ÖTÖDIK FELVONÁS
VISZONYOK HATALMA
Első jelenés
(Szoba Durazzónál, Ágnes
ágyban, Durazzo levéllel kezében jár fel és alá.)
DURAZZO
Ő teszi az
első lépést a békülésre. Ő csak a bizalmatlanságot fájlalja,
barátjának nevezi azt, ki őt elárulá! - Anyám, te engem szörnyen
rászedhetél, hogy ez ördögi frigybe vonj. - Óh, Endre, bocsánatod jobban fáj,
mint bosszúd fájhatott, mert tudom, hogy meg nem érdemeltem.
ÁGNES
A király írt, ő
megbocsájt Mária elszöktetéséért?
DURAZZO
Ím olvasd. - Vallj meg
anyám mindent, mit vétél ellene - bocsássa meg az ég, de valld meg, ne vidd az
örök bíró zsámolyához a titkolt bűnök lélekölő súlyát.
ÁGNES
Ő megbocsájt, s én
pirulva nagylelkűsége előtt, nem merem meggondolni, mi szörnyen
vétkezém ellene. - Igen, Durazzo! Én fel akartam szentségtelen kezekkel bontani
baráti frigyeteket, én Endrét rágalmazám előtted. Óh, de anyai szeretet
vitt erre is Durazzo; a nagyravágy incselkedő ördöge.
DURAZZO
Szörnyű!
Szörnyű!
ÁGNES
Te elborzadol,
elfordulsz anyádtól, ki érted játszotta el üdvét! Kit szereteted sodra el mind
e vétkek tömkelegébe. - Óh, Durazzo, így háládod-e meg a vajmi drágán lakolt
anyai szeretetet?
DURAZZO
El, el anyám dőre
kincseiddel, címjeiddel, melyekre a kába figyelmez, ne mondd, hogy érettem
szerezted őket, ha rajtok véres bűnök szennye penészlik. Lemondok
róluk egyig, boldogítsanak mást, ki lelke nyugalmát néhány ércért tudja odadni.
ÁGNES
Te máris átkozódol, óh,
pedig mi kis részét ismered csak a bűnnek, mely mázsányi súllyal
nehézkedik keblemen.
DURAZZO
Mindent vallj meg,
anyám, tudod, hogy az öröklét küszöbén vagy, melyen kibontakozik lelked a
bűnös földi salakból. Ne vidd magaddal a bűntudatot új hazádba, mely
nyugtot nem adna ott is. Mi jóvátehető, tegyük meg anyám, bocsánatot az
égtől remélj.
ÁGNES
Hallj meg tehát
mindeneket, s utáld meg anyádat. Endrét, ki gát volt terveinkben, Durazzo! -
Halálra ítélénk.
DURAZZO
Iszonyú. -
ÁGNES
Róbert barátnak, ki
veszélyesb hatalomra lépe, minthogy azt hidegvérrel nézhetém, oly ördögi mérget
adtam, mely feltépi az élet legbensejét, mely számolható időre úgy elönti
a kebel minden üterét, hogy méreggé változtatva az életnedveket, iszonyúan
sodorja az elevenholt áldozatot, kikerülhetetlen sírja felé. - Róbert
megelőzött - de ugyanazon percben, midőn Endre felett győzelmét
ünnepelendi, ő is sírba száll.
DURAZZO
Óh, Isten, intézkedésid
titkosak, de szörnyűk, mint kell a gonosznak egymást felemésztni.
ÁGNES
Endrét megmentheted
talán még, óh, mi könnyű lenne kimúlásom, ha ezt tehetnéd.
DURAZZO
Szólj, szólj anyám!
Hogyan?
ÁGNES
Holnap éjjeli egy órakor
öletik meg Aversában, hová vadászat ürügye alatt fogják kicsalni a gonoszok.
DURAZZO
Hah, ide még lenne idő! (Kifelé szólva.) Fel,
fel, cselédek! Nyergeljetek lovat, készüljetek útra, szaporán cselédim. - Anyám
Isten veled, könyörüljön rajtad az ég, ez életben többé nem találkozunk.
ÁGNES
Végáldásomat, fiam!
DURAZZO
Nem, áldásodat ne add anyám! Átokká válnék az gyermekemen.
- Lovat elő cselédek! - Őt meg kell mentenünk, jóvá kell tennünk,
vétkezénk felette. (El.)
|