Második jelenés
(Ezalatt reggel lesz, egy asztal írószerekkel hozatik be,
Róbert írásokkal s Johanna jő.)
RÓBERT
Többrendbeli halálítéletek
fölterjesztvék kegyelem vagy helybenhagyás végett.
JOHANNA
Ide velek, hagyj írjam alá.
RÓBERT
Hároman történetes gyilkosok,
egy eset nem is egészen világos, a halálítélet inkább ijesztéseül s kegyelem
reményéből hozatott.
JOHANNA
Voltak pör alatt?
RÓBERT
Igen.
JOHANNA
Úgy, itt újra pört nem indítunk, ide vélek.
RÓBERT
Ha úgy tetszik. (Az elsőt odaadja.)
JOHANNA
Mit vétett ez? (Aláírja.)
RÓBERT
Gyermekgyilkos.
JOHANNA
Hah, szentségtörés az égi szeretet ellen. S ez?
RÓBERT
Rablógyilkos.
JOHANNA
Kezemre tapad a bűn nehéz mocska, megtagadni
emberérzetét kába kincs miatt. S ez?
RÓBERT
Hűtlen nő.
JOHANNA (szünet után)
Tehetett-e róla, hogy parancsolni nem tudott a mindent
uraló szenvedélynek, hogy tán oly férjhez csatlá őt a rideg számolás, ki
keble választottja nem volt?
RÓBERT
Világos törvény szól ellene. (Johanna ír.)
JOHANNA
Tovább ez?
RÓBERT
Ellenségét takarítá útból.
JOHANNA
S nem tesszük-e ezt mi is? Nem teszi-e ezt a nagy világban
minden? Ennek bocsánat ez egyszer. (Fölkél.)
RÓBERT
S a többiek?
JOHANNA
Legyenek szabadok.
RÓBERT
Még itt ez egyet megbocsájthatatlannak ítélte a bíróság.
JOHANNA
Mit vétett? (Leül.) Ide
vele.
RÓBERT
Férjét gyilkolta meg.
JOHANNA
Férjgyilkos tehát? (Gondolkodva.)
S vizsgálta-e a bíróság szíve történetét is? - Nem, szavamat vissza nem vonom,
ő szabad.
RÓBERT (menve)
Óh, szent igazság,
melyről annyit beszélnek a kábák; kedvcsapongás, rossz gyomor, ez az
egész. (El.)
(Taranto Philippával jő,
Johanna egy kék s arany zsinórt fon.)
TARANTO
Jó reggelt, királyné!
JOHANNA
Üdvözlöm, herceg.
TARANTO
Ön ma oly korán kelt (Kezet
csókol.) s ismét oly szép, hogy szerényen vonul vissza a nap föllegek mögé,
mert versenyezni ily kellemekkel nem mer.
JOHANNA
Látja, herceg, ezt az arany
zsinórt?
TARANTO
Mi boldog lesz, ki e szép
művet még szebb kezektől ajándokul nyerendi.
JOHANNA
Jegyajándokul talán, Taranto,
de nem földi nővel.
TARANTO
Hogyan?
JOHANNA
Óh, Taranto! Nem lesz oly irigylendő birtokosa a
zsinórnak, a halál jegyajándéka ez.
TARANTO
Megfoghatatlan.
JOHANNA
S mégis talán e zsinórral fonom életünk jövőjét.
TARANTO
Úgy százszorta kedvesebb, óh, hisz csak ön fonja Johanna én
életfonalimat, ön sodor azokból kéjt, vagy bánatot.
JOHANNA
Félre mostan negéddel, nézze, Lajos, e virágfűzért,
tegnap mint ifjúságnak ékíte halántékimat, elfonnyadt s én eldobom őt, Óh,
Lajos! Ha érzése is ily könnyű negéd volt, múlékony vértolulás, gondolja
jól meg, mert vannak pillanatok, melyekből nincsen visszalépés, az ifjúság
virági is így lefoszlanak s akkor ha megbánná, Taranto!
TARANTO
Johanna!
JOHANNA
Igen, Taranto, elérkezett a választó pont, ha érzetem múló
szenvedély lobogása lenne, s én mindent feláldoznék önért, erényt, üdvöt, trónt
talán - nem érzi-e keble, mi közel állunk a pillanathoz, mely vagy égbe ragad,
vagy pokolba sújt?
TARANTO
Ah, Johanna! Ön Isten, sokáig álltam tekintetétől
várva életet s halált, sokáig, s ön most engem egy üdvvel jutalmaz türelmemért.
JOHANNA
Üdvvel! Ha pokol útján üdvöt lehet érni, ma ítéltem el egy
férjgyilkost, Taranto. Halálra ítéltem a pórnőt s ez ékes zsinórral Endrét
jegyzem a sírnak.
TARANTO
Végre tehát mégis eltökéléd, egyetlen drága Johannám!
JOHANNA
A sors, nem én, Taranto! Koronázásába beleegyezett a pápa,
óriási léptekkel közelg a határnap, s minket az ég hatalma oly szűk
sajkába kárhoztatott az élet zajgó tengerén, melyen közülünk csak egyik
menekülhet. De ne többet erről. (Róbert jő.)
RÓBERT
Elhoztam a kinevezési oklevelet.
JOHANNA
S Petrarcha?
RÓBERT
Tőle mitsem félhetünk, Rómában ügyünket fogja vinni.
PHILIPPA
Nem emlékszik-é, királyné, többet tegnapi hízelgéseire?
JOHANNA
Igen, igen, Philippa - de ide hát az oklevelet, ő
mától udvari káplánom. (Aláírja.)
RÓBERT
Vélekedésem szerint jobban félhetünk Gillettől,
királyné, őt titkainkba ön igen beavatta, s félek, hűsége csak
álszín, lép, melyre a könnyen hívőket csalni igyekszik.
JOHANNA
Nem, nem, atyám! Felőle én kezeskedem.
TARANTO
Még egy van, egy, de hatalmas, kit mindnyájan el látszottak
feledni, s ki mindezek közt legveszélyesb nagyságra nőlt, s ez a Durazzo
ház.
JOHANNA
Fájdalom, úgy van.
PHILIPPA
S erről egészen elfeledkezénk.
RÓBERT
Én nem felejtkezém el, sőt meg is előztem a még
következő bajt.
TARANTO
Hogyan?
RÓBERT
A veszélyes sárkánynak fejét vevém, mely nélkül balga
testtömeggé lesz az egész. Perigord Ágnes, a gőgös nő nem éli
túl győzelme napját.
PHILIPPA
Értem atyám, de meg nem jelenése az udvarnál máris
feltűnik.
RÓBERT
Lehet rá némi kis neheztelést költeni, például, hogy más
asszonyság lépett be előtte az ajtón, nem elég ok-e ez egy nőnél, egy
kis epehideglelést előidézni. (Cabanis belép.)
CABANIS (komolyan)
Csoportban talállak haramiák, üdvöm gyilkolói! (Tűzzel.)
Óh, lenne hatalmam elsüllyeszteni ez átkos szobát, el a pokol fenekéig, hogy
borzadva állna meg az üregnél minden, kit bűnök súlya nyom, látván, hogy
Istennél létezik igazság! (Szelíden.) Gyermekemet adjátok vissza
emberek, itt aranyatok, melyet pazaroltatok reám, mindegyik itt van, csak
gyermekemet adjátok vissza, koldusul fogok járni házról házra egy falat
kenyérért gyermekemmel. - Vagy nem hallgatjátok-e meg könyörgésemet, úgy
tieteket sem hallgassa meg az ég, ha a bűnhődés napja elérkezik.
RÓBERT
El szolga, dicsekedni jössz-e rosszul végzett napszámoddal?
(Kidobja.)
CABANIS
Átok, átok fejetekre! (El, egy kép leesik a falról.)
MIND (felugorva)
Földindulás, templomba -
segítség! (kívül zaj, kifutnak.)
RÓBERT
Kislelkűek, ha, ha,
oltárhoz futtok-e, ha bűneitek felett kissé megrázkódik a föld! (El.)
|