Harmadik jelenés
(Endre, Durazzo,
Taranto, Róbert barát.)
DURAZZO
Herceg, adja az ég, hogy
mindazon remények melyeket egy trón épít reá, teljesüljenek.
ENDRE
Kezét, herceg, - hiszek
Istenben, hogy a szent akarathoz meg nem tagadandja malasztját.
TARANTO
Ím, én legyek első,
ki hódolatomat bemutatom. (Féltérdre ereszkedik.)
ENDRE
Fel, herceg! Az
Istenért, még azt hinné a reám bízott trón, hogy rabszolgákul kívánom népemet. Legyen
barátom, herceg, a királynak igaz, hű barátra van szüksége, ez az, mit
fénye nem ád, miután a bíbor alatt a szolgák ezre közt hasztalan eped a szív. Itt
helye keblemen.
TARANTO (halkan)
Hah, ördögi szégyen!
ENDRE (kezöket
tartva)
Így barátim! Mi egy
örök, egy szent szövetséget kötünk, őrünk a barátság, célunk a közjó. Ily
szent frigy örökös lesz, ugy-e bár, ki is merné azt szentségtelen kezekkel
háborítani.
DURAZZO
Örök.
TARANTO
Örök! (Félre)
Átok reá! -
BARÁT (sötét
nyugalommal)
Az Isten szolgájának nem
illik hódolni földi hatalom előtt; tartsd eszedben, fiam, tanításimat,
melyeket gyönge kebeledbe csepegteték, s légy boldog.
ENDRE
Meg fogsz elégedni
vélem, atyám! - Óh, hisz tudom, te az embereket boldogoknak kívánod,
boldogoknak, mint Isten akarta, midőn testvéri lakul e nagyszerű
házat adá nékik, a kékboltú világot. Tudom, te is száműzni vágyod az
irigység fondor kígyóit, hogy legyen ismét édeni béke, s szeretet közöttük.
BARÁT
Dőre földi hangok,
melyek rég elrezgének, míg rendületlen fennmarad az égi dicsőség.
ENDRE
Épp ez, atyám! Ő
nékünk egy édent alkotott, szépet és dicsőt, hogy boldoggá legyünk. Képére
teremte kis istenül a világ közepette, szent szellemének szikráját oltva kebelünkbe,
a győzedelmes, a királyi elmét, hogy benne imádjuk végtelen és örök
hatalmát. Az éden elveszett, a kajánság kígyója rontá el azt, mert hisz az
ember volt társinak öröktől legnagyobb ördöge. Atyám! Egy országot bízott
reám az ég, s nem legszentebb hivatásom-é, mit egy Isten akart, mint ember
boldogítva teljesíteni.
BARÁT
Boldoggá csak az igaz
hit tehet, ennek dicsőségét kell kivívnod, ha egy fél világ sírrá lesz is
felette.
ENDRE
Atyám! Ugye, te nem
gondolod ezt? Te nem hiszed, hogy az élet, a szeretet Istenének, ki élettel
tölti el a sírfenéket, ki számtalan világok tengelyéül a szerelem szent érzetét
vevé ily áldozat kedves legyen.
BARÁT
Úgy, úgy! Te hálátlan
gyermekül megtagadod az ég reád pazaroló kegyét. De megtagadja tőled
ő is azt helyettese által a földön. Vagy nem kellene különben
dicsőségét előmozdítanod? S hogy teheted ezt, ha nem véded szolgáit e
földön? Véded, s hogyan ha ellenségit ki nem irtod. Ha felejtve hatalmad,
világi, szentségtelen kezekkel törsz hatáskörükbe.
ENDRE
Ne többet erről, atyám! Boldog
a hon, melyben az Isten szolgája, ha eltér az oltártól, polgárrá lesz. Én
tisztelem a hitet, mint az ember személyességének legszentebb sajátját, a
meggyőződést.
BARÁT
S a rossz útra tévedő
gyermeknek meggyőződését is tiszteled-é, vagy néhány, azon percre
fájdalmas csapással mented meg életüdvét? Az ember, herceg, örökké gyermek a
hitben.
ENDRE
Becsülöm buzgalmadat, atyám! Én
mindenkit tisztelek, ki ügyét tűzre viszi, mert tudom, hogy belőle a
szent meggyőződés beszél.
DURAZZO
Úgy szólsz, herceg, mint
férfihez illő.
ENDRE
Köszönöm, barátom.
DURAZZO
Tőled e névre büszke
vagyok.
ENDRE
Atyám, Isten veled.
(Durazzóval el, csend.)
TARANTO
Hogy tetszik, atyám, e
fordulat?
BARÁT
Rossz földbe hullattak az
Isten igéi. - Uram, én ártatlan vagyok e bűntől.
TARANTO
Ámen! De itt az az imádság
keveset segít. Itt
tenni kell.
BARÁT (mindig elmerülve)
Legyen irgalmas hozzá az ég,
én rajta nem segíthetek.
TARANTO
A Poklot kell
felhívnunk, ha az ég siket lett.
BARÁT
Azt is, fiam, a szent
ügy érdekéből.
TARANTO
Legyen meg.
BARÁT (kezet adva)
Legyen meg.
(Taranto elmegy.)
BARÁT
Meg kell lennie -
Perigord hercegnő jogait látja sértve - Taranto elveszett kedvesén keserg
- a gyönyörök leánya, Johanna, korán megunta a nem szíves férjt, férfias
udvarával - a lovagi szellemű Szentséges Atya szívesen szolgál villámival
a lenyomott ártatlanságnak; szívesen is ajándékoz, ha a költséget más viszi - a
kéjlepkék fájlalják az elveszett ünnepélyek sugarát, így az asszonyi udvar
miénk; nem megvető párt, bár cseleit nem a csatatéren, de pamlagán szövi. Hisz
mik egyebek az országtudománnyal dicsekvő délceg férfiak, mint bábok,
melyeket a szőnyeg megül ügyes asszonykéz vezet! Úgy, úgy, zavarok istene
jőj, s ez összefont érdekekből alakíts káoszt, melyből én
magamnak világot teremtek. - Mert kormányoznom kell, (sebesen)
kormányozni fogok.
|