Ötödik jelenés
(Kis ideig a színpad üresen marad, azután jő Erzsébet,
Endre, Vait, Nagy, Gillet több magyar urakkal.)
ENDRE
Szeretett anyám!
ERZSÉBET
Gyermekem!
ENDRE
Mi édes hang! Mi szent emlékek kapcsolvák e drága szóhoz,
az örökre elveszett, de kedves emlékű múltból. Isten hozott, urak! Óh!
Szóljatok, virulnak-e még hazám drága vidéki, ragyog-e fölöttök oly édesen a
csillagos ég. Szeretett Gilletem! Az évek vihara nem zúga el nyom nélkül
férfias arcaidon.
GILLET
Külnyomok azok, király, Gillet alattok a régi maradt.
(Ágnes és Philippa beszéd közt a színfenék közt
keresztülmennek, Erzsébet vizsgálódva körültekint, Endre zavarodva áll s lesüti
szemét; ekkor Taranto feltett kalappal
s danolva megy át a színen.)
ERZSÉBET
Mi ez? Magyarország királynéját nem méltatja-e Nápoly
illőbb fogadásra; itten király-e gyermekem? Hol tőlem az
idegentől is kívánható tisztelet megtagadtatik.
ENDRE
Ne ítélj oly szigorúan, anyám, (Habozva.) váratlan
elérkezésed a megbízottak hanyagsága és más körülményeknek tulajdonítsd. S nem
legszebb fogadásod-e gyermekid szeretete?
ERZSÉBET
Azt jelenté talán a bohóc általi üdvözöltetés.
ENDRE
Hidd meg nekem, anyám, merő történet, vak esemény,
mely oly szívesen üldi az embert.
ERZSÉBET
S történet volt az is, hogy kíséretemre az udvar ablakiból
szemét dobatott?
ENDRE (tűzzel)
Hah! Ezt merték tenni a gyalázatosak!
ERZSÉBET
S Johanna nem tartá-e méltónak férjének anyját a fogadásra?
ENDRE
Ő öltözni ment.
ERZSÉBET
Nem, Endre! Te habzol, te állásodat takarni igyekszesz, óh,
de azon a szerető anyai szem keresztül hatott. Ugye, Endre! Te boldogtalan
vagy. (Endre hallgatva fejét lebocsátja.) Keblemhez, gyermekem,
itt helyed, öntsd ki ide, mi kebledet nyomja. Óh! Kinek lenne joga bizalmadra,
ha nem nekem, anyádnak.
ENDRE
[A kéziratból itt 2
levél hiányzik.]
GILLET
Rajta, rajta csak, átlátom én a cselek egész szövevényét,
de Istenemre semmivé teszem. Először is Endre koronázását kell
kieszközölnünk, hogy mint király túlemelődve a gaz udvaroncok kegyvadászatán,
úgy döröghesse el parancsait, hogy a dörgés felett porba dűljön a vétkes.
Mert Endrével süllyedni nem szabad.
|