Harmadik jelenés
KÁPOLNA BELSEJE
(Gillet Cabanist
behurcolja, s Arszlán.)
GILLET
Ide gonosztevő, itt
újítsd meg vallomásodat, esküdj az égre, mindenre, mi szent előtted,
leányod emlékére esküdj Cabanis, hogy mindeneket híven megvallasz.
CABANIS
Leányom emlékére - óh,
pokol, mi húrt pendíte meg ön szívemben, melynek mindenik rezzenésinél egy
életfonál szakad meg. - Én esküszöm.
GILLET
Aversában tehát holnapi
egy óra van kitűzve?
CABANIS
Igen, Gillet. (Egy
oszlop ledől s Cabanist lezúzza, kívül zaj.) Átok!
GILLET
Elégtelenek levénk-e mi
már kibontakozni sorsunk viszonyiból, hogy ti jövétek ítélni istenek e földre.
CABANIS
Itt, Gillet, vedd
irományimat, belőlök minden kiviláglik. Végrendeletem átok az embereknek, mi
egymásnak mitsem köszönhetünk, de nem is maradtunk adósok.
GILLET
Sok bűnök súlya
nyomhat, Cabanis, de te megmentéd a királyt s mindent jóvá tevél.
CABANIS
Tedd meg, Gillet, nekem
ez egy szolgálatot, ez egyet, melyért emberekhez könyörögtem - végezz ki.
GILLET (az írásokat
átnézve)
El, el Arszlán, járd be
a várost, széltiben szólítsd fel a hű polgárokat védelemre, fennszóval
hirdesd mindenütt, hogy veszélyben forog királyunk, siess levente. (Arszlán
el.) Endréhez addig kemény őrizetet rendelek, nehogy megelőzzön a
pokol csábjaival.(El.)
(Johanna, Philippa,
Taranto és így tovább az oltárokhoz rohannak.)
CABANIS
Megmentém, azt mondja,
királyát s e kis szolgálatot se tette meg nekem. Óh, háládatlanság, neved
ember! De nem, ne dicsekedhessen senki is, hogy Cabanis véle jót tett. Királyné!
PHILIPPA
Mi síri hang ez?
CABANIS
Királyné! El az oltártul
akkor, midőn a pokol beszél, Gillet álbarátod, ő tud mindent, s
elárul, igyekezz őt megelőzni.
TARANTO
Lehetséges?
JOHANNA
Emlékezz, Cabanis, hogy
a sír küszöbén vagy, szólj valót.
CABANIS
Esküszöm Sanchiámra. Óh,
istenek és én őt látni túlnan sem fogom. Igyekezz, mondom, megelőzni
Gilletet. (Fölemelkedik.) Ha, ha, véglehelletem is átok és bűn!
|