Második jelenés
(A csarnok felől danolva s nevetve, félig elégett
szövétnekekkel s fátyolos virágbokrokkal jő Taranto, Artúr és Durazzo.)
TARANTO
Ha, ha, ha, hisz én mindég
mondtam, hogy Artúrnak több a szerencséje eszénél.
DURAZZO
Nem is oly könnyen jönne
zöldágra, ha nem volna több?
ARTÚR
Badar beszéd, barátim,
használni kell tudni csak az alkalmat, melyet mindenkinek ád a kalandorok
Istene. De hát lássuk az okos Tarantót, mit tennél, herceg, ha házad előtt
elvágtatna a Szerencse.
TARANTO
Esdeném, hogy betérjen.
ARTÚR
Ím itt van a magasztalt elme,
mely első alkalommal oly balgatagul viseli magát.
TARANTO
Mit tennél tehát te?
ARTÚR
Én megragadnám üstökét s
bevinném. (Nevetés.) Lám, ebben áll a boszorkaság.
(Ágnes, Philippa s Róbert
barát beszélgetésbe mélyedve jönnek, külön csoportozatot képezve. Ezen egész
jelenet alatt élénk társalgás folyik, melynek csak egyes helyei lesznek
érthetőkké.)
DURAZZO
A szerencse asszony, azért
választá kegyencéül Arturt.
ARTÚR
Asszony, barátim, pedig kacér,
szeszélyeivel kell őt tudni bilincselni.
ÁGNES
Miféle készületek ezek itt,
atyám!
RÓBERT
A boldogult király
végrendeletét fogjuk felolvasni.
PHILIPPA
Mondják, hogy a királyné
teljesévűségéig országkormányzókat rendelt.
RÓBERT
Kik már kívül is várnak, a
felolvasás után tisztelkedendők.
PHILIPPA
E rendelés nemigen tetszik az
ifjú királynak.
RÓBERT
S az még kevésbé, hogy csak
úgy jő a trónra, mint Johanna férje.
ÁGNES
Igen, mert ő, mint
hallám, Martel Károlytól reámaradt jogát erősen készül védeni.
(Cabanis jő, s az
ifjakhoz lép.)
DURAZZO
Ah, Isten hozott, Cabanis.
TARANTO
Jó reggelt.
CABANIS
Miért nem mondjátok, urak, inkább ki egyenesen, vigyen el
az ördög, hisz tudom, mit ért ily üdvözlés alatt a világ.
TARANTO
Cabanisnak ma rossz napja van, tán valami gazsága nem sült
el.
CABANIS
Gondolod, herceg, néktek ugye sohasem sül el rosszul, mert
hisz ott van a szolga, kit értetek megütlegelnek, kin a kisült gazság szégyene
ragad, míg ti csak gyümölcseit élvezitek.
RÓBERT
Máriát, a királyné testvérét, Endre öccsének akarja
eljegyezni, mert azon esetre, ha Johanna gyermektelen marad, erre száll a trón.
ÁGNES
Dicső, dicső számolás, de Istenemre ebből
nem lesz semmi, nem szabad lenni semminek, vagy e gőgös nemzetnél örökös
haszonbérben legyen-e Nápoly. Herceg!
TARANTO
Parancsolj.
ÁGNES
Egy szóra (Hátrább vonulnak.)
CABANIS
Ah! Hisz még urának aranya is a szolgát nyomja csak, ím,
itt az ékes arannyal hímezett köntös, irigyli tán a balga, ki nem tudja, hogy
százszorta súlyosabb az önkény, mely rajta tapad.
ARTÚR
Ah, félre most ez oktalanságokkal, szólj inkább, hoztál-e
jó hírt.
CABANIS
S mit kapok, ha hoztam?
ARTÚR
Utálatos, haszonleső pór.
CABANIS
Haszonleső pór! Azt tudtam, mert szükségeim fedezésére
egy marok ércet kérek; de ha ti barátságot színeltek egy elrablandó harci
üdvért, ha gyilkoltok, árultok a trónért, vagy zsarnokokat döntötök le
megbántott büszkeségtekért, egy asszonyért, - az nem haszonlesés, gróf úr,
ugyebár? De mit kapok hát jó híremért?
ARTÚR
Ütlegeket, ha tetszik.
CABANIS
Úgy, úgy elfelejtém, mi rövid a nagyok emlékezete. De ugye
gróf, ha ebének lábára hajtám volna a vadászaton, az nem lenne elfelejtve,
hamarább az Isten, hamarább az üdv, de nem az.
ARTÚR
Mondd hát, mit ígérem?
CABANIS
Pénzt, mennyi szeszélyemnek tetszik, mennyi után keblem
vágy, mennyi éhemet eloltja. És még ez mind nem elég lemosni a foltot, mellyel
gyalázatos hivatalom bélyegez. De a szolga örülhet ennek is.
ARTÚR (erszényt adva neki)
Nesze, nadály.
CABANIS
Lennék, gróf úr, ember, mint ön, kinek becsülete van, kivel
embertársai társalogni nem szégyenelnek, óh, gróf! Megvetném, én e pórt, mert ember
lennék - vagy irigyli-e nékem nyomorú kárpótlásomat?
ÁGNES (Tarantohoz)
Úgy, tehát áll az alku.
TARANTO
Becsületemre.
ÁGNES
A herceg mindent elkövet, mivel fiam és Mária összekelését
elősegítheti.
TARANTO
Kegyed ellenben Johanna iránti szerelmemet teljes
erejéből pártolandja. De egyszersmind dolgoznia kell, hogy Johannám meg ne
békéljen férjével, mert akkor többé nincs reményem. Óh, hercegné! Ha kebelében
a szerelem szent lángja lobogott, ha tudja, mit tesz lemondani az imádottról,
úgy tegye meg ezt értem.
ÁGNES
Ígérem, herceg! (Félre) Szívemből szólsz, hisz
ha Johannának örököse nem lesz, akkor Durazzo király. Fiam! Egy szóra.
DURAZZO
Parancsolsz. (Hátrább vonulnak.)
RÓBERT (Philippához)
Tudom, hogy ön, Philippa asszony, sokat tehet a
királynénál, beszélje el ön néki, Philippa, mi ártalmasak a szépségnek az
ország gondjai, mint öregít az ily munkálkodás - érti - azután, hogy ne
törődjék ő ezekkel, bízza azokat hű szolgáira, kik
szerencséjeknek tartandják érte valamit tehetni, - érti.
PHILIPPA
Például tisztelendő atyám!
RÓBERT
Azt is, Philippa asszony, ha alkalmasnak ítél.
PHILIPPA
Alkalmasnak, óh, Istenem! Ki lenne alkalmas, ha ön nem. De
ellenben tudván, mily hatalmas szóval bír atyám az ország dolgaiban, nekem is
lenne egy kérésem, ne hagyja szeretett királynénk jogát a trónra bárki által is
csonkíttatni. Ha ily érdemes emberek, mint atyám, nem védik őt, gonoszul
vesz el a jámbor.
RÓBERT
Legyen meggyőződve, Philippa asszony, ha örökös
lesz is a súrlódás, Endre csak úgy lehet király, mint Johanna férje.
PHILIPPA
Köszönöm az ártatlanság nevében. (Félre.) Te, te légy frigyesem, egyetlenség s
zavar istene.
ARTÚR
Ki hát már egyszer híreddel,
Cabanis.
CABANIS (levelet adva át)
Giustiniána grófnő esteli
11 órára légyottot rendel.
ARTÚR
Hah, Cabanis, nincsen kincsem
elég nagy hálámat kimutatni, de kívánj.
CABANIS
Lelkiisméretlenül cselekednék,
gróf, ha nagy árt kívánnék azért, mi majdnem munka nélkül jött. Adja, gróf, ez
egyszer annak negyedét, mit minap az ékszerárusnéért adott, s meg vagyok
fizetve.
ARTÚR
Cabanis, én téged nem értlek,
te ki a pénznek élsz, ki csillogásáért üdvödet odaadnád, most így nyilatkozol.
CABANIS
Igen, gróf! Most ön mit sem
fog elrontani, nem dúl fel egy házi békét, egy ártatlanságot nem szakaszt le, s
ily nyomorult, mint én, nem fogja megsiratni üdv perceit. Óh, gróf! Cabanisból
nem halt ki még az emberérzet. - Jól tartsa meg az órát.
ARTÚR
Kedves Cabanis, 11 órakor
tehát, óh, hogy felejteném ezt el, 11-kor az este.
CABANIS
Természetesen este, hogy a
korán beköszönt ráncok ne rontsák el a hatást.
ARTÚR
Ah, Cabanis! De férje hatalmas
ember, bosszúja szörnyű lesz.
CABANIS
Gondolja; nem, gróf, ily
kontárral nem akarok többé semmit. Férje legjobb barátja lesz, vagy nem egy
test-e a nő és a férj, mi kegyetlen férj lenne tehát, ki nője
kedvesének nem lenne legjobb barátja. Különben is örülhet, ha újra sült
családját oly régi család vére megnemesíti, mint öné.
DURAZZO
Jól van, anyám.
ÁGNES
Ládd fiam, nem mondtam-e, mi
lesz a jövevény hálája, ha trónodra ülteted, nem hittél s ez a következés.
DURAZZO
Igen, anyám, el voltam
fogulva, hála, hogy jókor felébredék. De hogyan eszközölhető tervünk?
ÁGNES
Egy álarcosbált rendezünk el,
te őt elragadod; Endre s Johanna egyenetlenségöket Taranto szerelme s az
örökösödési kérdés legjobban mozdítandja elő, a kormányra vágyó Róbert s a
zavarokban halászó Philippa frigyesünk, s ha a kéjekbe fulladó Johanna magtalan
marad, Mária férje, gyermekem ül a trónra.
(Taranto el a csarnokon, Durazzo a többiekkel kezet
szorít.)
ARTÚR
Szólj Cabanis, hosszú bevezetés után szóltál-e a dologhoz,
mondád talán, hja, úgy van a világ forgása, vagy az evangéliomok is szerelmet
parancsolnak, vagy hogyan kezdéd?
CABANIS
A dolognál, gróf.
ARTÚR
Az Istenért!
CABANIS
Hát azt hiszi talán, hogy a legerényesebb asszony haragszik
azon, ha tetszik?
ARTÚR
S ő mindjárt elfogadá ajánlatom?
CABANIS
Elszörnyedt, halált, örök gyalázatot emlegetett, sírt, azaz
megegyezett.
ARTÚR
S te?
CABANIS
Hallgattam, menni
készülék.
ARTÚR
S ő?
CABANIS
Mit tesz az asszony, ha
nem kérik, ő kér.
ARTÚR
Köszönetemet, Cabanis,
kifejezni elégtelen vagyok.
CABANIS
Maradjon véle tehát adós
a gróf, én csak irántai szeretetből tevém ezt, ki tudja, tán testvéri
szeretetből.
ARTÚR
Cabanis!
CABANIS
Hátha, gróf Artúr!
|