Hatodik jelenés

(Philippa az ajtónál, Endre jő a kert felől.)

ENDRE

S most Johannámhoz!

(A jobboldali ajtón Arszlán lép elébe.)

ARSZLÁN Nagyságos Úr!

ENDRE

Mit kívánsz, levente?

ARSZLÁN

Az árulkodás, Nagyságos Uram, nem mesterségem, mit igaz harcban is kész vagyok megmutatni bárkinek, s torkába verni árulását.

ENDRE

A dologra, vitézlő úr! Ha tetszik.

ARSZLÁN

Nem is lennék tehát a magyarok Istenének idejében soha árulóvá, ha nemzetem becsülete nem kívánná meg. De már így félre komaság, barátság; ki kell indulnom az igazi színnel.

ENDRE

Mi tehát panaszod?

ARSZLÁN

Hogy ott hagytuk hazánkat, szeretett királyunk fiát ez új honba kísérendők, a királyi ház iránti hűségből, magyar becsülésből tevénk.

ENDRE

Miért örökké háládatos leszek.

ARSZLÁN

De becsület szép szó, ma is az ünnepélyen "hátra magyar ebek" üdvözléssel utasítának el, mindenütt, hol csak szerét tehetik, nemzetünket, hazánkat gyalázzák; ha minket illetne a dolog, hisz majd végeznénk mi az olasz cinegékkel amúgy magyarosan. De itt hazánk becsülete forog fenn, ez gondolánk, már csak Nagyságos Urunkat illeti.

ENDRE (félre)

Óh, fájdalom, hogy igaz. (Fenn.) Légy nyugodt, levente, bűnhődni fognak a bűnösök, szigorú ítéletet tartandok felettek. De nem nevezhetnél-e egyet is közülök.

ARSZLÁN

Talán nem is kellene neveznem, mert hisz ő Nápoly leggazdagabb embere.

ENDRE

Nem, nem, levente, - téged, tudom, ily alacsony érdek visszatartani nem fog.

ARSZLÁN

Köszönöm, Nagyságos Uram! De hátha mégis volna kincs, mely azt tehetné, egy deli leányka, szép, mint a világ teremtése után az első nap, s ez legkisebb érdeme, a nápolyi udvarban él és szendébb hazánk legdicsőbb leányinál, ártatlanabb a magas fényű csillagoknál.

ENDRE

Óh, levente, ha ily leányt találtál, úgy gazdagabb vagy soknál, kit irigyel a kába tömeg boldogítni nem tudó csillogásáért. De vigyázz, a nápolyi udvar légköre mérges, gyönge virágodnak árt a királyi napfény.

ARSZLÁN

S e leány atyja a gonoszok egyike, Cabanis.

ENDRE

Cabanis, emlékszem e névre, beszélni akarok vele.

ARSZLÁN

Most itt ólálkodik az udvaron, mint martalékra a farkas, nem tudom, mi keresetben van.

ENDRE

Távozz, vitézlő levente, légy türelemmel, jó éjszakát. (Arszlán el, Endre az ablakon kikiált.) Cabanis! (Cabanis jő.)

ENDRE

Neved Cabanis?

CABANIS

Úgy hívnak az emberek.

ENDRE

Atyád?

CABANIS

Alkalmasint egy fényes úr, ki tündöklő termekben lakomázik.

ENDRE

S anyád?

CABANIS

Egy szegény virágkötőné, ki szerencsétlenségemre szép volt.

ENDRE

Szerencsétlenségedre?

CABANIS

Igen, mert máskép nem lettem volna.

ENDRE

Atyádat nem ismeréd?

CABANIS

Mondtam, hogy az alkalmasint hatalmas úr volt, ki anyám gunyhójába betért, s mit akarhat mást az úr, ha gunyhóba tér, mint elrabolni annak világit, ha kincsét elrabolta.

ENDRE

Értlek, ő elcsábítá anyádat, s elhagyá.

CABANIS

Elhagyá, pedig ott voltak az udvar hölgyei, nem kellett volna csak választania, de ő megunta mindennapi kéjhölgyek szerelmi mámorát, s az ártatlan, a szende nő szerelmének üdvét akarta ízlelni. S mit gondol avval a gazdag, ha kéjperceit elélte, siratják-e keserű könnyekkel késő nemzedékek kéjperceket.

ENDRE

Néked tehát tőle semmi örököd nem maradt?

CABANIS

De igen, a nyomor s a gyűlölet.

ENDRE

Micsoda hivatalod van itt az udvarnál?

CABANIS

Mi volna más a szolgának, mint tűrni ura szeszélyeit, s tárgyul szolgálni elméncségének.

ENDRE

Sajnállak sorsodért. De nem hallgathatom el a vádakat, melyek mindenfelől keletkeznek ellened; te voltál az, ki az egész udvar szemében kíséretemet meggyaláztad, ki minden alkalomkor nemzetemet csúffá teszed. Ím vedd fejedre vissza a kíséretemre hazudott eb nevet! (Megtaszítja.) Ez egyszer megbocsájtok, de Istenemre, máskor szörnyen lakolsz. (Johanna ajtajához siet.)

CABANIS

Egyszer panaszkodám (Felkacag.) és ez a rokonérzet.

PHILIPPA

Könyörgöm, még nincs itt a rendszabta idő.

ENDRE

Rendszabta idő? A férj nejéhez akar menni, a király a királynéhoz.

PHILIPPA

Bocsánatot, de úgy hozza magával az udvari rend.

ENDRE

Udvari rend, rendszabta idő? S nem szólhatok-e nőmmel, mikor tetszik, ki az, ki itt rendet csinál? Ki a természet mindenható malasztját kimért órákba szorítja? (Előre jő.)

PHILIPPA

Udvari szabály, egy negyed után, ha tetszik.

ENDRE

Egy negyed után, mi hosszú idő a vágyó kebelnek. De nem lesz majd ez így, ez így nem lehet. Egy negyed, mily rohanó perc a boldognak, egy század annak, kit boldogsága küszöbéről tüzeskardú szeráf óv.