem volt?~RÓBERT~Világos
3808 1, 2 | elhagyva mindent, készek valátok velem megosztani a sors
3809 4, 1 | tekintve e kopott mezet látom vállaimon, látom rongyos kíséretemet
3810 1, 1 | álmaim, melyekben fiaim vállait bíborpalást borítá, s parancsira
3811 5, 1 | bocsássa meg az ég, de valld meg, ne vidd az örök bíró
3812 4, 3 | gonosztevő, itt újítsd meg vallomásodat, esküdj az égre, mindenre,
3813 5, 1 | áldásodat ne add anyám! Átokká válnék az gyermekemen. - Lovat
3814 3, 1 | tavaszát előttük, nehogy a való rideg keze sorvassza le
3815 4, 1 | fogamzik.~PETRARCHA~De ha a valóság rideg napjaiban mi érzetinket
3816 1, 2 | naggyá, boldoggá nevelni valósíthassam. - Te legdrágább birtokodat
3817 4, 3 | sír küszöbén vagy, szólj valót.~CABANIS~Esküszöm Sanchiámra.
3818 2, 3 | hivatását, testvéreitől külön vált. Fogja-e ön e hon boldogságát
3819 3, 4 | De ha kérdeni fogja, min váltád szabadságodat atyám, azt
3820 5, 3 | Ellenségitől feje arannyal váltatik meg, de ő biztosnak érzi
3821 5, 3 | áldozám fel? Kárhozatot váltottam-e magamnak e földön is eljátszott
3822 5, 3 | ható pillanatokkal, ők nem változának. Óh, de a megrögzött bűn
3823 Inf | helyen javított, kiigazított változata. CD-kiadásunkban modernizáltuk
3824 5, 3 | ki búcsút veszel tőlünk a változó arcú szerencsével, te is
3825 3, 1 | fülekbe zengnek-e el igéim? Változtat a mindenható ég is buzgó
3826 5, 1 | minden üterét, hogy méreggé változtatva az életnedveket, iszonyúan
3827 3, 1 | szabad. Óh, átkos bíbor, váltságod minden, mi édes életünkben,
3828 2, 1 | megfontolatlanul, királyné! Vámpír az anyai átok, mely az élet
3829 3, 2 | miattok. De mit zúgolódom, van-e ott üdv, hol nincsen keserv,
3830 1, 5 | mindent elfelejtek, mint vándor, ki fáradalmas útról drága
3831 3, 1 | emberiséggel, mint a puszták vándorának egy tiszta ezüst zománcú
3832 2, 5 | szigorúan, anyám, (Habozva.) váratlan elérkezésed a megbízottak
3833 4, 1 | benne fényes arcukat, égbe varázsol, olykor iszonyú habjaival
3834 3, 1 | bánatkönnyeivel tarka viráglepelt varázsolna reá.~SANCHIA~Mostan ne erről,
3835 3, 2 | található, mint fekélyen a varjú. Te, ki mérges lehelleteddel
3836 2, 2 | RÓBERT~Kik már kívül is várnak, a felolvasás után tisztelkedendők.~
3837 4, 3 | El, el Arszlán, járd be a várost, széltiben szólítsd fel
3838 3, 3 | SANCHIA~Köszönöm Arszlán, ezt vártam tőled.~ARSZLÁN~De miért
3839 4, 2 | sokáig álltam tekintetétől várva életet s halált, sokáig,
3840 3, 4 | számadásunk van együtt, ha e vas föltépi élted üterét, meglátjuk
3841 4, 1 | kíséretemet görhedt lovakon, mint vásárrul kikergetett koldus csoportot,
3842 Inf | vonatkozóan a következő vázlatokat, ötleteket, fogalmazványokat
3843 5, 2 | mely védelmedre fölkélt s a véd nélkül maradt barát áldozatul
3844 4, 3 | szólítsd fel a hű polgárokat védelemre, fennszóval hirdesd mindenütt,
3845 5, 2 | elküldéd a népet, mely védelmedre fölkélt s a véd nélkül maradt
3846 5, 2 | küldöd hatalmas ég, kire védelmemet bíztam, pedig oly kínos
3847 5, 2 | készségedért, mellyel fejedelmed védelmére fegyvert ragadtál, szent
3848 2, 2 | emberek, mint atyám, nem védik őt, gonoszul vesz el a jámbor.~
3849 5, 3 | díja egy grófság.~(A magát védő Endrére törnek s őt az erkélyre
3850 1, 2 | csapásit. Legyetek trónom védői, őrjei, mint magyarhoz illő,
3851 5, 3 | eldobva a széket)~Ím, itt védtelen áll előttetek a király!
3852 5, 1 | többé nem találkozunk.~ÁGNES~Végáldásomat, fiam!~DURAZZO~Nem, áldásodat
3853 4, 1 | jő.)~JOHANNA~Szerencsésen végbement, Philippa?~PHILIPPA~Már
3854 5, 2 | lelépek, csak az fáj, hogy végcsapásodat azáltal küldöd hatalmas
3855 Inf | sem tudsz." Taranto szól a végén: Miért sírsz.~Szívén keresztül
3856 4, 2 | kegyelem vagy helybenhagyás végett.~JOHANNA~Ide velek, hagyj
3857 1, 5 | PHILIPPA~Estveli imádságunkat végezénk királyné, a természet nagyszerű
3858 1, 6 | illetne a dolog, hisz majd végeznénk mi az olasz cinegékkel amúgy
3859 4, 3 | emberekhez könyörögtem - végezz ki.~GILLET (az írásokat
3860 1, 1 | csak anyától hallgatá ezt végig. Vagy hol van ember széles
3861 4, 1 | atyám. De látja, hogyha végigmegyek az utcán, s azt mondják
3862 5, 2 | lélegzetem fogy, hallgasd meg végkérésemet, Aversába ne menj! Vész
3863 4, 3 | Fölemelkedik.) Ha, ha, véglehelletem is átok és bűn!~~
3864 2 | MÁSODIK FELVONÁS~A VÉGRENDELET~(Az első felvonási terem,
3865 4, 3 | belőlök minden kiviláglik. Végrendeletem átok az embereknek, mi egymásnak
3866 3, 1 | reszket élteért.~SANCHIA~Végszándéka ez, királyom siket fülekbe
3867 1, 3 | elmét, hogy benne imádjuk végtelen és örök hatalmát. Az éden
3868 3, 1 | hatalma képtelen.~SANCHIA~Ne vegye el szent hitemet, király,
3869 3, 3 | inkább távozom.~SANCHIA~Úgy vegyünk tehát búcsút, igen-igen
3870 1, 5 | ügyeket közbenjáró nélkül végzeni legjobb. - Ha tetszik! (
3871 5, 2 | nem zúgolódom a sors örök végzése ellen, én nyugodtan lelépek,
3872 4, 2 | dicsekedni jössz-e rosszul végzett napszámoddal? (Kidobja.)~
3873 1, 2 | az amit Istenben kezdénk, végződhetik tetszően az égnek.~RÓBERT~
3874 3, 2 | megbántott becsületért mit is vehetnénk tőlük, kiknek az állati
3875 4, 2 | helybenhagyás végett.~JOHANNA~Ide velek, hagyj írjam alá.~RÓBERT~
3876 4, 2 | újra pört nem indítunk, ide vélek.~RÓBERT~Ha úgy tetszik. (
3877 2, 3 | nyughatatlankodnak.) Én úgy vélekedem, neki itt kell maradni.~
3878 4, 2 | káplánom. (Aláírja.)~RÓBERT~Vélekedésem szerint jobban félhetünk
3879 2, 3 | küldeni sergekért?~JOHANNA~Vélekedésök, urak? (A gondnokok nyughatatlankodnak.)
3880 1, 3 | ENDRE~Meg fogsz elégedni vélem, atyám! - Óh, hisz tudom,
3881 1, 5 | itt, leányom, én ágyban véltelek, mint szende jegyeshez illő.
3882 5, 3 | hallám egykor, herceg, a vén Isoldtól, hogy azokat, kiket
3883 4, 1 | megálljatok, én is készítek vendégeimnek egy kis meglepetést. (Mindnyájan
3884 2, 4 | különös. Valóban, király, nőd vendégeit szebben illett volna üdvözölnöd.~
3885 1, 2 | hát, urak! Szívesen látott vendégem minden, ki örülni tud. De
3886 3, 1 | Ön hízelg, királyom, ki venné észre az alant viruló ibolyát,
3887 2, 1 | SANCHIA~Én örök búcsút jövék venni e teremtől.~ENDRE~Búcsút,
3888 5, 2 | Philippa! Nem szeretném átkos véreddel bemocskolni tettem tisztaságát.~
3889 2, 3 | melyeken az adózók véres verejtéke tapad? Gyalázatos! Ön fog
3890 3, 2 | fogamznék.~(A szín fenekén verekedő olaszok és magyarok vonulnak
3891 5, 2 | esküvék s bosszúját csak vérem olthatja el. Fölizgatá a
3892 5, 2 | veszélyeztetni hazudta, s ím, a vérengző csorda mint üvölt halálomért.~
3893 5, 2 | Nyugtassa hát meg az üvöltő vérkutyákat!~ENDRE (az ablakhoz fellépve)~
3894 1, 6 | megmutatni bárkinek, s torkába verni árulását.~ENDRE~A dologra,
3895 Inf | nő vágya a férfival nem versenyezhet, oly lent jár. ~Férje nagyságától
3896 4, 2 | nap föllegek mögé, mert versenyezni ily kellemekkel nem mer.~
3897 5, 3 | Arszlán, siess Budára, vérszínekkel fesd le a történeteket.
3898 1, 2 | nem látok egyéb kiontott vért a csendháborítóénál. Ím,
3899 4, 1 | kegy - isteneknek?~GILLET~Vértem, mely dacol az ellenséges
3900 4, 2 | könnyű negéd volt, múlékony vértolulás, gondolja jól meg, mert
3901 1, 1 | az előszínre jő.)~DURAZZO~Vesszen tehát a Durazzók ezer éven
3902 2, 1 | mindazon szeretettel, mely a veszejtettekért némi kárpótlásul lehet.~
3903 5, 2 | szent záloga ez hűségednek a vészek napjaiban. De ez egyszer
3904 5, 3 | te álnok barát, ki búcsút veszel tőlünk a változó arcú szerencsével,
3905 4, 1 | most hirtelenkedésével veszélybe hozná finomul szőtt terveimet.
3906 4, 3 | hirdesd mindenütt, hogy veszélyben forog királyunk, siess levente. (
3907 5, 1 | ÁGNES~Róbert barátnak, ki veszélyesb hatalomra lépe, minthogy
3908 5, 2 | népcsoportot, éltedet általam veszélyeztetni hazudta, s ím, a vérengző
3909 3, 4 | arcát eltakarja, bűneit veszi számba. De csendesen, most
3910 1, 2 | elhamvadtak arcaim, s mint vészsújtott fenyű, szál termetem meggörbedt.
3911 1, 2 | negyven éven át küzdöm a vészt, s vihart, mely népemet
3912 4, 1 | melyben mérhetetlen kincsek vesztegelnek, melyből ha új és új ereklyéket
3913 3, 1 | engem illet, illetné-e tehát vesztem is kebledet. Sírom tehát
3914 3, 2 | állati életnél egyebük, mit veszteniök fájna, nincs. (El a magyarokkal.)~
3915 1, 5 | az, annál keserűbb lesz a vesztés, óh, Taranto! Érted e szó
3916 Inf | megrendül.~Legédesebb, midőn vesztét határozta.~
3917 5, 2 | mely iszonyú fergetegként, vészthirdetőn tolul a vár felé. Jőj, aztán
3918 1, 2 | erővel őrizze meg őket a vésztől. - Elvégre Johannát, szeretett
3919 5, 1 | Vallj meg anyám mindent, mit vétél ellene - bocsássa meg az
3920 3, 1 | királyom, e kérésemet meg nem vetendi - hogy holtig hű valék iránta.
3921 2, 3 | asztalhoz áll, csak akkor vétetik észre, midőn beszélni kezd,
3922 1, 4 | láttad volna, minő pillanatot vetett Endre reám, s mi hosszú
3923 5, 1 | meggondolni, mi szörnyen vétkezém ellene. - Igen, Durazzo!
3924 5, 1 | mentenünk, jóvá kell tennünk, vétkezénk felette. (El.)~
3925 3, 3 | és Istenemre többé nem vétkezik.~TARANTO~Hah, Endre! Trónod
3926 1, 1 | fösvény kedve életével nem vetné azt oda egy percért, mely
3927 1, 4 | állna egy érnyitással véget vetni szenvedéseinknek.~PHILIPPA~
3928 Inf | királynő-be és egy tervbe vett Sámson c. darabba szánt.~
3929 1, 3 | a szerelem szent érzetét vevé ily áldozat kedves legyen.~
3930 3, 3 | Szerencsét hozzá.~CABANIS (tőrt véve magához)~Hét órakor gyovonni
3931 4, 2 | veszélyes sárkánynak fejét vevém, mely nélkül balga testtömeggé
3932 5, 2 | tiszta szándok soha nem vezérle, ha volna kincsem, aranyom,
3933 5, 2 | mely e portömeget magasra vezérlé. - Arcodon a halál sápadása
3934 4, 1 | megragadja s ki igyekszik vezetni.)~GILLET~El, el, Endre,
3935 4, 1 | önérzetét, vakon kövesse vezetőjét, ezt tartsa meg, atyám. -
3936 1, 4 | Philippa, te engem tévutakra vezetsz, mi volna hát, mi visszatartana
3937 2, 3 | gyászba öltözötten, Tarantótól vezetve jő a csarnok felől s mosolyogva
3938 3, 3 | fogadni, ismét mosolyogva, vidáman ismét, csakhogy ott többé
3939 2, 5 | virulnak-e még hazám drága vidéki, ragyog-e fölöttök oly édesen
3940 2, 1 | halál réme lappang, örül, vigad, a síri pompának, a szövétnekek
3941 1, 1 | jutok, de késő lesz. Örülj, vigadj csak oktalan gyermekül az
3942 3, 1 | jő a kert felől.)~ENDRE~Vigadjatok csak, öljétek jobb feleteket
3943 2, 1 | szívelhetik oktatásimat, kiknek vigalmaikban csak gátul vagyok, eltérek
3944 1, 2 | magyarok közt.)~RÓBERT~Most vigalmaink dörögjék az égnek, s az
3945 3, 1 | a tenger közepén őrjöngő vigalmatok közt emésztetni bánatomtól,
3946 2, 4 | agg napjaira nem marad vigasztalása, gyermekei ölébe hajthatni
3947 5, 2 | árulásból, melyen megmenthetném vigasztaló hitemet beléje. Vajh mi
3948 1, 6 | nem tudó csillogásáért. De vigyázz, a nápolyi udvar légköre
3949 2, 2 | urak, inkább ki egyenesen, vigyen el az ördög, hisz tudom,
3950 2, 5 | Szeretett Gilletem! Az évek vihara nem zúga el nyom nélkül
3951 1, 2 | éven át küzdöm a vészt, s vihart, mely népemet fenyíti. Erőt
3952 3, 1 | homlokára. Szerelem a nő világa, melyben egyedül honos,
3953 1, 3 | irtod. Ha felejtve hatalmad, világi, szentségtelen kezekkel
3954 1, 6 | tér, mint elrabolni annak világit, ha kincsét elrabolta.~ENDRE~
3955 3, 1 | lesz a naptól megfosztott világnál. Óh, királyom! Önök nem
3956 3, 1 | emberekbe. Ne fossza meg világomat legszebb ékétől.~ENDRE~Bár
3957 3, 5 | tévedésből jövél ez álnok világra, mely megérteni nem bírt. (
3958 1, 4 | örökre lemondani e szép világról, nem lelni kebelt, mely
3959 1, 3 | Szentséges Atya szívesen szolgál villámival a lenyomott ártatlanságnak;
3960 3, 4 | sarkaiban, dúljatok fel villámok mindent, mi él, s a feltárt
3961 2, 2 | szövétnekekkel s fátyolos virágbokrokkal jő Taranto, Artúr és Durazzo.)~
3962 4, 2 | negéddel, nézze, Lajos, e virágfűzért, tegnap mint ifjúságnak
3963 1, 6 | anyád?~CABANIS~Egy szegény virágkötőné, ki szerencsétlenségemre
3964 3, 1 | ki bánatkönnyeivel tarka viráglepelt varázsolna reá.~SANCHIA~
3965 1, 6 | udvar légköre mérges, gyönge virágodnak árt a királyi napfény.~ARSZLÁN~
3966 1, 1 | Halhatatlanság? Illat, mely a lehullt virágot egy perccel éli át. Óh,
3967 3, 1 | messziről életet lehel, tavaszt virágoztat, nem oly irigylendő ragyogásáért,
3968 2, 3 | nyugton alhassanak, ki sohasem virraszta másképp, mint bormámorosan
3969 2, 3 | tapad? Gyalázatos! Ön fog virrasztani éjeken át, hogy a békés
3970 1, 2 | moha fehérlik, országgondok virrasztó súlya alatt elhamvadtak
3971 1, 2 | gerébnek erőteljes sarja virul fel. E mai nap legyen az
3972 2, 5 | hozott, urak! Óh! Szóljatok, virulnak-e még hazám drága vidéki,
3973 1, 1 | s a magyar udvar nemzeti viseletben. Durazzo komolyan jár fel
3974 1, 5 | bút okoz, a magyar udvar viseleteden zúg.~JOHANNA~Anyám - mi -
3975 2, 2 | alkalommal oly balgatagul viseli magát.~TARANTO~Mit tennél
3976 1, 5 | el bánatunkat, könnyebben viseljük azt megosztva. ~(Pamlagra
3977 5, 2 | s ez álarc alatt bíbort viselnek. Isten veled, Philippa!~
3978 Inf | tudó és rossz névtől sem visszaborzadó nő. Apjának is elmondja
3979 1, 5 | Azonban ha parancsolja, visszahívom a királynét.~JOHANNA~Nem,
3980 4, 2 | pillanatok, melyekből nincsen visszalépés, az ifjúság virági is így
3981 1, 4 | vezetsz, mi volna hát, mi visszatartana örülni a tiltott kéjek édenével,
3982 1, 6 | tudom, ily alacsony érdek visszatartani nem fog.~ARSZLÁN~Köszönöm,
3983 5, 3 | magát s az első rohanást visszaveri.)~ENDRE~Bitor királyt kerestek,
3984 1, 5 | könyörüljön.~TARANTO~Mi édes visszhang ez a multból. Igen, Johanna,
3985 1, 2 | dörögjék az égnek, s az ég visszhangozza szerte a világon, hogy Nápoly
3986 5, 2 | csatában elesni, ha nem viszonozhatjuk a halálcsapást. - De ki
3987 3, 3 | SANCHIA~Dicsőbb hazába, viszontlátig Arszlán. (El.)~ARSZLÁN~Én
3988 4, 3 | már kibontakozni sorsunk viszonyiból, hogy ti jövétek ítélni
3989 5 | ÖTÖDIK FELVONÁS~VISZONYOK HATALMA~~
3990 1, 4 | Én önnel, hercegné, nem vitatkozom, sok van, minek csillogása
3991 5, 3 | lakomát ül áldozatjain. - Vitéz urak, keressük most meg
3992 5, 1 | előtted. Óh, de anyai szeretet vitt erre is Durazzo; a nagyravágy
3993 1, 2 | Nápoly dicsőségét harctéren vívja ki; míg amaz a béke virágit
3994 Inf | tudva, dominálják egymást.~Vívni szép, de csellel, ármánnyal,
3995 2, 5 | keresztülmennek, Erzsébet vizsgálódva körültekint, Endre zavarodva
3996 4, 2 | tehát? (Gondolkodva.) S vizsgálta-e a bíróság szíve történetét
3997 5, 3 | Isten veled! (Róbert el.) Vizsgáltam arcukat szívig ható pillanatokkal,
3998 1, 2 | legyen az öröm napja, legyen vörösre írva az ünnepek sorában.
3999 1, 4 | nem hasonlítja az egyszemű vőlegényhez.~JOHANNA~Azt nem Philippa,
4000 3, 3 | lemondva mindezekről kész volnál a halált választani.~ARSZLÁN~
4001 3, 3 | Mondd Arszlán igazán, ha nem volnék többé, ha a sors irigy hatalma
4002 5, 3 | pokol.~TARANTO~Ez ördögi vonáson kacagok, Johanna, mely szád
4003 Inf | Nápolyi Endre c. drámára vonatkozóan a következő vázlatokat,
4004 5, 1 | hogy ez ördögi frigybe vonj. - Óh, Endre, bocsánatod
4005 4, 2 | Nem, szavamat vissza nem vonom, ő szabad.~RÓBERT (menve)~
4006 1, 2 | bizalmát magyar fejedelem nem vonta még meg nemzetétől.~(Zúgás
|